“Ez a törvény igazságtalan a devizahitelesekkel szemben” – Lázár Dénes, PITEE

A fogyasztók önállósága csak addig elfogadott, amíg nem ütközik a hatalmi elit érdekeivel – mondja dr. Lázár Dénes jogász, a devizahitelesek ügyében elsők között pereket indító Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület (PITEE) egyik alapítója a devizahitelszerződések érvényességét megtartó, ám az árfolyamrést semmissé tevő devizahiteles-törvény július 4-i elfogadása kapcsán. Az általunk a témában korábban is rendszeresen megkérdezett (itt, itt és itt) Lázár szerint a kormány és a hitelező bankok összekaptak a koncon. Interjú.

A devizahitelesek megmentéséről szóló törvény megoldást jelent az eddigi vitákra?

Ez a törvény jól mutatja a jogi kultúránk elmaradottságát. A bírói kar megriadt a devizahiteles perek eldöntésének felelősségétől, és átpasszolta a labdát a törvényhozásnak. Szerintem ez nem jó út. A törvény első ránézésre segít a hiteleseknek, ugyanakkor sokkal több problémát megoldatlanul hagy, és újabbakat okoz. Ezért azt gondolom, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos problémákra a megoldást a bíróságokon kell keresni. A devizahitelesek ügye felszínre hozta a jogrendszerünk hiányosságait.

Milyen problémákat okozhat, illetve hagy megoldatlanul a törvény? Miért a bíróság jelenti a megoldást?

Egy jogállamban a bíróság feladata, hogy polgári jogi jogvitákat eldöntsön. A magyar igazságszolgálatás láthatóan nagyon nehezen küzd meg ezzel a feladattal. Nem jó, hogy a törvényalkotó beavatkozik az igazságszolgáltatás gondjainak a megoldásába, mert ez ellentétes a hatalmi ágak szétválaszásának elvével. Az állam legyen független a polgári jogi viták során. Az állam polgárai és a vállalkozások intézzék csak saját maguk a vitás ügyeiket, az állam feladata ezzel kapcsolatban annyi, hogy biztosítson számukra megfelelő feltételeket a vitáik rendezésére, de ezekbe a vitákba a kormány és a parlament ne szóljon bele.

Tehát jobb lett volna, ha a törvény megalkotása helyett minden egyes problémás devizahiteles a bírósághoz fordulna jogorvoslatért?

Ez egy érdekes tévhit, amit sokszor hallani mostanában. Az a jogász, aki ezt gondolja, nem érti a jogállami igazságszolgáltatás működési elvét. Ha stabil lenne az igazságszolgáltatás, kiszámíthatóak, megbízhatóak a bírósági ítéletek, akkor egyáltalán nem lenne szükség arra, hogy minden devizahiteles pereljen. A jogbiztonság előnye ugyanis pont az, hogy a felek, mielőtt pert indítanának, fel tudják mérni a saját esélyeiket a per megnyerésére. Ha egy adott esetben, mondjuk például az árfolyamrés tekintetében, a bíróságok döntései világosak és érthetőek lennének, akkor a bankoknak nem lenne értelme kivárniuk, amíg a fogyasztók pereket indítanak. Hiszen a bíróság álláspontja közismert, és minden bank tudná, hogy ha kekeckedik, akkor el fogja veszíteni a pert. Egy per elvesztése pedig további terheket róna a bankra: ügyvédi díj, eljárási illeték, fogyasztó ügyvédjének a díja, stb. Ha jogbiztonság lenne, akkor a bankokat a perköltségek riasztanák el a pereskedéstől. Nálunk nyilván nem ez a helyzet. Egyrészt a bíróságok ítéletei teljesen kiszámíthatatlanok. Másrészt a bírói kar úgy tűnik mindent megtesz annak érdekében, hogy a fogyasztókat képviselő ügyvédektől megvonja a költségtérítést.

Melyek azok a problémák, amelyekre a most elfogadott törvény nem ad megoldást, illetve milyen újakat teremt?

Ez a törvény igazságtalan a devizahitelesekkel szemben, mert megvonja tőlük a jogot attól, hogy önállóan döntsenek a saját életükről. A törvényalkotó ugyanis belekényszeríti őket egy olyan jogviszonyba, amelyikben a másik fél éveken keresztül átverte őket. Ez ellentétes az emberi szabadság eszméjével. A múlt héten meghívtak a Magyar Nemzeti Bankba egy beszélgetésre, ahol az volt a téma, hogyan lehetne a fogyasztók pénzügyi tudatosságát fejleszteni. A legtöbb fogyasztó szeretne megszabadulni a bankjával kötött szerződésétől. Ez egy tudatos döntés. A kormány és a bíróságok viszont most azt magyarázzák, hogy a fogyasztók érdeke a szerződések érvényben tartása. Magyarországon a fogyasztók önállósága úgy látszik csak addig elfogadott, amíg az nem ütközik a hatalmi elit érdekeivel.

Több bank bejelentette, hogy pert indít az új törvény miatt. Mi a véleménye erről?

Én is ezt tenném a helyükben. Ez a megoldás, amit a kormány most választott, nyilvánvalóan nincs rendjén. Előbb-utóbb a külföldi bankok is nyomást fognak gyakorolni a magyarországi leányvállalataikra, hogy miért hagyják ezt. Eddig a kormány és a Bankszövetség mindig, mindenben nagyon jól megegyezett a színfalak mögött, különösen, amíg az országnak jól ment a dolga, jól eldöntötték, hogy ki és mennyi pénzt, hova tesz el. Most, hogy az ország nehezebb helyzetben van, növekszik a feszültség a bankszövetség és a kormány között. Innen kiút ugyanis csak jelentős érdeksérelmeken keresztül vezet. Kiderült, hogy az ellopott pénzből egy jelentősebb összeget vissza kell osztani a társadalomnak. De az a pénz már nincs meg, mert az elmúlt években lenyúlták. S ha üres a kassza, akkor összekapnak a koncon.

Milyen pénzre gondol, és ki nyúlta le ezt?

Az elmúlt 15-20 évben, az éppen aktuális hatalmi elit,  attól függetlenül, hogy éppen melyik párt volt hatalmon. Gyakorlatilag a rendszerváltás óta az emberek azt láthatták, hogy a gazdasági és politikai elit állandóan tömi a saját zsebét.

A HVG beszámolt arról, hogy nemrég újabb devizahiteles ügy került a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságra: ebben a Ráckevei Járásbíróság arról kér állásfoglalást, hogy a devizahitel nyújtása olyan tőkepiaci devizaműveletnek minősül-e, amelyre vonatkoznak a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv befektetővédelmi rendelkezései. Hallott erről?

Úgy viselkedünk Magyarországon, mintha most kellene feltalálni a spanyolviaszt: mintha ez a kérdés most kerülne először az európai porondra. Pedig Nyugat-Európában már évtizedek óta működik egy bankrendszer, ott természetes az, hogy nagyon szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy a bankok hogyan adhatnak hitelt – ügyféltájékoztatás és hitelképesség felmérése tekintetében. Magyarországon úgy csinálunk, mintha most vennénk észre, hogy az feltétel, hogy az ügyfél megértse, amit a bank mond. Biztos vagyok abban, hogy a fogyasztók számára kedvező döntés születik majd Luxemburgban. Magyarországon az a nagy kár, hogy a bírók nem hajlandóak az ennyire magától értetődő és világos összefüggéseket leírni, hanem inkább az Európai Bírósághoz fordulnak, hogy megkérdezzék, tényleg kerek-e a kerék és szögletes-e a kocka.

A Bankszövetség elnöke azt nyiltakozta, hogy ”poltikai indíttatásból rúgnak fel egy általános jogelvet”, utalva ezzel a törvény azon passzusára, mely kitolja a követelések öt éves elévülési időkorlátját. Erről mit gondol?

Továbbra is azt gondolom, hogy a kormánynak semmi keresnivalója nincs a polgári jogi viszonyokban. Tehát a Bankszövetségnek ebben igaza van. De érdemes észevenni, hogy a Bankszövetség  csak akkor panaszkodik, amikor az ő kárára lép közbe a kormány. Amikor arról lenne szó, hogy a bankoknak kellene betartaniuk a polgári jogi szabályokat, akkor ülnek a fülükön.

A Népszabadság a Bankszövetség másik kifogását idézi, mely szerint az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenné nyilvánításával, az érintett összegek visszafizettetésével a Kúria és a kabinet figyelmen kívül hagyja a legfőbb bírói testület korábbi határozatait, és a vonatkozó jogszabályokat.

A híradásból nem derül ki melyik határozatra gondolnak. De az biztos, hogy a jog szerint az árfolyamrés elfogadható költség, ezért ennek értékét fel kellett volna tüntetni szerződésekben. A Bankszövetség elnöke csak azt hajtogatja, hogy az árfolyamrés nem tisztességtelen. Arról viszont nem beszél, hogy miért rejtették el a bankok ezt a költséget, és miért manipulálták az évek során. Az árfolyamrés eltitkolása miatt a szerződések semmisek, ezt elég világosan megfogalmazta a törvényalkotó a Hitelintézeti törvényben már 1996-ban. Ami az egyoldalú szerződésmódosításokat illeti: azok a szerződési feltételek, amiket a bankok az elmúlt húsz évben használtak, alkalmatlanok arra, hogy egy kiegyensúlyozott jogviszonyt teremtsenek a  fogyasztó és  a bank között. A bankoknak nem hőbörögniük kellene, hanem elgondolkozniuk azon, hogyan lehetne az üzleti tevékenységeiket a Magyarországon hatályos törvényekhez igazítani.

Mit gondol, mi lesz a megoldás?

Ez jelen pillanatban megjósolhatatlan. A törvényi megoldás zsákutcába vezet. A kormány minden bizonnyal arra spekulál, hogy az orosz hitelt részben vagy egészben a probléma rendezésére fogja fordítani. Ezzel azonban a problémát nem oldja meg, hanem csak elodázza néhány évvel. Olyan lesz az élet Magyarországon mint volt a 70-es, 80-as években. A hatalmi elit azt a látszatot fogja kelteni, hogy minden megy tovább, mintha misem történt volna. A rendszer egésze azonban fenntarthatatlan, ezért előbb utóbb össze fog omlani. Meggyőződésem, hogy a legjobb és legolcsóbb megoldás az lett volna, ha a Kúria nem állítja helyre a devizahitelszerződések érvényességét. Azóta a devizahiteles probléma napról napra egyre súlyosabb lett. Magyarország egyik legnagyobb problémája a jogi kultúra elmaradottsága.  A törvények megfelelőek lettek volna ahhoz, hogy ez a helyzet ne alakuljon ki. A gond azzal van, hogy a meglévő törvényeket a bankok nem tartották be. Most pedig a bíróságok ódzkodnak attól, hogy a meglévő törvények betartását kikényszerítsék.

Horn Gabriella