Bezárás
Esélyes jelöltek

Perek tucatjait indították lejáratott ellenzéki pártvezetők a fideszes propagandagépezet sajtótermékei ellen

Három politikus, (volt) pártelnökök, akikben szinte semmi közös nincsen. Különböző világokat képviselnek, eltérő eszközökkel, más-más stílusban. Abban mégis hasonlítanak, hogy messziről és szabad szemmel is ellenzékinek látszottak. Le is csapott rájuk a kormányzati álhíripar, full-kontaktban, övön alul ütötte őket, főleg a kampányidőszakban. Juhász Péter, Hadházy Ákos és Vona Gábor most sorra nyerik a pereket – ezeket elemezzük cikkünkben. Csakhogy történetük a közpénzen működtetett hazugsággyárak hatékonyságát is példázza: hiába a törvényszéken kis részletekben visszanyert tisztesség, mára mindhárman eltűntek a politika élvonalából.

Ha blogján Bayer Zsolt gecinek és szarnak nevez valakit, az alighanem inkább jellemzi a szerzőt, mint az érintettet. Nem dől össze a világ. Ettől még a közlésért indított per nyerhető, bár Bayer harmadfokon a Kúrián próbálkozik. Ha azonban egy ellenzéki pártvezérről azt állítja a kormánybarát sajtó, hogy az illető hírhedt iszlámista terrorszervezet tagja, az már komoly károkat okozhat a politikus megítélésében. Különösen, ha az állítást elsőként közlő újságból átveszi több média is. Ahogy ez történt Vona Gáborral 2016-2018-ban.

Vona Gábor perei – a Szürke Farkasok-sejtés

Vonának ez az esete kiválóan modellezi a propagandagépezet működését: az egy központból, adott esetben egy teljesen komolytalan bulvárlapból – máskor pedig alig olvasott, impresszum nélküli blogról – pár órán belül, de legföljebb másnapra vírusként szóródó tartalmakat. A másodjára/sokadjára közlők saját „értesülést” csak elvétve fűznek a szemlézett hírhez, legtöbbször az átfogalmazással sem bíbelődnek, sokszor pedig még a cím is ugyanaz marad több tucat sajtótermékben.

Vona Gábor – Jobbik

A 2018-as országgyűlési kampány során egyetlen közös kútfőből, tudatos menetrend szerint, időzítve terjedtek a kormányérdekű fakenews-ok. Pár nap alatt bevonva a kormányközeli trash-médiától (Lokál, Ripost) a valaha jobb napokat látott sajtón át (Origo, esetenként Mandiner) a hagyományos (Magyar Idők, Pesti Srácok) és a trendi-altright (888) kormánybarát médiát, sőt adott esetben a kereskedelmi bulvártévét (TV2) is, összesen akár 1-1,5 milliós olvasótábort is elérve.

Ezután következhet egy fölháborodott kormánypárti sajtóközlemény és/vagy parlamenti felszólalás, amiről megint csak tudósítani kell. Ha elült a botrány, hónapokkal később újra elő lehet venni a korábban szétcincált sztori maradványait, és kezdődhet az egész az elejéről, adott esetben egy már elvesztett sajtóper után is. Lássuk, hogyan lett Vona terrorista:

Az ősforrás egy 2013-as, aláíratlan cikk a hvg.hu-n. Az írás nem hasított nagyot, öt év alatt 138 Facebook-lájk került rá. Három évvel később a kormánymédia mégis érdemesnek tartotta a reciklálásra. Pedig a HVG, a későbbi hivatkozásokkal ellentétben nem állította, hogy Vona tagja lett volna a Szürke Farkasok elnevezésű török ultranacionalista mozgalomnak. Csak beemeltek a politikus Facebook oldaláról egy ma már nem elérhető fotót, amelyen olyan kézmozdulatot tesz, amit állítólag a Szürke Farkasokkal rokonszenvezők szoktak használni. A cikk további része ismerteti a Szürke Farkasok szervezetet annak apropóján, hogy Vona négynapos törökországi előadó-körútra indult.

Csaknem napra pontosan három évvel később a Ripost szemlézi a hvg.hu-t. Felfedezik az ott közölt fotót is: „Vona a képen döbbenetes módon egy  gyilkos terrorszervezet, a Szürke Farkasok kézjelét mutatja! Egy olyan szervezetét, ami ma az illegális migráció, az embercsempészet fő szervezője és haszonélvezője!” Saját információként pedig ezt tálalták: „a Ripost információi szerint a Jobbik elnöke  törökországi előadókörútja során került szoros kapcsolatba a Szürke Farkasokkal. Értesülésünk szerint tiszteletbeli taggá is fogadták! Ezt köszönte meg a hírhedt kézjelet mutató fényképpel.” A Ripost-hírt 26 perccel a megjelenés után máris átvette a Lokál. A bulvárlap 5 nappal később folytatta is a sztorit ezzel a címmel: Vona török nácik jóbarátja.

2017 egészen csendesen telt Szürke Farkas szempontból: ezt az Origo-cikket dobja csak elő az internet – az elején ma már egy terjedelmes helyreigazítás olvasható. Egészen 2018-ig ejtették a témát, majd a választás előtti kampányhajrában melegítették fel ismét.

Ezúttal a Mandiner január végi két posztja lett a kiindulópont. Először egy gyenge, majd egy jobb minőségű videót közöltek Vona Gáborról, aki török fiatalok előtt beszélt törökül, a weblap fordítása szerint arról, hogy Attila unokáiként nem félünk („mi”, mármint valószínűleg a törökök és a magyarok együtt) mástól, csak Allahtól. A Mandiner Youtube-csatornáján számos kommentelő kétségbe volta a fordítás helyességét, mondván, nem „az” iszlám hívők Istenéről, hanem az általában vett teremtő istenről beszélt a jobbikos pártelnök.

Török nyelvismeret hiányában Tarik Demirkan, Magyarországon élő török újságíró segítségét kértük. Miután megnézte a videót, ezt válaszolta:

„Egyértelmű, hogy a beszédben Vona az Allah kifejezést használja. Csakhogy az Allah szó, bár az iszlám vallás fogalmaként vonult be a törökbe, de egyetemes Istent jelent. Tudni kell, hogy a törökországi keresztények a Biblia-fordításokban sokszor szintén az Allah kifejezést használják. Létezik még az ős-török nyelvben a Tanri vagy Tengri, aminek a jelentése szinten Isten, ez a fogalom most is él. Tehát szoktak Tanri-t is meg az Allah-t is használni, ami egy és egyetemes istent jelent. Szóval ezen lovagolni hülyeség.”

Hülyeség vagy sem, lovagoltak rajta, nem is keveset. A reggel fél nyolcas Mandiner-posztot kilenc óra előtt szemlézte a Ripost, negyed tízkor a 888,  tízkor az Origo, s még aznap a Pesti Srácok. A Lokál ezúttal kicsit lemaradt: másnap 0 óra az általuk átvett cikk keltezése. Március végéig kellett várni az Origo terjedelmes írására, amelynek címe: „Így akarta megölni a pápát Vona Gábor muszlim barátja”. Ez is szépen terjedt: íme a Lokál, a Pesti Srácok másodközlése. Utóbb számos helyen tovább pörgették a terrortémát: például itt, és itt is, míg a Magyar Idők hosszú publicisztikát szentelt a „Jobbik III. Richárdjának”.

A téma megjelent a Parlamentben is: Vinnai Győző (Fidesz) az első cikk-cunami idején, 2016 őszén a belügyi államtitkárt faggatta, jelent-e Vona nemzetbiztonsági kockázatot? Kontrát Károly aggodalmaskodó rövidséggel ígérte: kivizsgálják.

Bármekkora volt is a Vona által okozott terrorfenyegetés, a választások után mintha elvágták volna, elfogyott az aggodalom, elapadtak az ezt firtató cikkek, csak ezt találtuk április végéről a témában. Véletlen vagy sem, de ekkor éppen tisztújításra készült a Jobbik – amivel egyébként szintén bőséggel foglalkozott a kormánymédia, de az már egy másik esettanulmány lenne.

Egyéb témák, amelyek apropóján hasonló koreográfia alapján rászálltak a Jobbik volt elnökére a választások előtt: az emlékezetes Terry Black sztori, kerítésügyek, miszerint lebontaná, Simicska pénzeli, fenyegeti a nyugdíjasokat, koalícióra készül a DK-val.

Vona ráperelt a közlésekre, szinte mindre, ami fellelhető printben és online. Helyreigazítást, illetve személyiségi jogi elégtételeket – elnézést kérő közlemény megjelentetését, sérelemdíjat – kér. A perek teljes listáját, a cikkünk írásakori állapot szerint itt böngészheti (Google Drive). Spoiler: Kontrát államtitkár megnyugodhat, Vinnai képviselő első fokon valótlanságokat beszélt.

Nem áll rosszul a volt nemzeti radikális pártelnök, 7 jogerős, 9 elsőfokú győzelem, 0 vesztett per. De igazán jól sem, mivel a rágalomhadjárat hatékonynak bizonyult. Pártja ugyan így sem szerepelt rosszul a választásokon, de a remélt kormányváltó szerepet messze alulmúlták, Vona pedig visszavonulni kényszerült az aktív politizálástól.

Nem teljesítenek, hiába a jogerős ítélet

Azért sem áll jól az ex-pártelnök, mert bár vesztett ügye nincsen, de még a helyreigazítások sem mind zárultak le jogerősen, pedig a helyreigazítás lényege, hogy elvileg gyors reparációt kínál annak, akiről hamis dolgokat közölt egy sajtótermék. Ráadásul, s ezt már Kummer Ákos, Vona ügyvédje nyilatkozta az Átlátszónak, az a tapasztalatuk, hogy még a jogerős ítéleteket sem minden esetben hajtja végre a kormányzati propagandamédia.

A Lokál, az Origo és a Ripost ellen például végrehajtási eljárást kellett indítaniuk, utóbbi ellen kettő ügyben is, ami további költség és idő. És amennyiben a bírósági végrehajtási felszólításnak sem tesznek eleget? – faggatom. A jogász itt tanácstalan: demokrácia-felfogása ellen valónak érzi, hogy hatósági közreműködést kérjen média, akár csak egy álhírgyár ellen is, reméli, nem fajulnak idáig a dolgok. A Lokált például nemrégiben sújtotta százezer forint végrehajtási bírsággal emiatt a bíróság, mégsem írták meg az elnézést kérő közleményt egyelőre.

Nem mintha nem volna rá pénzük, nyilván futná az állami hirdetési bevételekből. Ennek ellenére a jogerősen megnyert ügyek közül egyelőre csak háromban teljesítette az ítéletben előírtakat az alperes. Igaz, kétszer viszont meg sem várták az eljárás végét, úgy igazítottak helyre Vonáéknak – a Figyelő és a Lokál, mindkettő a Gyurcsány-Vona sosemvolt titkos találkák sztoriját.

Más a sajtóhiba, és más az álhírgyár

Kummer nem maradéktalanul elégedett a bíróságok hozzáállásával sem. Tapasztalata szerint nem érzik, illetve optimistán szemlélve is csak az utolsó hónapokban kezdték el kapiskálni a törvényszékek, hogy az Origo és társai nem klasszikus médiaközlést folytatnak, olyat, amikor véletlenségből, rosszabb esetben szakmai hiányosságok miatt olykor téves adatok jelennek meg. Nem észlelik az álhírgyártás lényegét, a szándékosságot, vagy jogászul felróhatóságot.

Az így kiszabott, esetükben százezres nagyságrendű sérelemdíjak egészen biztosan nem jelentenek visszatartó erőt – mondja Vona Gábor ügyvéde. Nyomban hozzátéve: tudja, hogy a magyar átlagjövedelem többszöröséről van szó, ezért félve kevesli a megítélt összegeket, de mégis csak a választások befolyásolására szövetkeztek az alpereseik.

Hasonló tapasztalatokra tett szert a Hadházy Ákos volt LMP-társelnököt képviselő Bodolai László ügyvéd is. Szerinte sem esett le egyelőre a bíróságoknak, hogy az utóbbi években kialakult a médiának egy sajátos mutációja, ahol a hamis tény közlése nem üzemi baleset, hanem maga a rendszer. Ezt egyébként nem csak ügyfele pereiben, de, mint mondta, a saját ügyében is észlelte. Lévén Bodolai doktor maga is fakenews-károsult, amennyiben őt folytatólagosan offshorelovagozták a lakájmédiában.

Hadházy Ákos perei – a zöldbáró, aki megölte a szomszéd bácsit

Összességében Hadházy Ákos rosszabbul áll jelenleg. Az ő perei zömében folyamatban vannak, első fokú győzelmet tud csak felmutatni egyelőre. A Magyar Időket nyomták le, amelyik beazonosíthatatlan műfajú írásban azon elmélkedett, hogy annak idején, amikor a szekszárdi közgyűlés fideszes tagjaként bizonyítékkal szolgált a trafikmutyiról, voltaképpen valamiféle etikátlanságot követett el, és egyébként is jobb vele vigyázni. Ráadásul vesztett is, szintén első fokon: a bíróság elfogadta a Ripost érvelését, miszerint vélemény, s mint ilyen, nem helyreigazítható az állítás, hogy Hadházy méregdrága, környezetszennyező magánrepülőgéppel repked.

Hadházy Ákos – LMP

Ami Vonának a Szürke Farkasok sztori, az Hadházynak családja, azaz a „Hadházy-klán” zöldbárósága, illetve a néhai szomszédjuk szomorú élet-alkonya. Nem sokkal azután, hogy Hadházy LMP-társelnök lett, s hetenkénti rendszeres Korrupcióinfóin mutatta be a közpénzköltés gyanús eseteit, 2017 januárjában a Ripost éppen korrupcióvádat fogalmazott meg ellenében, „az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég” felütéssel.

Pár óra elteltével csatlakozott az Origo, majd a Lokál is. A Ripostban még milliós „földmutyi” a Lokál-cikk éjféli megjelenésére milliárdossá dagadt. A cikkek zanzája: adott egy magyarországi érdekeltségekkel rendelkező német agrárvállalkozó, akinek van egy cége, amelynek az ügyvezetője Hadházy fivére. Ebből lehetett leszűrni egyebek mellett, hogy „a korrupcióellenes harc egyik leghangosabb szereplője, Hadházy Ákos, az LMP politikusa álszent módon veri félre a harangokat. Elsősorban a figyelmet akarja elterelni saját családja korrupt ügyeiről! Mindeközben a Hadházy klán,  édesapja vezényletével, nagyüzemben segédkezik földek lenyúlásában, a törvények kijátszásában, méghozzá egy német milliárdos érdekében”.

Zölbáró! Klán! Ehhez képest a teljes famíliára 14 hektárt szedtek össze. Ami a család peres beadványai szerint valójában 12,5 hektár mindösszesen, amiből magáé a politikusé kevesebb, mint fél hektár. Füvet nyírni nagy, legeltetni kicsi.

Mindezt tetézte a 2018 eleji közlés a TV2-ben – majd szétterjedve a szokásos módon sokfelé -, ami szerint „Meghalt Hadházy Ákos áldozata”. Ami pedig valójában történt: sajnos az életét vesztette egy idős szekszárdi úr, akivel korábban Hadházyéknak szomszédjogi vitáik voltak.

„A politikus – a bácsi korábbi nyilatkozatai szerint – mindent megtett azért, hogy tönkretegye az idős szomszédot, hogy elüldözze őt az otthonából, és hogy megszerezze a nyugdíjas lakását. Hadházy mindeközben milliókat költött szenvedélyére, a repülővezetésre.” – ez a Vajna-tévé felkonfja. Az Origo cifrázott: „Hadházy, miközben kizsigerelt egy idős férfit, milliókért szórakozott”. Későbbi ugyan, de ez a cím sem akármi: „Hadházy Ákos felköpött, majd aláállt”.

Az Origo „cikke” már a kampány leghajrájában, 2018 márciusában jelent meg, benne az LMP-s politikust Simicska Lajos táskás embereként aposztrofálják.

Éppenséggel pont Simicskától tudhatjuk, hogy hülyének lenni alkotmányos jog. Viszont, fűzhetnénk hozzá mi, koránt sem kötelesség. Így összeollózva a kormányagytröszt álhíreit, totális nonszensznek tűnik, hogy akad bárki olvasni tudó ember, aki hitelt ad akár csak egy nyúlfarknyi közlésnek is ebből az életre kelt Hírcsárdás tobzódásból.

A helyzet azonban az, hogy sajnos akad. Némelyiken eleve többezer lájk van, ezen például háromezer, ami óvatosságra kellett volna, hogy intse a médiafigyelőket. Végül Hadházyt is utolérte a politikai végzet: egyéni körzetét elbukta, éppenséggel az általa leleplezett trafikmutyis fideszes Horváth István ellenében, az LMP-társelnökségről az eredmények ismeretében maga mondott le.

Pártlistán országgyűlési mandátumot szerzett ugyan, de az eskütételt lelkiismereti okból, egyedül az összes képviselő közül hetekig halogatta. Ráadásul baráti tűz áldozata lett: saját pártja fegyelmi bizottsága büntette, csak mert dolgozott a fideszes kétharmad megakadályozásán – félhivatalos pártközlések szerint azért, mert úgymond folytatólagosan semmibe vette a párt belső szabályait, magyarán bürokratikus hiszti miatt tolták ki a tányér szélére.

Juhász Péter perei – Portik asszonyverő embere

A tökéletes hatékonyságú, K.O.-ra menő karaktergyilkosságot mégis Juhász Péter, és rajta keresztül pártja, az Együtt ellen követte el a propagandagépezet. A 2012-ben Bajnai Gordon vezetésével a retróbaloldal ígéretes alternatívájaként színre lépett párt június elején megszűnt, a gyatra választási szereplés miatt visszajáró állami támogatást adományokból kalapozták össze.

Juhász Péter – Együtt

Sovány vigasz, de a bíróságon eléggé jól állnak a Juhász által a kormánysajtó ellen indított jogi procedúrák. Van jogerősen nyertes helyreigazítási pere a Riposttal, Lokallal, Origóval, TV2-vel és a Magyar Időkkel szemben is, most pedig nyolc médiával szemben folyik személyiségi jogi eljárás.

Az eljárások összegzése itt böngészhető (Google Drive). Nyolc kiadót – a Hadházy és Vona ügyeiben is emlegetett, a kormány, így közvetve az adófizetők által pénzelt kiadványokat megjelentető cégeket – perelnek 102 cikk vagy műsor által közölt több mint 200 állítás miatt. Csak TV2 Tényeknek 28 híradóját perlik, összesen egy erősebb dokumentumfilmnyi közlés, több mint egy órás főműsoridős álhírmennyiség miatt. A Juhász által összesen követelt összeg (sérelemdíj) több tízmilliós nagyságrendet tesz ki.

És ezek egyelőre csak a Portik-pakk esetei, röviden: pénzelte és utasította-e Portik Tamás maffiózó Juhászt? A későbbiekben, a kampányhajrában tálalt „asszonyverés-sztori” miatt csak mostanában indulnak be az eljárások. Az első adatok bíztatóak: két helyreigazítási per, két elsőfokú győzelem (Bors-online, Origo). Még messze a vége, Juhász számításai szerint több mint 200 cikk jelent meg a témában.

Mindez az adóforintokból tolt álhíripar elképesztő hatékonyságán túl a bírósági jóhírnév-helyreállítás kilátástalanságát, alacsony hatékonyságát is mutatja. Ami ebben az esetben még csak nem is a bíróságok kritikája: Juhász rengeteg eljárást indított, ezek ütemesen pörögnek is. Csakhogy eső után köpönyeg, még ha sikerül is a bíróságon nyerni.

Juhász és jogi képviselői – Fazekas Tamás és az Átlátszóba is publikáló, lapunkat esetenként jogászként is képviselő T. Tóth Balázs – taktikája az volt, hogy első körben helyreigazítási eljárásokat indítottak, személyiségi jogi igénnyel csak ezután éltek. Csak a TV2 ellen két perben összesen 18 műsor harmincnál több állítását perelték.

Ezidáig egyetlen másodfokú tanács szűrőjén akadt fenn néhány támadott kijelentés. A Juhásszal vitatkozó tanács – ellentétben egy másik tanáccsal, akik ugyanebben a témában Juhászék igazát fogadták el – úgy ítélte meg: az alapján, hogy Juhász átadott pár újságcikket kinyomtatva Portik Tamás ismerősének, mondható, hogy Juhász Portiknak „dolgozott”, „régóta szívességeket tett”, sőt akár azt is, hogy az ő „embere”.

Ugyanez a tanács határozott arról is, hogy szabadon állítható, hogy Portik sofőrjével „verette volna szét” Juhász az 1956-os állami ünnepséget 2016-ban (ez az emlékezetes „sípolós” tüntetés volt). Annak ellenére, hogy az eljárás során még az sem derült ki, kicsoda is „Portik sofőrje”.

A labda a Kúriánál pattog. A legfelsőbb bírói fórumnak egyebek mellett azt kell eldöntenie, „dolgozhat”-e valaki valakinek úgy, hogy soha nem találkoztak, nem is beszéltek és pénz sem cserélt gazdát közöttük – ezek tucatnyi ügyben bizonyított tények. A másik táblabírósági tanács szerint egyébként a válasz egyértelmű nem.

Minden más ügyben jogerősen megnyerték a helyreigazítást, nem csak a TV2, hanem a propagandagépezet többi sajtóterméke ellenében is. A módszer ugyanis Juhász esetében is ugyanaz volt, mint amit Vonával és Hadházyval szemben bevetettek: 2016-2017-ben számtalan sajtótermékben folyamatosan tolták a Portik-sztorit, keresztbe hivatkozva egymás híreit, azután is, hogy az első helyreigazításra kötelező ítéletek megszülettek.

Majd lecsapott Hollik István, a Párt Ökle is, miszerint „Juhász Péter nem politikus, csak Portik samesza”.

A főbb állítások: Juhász Portik megbízásait teljesíti, Portik pénzeli, Portik Juhászon keresztül döntené meg a kormányt, Portik mondja meg, hogy Juhász mit nyilatkozzon a médiának, amiért milliókat fizet a politikusnak. Az ő testőre segítségével verte volna szét a kormány 1956-os megemlékezését, még az emlékezetes sípokat is Portik fizette. Mindezen felül Juhász luxusnyaralásokra költi a támogatói pénzét, az ő rajongói verték meg G. Fodor Gábor politológust, a 888.hu főszerkesztőjét. Ráadásul le akarta fizetni az NVI-ben parádézó kopaszokat, hogy azt mondják, a Fidesznek dolgoznak.

Nem kevésbé abszurd állítások, mint a másik két volt pártelnök ellen összehordottak. Csakhogy a TV2 Tények műsoronként több mint félmillió emberhez eljut, márpedig ennyi ember közül, és ennyi alkalommal egészen biztosan akad, aki hitelt ad a mondásoknak – Juhászék választási eredménye is ezt mutatja.

A cikkünkben emlegetett ex-pártelnökök karrierje alaposan megsínylette a történteket, pártjaik nehéz napjai pedig azt mutatják, hogy még a választóiknak is kárt okozott az álhírcunami. Azt pedig semmilyen megnyert per nem kompenzálja, hogy az érintettek gyerekei, hozzátartozói a vaskos hazugságokat olvashatták és nézhették hónapokon át.

Rádi Antónia

Címlapkép: Rick Zsófi / Átlátszó. Fotók forrása: Vona Gábor, Hadházy Ákos és Juhász Péter Facebook oldalai.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom