Segítünk Fónagy Jánosnak válaszolni az állami hirdetésekről szóló kérdésekre

A szocialista Mesterházy Attila a 444.hu tudósítása szerint írásban tett fel három kérdést a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternek, Bártfai-Mager Andreának egyes állami cégek hirdetési gyakorlatáról. Mesterházy azt szerette volna megtudni, hogy mennyit költött hirdetésekre a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Villamos Művek (MVM)? Fónagy János államtitkár azt mondta, hogy a kormány nem tudja, mennyit költenek egyes állami cégek hirdetésre. Ez elég baj, de segítünk. 

A miniszter helyett Fónagy János államtitkár válaszolt. Válaszának két fontos állítása volt

• „a hirdetésekre vonatkozó összesített adatbázissal a kormány nem rendelkezik.”
• „a jelenlegi kormány szakított a baloldali kormányok elfogadhatatlan gyakorlatával, és arra törekszik, hogy átláthatóbb és hatékonyabb rendszert hozzon létre a kommunikációs kiadások terén. Ezt a célt szolgálja a 2014-ben létrehozott Nemzeti Kommunikációs Hivatal is.”

Fónagy első mondata igaz (lehet). Ebből következik, hogy a második állítása hazugság. 

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKoH) 2014-es létrehozásakor a kormány valóban azzal érvelt, hogy a kommunikációs kiadások átláthatóbban és elszámoltathatóbbak lesznek. Ennek eredménye viszont az lett, hogy a rendszer teljesen átláthatatlan lett és esély sincsen az elszámoltatásra.

Az állami kommunikáció központosított hivatala elméletben rendelkezik az összes adattal, hiszen az ő engedélyük kell arra, hogy egyes állami intézmények, cégek, minisztériumok mire mennyit költhetnek, és a teljesítést számlákkal kell igazolni, lévén, hogy ők fizetik ki (pontosabban ők adják át az összeget a munkát elvégző ügynökségnek és nem mondjuk a Szépművészeti Múzeum vagy az EMMI).

Több újságíró és civil szervezet is szerette volna már megtudni, hogy mi van ezekkel az adatokkal, de egy korábbi közérdekű adatigénylésre adott válaszból derült ki, hogy dehogy átláthatóbb a rendszer, azért lett létrehozva, hogy még átláthatatlanabb legyen.

Egy, az akkor a 24.hu-nál dolgozó újságíró, Szalay Dániel 2017. március 1.-én benyújtott adatigénylésére az NKH ugyanis ezt válaszolta:

„A keretmegállapodás alapján a verseny újranyitásával lefolytatott közbeszerzési eljárások eredményeképpen kötött egyedi, illetve keretszerződések, valamint az egyéb közbeszerzési eljárások alapján kötött közbeszerzési szerződések az érintett szervezetek és a nyertes ajánlattevő között jöttek létre, így a Hivatal nem minősül az Infotv. 3. § 9. pontja szerinti adatkezelőnek, tehát nem tud adatot szolgáltatni a „2016-os állami reklámpiaci költésekre vonatkozó adatokról médiatípusra (print, tévé stb.) és egyes médiavállalatokra (ügynökség és médium feltüntetésével) összegszerűen lebontva”.

És igen. Az NKH maga mondta el többször is azt, amitől mindenki aggódott, nevezetesen, hogy

az NKH létrehozásának valódi indoka az elszámoltathatatlanság volt.

Az adatgazdák ebben az esetben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a Magyar Villamos Művek és a Szerencsejáték Zrt. Megint lehet majd perelni, ahelyett, hogy ezt az NKH szépen vezetné egy Excel-táblába (szerintünk egyébként vannak ilyen Excel-táblák, csak azt mondják, hogy nincs), ha már ő állja a cechet az adófizetők pénzéből.

A Mérték és az Átlátszó segít

A Mérték Médiaelemző Műhely 2016-ban pontosan azért indította el az Állami Hirdetések Projektet, hogy követhető legyen, hogy az állam mikor, mennyit és kinél költött hirdetésekre. Ezek ugyan listaárak (tehát kedvezmények levonása nélküliek), tehát a valós költések ennél valamivel kevesebbek lehetnek, de nagyon egyszerűen meg lehet tudni belőle néhány dolgot.

Az alábbi ábrán az MVM és a Szerencsejáték Zrt. 2017-es állami listaáras költése látható kiadókra lebontva és az érdekcsoportok szerint színezve. Az MNV azért nem szerepel rajta, mert a tavalyi költése elhanyagolható volt, listaáron mindössze 6,9 millió forint. Ezzel szemben az MVM 2017-ben 2,7 milliárd, a Szerencsejáték pedig 9,6 milliárd forintot költött listaáron. Mindkét hirdető a legtöbb pénzt Andy Vajna TV2-jénél költötte el, de jelentős összeget kapott Mészáros Lőrinc kiadója, a Mediaworks (és az alá tartozó Pannon Lapok Társasága), Matolcsy Ádám Origója (New Wave Media) és Habony Árpád Modern Media Groupja (888, Lokál) is.