Bezárás
Cikkek

Nyílt napot tartottak az Emberi Jogok Európai Bíróságán Strasbourgban

Képzeljük el, hogy az Alkotmánybíróság kétévente szakmai napot tart, amelynek során az AB előtt rendszeresen képviseletet nyújtó ügyvédek és NGO-k tehetnek fel bármilyen, az AB-vel kapcsolatos kérdést. Az eseményen az AB elnöke moderál, jelen van még pár alkotmánybíró, és a szakmai kérdések mellett nyíltan beszélnek arról, hogy mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, ha az AB politikai támadások kereszttüzébe került. Ugye ez elképzelhetetlen? Az Emberi Jogok Európai Bíróságán ugyanez természetes. Kétévente rendezik meg az NGO-k és kérelmezők képviselőinek találkozóját. Az ezévi éppen a múlt hét végén volt.

Tudjuk, hogy a magyar Országgyűlés elnöke szerint Strasbourgban idióták ülnek, de esküszöm, ennyire okos idiótát egy teremben még életemben nem láttam! Dean Spielmann, a Bíróság elnöke vezeti az ülést, bírótársai és más kollégái egyes szakkérdésekről tartanak prezentációt. Olyan kívülről ez, mint egy sima szakmai konferencia, csak éppenséggel a résztvevők ügyvédként és bíróként annak a fórumnak a joggyakorlatát alakítják, amelynek döntései a magyar Alkotmánybíróságot is kötik. És fel lehet tenni a bíráknak azt a kérdést szemtől szemben, hogy nem tartják-e végzetesnek azt, hogy egyes eljárásokban öt évig nem történik semmi? És hogy várják el, hogy az ügyfelekkel dolgozó emberi jogi szervezetek és ügyvédek védjék a Bíróság reputációját, ha egyes elutasító döntéseket a Bíróság évek múltán hoz meg, és a túlterheltségre hivatkozva sokszor már nem is indokol? Készülve erre a kérdésre, minden résztvevőt ez a statisztika fogadja a bíróság ügyterhéről:

20141124_200215

Az ügyhátralék 75.000 körüli. Magyarország kapcsán ez annyiban érdekes, hogy a kérelmek számában benne vagyunk a TOP10-ben (lakosságszám-arányosan a helyezésünk még előkelőbb, mint a táblázatban), ami két dolgot jelenthet: ilyen rossz a helyzet vagy ennyire rutinszerű része lett a jogéletnek a strasbourgi jogérvényesítés. Valószínűleg mindkettőt.

De ennél nehezebb kérdések is elhangzanak. Például hogy mit gondolnak a bírák arról, hogy egy konkrét ügyben nem rendeltek el ideiglenes intézkedést (vagyis az ügyben hozott határozat előtt rendkívüli intézkedést) és a kérelmező talán ezért is halt meg a börtönben? Mit lehet tenni Oroszországgal, ahol emberek tűnnek el, ezért a felelősséget meg is állapítja a Bíróság, de a döntéseit Oroszország nem hajtja végre? Miért hoztak olyan döntést egy olyan fogyatékos személy ügyében, aminek a végrehajtását könnyen tudta szabotálni egy tagállam? Ezeket és sok más hasonló kérdést nem újságírók teszik fel sajtószóvivőknek, hanem az elhunyt vagy eltűnt, illetve egyéb sérelmet szenvedett áldozatokat korábban képviselő jogászok a velük szemben ülő bíráknak. Nem lehet eltúlozni ennek a jelentőségét.

