Lórúgással az újévbe, itt vannak a kínai offshore-lovagok

Vége a kígyó évének és elkezdődött a lóé. A holdnaptár szerint ünneplő kínaiak a kilencvenes évek elején a reform és nyitás politikájával nyargaltak bele a kommunikációban mindig elutasított, a valóságban pedig szemellenzősen követett nyugati romlásba. Egy nemzetközi újságírószervezet leleplezése szerint a NAV-sztoriból ismert körhintacsalásokhoz hasonlóan, offshore cégek bevonásával csatornázódik el évente több billió jüan 2000 óta. Az Offshore Leaks projekt hongkongi médiapartnerének főszerkesztőjét leváltották, majd meg is késelték.

Az ICIJ nemzetközi oknyomozó újságíró szervezet január végén tette közzé Kínáról szóló elemzését, mely egy 2,5 millió dokumentumból álló szivárogtatáson alapuló oknyomozó újságírói munka egyik részeredménye. A Kínáról szóló elemzés szerint a Brit Virgin-szigetek offshore forgalmának negyven százaléka származik Kínából és más Ázsiai országokból. Az offshore sémák Kínában a Deng Xiaoping-féle reform és nyitás politikájára vezethetők vissza.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kilencvenes években bepöccintett irányváltás idején az ICIJ által megkérdezett szakértők szerint a kínai ügyviteltől tartó nyugati bankárok, tanácsadók és befektetők tolták az offshore felé a pénzforgalmat, a kínaiak pedig a külföldi befektetést elősegítő intézkedésekkel maguk hozták létre a megfelelő kereteket az adócsalók számára. Így például a kínai gyártók olcsón külföldi leányvállataiknak adhatták el termékeiket, amelyeket azok jókora haszonnal értékesítettek és a bevételt (általában Brit Virgin-szigeteki vagy honkongi eredetű) külföldi befektetésként visszatolták a Mennyei Birodalomba.

Befolyásukkal élnek vissza a politikusok kis pandabocsai

A most közzétett adatok alapján Kína politikai vezetői, leggazdagabb üzletemberei és állami vállalatok első emberei vannak rajta azon a közel huszonkétezer nevet tartalmazó listán, amelyet egy szingapúri és egy Brit Virgin-szigeteki (BVI) offshore cég aktáiból rakott össze újságírók nemzetközi munkacsoportja.

Az ICIJ szerint a Kínai Kommunista Párt hét (korábban kilenc) fős politikai bizottságából legalább öt mostani vagy volt tag rokonának van a Cook-szigeteken vagy a Brit Virgin-szigeteken cége. A mostani elnök, Xi Jinping ingatlanmilliárdos sógora ötvenszázalékos tulajdonosa egy BVI cégnek. Wen Jiabao volt miniszterelnök fia pedig a Credit Suisse segítségével hozott létre egy BVI céget 2006-ban, és már ahogy azt az ilyen sztoriknál már megszoktuk, ő volt a cég egyetlen igazgatója és részvényese a 2008-as megszűnésig.

Áfacsalók barlangjával üzletel a NAV-elnökhelyettes családja

Kovácsics Iván NAV-elnökhelyettes fia és felesége a China Mart tulajdonosával üzemeltet közös kereskedőcéget. A China Mart pincéjében tavaly nagybani feketekereskedelemre derült fény. Tovább a teljes cikkre.

Egy 2007-es amerikai diplomáciai táviratban jelentették, hogy az akkori miniszterelnöknek nem tetszettek családja ügyeskedései, feleségéről és gyermekeiről pedig az a hír járta, hogy megfelelő pénzösszegért bármit elintéznek; ez általában nem kenőpénzt, hanem busás tanácsadói díjakat takart. Wen Jiabao „Lily Chang” művésznéven ismert lányáról nemrég a New York Times írta meg, hogy cége 1,8 millió dollárt kapott tanácsadásért a JPMorgan Chase-től. Az amerikai hatóságok azt gyanítják, hogy a bank így próbálta meg befolyását növelni Kínában. A Fullmark Consultants nevű céget a Morgan Stanley vezető pénzügyi szakértőjeként dolgozó férje nevén jegyezték be 2004-ben a Brit Virgin-szigeteken. Ő volt a cég egyetlen igazgatója és részvényese.

A szingapúri Portcullis TrustNet szolgáltató mögött rejtőzött Fu Liang is, a Deng Xiaoping-éra idején ismert politikai vezető elit, a „nyolc öreg” egyikének, Peng Zhennek a fia. Az offshore szivárogtatások alapján Fu Liangnek legalább öt BVI cége volt 1997 és 2000 között. A TrustNet később, 2003 és 2007 között, 1500-ról 4800-ra növelte kínai, hongkongi és tajvani ügyfelei számát olyan bor- és sajtkóstolók révén, melyeket ismert nemzetközi cégek, a KPMG, az Ernst & Young, a Pricewaterhouse, a Deloitte & Touche és az Arthur Andersen berkeiben tartottak. Az ilyen, a kínaiak által rendkívül nagyra értékelt VIP üzleti találkozók révén a TrustNet-nek az Országos Népi Gyűlés két jelenlegi képviselőjét is sikerült cégalapításra bírnia.

Nagy számok, kis médiaszabadság

Kína esetében alkalmazhatjuk a viccet, mely szerint kétféle ember létezik a világon: az, aki képes hiányos adatokból következtetéseket levonni. Az oknyomozó újságírók is gyakran olyan információkból vonnak le következtetéseket, amelyek önmagukban csak sejtetik, hogy milyen ügyletekről lehet valójában szó. David Barboza, az újságíró, aki 2013-ban Pulitzer-díjat kapott a volt miniszterelnök Wen Jiabao családjának vagyonosodásáról szóló oknyomozó munkájáért, 2011 végétől gyűjtött adatokat azokról a cégekről, amelyekben a család tagjai tulajdonrészt szereztek. A rejtélyes Kínáról és az információk nehéz hozzáférhetőségéről szóló elképzelésekkel szemben, a kirakós darabjait kormányzati dokumentációból is meg lehet szerezni, és egyre inkább az jelenti a nehézséget az ilyen ügyek feltárásánál, hogy milyen mennyiségű dokumentumot kell átnézni és összevetni más forrásokkal.

Evan Osnos, a Chicago Tribune és a New Yorker korábbi kínai tudósítója felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi tudósítók is részt vesznek ki a kínai korrupció feltárásában és ma már nemcsak a cenzúrázott híreknek adnak hangot, hanem azt is dokumentálniuk kell, hogyan zajlik a világ leggyorsabb vagyonfelhalmozása, kik ennek a következő generációkra kiható folyamatnak a győztesei és vesztesei – ezzel pedig részt is vesznek az ország belpolitikai diskurzusának szervezésében.

Korábbi cikkeink az Offshore Leaks projektről

A strómanok titokzatos világa

Karibi pénzmosoda ukrán és orosz kuncsaftokkal

Titkos dokumentumgyűjtemény szivárgott ki az offshore világuralmáról 

A South China Morning Post szerint nem véletlen, hogy az ICIJ most hozta le a huszonkét ezer szárazföldi kínai és hongkongi offshore-lovagról szóló hírt, hiszen most két nagyobb korrupcióval kapcsolatos per is zajlik Kínában. Az egyik az Új Állampolgári Mozgalom nevű csoport bírósági tárgyalása. A csoport tagjai valós korrupció ellenes harcot és átláthatóságot követeltek, az egyetlen hibájuk az volt, hogy bár a 2012-ben hatalomra lépett elnök, Xi Jinping irányításával ‒ és hazánk segítségével ‒ már zajlik a korrupció elleni harc, ők ezt a jóváhagyott kurzuson kívül követelték.

Ahogy sok más területen, Kína itt is a számokban jár élen, 2013-ban hivatalosan negyvenezer korrupt hivatalnokot sikerült elszámoltatniuk, de hogy az ilyen beszámolók milyen minőségi változást takarnak, senki sem tudja. A másik per a Bo Xilai köreibe tartozó volt közbiztonsági miniszter, Zhou Yongkang pere, akit korrupcióval vádolnak, bár sokan inkább hatalmi leszámolásnak tartják az ellene indított vizsgálatot. Mindeközben a hatalommal való visszaélést és a már 2012-ben megírt családi vagyonosodást tagadja a médiában a volt miniszterelnök Wen Jiabao.

„Nincs szabadság sajtószabadság nélkül, és nincs társadalmi igazságosság jogállam nélkül” – írta Hu Shuli, az egyik legnagyobb kínai gazdasági hetilap, a Caixin főszerkesztője a média helyzetéről Kínában. A kínai média egyszerre küzd a nyomtatott sajtótermékek iránti csökkenő kereslet és a cenzúra fenyegetésével. Az ICIJ-sztori kapcsán is látszik ez a kettősség: az Offshore Leaks projekt kínai médiapartnereinek a helyi rezsim nyomására novemberben ki kellett lépniük a munkából, a hongkongi médiapartner Ming Pao napilap főszerkesztőjét pedig előbb leváltották, majd motorkerékpáros támadók kis híján halálra késelték. Bár így is elég komoly anyag jött létre, a hatalom reakciója megmutatta, mennyire rányomja bélyegét a kínai médiára a speciális politikai-gazdasági helyzet, amelyben működik.

Le Marietta