Bezárás
kereszténydemokrácia

A szállókról ki van tiltva, az utcán megbüntetik a kerekesszékes, HIV-pozitív hajléktalant

Mondhatni klasszikus hajléktalan-életút végén jutott el Krisztián a Fehérvári úti piac sarkára: félárva lett, aztán alig huszonévesen el kellett jönnie abból a nógrádi faluból, ami egy szétesett családdal és egy alkoholista, leszázalékolt apával is az egyetlen biztos pontot jelentette addig. Videóriport.


Átlátszó támogatói buli

Érdekel

Társadalmi célú hirdetés

Krisztián is nagy lendülettel indult a világ meghódítására, 12-14 órás műszakokat tolt betanított munkásként először Jászberényben, aztán némi bolyongás után Pesten kötött ki, a Parlament konyháján mosogathatott. Itt nemcsak a fizetés volt jó, de egy helyen dolgozhattak Sanyival, a barátjával. Az élet már ekkor sem volt egy virágkarnevál kettőjüknek, de Krisztián valahogy azzal került lejtőre, hogy kitették a parlamenti konyháról – mint utóbb megtudta, egy rosszakarója feljelentette őket, hogy hiába van állandó lakcímük, valójában hajléktalanok.

Másik munkát még sikerült találni, de aztán jöttek sorban a betegségek: először egy pozitív HIV-lelet képében, aztán a pszichiátriai tüneteket is kiváltó neuroszifilisz, idén tavasszal pedig onkológiai eredetű elváltozást diagnosztizáltak a térdében. Ez a betegség kerekesszékbe kényszerítette, március óta a hajléktalanlapot árulja ő is, mint oly sok sorstársa.

Krisztián nem könnyű ember, hamar felháborodik, és akkor nemigen tesz lakatot a szájára. Balhésnak tűnő figura a szótlan hajléktalanok tömegében, de nem ezért van kitiltva az összes budapesti hajléktalanszállóról: a legtöbb ellátóhelyet működtető szervezet egyik szállójáról például a barátját rakták ki, és mivel együtt érkeztek, együtt is kellett távozniuk, két évre mindketten tiltólistára kerültek.

Máshol kerekesszékeseket nem fogadnak – az utolsó szálló ajtaja október 1-jén zárult be előtte, mert a szálló vezetője fertőzőnek ítélte: túl régi volt az utolsó negatív lelete, újat pedig csak egy hetes határidővel ígértek neki.

A szállókról ki van tiltva, az utcán megbüntetik a kerekesszékes, HIV-pozitív hajléktalant from atlatszo.hu on Vimeo.

Két héttel a hajléktalanságot szankcionáló jogszabály élesítése előtt egyetlen menhely sem maradt Budapesten, ahová Krisztián mehetett volna, utcára kényszerített életvitelszerű tartózkodóként lételemévé vált a szabálysértés. Szerencsésnek mondhatja magát, eddig csak kétszer vitték be a rendőrök, igaz, amikor csak teheti, éjszakára egy olcsó pesti munkásszállón húzza meg magát.

Az olcsó persze relatív: 2400 forintba kerül egy éjszaka, vagyis havi 72 ezer forintra jön ki a szállás, ami valójában egy kétágyas szoba egyik ágya a város legszélén. A szállótól másfél óra BKV-val a sarok, ahová Fedél Nélkül – árus engedélye szól, ezt az utat minden nap be kell járnia, ha éjszaka nem akar a parkban aludni. De még így is vannak napok, amikor nem jön össze annyi, hogy kifizesse az ágyat a szállón – ilyenkor marad a pad a parkban, és alvás helyett a szorongás reggelig.

Persze nem minden hajléktalannak annyire nehéz a sorsa, mint Krisztiáné, de az is biztos, hogy nem ő az egyetlen áldozata ennek az abszurd drámának, amelyben se bent (a szállón), se kint (a közterületen) nem lehet jogszerűen tartózkodni.

Becker András – Németh Dániel

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom