Kis Oligarchatározó: Simicska Lajos

Nem tudhatjuk mi zajlott két tizenéves fiú között az 1970-es évek végén a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban, de hogy az ország rendszerváltás utáni történelme szempontjából valami nagyon is meghatározó történt az egykori Városi Polgári Leányiskolából gimnázummá fejlesztett klasszicista épület árnyas folyosóin, poroszos tantermeiben, a fülledt tornateremben, Zsuzsi büféjében vagy a közeli Hóvirág eszpresszóban az bizonyos.

Itt találkozott 1976 és 1979 között az ország későbbi meghatározó politikusa, miniszterelnöke Orbán Viktor és legfontosabb gazdasági háttérembere, Simicska Lajos. Viktor angol szakra járt 1976 és 1981 között (osztálynévsor, JPG), Lajos matematikára specializálódott 1974-tól 1979-ig (osztálynévsor, JPG), és akármi is történt közöttük, ez a kapcsolat – férfibarátságról lévén szó nem meglepő módon – erősebbnek bizonyult, mint bármi más. Régebb óta ismerik egymást, mint a feleségeiket, több mint húsz éve elválaszthatatlanok. Magyarország elmúlt két évtizede pedig soha nem lesz érthető anélkül, hogy ezt a kapcsolatot teljes valójában megismernénk. Két ember, de egy élet, egy én, két személyiség, fény és árnyék – dr. Jekyll és Mr Hyde  – már nem létezhetnek egymás nélkül.

Mi ez a Kis Oligarchatározó?

Tudjuk persze, hogy az oligarcha fogalma kicsit homályos, kultúránként, országonként és koronként mást és mást lehet rajta érteni. Alapesetben mi kicsit leegyszerűsítő módon olyan üzletembert értünk majd a fogalmon, akinek vagyona az állammal folytatott vitatott üzleteknek hála gyarapodott és/vagy a vagyonát politikai befolyás kiépítésére is felhasználja, akár a további meggazdagodás, akár a hatalom irányítása céljából. Tovább a részletes definíciókra.

A két zseni, a politikai és a matematikai tehetség találkozása kellett a Fidesz nevű vállalkozás felíveléséhez. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a piacon egyeduralkodó versenytárssal kellett felvenniük a harcot, 1994-ben majdnem bele is buktak a küzdelembe. Az első és csaknem megsemmisüléssel fenyegető  kudarc súlyos tanulságokat hozott számukra: nem győzhetik le az ellenséget, anélkül, hogy ne sajátítanák el és tökéletesítenék annak módszereit. „Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe.” Az ellenzéki években megtanulták a módszereket, az 1998-as választási győzelem és a négy év kormányzás alatt pedig olyan  rendszert építettek ki, amely biztosította az életben maradást a 2000-es évek hosszú ínségének ideje alatt is. A 2002-es bukás tanulságait 2010-től hasznosítják: „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.” A siker őket igazolja: a Simicska-(Orbán)-féle vállalat-csoport mára az ország egyik legnagyobb cége lett.

Simicska Lajos azonban nem klasszikus oligarcha:  nem a politikai kapcsolatait váltotta vagyonra, hogy abból még nagyobb politikai befolyást építsen ki, hanem a világon talán egyedülálló „pszicho-oligarcha” ő, akit mindeddig nem érdekelt más, csak az, hogy egyetlen, gimnáziumi barátjával közösen sikeresek legyenek: neki és vele együtt építette egész birodalmát, neki, vele és általa lett  naggyá. A kapcsolatban Orbánnak jutott a fény, Simicskának a sötétség: ő az, aki nem ad interjút, akiről nem ír  szinte semmit a Wikipedia, akiről nem közöl igazi portrét a magyar sajtó, akinek még a nevét is félve veszik a szájukra sokan, aki nem villog milliárdos sorstársaival a száz leggazdagabb listáján, sőt tíz évnél nem régebbi fotót sem látott róla senki.

Csak azt tudjuk róla, hogy hiányzik neki a fény: legutóbb azt olvashattuk, hogy „Lajosnak szenvedélyévé lett a politikacsinálás”, és már nem csak a saját üzletei érdekeit nézi, hanem „a közjó is ott van a gondolkodásában”.

(Szolgálati közlemény: e sorok írója is a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban végzett 1987-ben.)

Oligarchafok: 4,7

– vagyonfok: 5

– politikai befolyás: 5

– médiabefolyás: 4

Jele: Orbán Viktor

Legjobb mondata: „Gondom lesz rátok!”

Kedvenc oligarchatársa: Nyerges Zsolt 

>>> Tovább a Kis Oligarchatározóra