Csatornapénzek: továbbra sincs válasz a tárnoki kétmilliárd forintos kérdésre

Noha a Belügyminisztérium évekkel ezelőtt körlevélben hívta fel a figyelmet az állampolgárok pénzét jogellenesen elherdáló víziközmű-társulatokra, mostanában a zavar jeleit lehet észlelni a csatornaberuházások szakmai felügyeletét ellátó vízügyi igazgatóságoknál. Az egyik igazgatóság hallgat, amikor arról kérdezzük, hogyan emelkedhetett meg egyik pillanatról a másikra egy beruházás végösszege milliárdokkal. A másik ugyanakkor teljesen átláthatóvá tette jogalkalmazó tevékenységét egy precedens értékű törvényességi ügyben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Hetek óta nem válaszol az illetékes vízügyi igazgatóság arra a kérdésre, miként lehetséges, hogy egy évekkel ezelőtt befejezett környezetvédelmi beruházás összköltsége 2018 tavaszán kétmilliárd forinttal megemelkedjen – Tárnokon ugyanis ez történt.

„Elcsúsztak a számok”

A már korábban több cikkünkben is szereplő tárnoki nyugállományú rendszerszervező mérnök hivatalos beadványában több pontban kimutatta, hogy a szennyvíz-beruházás tárnoki részében a víziközmű-társulat alapszabály-ellenesen működött.

Mihályiné Opéczy Mária a jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva megkérdőjelezte a társulat jogát arra, hogy a szennyvízrendszeren kívül másra, például útépítésre költsék a tárnokiak pénzét. Aggályosnak tartotta azt is, hogy a társulat évek óta nem volt hajlandó elszámolni a tárnokiak pénzével, noha a beruházást évekkel ezelőtt befejezték.

A mérnök beadványa alapján a kormányhivatal eljárást indított, a vízügyi igazgatóság ennek keretében helyszíni ellenőrzést tartott. A Mihályiné által feltárt tényeket többnyire megalapozottnak találva megállapították, hogy a társulat alapszabály-ellenesen működött – lemondások és egy haláleset miatt a minimálisan szükséges alá csökkent a küldöttek létszáma.

A vízügyi ellenőrök azt is leírták a jelentésükben, hogy a település polgármestere nemhogy a társulat intéző bizottságának, de magának a társulatnak sem lehetett volna a tagja. Szolnoki Gábor polgármester 2008. júniusa óta jogellenesen vett részt az intéző bizottság munkájában – olvasható az ellenőrzési jelentésben.

Ebben a jelentésben ugrott meg hirtelen kétmilliárddal a tárnoki beruházás végösszege. Más dokumentumokban az összköltség 3 015 671 156 forint, a vízügyi igazgatóság levelében szereplő táblázatban viszont 5 106 271 534 forint.

Az Átlátszó megismételt kérése ellenére nem adott magyarázatot a vízügyi igazgatóság a kétmilliárd forintos eltérésre. Nem hivatalos forrásból az Országszerte blog úgy értesült, hogy a vízügyi ellenőrök afféle táblázatkezelési malőrrel, a “számok elcsúszásával” magyarázzák milliárdos bakit.

A tárnoki ügy részleteit jól ismerő forrásunk erről úgy vélekedett, ez a nem hivatalos érvelés sántít. Tudomása szerint nem egyszerű “elcsúszásról” van szó, kételkedéssel kell fogadni azt a magyarázatot, hogy egyszerű, mechanikus hiba okozta volt a kétmilliárd forintos növekményt.

A vízügyi igazgatóság igazgatója azokra a kérdésekre sem válaszolt, amelyek azt firtatták, vizsgálták-e, hogy mikor fejeződött be a szennyvízberuházás, illetve törvényesen fordították-e a lakossági önrészt az alapszabályban foglalttól eltérő célokra.

Ezek a kérdések több tucat településen foglalkoztatják a helyi közvéleményt: a nem pontosan és időben tájékoztatott polgárok egy idő után rádöbbentek, hogy az általuk befizetett önrészt legalább részben vissza kellene kapniuk. A víziközmű-társulatoknak el kellett volna számolniuk, de a beszedett pénzek maradéktalan visszafizetéséről eddig mindössze néhány esetben érkezett hír, a társulatok többsége nem volt hajlandó beszüntetni a működését a projektek befejezése után.

Mire van mandátuma a vízügyi igazgatóságoknak?

Diósdon, Érden és Tárnokon sem indult el az elszámolási eljárás, sőt, az egyik pártfunkcionárius győzelmi jelentésben számolt be arról, hogy utat építettek a társulati pénzekből.

A Tárnokon ellenőrzést tartó Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság korábban azzal bújt ki az elszámolási eljárásra, valamint az útépítésekre rákérdező megkeresések alól, hogy a vízügyi igazgatóság csak szakmai ellenőrzési feladatokat lát el, így nem illetékes állást foglalni ezekben a kérdésekben. Ez az álláspont a vízügyi szakma széles körében elterjedt állaspontnak számított.

Két vízügyi szakember viszont egy tanulmányban éppen azt írja, hogy

„Összességében elmondható, hogy [a szakmai ellenőrzés] szinte teljes körű ellenőrzést jelent, hiszen magába foglalja a jogi, a pénzügyi és a műszaki területeket.”

Vagyis a vízügyi igazgatóságnak jogában áll belemenni olyan részletek vizsgálatába, mint amilyen például az útépítések vagy a halogatott elszámolás kérdése.

A szolnoki vízügyesek álláspontját egy jogerős cégbírósági végzéssel lezárult csatornaügy dokumentációja támasztja alá. A Tárnokon vizsgálódó vízügyesekkel szemben miskolci kollégáik egy precedens értékű törvényességi eljárás részleteit osztották meg az Átlátszóval.

A birtokunkban került iratok szerint a miskolci vízügyeseket semmi nem gátolta meg, hogy belemenjenek a karácsondi víziközmű-társulat ellenőrzése során a legkeményebb gazdasági-pénzügyi és jogi kérdések vizsgálatába. Így megállapították, hogy a társulata jogellenesen késlekedett az elszámolási eljárás megindításával, továbbá felszólították a társulatot, hogy tartózkodjon olyan beruházásoktól, amelyek nem szerepelnek az alapszabályukban.

A miskolci vízügyesek olyannyira eredményes munkát végeztek, hogy a cégbíróság 2017 végén meghozott végzésében maradéktalanul helyt adott a kérelmüknek. Kimondta, hogy a karácsondi társulat törvényellenesen működik, ezért felszólította az elszámolási eljárás megindítására, és megbüntette félmillió forintra.

A csatornaberuházások megítélése így egyáltalán nem válik egyszerűbbé, hiszen a két vízügyi igazgatóság kétféle jogalkalmazási megközelítést alkalmaz. További bonyodalmak forrása, és ez a Tárnokon vizsgálódó vízügyesek egyik fő érve, hogy az Érd környéki beruházás során a három település víziközmű-társulat nem vett részt érdemben a szennyvízrendszer létrehozásában, mindössze a lakossági önrészt gyűjtötték össze.

A hatályos szabályozás viszont az elszámolási konstrukciót arra a modellre alapozza, amelyben a társulat maga építi meg a szennyvíztisztító- és elvezető rendszert.

Alig nyilvános adatok

A tárnoki víziközmű-társulat május végi küldöttgyűlésén a vízügyi igazgatóság képviselője leszögezte: ezek a társulatok akkor végezték el a feladatukat, ha beszedték pénzt – például behajtották a hátralékokat-; az elszámolási eljárást ezután indítják meg.

Ezek szerint ezek a társulatok egyáltalán nincsenek késedelemben. Ez az érvelés – amellett, hogy meglehetősen homályosnak tűnik a jogi háttere – alapjogi szempontból is aggályos. Miért kerül előnyösebb helyzetbe az a polgár, akinek a társulata saját maga valósította meg a beruházást – hiszen ő az átadás-átvétel után pár héttel visszakaphatja a pénzét – azzal a helyi polgárral szemben, akinek a pénzét a polgármesterek által irányított társulás szedte be: ő csak akkor jut a pénzéhez, ha mindenki befizette a tartozását.

A két vízügyi igazgatóság eltérő jogalkalmazási gyakorlata annál érthetetlenebb, mert a Belügyminisztérium egyértelműen állást foglalt, hogy az igazgatóságoknak miként kell eljárni az ilyen ügyekben. A miskolci vízügyesek által kiadott iratok egyike szerint

“A Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes államtitkára levelében kérte az Igazgatóságoktól, hogy különös figyelmet fordítsanak a KEOP [uniós] támogatásból megvalósuló beruházásokra, mivel legtöbb esetben az egyes víziközmű társulatok különböző indokkal késlekednek (pl. alaptevékenységüktől eltérő beruházás) a beszedett érdekeltségi hozzájárulások elszámolásával és a társulat felszámolásával.”

Ezt a levelet vélhetően azok a vízügyes ellenőrök is megkapták, akik Tárnokon vizsgálódtak.

Ezt az álláspontot magának a tárnoki mérnöknőnek is írásba adta a Belügyminisztérium egyik főosztályvezetője. Murányiné Krempels Gabriella ezt írta Mihályinénak: „A lakosságtól beszedett, illetve az önkéntes teljesítés hiányában végrehajtás útján behajtott összegeket sem az Önkormányzat, sem a Társulat nem használhatja fel egyéb feladat finanszírozására.”

Mindezek alapján azt mondhatnánk, nem kétséges, hogy a kormányhivatalnak a tárnoki beruházás ügyében milyen tartalmú döntést kell hoznia. Ám az előjelek egyáltalán nem kecsegtetőek.

Az Átlátszó értesülései szerint a megyei kormányhivatal Pest megyében négy vízközmű-társulat ügyeit vizsgálja, illetve vizsgálta. Két esetben – a Galgamácsa és térsége, illetve a Tápiómenti települések esetében- nem állapított meg jogsértést, két településen, Tárnokon és Nagykőrösön még folyamatban van az ellenőrzés. E tényen túl azonban szinte semmilyen érdemi információt nem adott ki a kormányhivatal.

Konkrét iratokat kértünk, a hivatal azonban visszautasította a kérelmet. Arra a kérdésre, minek alapján rendelték el a hatósági ellenőrzést, azt válaszolták, a társulat működését érintő bejelentések miatt. Megkérdeztük, mely társulatok ellenőrzésére kérték fel a vízügyi igazgatóságot – a válasz: három társulat vonatkozásában. A levélváltás részleteit itt olvashatják el teljes terjedelemben.

Kis Zoltán (Érd)