Kis Oligarchatározó: Széles Gábor

Mi lenne, ha autó lenne? Természetesen Ikarus busz. Ezzel talán mindent el is mondtunk a legnagyobb retrooligarcháról, a magyar oligarchák Korda Györgyéről, hiszen Széles Gábor maga a megtestesült NDK-ajándékkosár, a strasszerekkel díszített esztrádműsor, akit legjobban egy Amanda Lear szám mellett élveznek a ma már jobbra szavazó, de még jó karban lévő 60-as Kádár-özvegyek. Persze csak téli estéken és szigorúan zárt ajtók mögött.

Széles a történelmi oligarcha, aki mindig követte a kor divatját. 1983-ban gmk-nak öltözött, 1985-ben kisszövetkezetnek sminkelte magát, 1990-ben részvénytársaságnak fésülte a haját, aztán az elmúlt 20 évben volt ő holding, gyáriparos szövetségi elnök és médiamogul is, sőt az utóbbi időben milliós békemenet is. A lényeg az volt, hogy mindig közel legyen egy állami vezető, és persze az államkassza. Az 1980-as években párt- és állami vezetők nyomában lehetett látni, közben csendesen megcsinálta a korszak „sikersztoriját”, a vállalkozó szocializmus ékkövét, egyben zászlóshajóját, a Műszertechnikát. Schiffer „összekevertem-az-elvtársakat” Andrásnak köszönhetően, a Google találatok ezreit löki ki arról, hogy a ma lelkes antikommunista üzletember egykor Gorbacsov szovjet pártfőtitkárnál bizonyította elkötelezettségét. A valóság ezzel szemben az, hogy “csak” Nyikolaj Rizskov miniszterelnök tette tiszteletét nála 1987-ben a Műszertechnika Kisszövetkezet kőbányai üzemében.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mi ez a Kis Oligarchatározó?

Tudjuk persze, hogy az oligarcha fogalma kicsit homályos, kultúránként, országonként és koronként mást és mást lehet rajta érteni. Alapesetben mi kicsit leegyszerűsítő módon olyan üzletembert értünk majd a fogalmon, akinek vagyona az állammal folytatott vitatott üzleteknek hála gyarapodott és/vagy a vagyonát politikai befolyás kiépítésére is felhasználja, akár a további meggazdagodás, akár a hatalom irányítása céljából. Tovább a részletes definíciókra.

 A hagyomány azonban folytatódott, szinte nincs olyan vezető politikus, akinek oldalából ne lógott volna ki Széles Gábor az elmúlt 20-30 évben. 1989-ben jó ütemérzékkel belépett az MDF-be, így közel lehetett Antall József miniszterelnökhöz, amikor 1991-ben privatizálni kellett a Videoton Holdingot. Ebben a pár évben a direkt politizálásba is belevágott: 1990-1993 között az MDF elnökségi tagja, 1990-1992 között a Fővárosi Közgyűlésben politizált. A Horn-kormány idején már az Ikarus elnökeként ácsingózott állami pénzekre a nagy múltú vállalat megmentése érdekében, hogy aztán Orbán Viktor ölelje keblére, aki mellett azóta is kitart tűzön-vízen át. Igaz, amikor pár évig Medgyessy Péternél és Gyurcsány Ferencnél kellett lobbizni a magyar vállalkozások érdekében, akkor félre tudta azért tenni az érzelmeit. A biznisz az biznisz, Széles never sleeps.

Üzletembernek is tehetséges (főleg, ha az állammal kell dealelni), de az elmúlt pár év bebizonyította, hogy főszerkesztőnek sem lenne akármilyen. Az egykor liberális Magyar Hírlapot úgy fazonírozta át sikeresen, hogy néha még Bayer Zsolt se érzi magát elég jobbosnak. Örömmel fizetnek elő tehát a lapra minisztériumok, állami szervek, önkormányzatok, nehogy bárki is lemaradjon a azokról a Széles Gábor interjúkról, amelyek csak kicsit rosszabbak annál, mintha Széles Gábor kérdezne Széles Gábortól, annál is inkább, mert ezekre majdnem csak külön mikrofonállványt helyezett üzembe.

Széles médiabirodalmában a szabadság teljes, mindaddig, amíg a főnöknek jó kedve van. Különösen érzékeny, ha szívének kedvenc politikusokról kedvezőtlen fotó jelenik meg (erről Szombathy Pál tudna mesélni), vagy ha egyik beosztottja „lesuttyózza” kedvenc oligarcháját. Illetve az is könnyen feltételezhető, hogy Matolcsy egyetlen intézkedését sem szabad szeretni, legfeljebb a négy fal között – a gazdasági miniszter ugyanis sajna azt a helyet foglalja a kormányban, amire ő is szívesen bejelentkezett volna. A hírek szerint emiatt is durcás mostanában, de nehezen nyeli le a hálátlanságot is: lapjai és tévécsatornái a sűrű nyelvcsapások ellenére sem lettek az új kurzus egyértelmű nyertesei.

Az utóbbi egy évben új üzletágat indított: egyelőre felmérhetetlen mekkora merchandising lehetőség rejlik az általa gründolt civil szervezet szervezésében lebonyolított Békemenetben, de a januári esemény bebizonyította, Szélest mókás mosolya valósággal predesztinálja arra, hogy a legjobb népvezér legyen a magyar oligarchák között. Semmiképpen nem becsülhetjük le tehát azt, aki ennyi korszakon át tudott alkalmazkodni a változó világunkhoz és aki oligarcha létére személyes honlapot tart fönn, amelyen ebben az egy mondatban foglalja össze személyes hitvallását: „A tudásalapú nemzetgazdaság a társadalom hajtómotorja, a felemelkedés záloga”.

Oligarchafok: 3,3

– vagyonfok: 4

– politikai befolyás: 3

– médiabefolyás: 3

Jele: Zászlóshajó hajtómotorral

Legjobb mondata: „Leborulok a nemzet nagysága előtt” (Békemenet, 2012. január 21.)

Legjobb oligarchabarát: Demján Sándor

>>> Tovább a Kis Oligarchatározóra