Alternatív szerződéssel ásná alá a lengyel Ordo Iuris az Isztambuli Egyezményt

A nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény elleni hosszú hadjárat történetét követjük nyomon ebben a nemzetközi újságírói együttműködésben készült cikksorozatban. Egy befolyásos, lengyel ultrakozervatív szervezet, az Ordo Iuris egy olyan új egyezményt szeretne, ami büntetné a nőket még a külföldön végzett abortuszok miatt is. Elfogadtatnának egy olyan család-definíciót is, amely kizárja az azonos neműek élettársi kapcsolatát. Lengyel politikusok azért lobbiznak, hogy más kelet-közép-európai országok is csatlakozzanak az új egyezményhez.

Az Ordo Iuris a lengyel kormányerők rossz szelleme. A jogállamiság kikezdését célzó orbáni vonalon haladó lengyel jobboldali Morawiecki-kormány sokszor ennek a jogi intézetnek az abortuszellenes kottájából játszik, mely sokban hasonlít a magyar Alapjogokért Központ hangoltságára.

Ma Lengyelországban az Ordo Iuris megállíthatatlan erőnek tűnik. Az ultrakonzervatív szervezet jogászai egyre hatékonyabban tolják rá nézetrendszerüket lengyel és más kelet-közép-európai politikusokra egyaránt. Október végén az Ordo Iuris győzelmet ünnepelhetett: a lengyel alkotmánybíróság ítéletben akadályozta meg, hogy a nők megszakíthassák a terhességüket abban az esetben, ha a magzatnak fejlődési rendellenességei vannak. Az ítélettel a jogszerű abortusz lehetősége minimálisra csökkent, hiszen Lengyelországban már ezt megelőzően is Európa legkorlátozóbb abortusz- törvényei voltak érvényben. Az ítélet eredményeként a lengyel orvosoknak nincs más választásuk, mint hogy hazaküldjék azokat a terhes nőket, akiknek a magzata súlyos rendellenességekben szenved.

Az októberi ítélet óta lengyel nők tömegei vonultak az utcára tiltakozni, de lengyel parlamenti képviselők máris az Ordo Iuris egy újabb javaslatán dolgoznak. Ez azt célozza, hogy az ország utasítsa vissza a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményt, amit magáévá tett az Európai Tanács és mintegy 34 európai országban lépett már hatályba. (Hazánk nincs köztük: amint azzal egy későbbi cikkünkben részletesen is foglalkozni fogunk, Magyarország előbb aláírta az egyezményt, majd visszautasította annak ratifikálását egy olyan politikai nyilatkozatban, amely azt is jelezte: a Fidesz európai szinten tervez szembeszállni az egyezménnyel.)

Az Ordo Iuris által írott javaslat Lengyelországra nézve megszüntetné az egyezmény előírásait, egyszersmind a lengyel miniszterelnöki hivatalban kinevezne egy új csoportot. Nekik az lenne a feladatuk, hogy kialakítsanak egy új, nemzetközi, „családok jogáról szóló egyezményt”. A csoportban – annak a három minisztériumnak a képviselőin túl, amelyekben az Ordo Iuris már most is erős befolyással bír – öt személlyel képviseltetnék magukat „civil szervezetek és egyházak”. Okkal feltételezhető, hogy ezek a csapattagok többé-kevésbé az Ordo Iurishoz fognak kötődni.

Az új egyezmény, amit ennek a csoportnak kéne kitalálni, de facto már készen van – az Ordo Iuris ugyanis még 2018-ban megírta.

„A család, házasság, szex és szülőiség természetes értelmének aláásása iránti törekvések feletti aggodalmunkban”, valamint „tekintetbe véve, hogy a család, amely a házasságon alapszik és a házasság, amelyet egy férfi és egy nő egybekeléseként értünk, egyedi és természetes intézmények”, az Ordo Iuris jogászai arra biztatják az egyezmény aláíróit, hogy ne „ismerjék el semmilyen jogi hatását azonos neműek kapcsolatainak, poligám kapcsolatoknak és incesztusos kapcsolatoknak, köttessenek azok bármilyen formában, az országhatárokon belül vagy külföldön”.

Az Ordo Iuris jogászai kiemelték, hogy az új egyezmény nem különbözteti meg a családokat a szülők kapcsolata alapján, vagyis „egy pár és a gyermekük pont annyira jelent családot, mint egy egyedülálló anya a gyermekével”.

„A nemzeti jog alkalmazása során a csatlakozó országoknak mindent meg kell tenniük a családok integritásának fenntartása érdekében” – ez pontosan mit jelent? „A család integritása egyebek mellett bennfoglalja a jogot, hogy külső beleszólás (…) nélkül a szülő a gyermekét a saját világnézete szerint nevelhesse. Még a szülők válása, a családi kapcsolat széthullása esetén is lehetőség legyen arra, hogy a gyermekfelügyeleti és kapcsolattartási természetű bírósági ítéleteket (…) a családi integritás védelmében hozzák”.

A javaslat az abortuszt meggátló kitételeket is tartalmaz: „A gyermek különös jogi védelemre jogosult születés előtt és után is. (…) Minden gyermek egyenlő a jog szemében. Tilos bármilyen megkülönböztetés a megszületettségi státusz alapján”.

Arra a kérdésre, hogy az egyezmény megszüntetné-e a nemi erőszak eredményeként fogant magzat abortálásának lehetőségét, az Ordo Iuris úgy válaszolt: „Az emberi élet születés előtt és után is védett. Minden gyermek egyenlő, életük egyenlően fontos és ugyanúgy védelmezett, függetlenül a körülményektől, melyek között fogantatásuk történt”.

„Semmilyen ellentételezés nem kérhető olyan károkért, amelyeket egy gyermek fogantatása vagy megszületése okozott” – érvelnek az egyezmény szerzői. A továbbiakban az egyezmény kötelezi az aláíróit, hogy hivatalból üldözzék a benne foglalt bűnök elkövetőit az országhatáraikon belül és kívül, ha azok az állampolgáraikat (ideértve a magzatot) érintik.

Az Ordo Iuris a Családjogok Egyezményében foglalt elképzeléseit nemcsak Lengyelországban, hanem világszerte más helyeken is szeretné megvalósítani. A szervezet arra törekszik ugyanis, hogy a radikálisan katolikus javaslat a nemzetközi jog részévé váljon – a terv előadásra került egyebek mellett az ENSZ és az EBESZ fórumain. Emellett hatékonyan építi a befolyási hálózatát Közép-Európában.

A javaslat kikötné, hogy az egyezmény implementálásának előrehaladását az egyes országokban egy „új Nemzetközi Családjogi Bizottság” ellenőrizné. Ennek szakértői „magas erkölcsi megbízhatóságú és az egyezmény által tárgyalt területeken elismert képességekkel rendelkező személyek lesznek (…) figyelembe véve azt is, hogy bizonyos számú, jogi tapasztalattal rendelkező személy bevonása szükséges”.

Vajon kik lehetnének ezek a szakértők?

Nemzetközi egységfront alakul

2020 júniusában az Ordo Iuris útjára indított egy nemzetközi petíciót (stopgenderconvention.org), ami azt célozza, hogy az Európai Unió egészében utasítsák el az Isztambuli Egyezményt. A kezdeményezést támogató szervezetek listájában megtalálhatóak a krakkói Skarga Alapítvány (azaz az Ordo Iuris alapító atyái) által létrehozott és pénzelt szervezetek is, így a Slovakia Christiana, valamint a horvátországi Ordo Iuris is. Utóbbi a lengyel szervezet leágazása.

(A kezdeményezést támogató magyar szervezetekről, az Alapjogokért Központról és az Emberi Méltóság Központról cikksorozatunk egy későbbi részében még szó lesz.)

„Szerencsére egyre többet és többet hallunk a lengyel hatóságok képviselőitől arról, hogy az ettől a dokumentumtól való visszalépésünket célzó intézkedések várhatóak” — mondta az ordo iurisos Karolina Pawłowska a szervezet külföldi partnereinek.

Kevesebb mint két hónap múlva, 2020 júliusának végén

Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter a családügyi minisztériumon keresztül kérelmezte, hogy induljon meg az Isztambuli Egyezmény lengyel elutasításának folyamata. Mateusz Morawiecki miniszterelnök továbbította a kérelmet az alkotmánybíróságnak kiemelve, hogy az „megbontja jogrendüket, ideológiai alapokra épül, és tévesen határozza meg az erőszak forrásait”.

Ez egy taktikai trükk – az igazságügyminiszterrel konfliktusba keveredett Morawiecki mérsékelni akarta a kormánykoalíción belüli feszültségeket azzal, hogy nem közvetlenül foglalkozik az üggyel, hanem továbbítja azt a legnagyobb kormánypárt befolyása alatt álló testületnek.

A gépezet dolgozik tovább.

Ziobro helyettese, Marcin Romanowski kiemelte, hogy Lengyelország „nincs egyedül”, és felsorolta azokat a régiós országokat, amelyek az Isztambuli Egyezmény ratifikálása ellenében döntöttek. Megtalálható köztük Magyarország, Csehország, Szlovákia és Bulgária is. Paweł Jabłoński külügyekért felelős miniszterhelyettes ugyanekkor „diplomáciai lépéseket tesz egy nemzetközi egyezmény – a családok jogait védelmező egyezmény – elfogadásáért”.

Milyen eredménnyel? A lengyel igazságügyminisztérium több, ebben a régióban található ország kormányzatának küldött levelet, amelyben egy új, nemzetközi egyezményt javasolt a családok jogainak védelmére. Ennek a tartalmát a BIRN újságírószervezet közzétette. A lengyel igazságügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint az Ordo Iuris, illetve a minisztérium javaslatainak semmi köze egymáshoz.

 

A VSquare infografikája

„Az Ordo Iuris egyezményjavaslata szerint négy országnak kell ratifikálnia a dokumentumot ahhoz, hogy a nemzetközi jog részévé váljon” – állapította meg Agata Bzdyń nemzetközi jogász.

A BIRN tudósításai szerint Szlovénia mindenestül visszautasította a lengyel igazságügy javaslatát. Megkérdeztük a többi régiós kormányzatot, hogy mit válaszoltak a lengyel minisztérium levelére. A válaszokból kiderült, hogy szeptember végén Szlovákia is visszautasította a javaslatot. „Az Önök által javasolt jövőbeni egyezmény tartalmára tekintettel meggyőződésünk, hogy a személyhez fűződő jogokat megfelelő mértékben védi a szlovák jog és a már létező nemzetközi egyezmények, ebből következően nem látjuk szükségét ezen a területen új nemzetközi jogi instrumentum előkészítésének” – válaszolta a lengyeleknek a szlovák igazságügyminisztérium.

A Szijjártó Péter vezette magyar külgazdasági és külügyminisztérium semmilyen választ nem küldött az Átlátszó e-mailjére, amelyben a lengyel javaslatról kérdeztük. Ezzel kapcsolatban azóta közérdekű adatigénylést is beadtunk a tárcának.

A főméltóságú herceg úr és a rózsafüzérkufárok

Lengyelország 2012-ben írta alá az Isztambuli Egyezményt, amely 2015-ben lépett hatályba. „Ezeket az előírásokat valamilyen ázsiai vagy afrikai társadalomra találták ki, és nem miránk” – írta Joanna Banasiuk, az Ordo Iuris jogi központ és az Opus Dei egy kevéssé ismert aktivistája –, „ugyanakkor Lengyelországban ezek az előírások alkalmasak lehetnek arra, hogy a feminista ideológia szélsőséges válfaját népszerűsítsék”.

Az Isztambuli Egyezmény elleni harc volt a hajtóereje az Ordo Iurisnak azóta, hogy a radikálisan katolikus szervezetet egy évtizede megalapították. Vessünk egy pillantást a színfalak mögé, és nézzük meg, hogyan nézett ki ez az alapítás!

2011 és 2012 fordulójára kell visszamennünk ahhoz, hogy teljesen megértsük, mi történik ma Lengyelországban és Közép-Európában, és hogy miért irányul a reflektorfény az abortusz és az Isztambuli Egyezmény kérdésére. Ekkortájt, 2011-ben utasította vissza a lengyel parlament az első, teljes abortusztilalomról szóló „polgári” kezdeményezést. Az iratot a krakkói központú Skarga Alapítvány írta.

A Skarga Alapítvány (testvérszervezetével, a Skarga Egyesülettel egyetemben) a Tradition, Family, Property-mozgalom  (TFP) lengyel leágazását jelenti. A TFP olyan szervezetek nemzetközi hálózata, amelyek radikális katolikus értékeket, gyakran középkori tradíciókat népszerűsítenek.

A Skarga Alapítvány – ahogy korábban már megírtuk – az évek során 50 millió eurónál is magasabb értékű vagyont gyűjtött össze levelezős értékesítési technikák hatékony alkalmazásával, így szentképek és rózsafüzérek potenciális támogatóknak történő elpostázásával. Emellett többszázezer eurót juttatott a TFP-hálózatot képviselő szervezeteknek Európa- és világszerte. Az alapítvány régóta együttműködik lengyel nacionalistákkal és monarchistákkal, valamint a legkonzervatívabb püspökökkel. Jobboldali médiával is rendelkezik: ők adják ki a Polonia Christiana magazint, valamint a pch24.pl hírszájtot.