És  mi történik akkor, ha az egyik ügyvéd felteszi azt a kérdést, hogy az új formátumú kérelem Pdf-verziójának kezelhetősége problematikus, de egyik bíró sem tudja a választ, mert ők a kérelmekről döntenek és nem írják őket? Egyszerű: egy órán belül lehívják a Bíróság IT-szekciójának vezetőjét, aki francia és angol nyelven elmagyaráz olyan dolgokat, amiket én IT-analfabétaként már nem nagyon értek. De azt megértem, hogy azért van a nehezebben kezelhető Adobe Acrobat Readerben a formanyomtatvány, mert az a Worddel szemben ingyenes, és a szegényebb tagállamokban csak így biztosítható, hogy minden kérelmező számára valóban elérhető legyen a kötelezően használandó formanyomtatvány.

Szóba kerül persze az is, hogy a Bíróság óriási politikai nyomásnak van kitéve elsősorban Nagy-Britanniában, és hogy mit tud kezdeni ezzel a testület. A válasz nem az, hogy politikáról nem beszélünk – nálunk egy ombusdman-TASZ közötti levelezésből lett hamisított bizonyítékok alapján parlamenti vizsgálóbizottságba torkolló politikai hadjárat. Strasbourgban nyíltan beszélnek arról a bírák, hogy a Daily Mailben folyó kampány ellen nincs eszközük, a téves információkkal és a puszta hazugságokkal szemben valahogy fel tudják venni a kesztyűt, de a politikai hadjárattal szemben tehetetlenek, és kérnek minden megjelentet, hogy ha bármilyen ötletük van megoldásra, örömmel várják azt a bírák, mert a cél akkor is közös, ha sok ügy megítélésében a megjelentek nem értenek egyet: az pedig az emberi jogok védelme.

Egy szervezet átláthatóságának mindez igen fontos aspektusa. Nem azért, mert minden elhangzott bírói válasz meggyőző egy ilyen rendezvényen, vagy mert a válaszok fényében néhány – szerintem – rossz ítélet értékelése hirtelen megváltozna. Hanem mert a közvetlen és nyílt párbeszéd bizalmat teremt. Annyit mindenképpen megtudunk, hogy számtalan szempontot mérlegelnek a bírák az intézményük eljárása alakítása során, amelyekre a másik oldal képviselői nem gondolnak. És így érthetőbbé válik a gyakorlat.

De a strasbourgi bíróság nem csak e tekintetben átláthatóbb, mint például a magyar Alkotmánybíróság. A több tízezer jogesetből álló strasbourgi joganyag könnyebben megismerhető a Bíróság honlapján, mint az ennél sokkal kisebb ügyszámmal terhelt magyar Alkotmánybíróságé. Fact sheet-eknek, Guideline-oknak és Case-law research report-nak nevezett tematikus szövegek és jogesetgyűjtemények vannak fenn a honlapon, tagállamonként külön esetgyűjtemény van az adott állam fontos ügyeiről, stb. Aki beszél angolul vagy franciául, az szinte bármilyen jogkérdéssel kapcsolatos álláspontot fél nap alatt el tud sajátítani egy olyan bíróság gyakorlata alapján, amely tippem szerint több millió oldalnyi határozatot hozott már meg. Ehhez képest igencsak bajban lenne az, aki a magyar AB honlapjáról szeretné ennyi idő alatt megismerni azt, hogy milyen fontos döntések születtek a gyűlöletbeszéd vagy az abortusz tárgyában és mi azok röviden összefoglalható értelme. Érdemes összevetni emellett a magyar AB és a strasbourgi Bíróság esetjogának keresőmotorjait is: az egyik mindent megtalál, a másik néha egyáltalán nem működik. Vagy próbáljunk meg nyomtatható verziót generálni a két honlapon található ítéletekből.

A leírt átláthatóság megvalósítása nem igazán pénzkérdés. Ha volt pénz négy új alkotmánybíró fizetésére és járulékos költségeire (egy bíró mindennel – fizetés, tanácsadó, titkár, sofőr, költségek – együtt nagyjából 50 millióban van évente), akkor erre az átláthatóságra is érdemes lenne kicsit áldozni. A recept jórészt megvan, kisebb igazításokkal csak másolni kéne.

M. Tóth Balázs

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom