Fantomfoci, Guriga tábornok, pártállami titkosszolgák és a Szilvásy-ügyek

„[Kerekes] kijelentette, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnál tábornok, Guriga a fedőneve, fényképes igazolványt is mutatott. […] Kérte, hogy hivatkozzam magas szintű politikai kapcsolataira, Szilvásy Györgyre, Szekeres Imrére” – mondatok a kecskeméti törvényszéken folyó milliárdos csalási ügy elsőrendű vádlottjának korábbi vallomásából. Cikksorozatunk záró részében a fantomfutballügy harmadrendű vádlottja körüli kapcsolati háló újabb, a Budapest Airporthoz és egykori állampárti titkosszolgákhoz fűződő részét mutatjuk be.

Első pillantásra csak a vádirat szerinti kilenszázhatmillió forintos kár miatt tűnhet fontosnak a hamisítatlan köpenicki elemekkel – például a Kofi Annantól trükkös módon szerzett ajánlással – tarkított csalási ügy, amelynek a kecskeméti törvényszéken folyik a tárgyalása. Az ügyészség szerint három férfi jótékonysági futballcsapat szervezésére vett fel kölcsönöket, a kölcsönadó vállalkozókat egyebek mellett kormányzati kapcsolatokon keresztül elnyert pályázatok nyújtotta kiváló megtérülési lehetőséggel biztatták, majd nem adtak vissza semmit.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az egyik sértett azt vallotta: az egyik vádlott a neki átadott milliók egy részét a parlamentben adta át valakinek, ám Kása Barna elsőrendű vádlott egykori zalaegerszegi labdarúgóként, a cikksorozatunk első részében „nagy dumás” alkatként bemutatott férfi személye kevéssé látszik magyarázni a lehetséges parlamenti kapcsolatokat. Az egyik tárgyaláson felolvasott, még a nyomozati szakaszban tett vallomásában azonban a harmadrendű vádlottban rámutatott arra a személyre, aki valóban megfordult már egy-két közérdeklődésre számot tartó ügy környékén.

Cikksorozatunk előző részei

Fantomfoci I.: Hogyan szerezte meg a milliárdos csalási ügy vádlottja Kofi Anan aláírását?

Fantomfoci II.: Az Eclipse-kémtörténetig érnek a fantomfutballügy szálai

Az atlatszo.hu háromrészes cikksorozata főként arra kereste a választ, hogy a harmadrendű vádlott dr. Kerekes István életpályájának milyen elemei támaszthatják alá Kása állításait: lehettek-e a férfinak titkosszolgálati vagy szocialista párti kapcsolatai. Kiderítettük, hogy a férfi üzletelt a sajtóban „titkosszolgálati hátterűként” jellemzett Eclipse-Zömök cégcsoport bíróság előtt lévő adócsalási ügyének feltételezett résztvevőjével.  Cikksorozatunk záró részében bemutatjuk, hogy Kerekes már vásárolt olyan céget, amelyet nemzetbiztonsági szempontból érzékeny területet, a ferihegyi repülőtérrel kapcsolatos biztonsági feladatok ellátását szem előtt tartva alapíthattak korábbi tulajdonosai, köztük volt pártállami titkosügynökök.

Tovább élő állambiztonság

2007-ben, tíz év elteltével ért véget a kilencvenes évek végén az Energol Rt. és a vele üzleti kapcsolatban álló Conti Car Kft. vezetőit lefogó kommandósakcióval 1997-ben az igazságszolgáltatás asztalára került, az évszázad olajpereként beharangozott ügy. Az ítélethirdetés sokaknak csalódást okozhatott. Az összesen 18 vádlottból hatot ítéltek pár éves, letöltendő szabadságvesztésre, miközben az Energol és a Conti-Car neve összefonódott a hamisítatlan kilencvenes évekkel: szervezett bűnözéssel, olajszőkítéssel, robbantásokkal – de még a nagypolitikával, sőt a titkosszolgálatokkal is.

Sándor István, az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság előtt tett vallomása miatt közismert egykori nyomozó szerint az „olajos” Energol fedett titkosszolgálati cégként indult. Portik Tamás közelmúltbeli letartóztatása után pedig a Magyar Hírlap szellőztette meg, hogy az Energol egyik alapítója aktív titkosszolga lehetett.

Kerekes István az Energol Rt. 1994-es alapításától kezdve majd’ egy éven át a társaság vezérigazgatója, újabb fél évig pedig az igazgatója volt. Az olajvezérek 1997-es letartóztatásakor Kerekes az akkori MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzat vezetőihez fűződő kapcsolatát is megemlítette: a salgótarjáni hőerőmű a cégnek 120 millió forintos kárral járó szerencsétlen megvételét „a kormány politikai elitjével is ismertettük” – idézte a férfit a HVG.

Az Energol egykori vezérigazgatójának másik különös kilencvenes évekbeli szerepvállalása az 1993-ban alapított Fix Force Biztonsági Szolgáltató Bt.-hez fűződik. Ebben a vállalkozásban 1994-ben jelent meg tulajdonosként, a cég korábbi egy beltagját és négy kültagját is vásárolta ki a később 2011-ig a saját lakcímén működő vállalkozásból. A figyelmet ezúttal különösen a korábbi tulajdonosok érdemlik meg: többen közülük a rendszerváltás előtt titkosszolgák voltak.

Kettejük nevével az 1956-os Intézet honlapján találkozunk, a Nagy Imre újratemetésének napján kifejtett állambiztonsági erőfeszítésekkel kapcsolatos gyűjteményben. A Fix Force Kerekes előtti egyetlen beltagját, Berze Szilárdot egy amerikai diplomatákról jelentő, a BM III/II-7- osztály állományába (elhárítás a nemzetközi együttműködés területén) tartozó titkos megbízott 1984-87 közötti rendőr alhadnagyi beosztású tartótisztjeként említi a honlap. Csincsik Sándor, az egyik kültag pedig külön életrajzi bejegyzéssel szerepel a gyűjteményben: ő 1989-ben a BRFK III/II-1/A. alosztály operatív tisztje volt, rendőr hadnagy rendfokozatban, aki telefonon tartotta a kapcsolatot több SZT-tiszttel és egy titkos megbízottal.

A volt kémelhárítókat Pácsonyi Zoltán, a Fix Force egyik volt kültagja segítségével azonosítottuk, őt ugyanis sikerült telefonon elérnünk. Kérdésünkre először nem emlékezett a Fix Force-ra, ám amikor Berze és Csincsik nevét említettük, volt állambiztonsági kollégáiként emlékezett rájuk: „Bm-állományba tartoztam, a kormányőrségnél, utána az állambiztonsági szolgálat III/II-es osztályán voltam beosztva, 1989-ben a repülőtérrel volt kapcsolatos a munkám” – mondta az Átlátszónak Pácsonyi. A Facebook közösségi portálon fenntartott adatlapja szerint 1981-1989 között ”kormánygépen fedélzeti mérnök és KLGS csoportvezető mérnök” volt.

Később a Fix Force Bt-vel kapcsolatban is eszébe jutott néhány dolog: „felvetődött, hogy bizonyos védelmi feladatokra létre kéne hozni egy szervezetet, bizonyos védelmi feladatokat a rendőrségtől el akarnak venni, és arra hoztuk létre a vállalatot” – árulta el a férfi, ám arra nem tért ki, hogy titkosszolgálati megbízás vagy más állt-e a cégalapítás hátterében. Pácsonyi 1994-ben kezdett el a Budapest Airport elődjénél, még mindig a reptéren, a titkosszolgálati szférán kívül dolgozni. Könnyen elképzelhető ugyanakkor, hogy az említett „védelmi feladatok” is a ferihegyi repülőtérrel lehettek kapcsolatosak: a Fix Force tevékenységi körei közé a reptérüzemeltetést is bejegyezték.

Reptéri felügyelet

Pácsonyi későbbi életútja különös módon keresztezte a Kerekeshez, illetve Szilvásy Györgyhöz kapcsolható különböző ügyek szereplőinek életpályáit is. A férfi biztonsági igazgatói beosztásból hagyta el 2006-ban a Budapest Airportot. A különböző Szilvásy-ügyek hátterének feltárásán dolgozó Heti Válasz szerint az ügyek egyik központi szereplője, Püski László és a nevéhez fűződő, őrzés-védelemmel foglalkozó Zömök Kft. bűnlajstromán szerepel az is, hogy „a repteret működtető Budapest Airport 2004-ben, még köztulajdonú vállalatként megbízta a Zömököt a kültéri kerítésvédelmi rendszer karbantartásával. Majd Püski magánvállalkozása a ferihegyi biztonsági őrség szupertitkos szobájában – a legérzékenyebb információk közelében – foglalhatott irodarészt mint szívességi társbérlő”.

Keveset tudni a katonai törvényszék által tárgyalt ún. kémügyről, amelyben Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat 2007-2009 között felügyelő tárca nélküli miniszter és Püski László is vádlottak. Megintcsak a Heti Válasz szerint a Zömök munkatársaival összedolgozó oroszok világíthatták át 2007-ben a Nemzetbiztonsági Hivatalt – ehhez pedig a hazugságvizsgáló eszközöket szintén a reptéren át, „a ferihegyi kisgépes terminálon keresztül” hozhatták Oroszországból. A Kerekes kapcsolatának mondott Szilvásyt tehát a kémügy ferihegyi biztonsági vonatkozásai, illetve a kémügyben és az Eclipse-féle adócsalási ügyben is érintett Püski személye kapcsolhatja több ponton is Kerekes üzleti kapcsolati hálózatához.

