A CIB Bankon keresztül kereskedtek fegyverekkel a délszláv konfliktus idején

Egy bécsi székhelyű, Panamában bejegyzett cég a budapesti CIB Banknál nyitott számláján keresztül vásárolt fegyvereket Szlovénia, Bosznia és Horvátország a délszláv konfliktus idején – állítják szlovén okynomozó újságírók a délszláv háború titkait feldolgozó könyvsorozatukban. Interjú az egyik szerzővel.

Két szlovén újságíró, Blaz Zgaga és Matej Surc októberben publikálta a délszláv háború fegyverkereskedőiről és nemzetközi politikai kapcsolataikról szóló háromkötetes, „Az állam nevében” című oknyomozó sorozatuk második könyvét – az első júniusban jelent meg, eredeti nyelven a kötetekről információ itt. A  kutatómunkában több ország újságírói segítették a szerzőket, a tényfeltárást az European Fund for Investigative Journalism és a dán Scoop finanszírozta.  Amikor az atlatszo.hu interjút készített az egyik szerzővel, Blaz Zgaga-val, ő még azt mondta hogy senki nem támadta őket a tényfeltáró anyagért, sőt,  még csak nem is tagadta senki az állításaikat. Azóta – november végén – egy szlovén napilapban a könyvről megjelent cikk kommentelői halálosan megfenyegették a szerzőket. A könyvsorozatról bővebben angolul itt és itt olvashat.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az oknyomozó könyvsorozat több európai ország felelősségét is  felveti a több mint 130 000 ember halálát okozó véres délszláv konfliktusban játszott szerepük miatt.  A hároméves, 6000 oldalnyi titkosszolgálati, rendőrségi nyomozati dokumentumot feldolgozó oknyomozói munka eredményeként született kötetekből kiderül:  a volt jugoszláv köztársaságok akkori titkosszolgálatai, kormányai és több európai ország (Lengyelország, Oroszország, Ukrajna, Románia, Bulgária, Németország és Nagy-Britannia) az ENSZ általuk  is aláírt fegyvereladási embargóját megszegve fegyverexportőrként, illetve a hadieszköz-vásárlásokat lehetővé tevő hitelekkel támogatták a függetlenségre törekvő volt jugoszláv tagköztársaságokat. Magyarország szerepe az ügy eddig feltárt részében a „pénzügyi logisztika” biztosítása volt: a CIB Bank budapesti fiókjában nyitott számlán keresztül vándorolt 80 millió dollár  a Scorpion International Services S.A. nevű panamai, orosz hátterű fegyverszállító céghez szlovén, horvát és bosnyák ügyfelektől. A budapesti bankon keresztül legalább 9 millió dollárt kapott egy lengyel állami cég is.

Széles körben ismert, hogy  a Szerbiával szembehelyezkedő volt jugoszláv tagköztársaságoknak szükségük volt  a hadifelszerelésre hogy megvédhessék magukat és függetlenségüket, de a fegyvervásárlások során a volt tagállamok titkosszolgálataikon keresztül az olasz, az albán és az orosz maffiával is üzleteltek, jó időre meghatározva ezzel az érintett országok jövőjét korrupt, törvényszegő hivatalnokok hálózatának kiépítésével. A könyv szerzői a nemzetközi egyezménnyel szembemenő fegyvervásárlásokat, s az ezeken milliókat kaszáló bűnözői szervezeteket, üzletembereket, politikusokat okolják az etnikai konfliktusok szításáért, a szerbek és horvátok által muszlimok ellen elkövetett atrocitásokért.

Az atlatszo.hu Blaz Zgaga-t kérdezte a munkáról.

Hogyan kezdték el a projektet?

Amikor  Matej Surc először megkeresett, azt mondtam, hogy ez lehetetlen vállalkozás, nem vállalom. Végül, néhány hónapos rábeszélés után elvállaltam. 2007-ben kezdtük a munkát: több közérdekű adatkérelmet adtunk be. 2009-re jártunk sikerrel, az adatvédelmi biztos segítségével kb. 6000 oldal titkosítás alól feloldott anyagot kaptunk meg, oknyomozó munkánk ezekre a hivatalos dokumentumokra épült. Négy különböző ország újságírói segítettek a munkánkban. Mission impossible-ként kezdődött, de sokévi kemény munka után 41 különböző nyomozás anyagát dolgoztuk fel, így születtek a könyvsorozat fejezetei.

Az is segítette a munkájukat, hogy közben változott a szlovén információszabadság-törvény?

A szlovén parlament 2003-ban elfogadott egy új törvényt, létrehozva az adatvédelmi biztos pozícióját. A szlovén biztos és asszisztense nagyon profi, törvénytisztelő módon és mindenféle politikai befolyástól mentesen működik. Nekik volt köszönhető, hogy ekkora adag, megszűnt titkosítású anyaghoz hozzáfértünk. (Natasa Pirc Musar 2004-től Szlovénia adatvédelmi biztosa, 2009 -ben újraválasztották – a szerk.) A titkosítások feloldásáról szóló törvényt Szlovéniában akkor fogadták el, amikor az ország 2003-ban csatlakozott a NATO-hoz:  ennek értelmében egy éven belül felül kellett vizsgálni minden titkosított anyag minősítését, és külön csatolmányban meg kellett indokolni, hogy miért szükséges a titkosítás és milyen következményekkel jár. Szlovénia tehát a nyugati elvárásokhoz igazította a titkosításra vonatkozó szabályozást, de  nyilvánvaló volt, hogy  a védelmi minisztérium és a belügyminisztérium nem teljesítette a törvény által előírtakat. Kikértük amit nem oldottak fel a titkosítás alól, vagy nem indokolták hogy miért nem.

Volt olyan adat, aminek a megszerzéséért pert kellett indítaniuk?

Eddig még nem, második körben minden kikért anyagot megkaptunk. Először az állami szervezeteknél közvetlenül igényeltük a dokumentumokat, s a kérést többnyire elutasították. Ezután az adatvédelmi biztoshoz fordultunk és sok mindent így sikerült is megszerezni, de volt olyan dokumentum amit így sem kaptunk meg. Szlovéniában van egy úgynevezett „közhivatali bíróság”, amelyhez ilyenkor fordulni lehet. Nincs le nem zárt adatkérési ügyünk. Senki nem indított ellenünk – illetve a nekünk segítő újságírók ellen – rágalmazási pert sem.

Szlovéniában ennyire simán megy az adatkérés ezek szerint?

Azért nem volt könnyű, több, mint egy évig tartott, hogy megkapjuk a dokumentumokat. És nagyon jól kellett megírni az adatkéréseket, de egészében véve sikeresek voltunk, igen. Bizonyos állami szervek kimondottan akadályozzák az adatszerzést, alapvető törvényeket megszegve ezzel. Például előfordult, hogy panaszt nyújtottam be a kormányhivatalhoz, de a levelem elveszett, pedig ajánlva küldtem. Ráadásul az átvételi elismervényt alá is írta az ügyben eljáró hivatalnok. Ekkor telefonon érdeklődtem, és rögtön megtalálták a levelem, s továbbították az adatvédelmi biztosnak. De ha én nem léptem volna közbe, biztos hogy sosem kapta volna meg a panaszt.  Sok hivatalnál  megpróbálnak elrejteni dokumentumokat.

A fegyverkereskedelmi ügyben benne volt az olasz, az albán és az orosz-ukrán maffia is: velük sem volt konfliktus a könyvek írása során?

Eddig még nem, és remélem sosem kell igennel válaszolnom erre a kérdésre. Különböző bűnözői csoportok is benne voltak. Az olasz maffiából volt egy ember, a Mala del Brenta tagja, aki még a szocialista időkben Szlovéniában élt, mert az Interpol és az olasz rendőrség elől bujkált. A rendőrségi dokumentumok szerint azt állította, hogy ő 400 millió olasz lírát (300 000 USD) adott a szlovén védelmi minisztérium különböző tisztségviselőinek hadieszköz vásárlásra. Az albán maffia pedig hatalmas mennyiségű jugoszláv dinárt váltott át  a szlovén költségvetésből a korábbi Jugoszlávia fekete piacain Belgrádban, Skopjéban, Szarajevóban és sok más helyen.

Szlovéniának és a többi volt tagállamnak szüksége volt keményvalutára, mivel a jugoszláv dinár nem ért semmit. A szlovén védelmi minisztérium ötmillió német márkát kapott a horvát költségvetésből. Ibrahim Dedic,  az első jugoszláv magánbank tulajdonosa volt az egyik közvetítő. Ő később részt vett a boszniai muszlimok szlovén tolár-hamisítási ügyében is, így próbáltak fegyvert vásárolni Szlovéniától. Dedicet 1999-ben megölték. Sem a gyilkosok, sem a megrendelők kilétére nem derült fény azóta sem. Kormánymegrendelésre több mint 200 millió jugoszláv dinárt albán bűnözői csoportok váltottak kb. 6-8 millió német márkára közvetítőkön keresztül, akik erről később vallomást tettek a nyomozás során.

Senki nem tagadta a könyvben leírtakat, amikor rákérdeztek ezekre az ügyekre?

Voltak dokumentumok, amiket megmutattunk egyes forrásainknak. Az oknyomozó munkánk fő forrását a nyomozó hatóságtól és a bíróságtól kapott anyagok, valamint a titkosszolgálati jelentések és elemzések jelentették. Ami ezekben van, azt nem nagyon lehet letagadni. Előfordult, hogy összerendeztük az anyagokat és megkerestük a forrást hogy plusz információt kérjünk, vagy hogy különböző dokumentumok, adatok közötti kapcsolatra magyarázatot kapjunk. Azok az emberek, akiknek megmutattuk az anyagokat, részben  már elfelejtették, hogy mi is történt 20 évvel ezelőtt, de amikor rákérdeztünk, emlékeztek. Senki nem tagadta, ami a dokumentumokban áll.

Milyen volt a könyvek fogadtatása Szlovéniában?

Szlovéniában a hallgatás volt a reakció. Azok a szlovén politikusok, akik korábban megszegték a helyi és a nemzetközi törvényeket, hallgattak, nem reagáltak.

Az ügyben érintett országok kormányai sem reagáltak?

Egyelőre nem. Az ukrán követségtől próbáltunk néhány kérdésre választ kapni, mert 1994 augusztus 1-én lelőttek egy ukrán gépet, ukrán személyzettel, és az ügy egyik fontos közvetítője is rajta volt. Erről szerettük volna a követség álláspontját megtudni, de nem kívántak nyilatkozni az ügyben.

A történeteiket igazoló dokumentumok épségben fennmaradtak?

A kutatásaink során azt találtuk, hogy Németország kölcsönt nyújtott Szlovéniának fegyvervásárlásra egy  müncheni cégen keresztül. A nyomozati anyagok tanulmányozásakor találtunk egy érdekes adatot: amikor a szlovén elhárítás korábbi főnökét hallgatta ki a rendőrség más országok érintettségéről az ügyben, ő emlékezett rá, hogy egy nagy fegyverkereskedelemmel kapcsolatos botrány után a német diplomaták megpróbáltak eltüntetni bizonyos, egy szlovén cégben való részesedésüket bizonyító dokumentumokat. Ez 1993-ban történt, azután, hogy a szlovén védelmi miniszter nyilvánosságra hozta, hogy Maribor repülőterén találtak egy fegyverrakományt, amit a boszniai muzulmánoknak szállítottak volna. Ezután egy hónappal kezdték a német diplomaták a számukra kellemetlen dokumentumokat eltüntetni. Nyomozás is indult, és per is volt az ügyben, de senkit nem ítéltek el.

Magyarország hogyan volt érintett?

Egy bécsi székhelyű, Panamában bejegyzett cég, a Scorpion International Services S.A. nyitott bankszámlát Budapesten a CIB Banknál 1991 szeptember elején – ekkor kezdtek a nagy fegyverszállítmányok érkezni Szlovéniába, Boszniába és Horvátországba. Ezen a számlán több, mint  80 millió  amerikai dollár folyt keresztül, egy része egy lengyel állami cégnek, illetve egy panamai bejegyzésű ukrán cégnek. A magyarországi kapcsolatokról tehát annyit tudunk, hogy a budapesti bankon keresztül ment a fegyverkereskedési pénz.

(Fotó: innen)