Fillérekért lehet műtárgyakat kölcsönözni a Szépművészeti Múzeumból

dekoracio

A nemzeti vagyonba a földek, épületek, és cégek mellett műalkotások is tartoznak. Szobrok és festmények például, amelyekből az állami alapítású és fenntartású Szépművészeti Múzeumban több százezer darab található. Elvileg. Gyakorlatilag azonban sok műtárgy dekorációs céllal máshol van letétben, teljesen ingyen vagy minimális összegért.

Tavaly októberben L. Simon László és Gyimesi Endre nyújtott be a parlament elé a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvényhez (múzeumi törvény) egy módosító javaslatot, amely szakmai és ellenzéki berkekben óriási felháborodást keltett, többen a múzeumok “kirablását” vizionálták. A Lex Fertődnek nevezett (mivel a kormány fertődi kihelyezett ülése után született, és a benyújtók szerint célja a felújított fertődi kastély berendezése), és a parlament, vagyis a Fidesz által természetesen megszavazott módosítás két pontja csapta ki a biztosítékot a tiltakozóknál:

1, az EMMI-miniszter dönthet a műtárgykölcsönzésekről

(“38/B.  § A  miniszter a  nemzeti kulturális érdekre figyelemmel és a  széles körű hozzáférés céljait szem előtt tartva határozott időre kijelölheti a  muzeális intézmény alapleltárában szereplő, állami tulajdonban lévő kulturális javak őrzési vagy bemutatási helyét.”)

2, magánszemélyek is kölcsönözhetnek ki műtárgyakat

(“38/C.  § Az  állami tulajdonban lévő, jogszabály alapján védett vagy hatósági eljárás során védetté nyilvánított kulturális javak vagyonkezelésére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a miniszter által a nemzeti kulturális érdekre figyelemmel kijelölt személlyel vagy szervezettel vagyonkezelési szerződést köt.”)

L.Simon László a fertődi kastély berendezése mellett azzal indokolta a múzeumi törvény módosításának szükségességét, hogy rengeteg műkincs porosodik raktárakban, a nagyközönség számára láthatatlanul, pedig kisebb, vidéki múzeumokban szívesen kiállítanák őket.

“Ráadásul az sem ördögtől való gondolat, hogy a közvagyont képező, de különböző okokból „láthatatlan” műtárgyak és műkincsek egy részét gazdasági társaságok vagy akár magánszemélyek számára adjuk kölcsön. Természetesen indokolt esetben és pontosan rögzített feltételek mellett, amelyek közül a legfontosabb, hogy az átadott kincsek állagmegóvása, ha kell restaurálása és biztosítása megoldott legyen, és bizonyos rendszerességgel a nagyközönség is láthassa azokat.”

Idén májusban felröppent a pletyka az interneten, hogy Habony Árpád műkincseket kölcsönzött a Szépművészeti Múzeumból. Bár sok mindent láttunk már megtörténni ebben az országban, ezt nehezen akartuk elhinni, de kötelességünknek éreztük utánajárni. Ezért beadtunk a Kimittudon a Szépművészetihez egy közérdekű adatigénylést, amivel hosszadalmas levelezés vette kezdetét.

A Szépművészeti Múzeumból kikölcsönzött műtárgyak listái

Az igénylésben ugyanis éves bontásban kértük a 2010. január 1. és 2014. május 20. között kölcsönbe adott műtárgyak listáját, majd a múzeummal történt egyeztetés után leszűkítettük adatkérésünket a nem közgyűjtemények részére történt kölcsönzésekre, mert nem arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen festményeket adtak kölcsön a párizsi Louvre vagy a madridi Prado részére egy-egy kiállításra.

A Szépművészeti – maximálisan segítőkész – munkatársa szerint ugyanis mind az SZM, mind a 2012. szeptember 1. óta vele egyesült Magyar Nemzeti Galéria évente több ezres tételben kölcsönöz műtárgyakat kiállítási céllal, ami természetesen egy oda-vissza működő, nemzetközileg bevett gyakorlat, azonban itt nálunk kissé unortodox az ehhez kapcsolódó adminisztráció.

“Az adott kölcsönzéshez vagy letétekhez kötődő megállapodások természetesen iktatva vannak, de külön nyilvántartást nem vezet ezekről a múzeum. (A Nemzeti Galériában számítógépes iktatás ráadásul csupán az egyesítést követő időszaktól, 2013. január 1-jétől működik. Így e vonatkozásban pusztán az igények felmérése is több napot venne igénybe.) A több, mint 4 évre visszamenő, teljes körű adatszolgáltatás tehát gyakorlatilag csak több hónap elteltével lenne egyáltalán fizikailag elképzelhető. “

Ezután viszonylag rövid időn belül megkaptuk a 2014-es kimenő, nem közgyűjtemények részére történt kölcsönzések szerződéseit. Majd július elején megérkeztek a Szépművészeti Múzeum 2010-2013-ra vonatkozó adatait tartalmazó listák, augusztus elején pedig megérkezett a Magyar Nemzeti Galéria releváns megállapodásainak felsorolása is.

1, Haszonkölcsönök kiállításra vagy dekorációnak

A részünkre megküldött 2014-es kölcsönzési szerződések javarészt ún. haszonkölcsönökről szólnak, vagyis műtárgyak nem közgyűjtemények részére, többnyire kiállítási célra történő kölcsönadásáról szólnak.

Ami közös ezekben a haszonkölcsön-szerződésekben, hogy az 1-5 hónapos időtartamra történő kikölcsönzésért az “ügyfelek” vagy semmit, vagy egészen minimális összeget fizetnek a Szépművészeti Múzeumnak. A debreceni MODEM  például 18 darab, összesen 220,5 millió Ft-ra biztosított műtárgy 5 havi kölcsönzéséért 0 forintot fizetett a Szépművészetinek, a KOGART Galéria pedig az együtt 1,5 milliárd forint biztosítási értékű 45 darab Koszta József-festmény kölcsönzéséért – melyek a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban kerültek kiállításra – mindössze 323.298 Ft restaurálási költséget.

Ezekben az esetekben viszont legalább érvényesül az az L. Simon László által hangoztatott elv, hogy a Szépművészetiben esetlegesen raktárban tartott műtárgyak vidéki múzeumokba jutnak el, ahol a nagyközönség láthatja őket.

28 műtárgynál viszont nem nagyon, ezeket ugyanis 1-4 év időtartamra kimondottan dekorációs céllal kölcsönöztek ki a Szépművészeti Múzeumból, a kölcsönzők irodáit díszítik minimális összegért cserébe. A Magyar Ügyvédi Kamara például 15.000 Ft/hó/db adminisztrációs díjért cserébe “bérelt ki” 4 évre 8 darab, összesen 118 millió Ft-ra biztosított festményt. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala 2,9 milliót fizet 12 db, együtt 101,5 millió Ft-ot érő műkincs 1 éves kikölcsönzéséért, a holland nagykövetség pedig egy fillért sem az 50.000 euró összértékű 3 kép 3 évnyi lízingjéért.

2, Letétbe, vagyis dekorációnak

Kaptunk öt darab 2014-es keltezésű ún. letéti szerződést is, ezek kivétel nélkül arról szólnak, hogy a Szépművészeti Múzeum műtárgyakat ad át a  kikölcsönzőknek, ők pedig őrzik azokat, díjtalanul. Az öt intézmény mind állami: a Köztársasági Elnöki Hivatal, a KSH, a NAIH, az Állami Számvevőszék, és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja. Tehát a díjtalan őrzés magyarázható azzal, hogy miért rakosgasson pénzt a műkincseket tulajdonló állam az egyik zsebéből a másikba, mondjuk a KSH-ból a Szépművészetibe; ugyanakkor a letétbe helyezett festmények és szobrok a nagyközönség helyett csupán egy szűk kör által tekinthetők meg, elvégre nem sokan jutnak be pl. a KEH-be megnézni a reprezentációs céllal kirakott többmilliós képeket. 

 

Kölcsönzési szabályzat? Nem, az nincs

Már az elején furcsállottuk, hogy a Szépművészeti Múzeumban, az állami műkincsek jelentős részét őrző intézményben nem vezetnek külön nyilvántartást a kölcsönzésekről, hanem csak úgy iktatják őket egybe minden mással. Azt hittük (reméltük), félreértettük ezt a részt, és valójában egy külön programban, de legalább egy külön excel-táblában vezetik, hogy mit mikor kinek adtak kölcsön, nem csak úgy beírják a rendszerbe a portás szabadságkérelme meg a villanyszámla kifizetése közé a milliós értékű műtárgyak kiadását, ezért közadatigénylésben kikértük a múzeum kölcsönzési szabályzatát. Sajnos azonban mindent jól értettünk.

“A főigazgatói titkárság vezetőjétől kapott információ alapján arról tudom Önt tájékoztatni, hogy a Szépművészeti Múzeum nem rendelkezik kölcsönzési szabályzattal. A Múzeum műtárgykölcsönzési tevékenységét az általános jogszabályok keretei között végzi.”

Elég merésznek tűnik ez így, miközben a legkisebb könyvtárnak is van kölcsönzési szabályzata, a Szabó Erviné meg kimondottan komoly. De állami műkincsekhez ezek szerint nem kell, évek óta működik a rendszer anélkül is.

A 2014-es kölcsönzések adatait tartalmazó táblázat innen letölthető (XLS)

Erdélyi Katalin