Pácsonyi az utóbbi eset idején már nem dolgozott a repteret üzemeltető cégnél, ám nem ment túl messze: 2005-2008 között résztulajdonosa és ügyvezetője volt az Airport Security and Safety Management Kft.-nek (ASSM). Ez a vállalat Pácsonyi elmondása szerint a reptéri „nem biztonsági személyzetnek” tartott „védelemtudatossági” képzéseket. Az ASSM-ben ismerős nevekre bukkanunk: Püski László is résztulajdonos volt a cégben, majd Pácsonyi távoztával az ügyvezetést is átvette.

2005-2006 között Ardai Barnabás volt az ASSM egyik résztulajdonosa. Az ő neve felbukkant egy korábbi cikkünkben is: felmerült abban a személyi körben, amelyik az alapvetően adócsalásról szóló Eclipse-ügy számlagyárait vihette. Ardai sajtóhírek szerint Pácsonyihoz hasonló beosztásban, biztonságvédelmi osztályvezetőként a BA-nak is dolgozott. Kerekes István egy – a számlagyárakhoz személyi kapcsolatokon, bejegyzett címben és tevékenységi körben is hasonló – cégben vállalt szerepet, itteni egyik tulajdonostársa, Fejős Tibor pedig Püskivel és Ardai Barnabással is üzletelt, a Zömökben egy időre ügyvezető is volt.

Hagymási László 2006 óta volt résztulajdonos az ASSM-ben. Ő az Eclipse-ügy vádirata szerint a felügyelőbizottság elnökeként egy másik férfival tandemben volt az Eclipse egyik tényleges vezetője. Egy hasonló nevű vállalkozásban, az Eclipse Asset Managements Kft.-ben pedig üzlettársa volt Hevesi Tóth Ferencnek – a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat első embereként anno ő szignálta a Horn-ciklus Nádor-ügyeként elhíresült titkosszolgálati eszközök beszerzésére irányuló tranzakciót. Amikor Hagymási és Hevesi Tóth megvált Eclipse Asset-es tulajdonrészétől, az a Borbély Ferencné vásárolta be magát a cégbe, aki Kerekes egykori üzlettársát, Fejőst alig három héttel korábban váltotta egy építőipari cégben.

Az ASSM egyébként a kizárólagos reptéri taxiszolgáltatásra kiírt tenderen győztes Zóna Taxi mögött álló konzorcium tagja is volt 2006-ban. A konzorcium vezetője, Veres István pályázat elnyerése után egy héttel arról beszélt, hogy a taxitársaság üzemeltetésére létrehozott cég egyik legnagyobb tulajdonosa saját vállalkozása mellett az ASSM lesz, ám a cég év végi beszámolója szerint a biztonsági vállalat nevére végül nem került tulajdonrész. Verest pár hónapja gyanúsította meg a rendőrség azzal, hogy a pályázat elnyeréséért megvesztegette a BA önálló döntésre jogosult vezető munkatársait, később pedig szintén kenőpénzzel érte el a szerződés számára egyoldalúan előnyös módosítását.

Szilvásy nem emlékszik Kerekesre

Szilvásy György volt polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter érdeklődésünkre azt mondta, hogy Kerekest sem személyesen, sem hallomásból nem ismeri. Hangsúlyozta, hogy 2005-ös kabinetfőnöki megbízatása óta többször is hírét vette, hogy különböző ismeretlenek rá hivatkozva próbálnak előnyöket szerezni. A volt miniszter szerint logikai úton is megkérdőjelezhetőek azok az állítások, amiket Kása Barna vallomásában Kerekesnek tulajdonított. Szilvásy például biztos abban, hogy Kerekes nem volt a Nemzetbiztonsági Hivatal tábornoka, ugyanis ezt a rangot nagyon kevesen – jellemzően a főigazgatók és legfeljebb helyetteseik – érik csak el, ez pedig egy nagyon szűk kör. Aktív tisztként ráadásul Kerekes nem vállalhatott volna szerepet a cégeiben.

A volt miniszter ugyanakkor nem zárta ki, hogy Kerekes valamikor NBH-s lehetett, „de igazolványt enélkül is mutathatott, ilyenből van kismillió, vásárolni is lehet” – tette hozzá. Szilvásy azt is kizártnak tartja, hogy a cikkünkben említett cégek közül bármelyik fedett titkosszolgálati vállalkozás lenne, ugyanakkor hozzátette, hogy léteznek a szolgálatok egyes volt vagy jelenlegi munkatársaival „baráti” viszonyt ápoló, netán korábbi titkosszolgákat alkalmazó vállalatok is, amelyek formálisan nem minősülnek fedőcégeknek. Az Energolról például a volt titokminiszter sem tartja elképzelhetetlennek, hogy korábbi titkosszolgákkal dolgozott volna.

Kerekes Istvánt, cikksorozatunk főszereplőjét érintettsége okán szintén megkerestük, de ő nem kívánt élni a nyilatkozattétel lehetőségével, ugyanakkor elismerte, hogy valóban ő a fantomfutballügy a sajtóban eddig csak dr K. Istvánként ismert vádlottja.

Sarkadi Nagy Márton

(Fotó: innen.)