A már rég komplettnek, s még inkább komplexnek mondható életmű most újabb könyvvel gyarapodott a szerző hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli fotóival.
Ablonczy Balázs történész kötete 1944-ről mesél a kisemberek sorsán keresztül. Az ügyeskedésekről, menekülésről, kitelepítésről, éhezésről, bombázásokról.
Az I. világháború kirobbanásakor is azt mondták a hatalmasok, mint manapság, így nagyon időszerű a kérdés, hogy ki a felelős egy háborúért.
Lea Ypi könyve egyszerre családtörténet és történelemi regény, ami társadalmi és politikai témákat feszeget.
Radnóti Sándor A táj keletkezéstörténetei című kötete művészet-, kultúr- és filozófiatörténeti munka a tájról és az azt alakító emberről.
Miközben mindennek van szociológiája, például a családnak is, a rokonságok tanulmányozása pedig már-már a társadalomtudomány őse, ám éppen mintha a barátságnak nem lenne szociológiája.
Paradoxon, hogy a nehéz időket úgy élték-élik túl az oroszok, hogy nem a földre kuporodva várják a halált, megadva magukat, hanem a vodkával alkalmazkodnak a rideg valósághoz.
A járvány, az Ukrajna elleni orosz agresszió, az energiaválság aztán háttérbe szorította ezt a kampányt, illetve az erről szóló diskurzust; a diákok, legalábbis Magyarországon, most inkább a puszta túlélésért – a normális oktatásért –, illetve tanáraikért tüntetnek, tiltakoznak.
Hacsak nem diktátorról van szó, úgy bukott emberről, különösképp elfuserált művészről nem szokás hatalmas monográfiát írni.
A jó magyarnak nem múlhat el úgy egy áldott napja sem, hogy ne gondolna bele: kompország vagyunk-e, avagy hová tartozunk?...
Még mielőtt bárki megijedne, hogy e vaskos szakkönyv a laikusok számára érthetetlen és így érdektelen lehet, foglaljuk össze kisiskolásmódra: a szerző mondanivalója az, hogy korunkban azért vannak válságok, mert a társadalomban a valakik elvesztették jelentőségüket.