A Skarga Alapítvány tagjai Lengyelországban rendszerint abortuszellenes kezdeményezeseket indítanak és koordinálnak, köztük a March for Life and Family nevűt, ami a TFP globális kezdeményezésnek a zászlóshajója. 2012-ben létrehozták a lengyel Élet és Család Központot, amely szervezet az abortuszellenes hadjáratok bázisává vált. Aktivistáik petíciókat írnak és oklevelekkel díjazzák a „gender” ellen küzdő politikusokat.

Néhány hónappal azután, hogy az abortuszellenes törvényjavaslatot 2011-ben elutasították, a Skarga Alapítvány megbízta a Varsói Egyetemen éppenhogy habilitált jogászdoktor Aleksander Stępkowskit, hogy hozzon létre egy jogi think-tanket. Stępkowski a Skarga Alapítvány pénzügyi támogatásával megalapította az Ordo Iurist. „Ennek a kezdeményezésnek [az Ordo Iurisnak] a szervezeti és pénzügyi támogatása azután kezdődött, hogy Aleksander Stępkowski professzor a Piotr Skarga Alapítvány teljes munkaidős alkalmazottja lett” – magyarázza Piotr Kucharski, a Skarga Alapítvány szóvivője azután, hogy e-mailben a krakkói szervezet és az Ordo Iuris közötti kapcsolatról kérdezzük.

A Skarga Alapítvány jegyeztette be a regisztrációját annak az aranyoroszlános logónak, amely az Ordo Iurist fogja jelképezni, és amely kísértetiesen hasonlít arra, amelyet a TFP-mozgalom világszerte használ. Sławomir Olejniczak, a Skarga Alapítvány korábbi és a Skarga Egyesület jelenlegi elnöke a mai napig az Ordo Iuris tanácsának tagja.

2012-ben az Ordo Iuris jogi központ által a Varsói Egyetemen szervezett, műfajteremtő konferencia védnöke mások mellett a főméltóságú Paul oldenburgi herceg úr volt, aki a német TFP aktív tagja, valamint az európai TFP lobbiszervének számító Pro Europa Christian Federation (FPEC) brüsszeli irodájának arca. A FPEC olyan csapatok ernyőszervezete, mint a Skarga Alapítvány (a FPEC éveken át több ezer eurós támogatást is kapott a lengyel szervezettől).

Az oldenburgi herceg 2009 óta küzd a lisszaboni szerződés és az Emberi Jogok Európai Egyezménye ellen, azzal gyanúsítva ezeket, hogy eredményük „még több abortuszt végző intézmény, a homoszexuálisok jogegyenlősége, a vallás eltávolítása a közéletből, annak tagadása, hogy a törvénykezés inspirációja a keresztény örökség stb.”

Tomasz Piątek lengyel újságíró a hercegről írt portréjában von Oldenburgnak a szélsőjobbos német Alternative für Deutschland (AfD) párt parlamenti frakcióvezető-helyetteséhez, Beatrix von Storchhoz fűződő családi kapcsolatairól írt, és közzétette az alábbi posztot is, amelyet ő mentett le a főrend azóta törölt Facebook-oldaláról. A bejegyzésben Oldenburg az Ordo Iuris 2016-os abortuszellenes kezdeményezéséről írta, hogy „a TFP vezető szerepet játszott” az ügyben.

A lengyel TFP akitivistái a felemelkedő Ordo Iurist kezdőtőkével, erőforrásokkal és baráti médiameghívásokkal kényeztették. De ez a középkori tradíciókhoz vonzódó mozgalom nem az egyetlen – és mai perspektívánkkal nem is a legfontosabb – támogatói bázisa a felemelkedő Ordo Iurisnak.

Az Ordo Iuris felemelkedik

A lengyel Ordo Iuris megteremtője Aleksander Stępkowski. A korábban alig ismert jogász szédítő karriert futott be lengyel közintézményekben. 2018-ig az Ordo Iurist elnökölte, bár tett egy rövid kitérőt a második PiS-kormányban, ahol 2015–2016 között külügyi miniszterhelyettesként egyebek között az emberi jogok is a portfóliójához tartoztak. Ma a legfelső bíróság szóvivője, nemrégiben pedig jelölték a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságába. Ez a nemzetközi szerv állampolgárok és államok közti jogvitákban dönt, például olyan kérdésekben, mint az abortuszhoz való hozzáférés joga. Ez a történet egyelőre ott tart, hogy az Európa Tanács állítólagos eljárásbeli hiányosságok miatt minden lengyel jelölt visszautasítását javasolta nemrégiben.

Stępkowski utódja az Ordo Iuris elnöki székében, Jerzy Kwaśniewski kiemelte, hogy a szervezet már most is független a Skarga Alapítványtól. Büdzséje évről évre növekszik – 2013-ban körülbelül ötmillió forintnak megfelelő lengyel zlotyból gazdálkodtak és egy alkalmazottjuk volt, de 2019-ben már 500 millió forintnyi értékű adományt bevételeztek. Az Ordo Iuris képviselői azzal érvelnek, hogy ez az egyéni adományozók egyre növekvő számának köszönhető.

2015-ben a szervezet 42 millió forintnyi pénzt kapott magánszemélyektől, de több mint 100 millió forintnyi támogatást jogi személyektől (vagyis cégektől és más szerveződésektől). A támogatások pontos forrása nem ismert. „Több ezer támogatónk van, az átlag adomány száz zlotynál kevesebb. Jogvédő szervezeteknek nem szabad nyilvánosságra hozniuk a támogatóik listáját, hogy megvédjék őket a nyomásgyakorlástól vagy a lejárató kampányoktól. Ez a civil szervezetek függetlenségének egyik garanciája, ami a közbeszéd sokszínűségét hivatott biztosítani” – válaszolta az Ordo Iuris.

Ahogy a Vsquare korábban megírta, utoljára 2019-ben juttattak pénzt a Skarga szervezetek az Ordo Iurisnak (kb. négymillió forintnyit), hogy felújítsák a lengyel interbellum telefonpalota egykori épületében található irodájukat.

2018-ban a Skarga Alapítvány az Isztambuli Egyezmény ellen kezdett aláírásokat gyűjteni.

2015 és 2020 között a Skarga Alapítvány aktívan dolgozott azon, hogy kiterjessze befolyási hálóját Kelet-Közép-Európában. Korábban kiderítettük, hogy a Skarga Alapítvány tagjai segítettek egy európai és globális szervezetekből összeálló hálózat létrehozásában és pénzelésében, amelynek tagjai többek között Lengyelországban, Magyarországon, Horvátországban, Litvániában és Szlovákiában találhatóak.

Jóllehet a legtöbb ilyen szervezetet eredetileg lengyel támogatással és pénzzel hozták létre, mára már saját jogon is képesek jelentős bevételek önálló kitermelésére a jól betanult, vallásos mütyürkék kipostázására épülő adománygyűjtési modellel (erről korábbi cikkeinkben bővebben is írtunk).

Akárhol is bukkannak fel a Skarga Alapítvány leágazásai, és kezdenek befolyást gyűjteni a helyi ultrakonzervatív körökben, előbb vagy utóbb az Ordo Iuris klónjai is megérkeznek – hasonló folyamatok játszódtak le legalábbis Horvátországban, Észtországban és Szlovákiában.

Cikksorozatunk második részében az Ordo Iuris és a világ legnagyobb radikálisan konzervatív hálózatainak kapcsolatait fogjuk feltárni. A harmadik részben a szélsőkeresztény lengyelek szoros szövetségesével, a magyar Alapjogokért Központtal foglalkozunk. A záró, negyedik részben a lengyel Ordo Iuris közép-kelet-európai hálózatépítési tevékenységét fogjuk bemutatni.

Ez a cikk nemzetközi újságírói együttműködésnek köszönhetően létrejött cikksorozat egy eleme. A csapat tagjai: Anna Gielewska, Julia Dauksza, Konrad Szczygieł (Fundacja Reporterów, Lengyelország), Šarūnas Černiauskas, Miglė Krancevičiūte (Siena.lt, Litvánia), Tomáš Madleňák, Peter Kapitán (Investigative Center of Jan Kuciak, Szlovákia), Oliver Kund (Ekspress Meedia, Észtország), Mašenjka Bačić (Horvátország), Sarkadi Nagy Márton (Átlátszó, Magyarország), Audrey Lebel (Les Journalopes, Franciaország). Magyarra fordította: Sarkadi Nagy Márton; az angol eredeti a Vsquare szájton jelent meg. A cikk elkészültét az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alapja támogatta. A címlapképen  Jerzy Kwasniewski látható az Ordo Iuris százötvenezer szignót eredményező, a családjogi egyezmény érdekében végzett aláírásgyűjtésén. A kép forrása: Andrzej Hulimka / Forum