OCCRP: 230 millió dolláros, államilag támogatott csalássorozat a Magnyickij-ügy

Oroszország történetének legnagyobb adócsalásával vádoltak meg 2008-ban egy orosz adójogászt, Szergej Magnyickijt, aki bebörtönzése után közel egy évvel, 2009 novemberében a folyamatos bántalmazás és az orvosi ellátás hiánya miatt meghalt – írja az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project, a szervezett bűnözés és a korrupció felfedésére létrejött szervezet). Annak ellenére történt ez, hogy a bűncselekmény-sorozatot ő maga jelentette a hatóságoknak: azt is tudta, hogy kik a valós elkövetők, azt azonban nem, hogy milyen befolyásos emberekhez vezetnek a szálak.

Az OCCRP egy amerikai gazdasági szaklappal, a Barron’sszel és az orosz politikával kapcsolatos oknyomozó cikkeiről ismert Novaja Gazetával együttműködve hónapokon át tartó nyomozás után megtalálta az adóügyletek két fő haszonélvezőjét. Az egyik csaló Moszkva regionális közlekedésért felelős egykori miniszterének fia, a másik pedig annak az adóhivatali tisztviselőnek a volt férje, aki engedélyezte az adó-visszatérítések kifizetését.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A nagyjából 230 millió dolláros csalássorozat akkor kezdődött, amikor a rendőrség razziát tartott Magnyickij egyik ügyefelének irodáiban (a Hermitage vagyonkezelő alapnál). Kiderült, hogy néhányan a razzia során lefoglalt bélyegzőkkel és dokumentumokkal a vállalat alkalmazottainak adták ki magukat, emiatt akkora bírságot szabtak ki a cégre, ami elvitte az egészéves nyereséget. Ez lehetőséget adott arra, hogy három fantomvállalkozás, amely csak papíron létezett, a Hermitage nevében adó-visszatérítést igényelhessen, amelynek kifizetése már előre lebeszélt üzlet volt. Magnyickij jelentette a visszaéléseket, mivel úgy gondolta, a hatóságok intézkedni fognak. Ehelyett azonban ő került börtönbe adócsalásért. Fogvatartói követelték, hogy írja meg saját beismerő vallomását, megtagadták tőle az orvosi ellátást és rendszeresen bántalmazták. Egy évvel letartóztatása után, 2009-ben a börtönben halt meg.

2009-ben és 2011-ben a nyilvánosság kizárásával lezajlott bírósági tárgyalásokon az esettel kapcsolatba hoztak két bűnözőt; Viktor Markelov és Vjacseszlav Hlebnyikov is bűnösnek vallotta magát az ügyben. Mindketten minimális büntetést, öt évet kaptak egy büntetőtáborban, és a pénzt sem kellett visszafizetniük. A rendőrség szóvivője ezt azzal indokolta, hogy az elcsalt összeg mennyiségét igazoló dokumentumok megsemmisültek egy teherautó-balesetben. A hatóságok nem válaszoltak arra, hogy mikor és hol történt az eset, illetve hogy miért voltak a papírok egy teherautóban. Nem magyarázták meg azt sem, miért nem kérték ki az adatokat az Orosz Központi Bankból (melynek több tranzakcióról is volt másolata). A kormány az adóhivatal dolgozóit vétlennek minősítette, ugyanis a nyomozás azt állapította meg, hogy a csalók átverték őket.

A pénz útja

Több ezer banki tranzakción keresztül jutott el a pénz a három fantomcéghez (Mahaon, Parfenion, Rilend), ez az utalássorozat gyakorlatilag követhetetlen volt. (Az itt található infografika ettől a három cégtől kiindulva ábrázolja a pénzmozgásokat.) A vállalatok élén névleges részvényesek vagy igazgatók álltak, ezzel leplezték a csalások tényleges kedvezményezettjeit. Az átutalásokat követően nem sokkal a vállalatokat megszüntették. 2008 januárjában és februárjában a Parferion két újabb fantomcég, a ZhK és a Fausta számláira utalt 63 milló dollárt, később egy közvetlen tranzakció során a Fausta utalt a ZhK-nak 21 millió dollárt.

A ZhK-t a nyilvántartás alapján Marta Dimitrijeva alapította 2003-ban, aki elmondása szerint nem tudott a cégről, valószínűleg az interneten keresztül lopták el az adatait, amikor munkát keresett. Egyetlen részvényese volt csupán a ZhK-nak, Anatolij Dvojnyikov, aki több száz kilométerre lakott a vállalattól, és bírósági jegyzőkönyvek szerint több más fantomcéghez is használták a nevét. Dimitrijevához hasonlóan járt Szergej Kirillov is, aki tudta nélkül vetette nyilvántartásba a másik céget, a Faustát. Az OCCRP szerint az orosz szervezett bűnözésben bevett gyakorlat a fantomcégek megszüntetése és újraalapítása, így könnyebb leplezni a visszaéléseket.

Russian Untouchables. Episode 4: The Magnitsky Files.

A Parferiontól érkezett átutalást követően a Fausta megszűnt, ám azelőtt még a kapott pénzt továbbították egy másik vállalat számlájára, a Universe-höz, amelynek tulajdonosa több mint harminc cég részvényeseként jelenik meg az orosz állami kereskedelmi cégjegyzékben. Valószínűleg ő is csak névleg tölti be ezeket a posztokat. A Universe-t a ZhK-hoz hasonlóan újraszervezték, székhelye Moszkvából Vlagyivosztokba került át. Utóbbi cég másik két fantomvállalkozástól is kapott pénzt, a Rilendtől és a Mahaontól, de nem közvetlenül, hanem egy harmadikon, az Anikán keresztül.
A Universe-től és a ZhK-tól a milliók egy úgynevezett vostro számlára (correspondent account) kerültek. Ez a fajta számla egy kisebb bank nagyobb intézetnél vezetett számlája, amely a nemzetközi és a devizatranzakciókat hivatott megkönnyíteni. A két vállalat a kis Krajnij Szever Bank az egyik legnagyobb orosz pénzintézetben, az Alfa Bankban fenntartott számlájára utalt 33 millió dollárt. A lopott pénzek ezen a számlán keresztül hagyták el Oroszországot; a Krajnij Szever Bank ügyfelei, többségében fantomcégek 2008 februárjában két hét alatt összesen 300 milliót utaltak brit, belize-i, Brit Virgin-szigeteki, ciprusi, észt, kirgiz, moldáv, lett, litván és ukrán számlákra. Ez éppen csak sikerült, ugyanis nem sokkal azelőtt mentek végbe ezek a tranzakciók, mielőtt a bíróság letiltatta volna a Krajnij Szever bankszámláját.

Vladlen Sztyepanov

Két moldáv fantomcég, a Bunicon Impex SRL és az Elenast-Com SRL is részesült a külföldre került Magnyickij-pénzből. Előbbi a kapott összeg egy részét az Egyesült Királyságban bejelentett – ám akkor inaktív – cégnek, a Nomirex Trading Ltd.-nek küldte tovább, azonban már nem rubelben, hanem dollárban. A Nomirex az átutalt összeget már másnap továbbadta; a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Quartell Trading Ltd-hez jutott. Innen a Baikonur Worldwide Ltd-hez ment az összeg, majd tovább a ciprusi székhelyű Arivust Holdings Ltd számlájára a Credit Suisse-nél. Ennek a cégnek a tulajdonosa Vladlen Sztyepanov, annak az Olga Sztyepanovának a volt férje, aki az orosz adóhivatal 28-as számú irodáját vezette Moszkvában. Abban az irodában fogadták el az adó-visszatérítés jogtalan igényét. A pénzt dubaji luxusingatlanok vásárlására költötték. Sztyepanov sokáig azt állította, a pénzt saját maga kereste meg, volt felesége hollétéről pedig azóta sem tudni semmit, csak úgy, mint helyetteseiről, akik nevére szintén vásároltak a pénzből ingatlanokat Dubajban. Az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) információi szerint ők elhagyták az országot.

Denisz Kaciv

A moldovai pénzből nemcsak a Nomirex, hanem a Prevezon Holdings Ltd is részesedett. A Prevezon tulajdonosa Denisz Kaciv, akinek apja, Pjotr Kaciv korábban miniszter volt, jelenleg pedig magas pozíciót tölt be Moszkva regionális igazgatásában. A ciprusi cégjegyzék szerint a Prevezont 90 százalékban Denisz Kaciv birtokolja, 1 százalékban pedig egy olyan vállalat, amelynek ő a százszázalékos tulajdonosa. Kaciv tagadja a vádakat, azt állította az OCCRP újságíróinak, bizonyítékai vannak arról, hogy sosem üzletelt moldáv cégekkel. Az említett bizonyítékok azóta sosem kerültek elő. A férfi körbetelefonálta a riportereket és mondta nekik, hogy 2009 áprilisa óta birtokolja a céget, ezzel próbálta bizonyítani, hogy semmi köze az egészhez – a nyilvántartás szerint azonban már 2008 júniusában részvényese volt, néhány hónappal a tranzakciók után. Abban az időszakban a Prevezon egyetlen részvényese a mostani vezérigazgató, Kaciv jelenlegi üzlettársa és a Prevezon igazgatója, Timofej Krit volt. Az egykori miniszter családját már korábban is vádolták pénzmosással, akkor egy izraeli bankkal kapcsolatosan. Az ügyből végül egy titkos megállapodás lett az izraeli kormány és Denisz Kaciv között.

A Kaciv-család összesen több mint 17 millió dollár értékben tulajdonosa New York-i ingatlanoknak annak ellenére, hogy egy új törvény szerint az USA-ba nem léphetnek be a Magnyickij-ügy érintettjei. Két héttel azután, hogy a Prevezon Holdingst bejegyeztették Brooklynban, egy nap alatt több nagyértékű ingatlant is vásárolt a cég nevében a vezérigazgató, Alekszander Litvak. A New York-i cégnyilvántartásban hét, a Prevezonhoz hasonló nevű cég szerepel, melyek összesen több mint 17 millió dollár értékben birtokolnak ingatlanokat New Yorkban. Az ingatlan-nyilvántartás szerint pedig az összes hasonló nevű cég Alekszander Litvakhoz és a ciprusi Prevezon igazgatójához, Timofej Krithez köthető.

Annak ellenére, hogy a pénz útja Sztyepanovhoz és Kacivhoz vezet, nem csak ők érintettek az ügyben, több száz millió dollárról még mindig nem tudni, hogy milyen bankszámlákon keresztül, kinek a birtokába jutott.

Az oknyomozó projekt az OCCRP, a Novaja Gazeta és a Barron’s együttműködésében valósult meg. A cikksorozatot Mihai Munteanu (OCCRP), Roman Amin (OCCRP/Novaja Gazeta) és Bill Alpert (Barron’s) készítették, szerkesztette Paul Radu (OCCRP). Magyar nyelvű összefoglaló: Pekoli Miklós (atlatszo.hu). Fotó: innen.