Wikileaks-klónok a Žít Brno-tól a Balkanleaksig – kiszivárogtatási körkép

A csehországi Brnóban a Salinaleaks fogadja a közérdekű bejelentéseket – nemrégiben színpadra állítottak egy kiszivárogtatott önkormányzati jegyzőkönyvet. A bolgár Balkanleaks már 2010-ben is csak olyan dokumentumokat fogadott be, amelyeket a Tor titkosított hálózatán keresztül küldtek.  Az oldal sikerességét jelentősen növelte, hogy ragaszkodtak a szivárogtatók kilétének titokban tartásához.

Tomáš Tyl jogász közölte a Žít Brno civil híroldal üzemeltetőivel, hogy szerzői jogdíjat követel a felhasználásért. A szatirikus hangvételű cseh oldal újságírói és támogatói ugyanis performansz keretében előadták a jegyzőkönyv alapján az ülésen elhangzottakat. A város kulturális intézményeinek vezetői egy sor olyan idézettel örvendeztették meg a második legnagyobb cseh város lakóit, melyek azt leplezték le, hogyan fogtak össze a független színházi szcéna ellehetetlenítése érdekében. (Egy magyar színházi szivárogtatási botrányról már volt szó az atlatszo.hu-n is.)

Jan Pospíšil, az oldal egyik alapítója az atlatszo.hu-nak adott Skype-interjúban elmondta, oldalukon keresztül változatlanul publikálják a nekik küldött szivárogtatásokat. 2011-ben, egy elbaltázott brünni önkormányzati „városi identitást” öszegző kampányszlogen ­­ihlette a „brünni élet” oldal létrehozását. A város vezetése egy szlovák céget szerződtetett a kampányra, melyben egy csehül nyelvtanilag hibás szlogent akartak felhasználni, a Žít Brno alapítói gyorsabbak voltak, mint az önkormányzat kommunikációs emberei, és lefoglalták a domaint, hogy egy darabig a város vezetésének anyagaiból szemezgetve publikáljanak híreket. Sokáig le sem esett az embereknek, hogy nem hivatalos önkormányzati oldalról van szó. A honlap üzemeltetői emellett e-mailben biztatták az összes önkormányzati és helyi hatósági dolgozót, hogy küldjenek nekik dokumentumokat, e-maileket, melyek a hivatali visszaélésekre mutatnak rá. Az ő szivárogtató szolgáltatásuk a „Salina Leaks” nevet viseli – a salina szót használják a helyiek a villamosra.

Azért csinálják, mert hagyjuk

Egy májusban megjelent brit tanulmány ezer olyan telefonhívást vizsgált, melyek a Public Concern at Work (PCaW), munkahelyi közérdekű bejelentéseket támogató szervezet segélyvonalára futottak be. A telefonálók közt voltak ápolók, orvosok, tanárok, gondozók, irodai és gyári munkások, jogászok és könyvelők. A kutatásból kiderül, hogy a tipikus bejelentő olyan képzett szakember, aki kevesebb mint két éve dolgozik a munkahelyén, és aggasztják az ott zajló visszaélések, melyek hatással vannak a társadalomra és folyamatosan történtek az elmúlt, kevesebb mint hat hónapban.

A vizsgálatból az derült ki, hogy a bejelentők legfeljebb kétszer próbálják munkahelyükön szóvátenni a visszaéléseket, melyre a legvalószínűbb, hogy semmilyen választ nem kapnak, vagy ha igen, akkor az valamiféle megtorlás formájában jelenik meg. A bejelentők közül a pénzügyi szektorban dolgozóknál fordult elő a legtöbbször, hogy megszüntették visszaélést vagy alapos vizsgálatnak vetették alá az ügyet, míg a helyi önkormányzatok dolgozóinál kisebb az esélye annak, hogy a közérdekű bejelentés meghallgatásra talál. Az ezer telefonálóból mindössze négyen voltak olyanok, akik először a médiát keresték meg a visszaélésekről szóló információkkal.

“A bátorság fertőző” – egy bennfentes a Wikileaksről, Snowdenről, szabadságjogokról

Snowden, Manning elsősorban hazafiak, akik az Egyesült Államok alkotmányát, a demokrácia alapértékeit védik. Assange maga is bőségesen kifejtette a WikiLeaks akcióit legitimáló érveket: az igazság feltárása révén eszközöket adni az állampolgárok kezébe, hogy felléphessenek a hatalom illegitim koncentrációja ellen. Ezeket az embereket humanizmus és igazságérzet vezérli, és azt látják, hogy a titoktartás egyre inkább arra szolgál, hogy elrejtse az állam vagy egyes cégek a közérdek ellenében folyó tevékenységét, a hazugságokat, a bűnöket. Tovább a teljes cikkre.

Pedig az olyan esetekben, mint az orosz Roszpil elszámoltatással foglalkozó oldalé, a visszaélésekre rámutató értesítések felerősítik a média elszámoltató szerepét. Az Alekszej Navalnij blogger által indított oldal legutóbbi kampánya például a másfél millió rubelnél (kb. tízmillió forint) többe kerülő luxusautók vásárlásának tiltásáért küzd. A biztosítékot a kalugai regionális bíróság 4,46 millió rubelbe kerülő (kb. 30 millió forint) fantomfekete gyöngyház-fényezésű Audi vásárlásának terve verte ki. (A fantomfekete gyöngyház a nagykanizsaiaknak is ismerősen csenghet.)

„Azért csinálják ezt, mert hagyjuk nekik, hogy megtegyék” – írta Navalnij angol nyelvű blogján. A kalugaiak visszavonták a fantomfekete Audi vásárlásának tervét, de a blogger figyelmeztetett, a jó hír ellenére figyelembe kell venni azt is, hogy a RoszPil nem tud minden luxusautó-vásárlást nyomon követni, pedig az ilyesmi mindennapos az orosz hivatalnokok körében.

Maga a vásárlás terve fent volt a kalugai kormányzat honlapján, és mi több, a brünni színházi életről szóló ülés jegyzőkönyve is olyan dokumentum, mely a cseh törvények szerint közérdekű adatnak minősül. Jan Pospíšil elmondta, miután szivárogtatás útján megkapták a dokumentumot, közérdekű-adatigénylés keretében is kikérték azt a brünni önkormányzattól. Ezért végképp abszurd volt a helyi jogász részéről szerzői jogdíjat követelni a performansz miatt.

Az informátor védelme

Az olyan dokumentumokat, amelyek nem elérhetők a nyilvánosság számára, mert minősítettek, csak úgy érdemes kiszivárogtatni, hogy a forrás személye ne legyen felderíthető. A Žít Brnónak egy űrlapon keresztül lehet információkat küldeni, a bolgár Balkanleaks viszont az első WikiLeaks-leszármazott oldalak között volt, amely már 2010-ben is csak olyan dokumentumokat fogadott be, amelyeket a Tor titkosított hálózatán keresztül küldtek a szivárogtatók. Atanasz Csobanov, a Balkanleaks szóvivője, Andy Greennek, a This Machine Kills Secrets (Ez a gép titkokat öl) című könyv szerzőjének adott interjújában azt mondta, az oldal sikerességét jelentősen növelte, hogy ennyire ragaszkodtak a szivárogtatók kilétének titokban tartásához.

A Tor révén maguk a dokumentumok befogadói sem tudják, hogy honnan érkezik az anyag. Fabio „naif” Pietrosanti, olasz újságíró, a GlobaLeaks nevű szivárogtató „szolgáltatás” egyik kitalálója, a Radio Radicalén adott interjúban azt nyilatkozta, a GlobaLeaks célja, hogy a civil szervezeteknek és médiának egy olyan megoldást nyújtson, amelyen keresztül úgy fogadhatnak be szivárogtatásokat, hogy az informátor kiléte védett marad. Marco Calamari, szintén a GlobaLeaks munkatársa ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a beérkező információk feldolgozásánál nagyon fontos, hogy hozzáértők ellenőrizzék a dokumentumok hitelességét, és a GlobaLeaks segítségével akárki létrehozhat egy olyan „mini WikiLeakst”, amely a helyi valóság, akár egy iskolaigazgató visszaéléseiről szóló információkat kezeli ugyanazokkal a módszerekkel, mint amelyekkel a nemzetközi kérdéseket teszik.

A GlobaLeaks szoftverét használja az atlatszo.hu is a MagyarLeaks szolgáltatáshoz.

Le Marietta