Lawrence Lessig: Csak az első osztálynak van hely a mentőcsónakban

A Harvard Egyetem jogászprofesszora, aktivista, filozófus, internetkutató. Az internetkorszak hajnalán a szerzői jogok reformjáért, a szabad digitális kultúráért küzdő szervezetet alapított, ma már viszont inkább a fejlett demokráciák rendszerszintű politikai korrupciójáról értekezik. Alkotmánymódosítással állítaná helyre az amerikai politikai rendszerbe vetett megrendült közbizalmat, és a pénz túlhatalmát, a big business politikai befolyását okolja a gazdasági válság miatt. Obamában csalódott, úgy érzi elnökként nem teljesítette a nagy változásokra vonatkozó ígéreteit. A CEU-n tartott előadása után beszélgettünk vele.

Amikor tíz éve Budapesten járt, a szellemi termékek szabad megosztását hirdető Creative Commons apostolaként ismertük meg. Amiről most beszél az valami egészen más, miért változtatott?

Úgy éreztem hogy szélmalomharcot folytatok a szerzői jogok reformjának területén, hiszen míg a nagyközönséghez, az oktatásba és az üzleti életbe eljutott a mondanivalónk, a jogalkotás egyáltalán nem foglalkozott vele. Bizonyos idő elteltével megértettem, hogy ezt egy sokkal alapvetőbb probléma okozza, a politikai rendszer fundamentális korrupciója, ezért előbb a politikai rendszert kell frissítenünk ahhoz, hogy egy ilyen újítás átmenjen.

Tehát hiába közérdekű a szerzői jogok a Creative Commons által javasolt reformja, Hollywoodnak nagyobb befolyása van a törvényhozásra?

A Creative Commons egy fantasztikus újítás, a jelenlegi rendszer meghackelése, de nem a szerzői jogi reform vége, mert ahhoz még sok mindent el kellene érnünk. A Creative Commons sokkal sikeresebbé vált mint kezdetben reméltem, rengeteg alkotó és cég döntött úgy hogy ingyen hozzáférhetővé teszi a szellemi termékeit – mások mellett a Fehér Ház, a Wikipedia, sőt az Al-Jazeera is elfogadták a Creative Commons licenszeket. Mi nem azt mondjuk hogy a következő John Grisham regény vagy J.J. Abrams következő filmje is legyen szabadon másolható, azt viszont igen hogy ma már az internetgazdaság jelentős részének üzleti modellje arra alapul, hogy a felhasználók megoszthatnak egymással műveket, ezért ezt széles körben lehetővé kell tenni. A törvényhozásnak mindez mégsem ütötte meg az ingerküszöbét.

Mi a véleménye az Európában egyre népszerűbb kalózpártokról?

Sokat tanulmányoztam a kalózpártok internet-politikáit, amiket általánosságban nagyon progresszívnek és bölcsnek tartok, és szimpatikus az átláthatósággal kapcsolatos következetes kiállásuk is. De marketingszempontból szerencsétlennek tartom a kalóz elnevezést.

Az ötvenéves jogász és politikai aktivista a Harvard jogászprofesszora, korábban a Stanfordon is tanított, és mindkét egyetemen internetkutató központot vezetett. Cambridge-ben filozófiai, a Yale-en jogi diplomát szerzett – jogászként két konzervatív bíró mellett is dolgozott és tagja volt a Fiatal Republikánusoknak, ma már viszont inkább a demokratákhoz húz. A Creative Commons és új projektje, egy második alkotmányozó konvenció követelése olyan népszerűvé tette, hogy hívei gyűjtést indítottak hogy indulni tudjon 2008-ban Kaliforniában az elhunyt Tom Lantos képviselői székéért, ő azonban nem élt a lehetőséggel. 2002-ben szerepelt a Scientific American „50 leghíresebb innovátor” listáján, és a Free Software Foundation is kitüntette a nyílt forráskódú mozgalomnak tett szolgálataiért. Tagja az internetes szabadságjogokért küzdő Electronic Frontier Foundation, és a kormányzati átláthatóságot promotáló Sunlight Foundation igazgatótanácsának is.

Hogyan változtak a politikai nézetei az elmúlt idők során?

A fundamentális elkötelezettségeim stabilak, egész életemben libertariánus voltam. De ahogy múlik az idő, egyre fontosabbnak tartom a minőséget a társadalomban, és hogy elkerüljük a masszív egyenlőtlenségeket, ezért Clinton óta a demokratákra szavazok.

Elégedett az Obama-adminisztrációval?

Nem vagyok elégedett – Obama reformerként állította be magát, de nem reformál. Azt is mondta hogy bizonyos ügyekben, mint például a nyílt kormányzás vagy az egészségügyi reform nagyon oda fogja tenni magát, és bár kétségtelenül próbálkozott, elég szerények a sikerei. A nagy változásokra vonatkozó ígéreteiből pedig nem lett semmi, és ez jelentős hiba a szememben.

Ön mit értene nagy változás alatt?

Ha írhatnék egy alkotmánykiegészítést, abban az állna hogy a választásokat közpénzből, a választóknak kell finanszírozniuk. Az általam javasolt megoldás lényege az, hogy minden választó visszakapna 50 dollárt az adójából, és ezt felajánlhatná bármelyik politikus kampányára. Az alkotmánykiegészítésemben az is benne foglaltana, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa korlátozhatja a vállalatok kampányköltéseit, mert nagyon fontosnak tartom hogy a politikában ne a vállalati érdekek domináljanak.

Miért szükséges ez?

Az amerikaiak széles tömegei azt látják, hogy a politikusaik csak a kampánypénzekre hajtanak, ezért nem bíznak meg a választott képviselőikben. Ezt a bizalomhiányt a politikafinanszírozás jelenlegi rendszere okozza. A politikusoknak olyan sok pénzt kell összegyűjteniük, hogy szinte bármire hajlandóak hogy elnyerjék a támogatóik kegyeit. Ennek az az eredménye, hogy a Kongresszus rengeteg időt tölt olyasmikkel, amik a nagy adományozóknak fontosak, és sokkal kevesebbet a valóban közérdekű problémákkal.

Tud erre példát mondani?

Az idei év első négy hónapjában a Kongresszus a legnagyobb terjedelemben azzal foglalkozott, hogy hány százalékot kérhetnek a bankok az áruházaktól amikor azok a hitelkártyákat megterhelik. Ez nagyon fontos a bankoknak és az áruházaknak is, de elhanyagolható jelentőségű kérdés olyan témákhoz képest, mint például a munkanélküliség, a két háborúnk, a hitelválság vagy a globális felmelegedés. Ezekre a témákra a kongresszus azért nem figyel, mert nem hoznak annyi kampánypénzt, mint az üzleti érdekek szolgálata. A pénz torzítja a törvényhozás működését. Legálisan ugyan, de korrumpáló hatása van, ezért meg kell változtatni a szabályokat.

Vannak politikai ambíciói?

Nincsenek. Ezt a reformkampányt úgy indítottam el, hogy nyilvánosan megfogadtam hogy nem jelöltetem magam a Kongresszusba. Szívesen lennék képviselő, de fontosabb hogy az emberek elhiggyék hogy ez a mozgalom elvekről szól, nem csupán a politikai karrieremnek akarom előkészíteni a terepet.

Az USA-ban két rendszerkritikus mozgalom is felütötte a fejét az elmúlt években: a Tea Party jobbról, az Occupy Wall Street balról kritizál. Ön szerint megváltozhat a régen bejáratódott rendszer?

Ha a jelenlegi politikai rendszer egyáltalán meg tud változni, az pontosan ezek miatt a mozgalmak miatt fog történni. Ugyanakkor ezek a mozgalmak még nem elég érettek ahhoz, hogy gyökeres változásokat hozzanak. Ehhez együtt kellene működniük: az Egyesült Államok alkotmányát 1787-ben olyan politikusok fogalmazták közösen, akik között volt aki a rabszolgaság fennmaradásáért, és volt aki az eltörléséért küzdött. De akkor megértették hogy félre kell tenniük ezeket az ellentéteiket, különben az egész nemzet elbukik. A gyökeres változás valóraváltásához a jobb-, és baloldalnak ma is egyet kell értenie. Az Egyesült Államokban az alkotmány megváltoztatásához nagyon széles konszenzusra, az államok háromnegyedének egyetértésére van szükség.

A gazdasági válság hívta életre a nagy változás iránti tömeges igényt, és az elitellenes mozgalmakat?

Sok tényező szerepet játszik: a gazdasági válság, a kontrollvesztett kormány, Obama tehetetlensége, a magas munkanélküliség. Az emberek azt látják hogy a szupergazdagoknak, a felső egy ezreléknek nagyon jól, egyre jobban megy, miközben az átlagemberek csúsznak lefelé. Egyre többen ismerik fel hogy valami nagyon nem jól működik a társadalomban.

Mi a véleménye a kapitalizmus jövőjéről ebben a légkörben?

Az Egyesült Államokban mindig is azt gondoltuk hogy a kapitalizmus tökéletes, de a New Deal óta próbáljuk erős szabályozással kordában tartani a vadhajtásait. Az utóbbi időben megint fölénybe kerültek a dereguláció hívei, ám a túlzott dereguláció mára katasztrofális következményeket okozott. Még Reagan idején sem merték volna úgy deregulálni a bankszektort, ahogyan az azóta megtörtént. Extrém mértéket öltött a dereguláció, és ez azért történhetett meg mert a pénzügyi szektor busás kampánytámogatásokkal honorálta például a derivatívák deregulációját.

Tehát azt gondolja, hogy a gazdasági válság is a politika rendszerszintű korrupciója miatt következett be?

Nem csak én gondolom így, hanem az illetékes vizsgálóbizottságok is. A pénzügyi instabilitás szignifikáns kiváltó oka az a fajta dereguláció, amely lehetővé tette a bankoknak, hogy szerencsejátékot játsszanak. Ez a szerencsejáték, ahogyan minden szerencsejáték, néhány nyertest és nagyon sok vesztest produkált. A nyertesek a Wall Street-i bankok, a vesztesek pedig az adófizetők, akiknek végül a számlát kell állniuk.

Miért nem hagyták csődbe menni a hazardőr bankokat?

Azt hiszem hogy jogosan avatkoztunk be hogy megakadályozzuk az összeomlást. Nem az a furcsa hogy az állam beavatkozott, hanem ahogyan ezt tette: megmentette a bankokat, és teljes mértékben ignorálta azokat a jelzáloghitelekkel terhelt átlagembereket, akik mindenüket elveszítették a bankok szerencsejátéka miatt. Ez olyan mint a Titanic katasztrófája: csak az első osztálynak van hely a mentőcsónakban, mindenki más megfullad. Nem orvosoltuk a válság hátterében álló strukturális problémákat sem: néhány bank túl nagy ahhoz hogy elbukjon, pontosan tudják hogy az állam legközelebb is meg fogja őket menteni, ezért továbbra is szerencsejátékot játszanak.

Az ön javaslata több szabályozás?

Szerintem a derivatívákat ugyanúgy kellene szabályozni mint a részvényeket és a kötvényeket, az ezekre vonatkozó szabályozás nagyon jól szolgálja a közt már a New Deal óta. Továbbá a bankokat nem volna szabad hagyni ekkorára nőni. Ugyanis a közepes méretű bankokat nem szükséges megmenteni, ha játszanak és veszítenek.

A több átláthatóság megoldás a politikai rendszer problémáira?

Az átláthatóság önmagában nem elég, csupán az átláthatóság nem növeli a rendszerbe vetett közbizalmat. Az USA-ban az állam nagyon átláthatóan működik, de ennek csak az az eredménye, hogy az emberek pontosan láthatják hogy a Kongresszusban a pénz beszél. Tehát meg kell szabadítanunk a politikai rendszert ettől a korrumpáló hatástól, nem elegendő ha nagyfelbontású tévén megmutatjuk a választóknak, mi folyik.

A sajtót is egyre többen kritizálják a pénz befolyása miatt, erre van javaslata?

Nem tudom hogy mi a megoldás a sajtó problémáira. Az Egyesült Államokban a nyomtatott sajtó történelmileg rendkívül nyereséges vállalkozás volt, ám az internet térhódítása miatt ma már nem az. Amíg nyereséges volt, tudta finanszírozni a minőségi újságírást, ma már egyre kevésbé képes erre. Ez egy nagyon súlyos probléma, mert a demokráciáknak szükségük van a minőségi sajtóra. Magyarországon ennél súlyosabb problémák is vannak, például az új, korlátozó médiatörvény, de ha volna is igazán független médiájuk, amelynek nem kellene kormányzati retorzióktól tartania, még mindig ott marad a kérdés hogyan finanszírozzuk a hatalom kontrolljaként működő újságírást. Erre még sehol nincsenek jó válaszok.

Az Európai Unióval kapcsolatban miért szkeptikus?

Nem hiszek az olyasfajta reprezentatív demokráciában, amelyet lobbisták és pénzeszsákok irányítanak, és az Európai Unió extrém módon ilyennek tűnik. Az EU működése kevéssé transzparens, a fővárosa tele van lobbistákkal akik a klienseik érdekei szerint befolyásolják a törvényhozást. Brüsszel pont olyan mint Washington. Európa egyesülése szimpatikus nekem, de ennek közös elvek és értékek mentén, alulról felfelé kellene történnie, most viszont egy felülről irányított, bürokratikus folyamat. Jó példa erre az EU alkotmánya – míg az USA alkotmánya egy pamflet, egyszerű, közérthető, tömör, az EU alkotmánya egy ezeroldalas jogi szöveg, amit senki nem fog elolvasni vagy azonosulni vele. Ilyen alkotmányra nem lehet nemzetet építeni.

(Az interjú a Magyar Narancs karácsonyi számában jelent meg, utánközlés a kiadó engedélyével. Fotó: innen.)