„Az álhíreket a gyűlölet szítja” – néha Amerikában is Soros Györgyre kennek egy tüntetést

Az HBO dokumentumfilmje azt járja körül, hogy milyen hatással van az USA lakosságára az egyre növekvő dezinformáció. Megszólalnak benne álhíreket szándékosan használó politikai szereplők, a jelenség ellen fáradhatatlanul küzdő újságírók, és olyanok is, akiket fizikai atrocitás ért a személyüket célzó, online terjesztett hazugságok miatt. De meglepő módon Soros György neve is előkerül a filmben.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!

Az HBO dokumentumfilmjének már a címe is sokatmondó: Az igazság nyomában: félretájékoztatás és az álhírek ára (After Truth: Disinformation and the Cost of Fake News). A tartalma pedig egészen különleges, mert valóban minden szemszögből körbejárja a témát.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nem csak a jelenséget vizsgáló médiakutatók és egyéb tudósok szólalnak meg benne, hanem álhíreket tudatosan használó politikai kampánystratégák is, akik őszintén beszélnek arról, hogy bármit behazudnak gátlástalanul a céljaik érdekében. Megismerhetünk emellett összeesküvés-elméleteket terjesztő médiaszereplőt és egy étteremtulajdonost is, akihez besétált egy fegyveres férfi az online terjesztett hazugságok miatt.

Megszólalnak továbbá neves amerikai újságok munkatársai, akik fáradhatatlanul küzdenek a dezinformáció ellen, még akkor is, ha a lakosság jelentős részének szemében ők, az igazat lehozó újságírók a közellenség. Nyilatkoznak a filmben amerikai lakosok is, az álhírekben hívőtől az azokon átlátókig egyaránt.

„Az álhíreket a gyűlölet szítja.”

Talán ez a film legfontosabb megállapítása, de bármennyire is jól hangzik, nem igaz. Rögtön a film elején ugyanis politikai kampánystratégák beszélnek arról, hogy az álhírek roppant hatásosok a lakosság befolyásolásában, a szimpatizánsok és a szavazatok megszerzésében, ezért „muszáj” használni őket. Legyen szó kamuzaklatásról, kitalált nemi erőszakról, bármilyen mocskos vádról, gátlás nélkül nyomni „kell” a politikai ellenfél lejáratása érdekében.

Az sem baj, ha teljesen egyértelmű, hogy hazugságról van szó, mert az emberek könnyen és szívesen elhiszik a legvadabb dolgokat is, ha azok illeszkednek a saját világképükbe. Sokkal kényelmesebb ugyanis a gondolataikat alátámasztó legnagyobb blődséget is elfogadni kritika nélkül, mint utánajárni dolgoknak és megkérdőjelezni mindent – akár még a saját elméleteik helyességét is.

Ennek köszönhetően történhet meg az a filmben bemutatott példa is, amikor az egyik politikus ellen kitalált nemi erőszak lefizetett vádlója nem megy el a sajtótájékoztatóra, a kampányguru lefotózza az épület elő álló buszt és azzal a szöveggel teszi ki az internetre, hogy Soros György küldött oda fizetett tüntetőket. Ezt követően szemrebbenés nélkül nyilatkoznak a főnökével nyilvánvaló hazugságokat, majd lelépnek és az újságírókat szidják.

Azok ugyanis megdöbbentő módon KÉRDEZNEK. Mindenféle keresztkérdéseket tesznek fel nekik, amikkel egyre jobban összezavarják őket, a nagy kampánystratégákat. Minden újságírói kérdésre adott válaszuk után egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy hazudnak, úgyhogy berekesztik az egész sajtótájékoztatót a francba és ócsárolják a sajtót.

„A média lett a közellenség.”

A film 2020-ban készült, amikor még Donald Trump volt az amerikai elnök. Láthatunk kampánygyűlést, ahol Trump a neki nem tetsző újságokat szidja és álhíreknek, fake news-nak minősíti a róla szóló negatív híreket, valamint ellenségnek a hazugságait leleplező újságírókat. A szimpatizánsai pedig ordítva visszhangozzák a tőle hallottakat és gyűlölködve tekintenek a média nem Trump-párti részére.

Megszólal a dokumentumfilmben több olyan újságíró is, aki többszörösen is áldozata az álhírek uralta amerikai közhangulatnak. Egyrészt fárasztó küzdelmet vívnak az igazság kiderítéséért, másrészt rengeteg bántást kapnak ezért a kemény munkáért online és offline is.

Többen közülük kilátástalannak érzik a helyzetet, hiszen rengeteg a dezinformáció, és az emberek befolyásolhatósága miatt sokkal népszerűbbek az álhírek az igazságnál, és nem is látnak esélyt a helyzet javulására. „Az egyik oldal olyan szabályokat követ, amiket a másik oldal sosem fog tiszteletben tartani” – fogalmazza meg egyikük a valódi sajtó és a kamuhíroldalak közti különbséget.

„Ezek nem csak szavak, ezek valódi hatással vannak az emberekre.”

Hiába nevetgél cinikusan a politikai szereplő az általa terjesztett hazugságokon, a film több eseten keresztül is bemutatja, hogy az online terjesztett hazugságok mekkora bajt okozhatnak a valóságban, hús-vér embereknek. A legdurvább ügy a 2016-os Pizzagate: az elnökválasztási kampányban kirobbant álhír szerint Donald Trump ellenfelének, Hillary Clintonnak a kampányfőnöke pedofil hálózatot működtetett egy washingtoni pizzériában. Bármennyire is abszurd hülyeségnek hangzott az egész, és hiába nem volt rá bizonyíték, rengeteg ember elhitte annak köszönhetően, hogy a Trumphoz közeli és vele szimpatizáló propagandamédiák folyamatosan foglalkoztak vele.

Addig-addig gerjesztették a gyűlöletet, míg egy férfi, egy átlagos amerikai állampolgár fogta magát és felfegyverkezve besétált a gyerekes családok körében népszerű, vendégekkel tömött étterembe, hogy „átvizsgálja” és kiszabadítsa az ott állítólag fogva tartott gyerekeket. Szerencsére senki nem sérült meg, a férfi nem lőtt rá senkire. De maga az a tény, hogy a virtuális világban terjedő hazugság miatt valaki fegyvert fogjon idegen emberekre a róluk olvasott álhírek miatt, nagyon ijesztő.

Szóba kerül a filmben a közösségi oldalak felelőssége és az amerikai alkotmány is: szabad-e hagyni, hogy a Facebook és társai üzleti okokból teret engedjenek bármilyen tartalomnak, vagy cenzúrázni kell őket; illetve hol az a határ, amikor egy online tartalom már nem fér bele a szólásszabadságba, mert erőszakos cselekedeteket okoz a valós világban. Jól felépített dokumentumfilm, egy fontos és aktuális témáról.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: HBO

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!