Bezárás
kereszténydemokrácia

A szállókról ki van tiltva, az utcán megbüntetik a kerekesszékes, HIV-pozitív hajléktalant

Mondhatni klasszikus hajléktalan-életút végén jutott el Krisztián a Fehérvári úti piac sarkára: félárva lett, aztán alig huszonévesen el kellett jönnie abból a nógrádi faluból, ami egy szétesett családdal és egy alkoholista, leszázalékolt apával is az egyetlen biztos pontot jelentette addig. Videóriport.



Társadalmi célú hirdetés

Krisztián is nagy lendülettel indult a világ meghódítására, 12-14 órás műszakokat tolt betanított munkásként először Jászberényben, aztán némi bolyongás után Pesten kötött ki, a Parlament konyháján mosogathatott. Itt nemcsak a fizetés volt jó, de egy helyen dolgozhattak Sanyival, a barátjával. Az élet már ekkor sem volt egy virágkarnevál kettőjüknek, de Krisztián valahogy azzal került lejtőre, hogy kitették a parlamenti konyháról – mint utóbb megtudta, egy rosszakarója feljelentette őket, hogy hiába van állandó lakcímük, valójában hajléktalanok.

Másik munkát még sikerült találni, de aztán jöttek sorban a betegségek: először egy pozitív HIV-lelet képében, aztán a pszichiátriai tüneteket is kiváltó neuroszifilisz, idén tavasszal pedig onkológiai eredetű elváltozást diagnosztizáltak a térdében. Ez a betegség kerekesszékbe kényszerítette, március óta a hajléktalanlapot árulja ő is, mint oly sok sorstársa.

Krisztián nem könnyű ember, hamar felháborodik, és akkor nemigen tesz lakatot a szájára. Balhésnak tűnő figura a szótlan hajléktalanok tömegében, de nem ezért van kitiltva az összes budapesti hajléktalanszállóról: a legtöbb ellátóhelyet működtető szervezet egyik szállójáról például a barátját rakták ki, és mivel együtt érkeztek, együtt is kellett távozniuk, két évre mindketten tiltólistára kerültek.

Máshol kerekesszékeseket nem fogadnak – az utolsó szálló ajtaja október 1-jén zárult be előtte, mert a szálló vezetője fertőzőnek ítélte: túl régi volt az utolsó negatív lelete, újat pedig csak egy hetes határidővel ígértek neki.

A szállókról ki van tiltva, az utcán megbüntetik a kerekesszékes, HIV-pozitív hajléktalant from atlatszo.hu on Vimeo.

Két héttel a hajléktalanságot szankcionáló jogszabály élesítése előtt egyetlen menhely sem maradt Budapesten, ahová Krisztián mehetett volna, utcára kényszerített életvitelszerű tartózkodóként lételemévé vált a szabálysértés. Szerencsésnek mondhatja magát, eddig csak kétszer vitték be a rendőrök, igaz, amikor csak teheti, éjszakára egy olcsó pesti munkásszállón húzza meg magát.

Az olcsó persze relatív: 2400 forintba kerül egy éjszaka, vagyis havi 72 ezer forintra jön ki a szállás, ami valójában egy kétágyas szoba egyik ágya a város legszélén. A szállótól másfél óra BKV-val a sarok, ahová Fedél Nélkül – árus engedélye szól, ezt az utat minden nap be kell járnia, ha éjszaka nem akar a parkban aludni. De még így is vannak napok, amikor nem jön össze annyi, hogy kifizesse az ágyat a szállón – ilyenkor marad a pad a parkban, és alvás helyett a szorongás reggelig.

Persze nem minden hajléktalannak annyire nehéz a sorsa, mint Krisztiáné, de az is biztos, hogy nem ő az egyetlen áldozata ennek az abszurd drámának, amelyben se bent (a szállón), se kint (a közterületen) nem lehet jogszerűen tartózkodni.

Becker András – Németh Dániel

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom