Újabb bűncselekményben bukkantak fel az NNI nyugalmazott alezredesei

ezust

 

A beszerzési források beszűkültek, és a Tábornok sem merte túlfeszíteni a húrt, így miután az eldobós cégek üzbég tulajdonosokhoz kerültek, dr. F-éknek új bevételi forrás után kellett nézni. A tenerifei alkimista műhely még messze volt attól, hogy profitot termeljen, de a projektet nem adták fel. Dr. F. csapata idén februárban 130 ezer eurótól szabadított meg egy befektetőt, de több jel utal arra, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen húzásuk. A hatóságokkal együttműködő forrásaink tartanak az alezredesek bosszújától, és ezt jelezték is a nyomozóhatóságnak – különös módon a bűnszervezet tagjai ennek ellenére szabadlábon vannak, és meg sem gyanúsították őket.

 

Társadalmi célú hirdetés

 

Cikksorozatunk előző részei

Volt NNI-s főtisztek üzemeltetik a nemesfémmel üzletelő áfacsaló hálózatot

Az aranycsináló és az alezredesek: áfacsalás a nemesfémpiacon

Éppen egy hónap telt el az ezüstáfával százmilliókat kereső volt NNI-s főtisztek ügyleteit bemutató cikkünk megjelenése óta, de láthatólag sem az ügyészséget, sem az nyomozással megbízott NAV bűnügyi szerveit nem hozta lázba az információ, hogy nyugdíjas főrendőrök irányítanak egy magyarországi bűnszervezetet: az áfacsaló hálózatot irányító alezredesek továbbra is szabadlábon tevékenykednek, sőt, meg sem gyanúsították őket, és forrásaink szerint a Tábornokkal üzleti kapcsolatban álló alvilági arcokat sem zaklatta a nyomozóhatóság.

Ennek a furcsa tétlenségnek következményeképp a dr. F-ék ügyleteiről beszélő forrásaink megerősítve látják, hogy az alezredesek felsőbb védelmet élveznek, vagy egy nagypolitikai játszma eszközei.

A nyomozóhatóság tétlenkedése miatt magyarázatért levélben fordultunk a NAV illetékes vezetőjéhez, Sors László bűnüldözési és a nyomozóhatósági feladatok ellátásáért felelős helyettes államtitkárhoz. Azt kérdeztük, folyik-e nyomozás, és ha igen, miért nem hallgatják ki a vallomástételre jelentkező tanúkat, illetve nem tart-e a nyomozóhatóság attól, hogy dr. F-ék megkísérlik akadályozni a nyomozást bizonyítékok eltüntetésével, tanúk befolyásolásával, esetleg szökéssel. Két hétre jött egy semmitmondó válasz az adóhatóságtól, ez:

„A kérdéses ügyben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal már a cikksorozat megjelenése előtt megtette a szükséges intézkedéseket, amelyek jellegéről, természetéről nem áll módunkban tájékoztatást adni.”

Hogy milyen szükséges intézkedésekre gondol a NAV bűnügyi vezetője, az a levélből nem derül ki, de ha már egy ideje folyik nyomozás, akkor feltehetőleg arról is tudnak a nyomozók, hogy a Tábornok csapata nem állt le: legalább egy olyan friss esetről vannak pontos információk, amikor a két alezredes személyes közreműködése mellett tűnt el 40 millió forintnyi ezüst.

Olasz meló

Ráadásul a történetben felbukkant az NNI egy harmadik nyugalmazott alezredese, igaz, a jelek szerint H. Gábor inkább a balek szerepét játszotta. Más iratok mellet eljutott hozzánk az ügyben indult nyomozás egyik kihallgatási jegyzőkönyve, illetve sikerült beszélnünk az áldottal is, ezek alapján rekonstruáljuk a történteket.

Zs. Gábort gyerekkori barátja, H. alezredes hívta fel tavaly nyáron azzal, hogy van egy tuti befektetési ötlete, kockázatmentesen lehet nettó 3-4 százalékos haszonra megforgatni a tőkét, akár havonta többször is, minden legális, és egyébként sincs mitől tartani, mivel volt NNI-s kollégái szervezik az üzletet.

Zs. nem a nagynéni örökségéből lett hirtelen jómódú, 25 év alatt építette fel a saját jól menő középvállalkozását, nem az a pénzpiaci naiva, aki minden piramisjáték-szervező álmaiban él. A dr. F-ékkel megtartott első találkozó után semmit nem mondott a felkínált befektetési lehetőségről, viszont minden elhangzott információt ellenőrzött. Így arról is meggyőződött, hogy az üzletet bonyolító brit céget valóban bejegyezték, a tőzsdei árak és a dr. F-ék által vázolt üzleti modell alapján valóban reálisnak tűnt, hogy 40 millió forint befektetésével alkalmanként 1 milliót lehet keresni.

Dr. F-ék persze nem üres kézzel szálltak volna be a buliba, azt állították, a 200 ezer eurós üzlethez szükséges tőke harmada megvan, Zs-nek csak a hiányzó 130 ezer eurót kell invesztálni, innét minden megy szinte magától: Arezzóban megveszik az ezüstöt, kiviszik Londonba, és ott 3-4 százalékos profittal eladják.

Zs. annyira biztosra ment, hogy még a szállításra érvényes biztonsági protokoll részleteit is ismerni akarta – az nem fordult meg a fejében, hogy az áru pont a nyugdíjas főrendőrök szeme láttára fog eltűnni. Egy gyerekkori barátság és a rendőrtiszti múlt sem garancia mindenre: Zs. még azt is kikötötte, hogy H. alezredes mellett az unokaöccse is végig kíséri a szállítmányt –  a Tábornok ebbe is habozás nélkül beleegyezett.

R. alezredes és barátai

Zs. azt gondolta, közel száz százalékra bebiztosította magát – arról viszont nem tudott, hogy dr. F-ék árnyékában ott van az ügyletben H. Martin is, az áfacsalási ügyekben szereplő H. Dávid fia. Apa és fia évek óta együtt bukkant föl különböző zűrös ügyletekben, őket emlegették a győri zálogházi rablás orgazdáiként, de az áfacsalási sztoriban is kulcsszerepük volt.

H-ék évek óta jó viszonyt ápoltak R. alezredessel – R. egykori főnöke, dr. F. is az ő révükön került be a nemesfém-bizniszbe. Zs. utólag azt mondja, ha tudta volna, hogy H-ék is ott sertepertélnek a projekt körül, egy fillért sem bízott volna a társaságra, még úgy sem, hogy gyerekkori barátja személyes garanciát vállalt az üzletért.

Persze a derék vállalkozó azt sem tudhatta, hogy R. alezredes és H-ék jó viszonya sok évre tekint vissza, és azt a személyes kapcsolatok mellet egy ajándék autó alapozta meg – igaz, akkor még az alezredes tudott örülni egy néhány ezer eurós Opel Astrának is, míg ma már R-ék minimum Porschékkal parádéznak.

H-ék szerepét eddig nem tisztázta a nyomozás – H. Martint áprilisban tanúként hallgatták ki az NNI nyomozói -, de a birtokunkban lévő jegyzőkönyv alapján az biztosnak látszik, hogy ők legalább annyit tudtak az olaszországi ezüstvásárlás ötletéről, mint Zs., a befektető.

H. vallomása szerint dr. F-ék azzal keresték meg 2017 legelején, hogy segítsen intézni az olasz Castoro nevű cégnél az ezüstvásárlást; ezért a munkáért 200 eurót ajánlottak, és ő nem is zárkózott el, hiszen „(…) korábban R. Sándorral, illetve F. úrral is közösen nemesfém kereskedelemmel foglalkoztunk.”

H. le is szervezte az olasz féllel az ügyletet, dr. F-ék pedig gyárlátogatásra vitték Arezzóba a befektetőt. Zs-t ez végképp meggyőzte, a megbeszélt időben el is utalta az olasz eladónak a rá eső 130 ezer eurót. Az áruért néhány nappal később indultak Pestről, és a három mázsa ezüst szállítása miatt sem kellett aggódni, hiszen az autóban két alezredes ült, dr. F. és H. Gábor, a gyerekkori barát, de velük utazott még Zs. unokaöccse is.

Sorozatos balszerencse

De hiába a körültekintő óvatosság, mégis megtörtént a baj: a Tábornok vezette autó Szlovéniában balesetet szenvedett, és működésképtelenné vált, ezért Pestről kellett segítséget kérni: R. alezredes indult a saját BMW-jével az ezüstszállítmányért. Az autóban ott ült H. Martin is, aki a tanúvallomása szerint hetek óta tudott arról, hogy ő is ott lesz az ezüstvásárlásnál.

R-ék néhány óra múlva a baleset helyszínére értek, ahol némi tanakodás után a Tábornok közölte, hogy változott a terv, ő és H. Martin mennek Arezzóba az ezüstért, a többiek ott maradnak egy motelben, amíg az autójukat meg nem javítják, majd találkoznak Magyarországon.

Hogy miért pont H-t választotta kísérőnek a Tábornok, arra nincs magyarázat, mint ahogy arra sem, hogy egyáltalán miért volt szükség H. jelenlétére. Zs. utólag azt sem érti, hogy barátja, H. alezredes hogyan mehetett bele ebbe a cserébe, hiszen ettől kezdve már csak dr. F-éken múlt a 40 milliónyi ezüst sorsa.

A tanúvallomások és az olasz csendőrök vizsgálódása alapján egyértelmű, hogy a páros másnap rendben megérkezett a Castoro arezzói gyárába, majd nem sokkal később elindultak Magyarország felé az áruval. Néhány órája mehettek az A/1-es autópályán, mikor az arenói parkolóban megálltak kicsit pihenni: vallomása szerint dr. F. és H. Martin is kiszállt az autóból, WC-re mentek és megittak egy kávét – a parkolóba visszatérve látták, hogy a BMW, benne a 40 milliónyi ezüsttel, eltűnt.

Persze hívták a rendőrséget, és nem is hiába: az autót nem sokkal később egy közeli lehajtónál megtalálták, üresen: az ezüstnek nyoma veszett. Különös módon ugyanakkor az autón semmilyen erőszakoskodás nyoma nem látszott, mintha a saját kulcsával nyitották volna ki. További furcsaság a történetben, hogy az országúti rabló csak a három mázsa ezüstöt vitte magával, R. alezredes sokmilliós BMW-jét ott hagyta az út szélén.

Akárhogy is volt, az ezüst eltűnésének történetében nem ez a legnehezebben megmagyarázható mozzanat, hanem hogy a Tábornok őrizetlenül hagyta az árut – korábbi üzlettársai és katonái szerint a boldog emlékezetű lengyelországi áfa-utak alatt ilyen soha nem történhetett volna meg. Zs. persze feljelentést tett, és az ügyben el is indult a nyomozás, igaz, az alezredeseket ebben az ügyben sem gyanúsítottak meg, hiszen ők is legfeljebb sértettjei a galád országúti kifosztásnak.

Néhány hónappal később, júniusban Malmöben is történt egy, az arezzóihoz nagyon hasonló eset: akkor szintén 40 milliónyi ezüstnek és platinának veszett nyoma, és azokat a tetteseket sem találták meg. Forrásaink ugyanakkor ebben az ügyben valószínűleg nincs benne az alezredesek keze – sokkal valószínűbben H-ék egy korábbi, többszörösen büntetett üzlettársa lehet a háttérben.

Dr. F-ék bűne inkább az, hogy működésük nyomán a nyers alvilági módszerek is bekerültek a nemesfém-biznisz eddig viszonylag konszolidált világába: a Tábornok példája azt mutatja, hogy a külföldön elkövetett bűncselekményekkel csak minimális kockázatot vállal az elkövető, a magyar nyomozók látványosan ignorálják ezeket az ügyeket – még akkor is, ha az okozott kár százmilliókra rúg.

Becker András

 

tetszett_a_cikk3