Bezárás
Cikkek

HÖK-botrány II.: „Nyáron már egy sör mellett röhögcsélünk a tőlünk idézett mémeken”

Az atlatszo.hu-nak kiszivárogtatott levél szerint a fenti sorokkal biztatta pár napja Garbai Ádám, a felfüggesztés alatt álló BTK HÖK elnöke szervezetét, illetve ismerte be munkatársainak burkoltan, hogy az atv.hu által kirobbantott listabotrány alapjául szolgáló dokumentum valóban a bölcsészkari HÖK „múltjából” származik. Bár a levél szerint Garbait már nem érdekli, pontosan ki és milyen célból listázta a hallgatókat, az atlatszo.hu folytatja a listabotrányról szóló sorozatát: a következőkben a bölcsészkari hallgatói önkormányzat hatalmi játszmáin keresztül mutatjuk be, hogy mi is volt ennek a listának a valódi célja, valamint, hogy miként esett szét az egykor ilyen listákat készítő szervezet. Második rész.

„Olyan támadás ért minket, amire nem volt még példa az ELTÉ-n, de megkockáztatom az országban sem nagyon (najó, talán Török Márkéknál Szegeden, de az az ember mindent túlél). Összehangolt támadás volt, melyről nem mi, jelenlegiek tehetünk, mégis mi élvezzük kárát. Ez egy ilyen dolog, ha egy szervezetbe belép az ember, akkor sajnos annak múltját is megörökli. A listákat nem tudom, de már nem is érdekel pontosan ki készítette és milyen célból, a lényeg az hogy kikerültek, és hatalmas össztűzt kaptunk minden irányból. Sajtóból, oktatóktól és ami a legfontosabb, a hallgatóktól egyaránt. Ez egy olyan arcvesztés a BTK HÖKnek, melyet még sokáig fogunk nyögni, és nagyon nehezen fognak az egyetemi polgárok elfelejteni. Erre fel kell készülni. Lehet, hogy a sajtó holnap már nem fog foglalkozni velünk, de az egyetemen belül lassabban felejtenek, mint a fókusz előtt üldögélő átlagember. (…) Kitartást mindenkinek, fel a fejjel, hamar túl leszünk rajta, és nyáron már együtt fogunk egy sör mellett röhögcsélni a tőlünk idézett mémeken!:)” – áll a szerkesztőségünkben landolt Garbai-emailben.

„Ha voltak is barátaid a hökös életed előtt, ez a társaság beszippant”

„Hát mi erről semmit nem tudtunk, csak jót buliztunk” – mesélt élményeiről az atlatszo.hu-nak a 2009-es gólyatábor egyik résztvevője, akinek a neve mellé a botrány kavaró listán pedig kifejezetten sértő megjegyzéseket írtak. Az atlatszo.hu több hallgatóval is beszélt, akik mind arról számoltak be, hogy a listán olvasható jellemzésük ellenére semmiféle érzékelhető diszkriminációval nem találkoztak a zánkai gólyatáborban. Ez nem is meglepő, hiszen szemben néhány cikk sugalmazásával, ezek a listák, illetve kiegészítéseik nem azért készülhettek, hogy valakik ez alapján döntsék el, a frissen felvett hallgatók közül kit ne vigyenek le a gólyatáborba vagy kinek ne adjanak az első félévtől kollégiumi helyet.

Ha fel is merült ilyen szándék, szervezési okok miatt ezt akkor sem lehetett volna kivitelezni. Hihető magyarázatot ad erre Bencsik János, aki 2005-2010 között a bölcsészkari HÖK elnökségi tagja, majd alelnöke lett (jelenleg a Jobbik sajtóirodájának dolgozik). Bencsik a Facebookon arról ír ismerőseinek és különösen volt gólyáinak, „akik most feldúltak és válaszokat várnak”, hogy a gólyatábori helyeket a szervezők teljesen feltöltötték és mindenkit le is vittek, aki időben beadta a jelentkezését. Állítása szerint a lista nem szolgálhatott a kollégiumi elhelyezések befolyásolásának alapjául sem, hiszen „a kollégiumi jelentkezés és felvételi eljárás már lezárult a gólyatábor szervezéséig (augusztus közepe)”. Ehhez még azt is hozzáteszi, hogy a gólyatábori őrsöket eleve a kollégiumi elhelyezés alapján alakították ki, például a történelem szakosok közül a kollégistákat egy őrsbe tették, „hogy együtt mozogjanak, így ismerjék meg egymást”.

HÖK-botrány: Régóta profiloztak, már 2011-ben felbukkant a gólyalista

Az atlatszo.hu cikksorozatban járja körül a múlt héten napvilágra került HÖK-listák ügyét. Sorozatunkban felvázoljuk a listakészítés hátterét, a listák valószínű célját, megvizsgáljuk a dokumentum eredetiségének kérdését, azt, hogy kik készíthették és olvashatták, végezetül sor kerül a botrány kirobbanásához vezető események rekonstruálására, melynek során röviden bemutatjuk az Eötvös Loránd Tudományegyetemen belüli sokszereplős hatalmi vetélkedést, a Garbai Ádám vezette BTK HÖK és a Kalina Gergely által irányított EHÖK közötti ellentéteket. Első rész.

Forrásaink szerint maga a lista már a tartalma alapján is egyértelműen azelőtt készülhetett, hogy a gólyákat a hökösök személyesen megismerhették volna, ráadásul miként az atv.hu is írja, a fájladatok szerint 2009. augusztus 14-én hozták létre a dokumentumot és 16-án módosították utoljára. Ahogy az pedig az Index cikkében is szerepel, az előzetes profilozásra elsősorban azért volt szükség, hogy a gólyatáborba érkezve a listázók már tudják, kire érdemes odafigyelni, kiből válhat jó utánpótlás.

„Ez egy szoros baráti társaság. Ha voltak is barátaid a hökös életed előtt, ez a társaság beszippant és azon veszed észre magad, hogy hökös lesz a barátnőd, hökös a legjobb barátod, hökösökkel bulizol és hökösökkel kirándulsz” – írta le egy volt hallgatói képviselő, mit is jelentett a bölcsészkaron a „hökösség”. Forrásunk szerint pontosan ez magyarázza, hogyan lehetséges az, hogy más karokkal szemben a BTK-n gyakorlatilag 2005-től a mai napig ugyanaz a kör irányítja a szervezetet.

Az egykor szintén ehhez a csoporthoz tartozó forrásunk szerint a BTK azért különleges hely ebből a szempontból, mert a hallgatói önkormányzatot Szávay István 2005-ös elnökségével elfoglaló társaság sokkal jobban összetartott, mint az bárhol tapasztalható lenne. Másutt ugyanis hiányzik az a kötőanyag, amely megakadályozná, hogy a HÖK-ön belül az egyéni ambíciók szétrobbantsák az érdekközösséget. Ez a kötőanyag pedig egyrészt a barátság, másrészt az ennek alapjául szolgáló közös világnézet, amiből a Jobbik felfutása óta persze már rendesen meg is lehet élni – fejtette ki forrásunk, aki szerint „a srácoknak minden oldalról ez az életük”.

A társaságba azonban nem lehetett olyan egyszerűen bekerülni és nem csupán az ideológiai meggyőződés számított. A listán nem véletlenül szerepelnek olyan megjegyzések, mint hogy ki „ivós”, „partiarc”, „pörgős” vagy „bulizós alkat”: a közösségépítés szempontjából annál jobb, valaki minél többet iszik, és az ilyen gólyákra külön odafigyeltek. Sőt a „nemivás” egyfajta stigmává vált, az ilyen „antiszociális” személyeket pedig meg is próbálták kiszorítani a bölcsészkari érdekképviseletből. Az ebben a közegben otthonosan mozgó forrásunk szerint aki nem ivott eleget és nem vett részt kellően a bulizásokban, azt jellemzően a HÖK vezetésébe is csak nehezen engedték be, de ha erre sor is került, egy bizonyos szintnél magasabbra nem juthatott.

Többen is példaként említették Kalina Gergelyt, aki „a vezetőképzőn este egyszerűen elment aludni”, amit visszaemlékezések szerint szóvá is tett Szávay, hogy ha már egyetérteni nem tudnak, „legalább lehetne vele együtt inni”. A BTK HÖK-be a régész szak érdekképviselőjeként bekerült Kalina fokozatosan ott is hagyta a kari szervezetet és az összegyetemi HÖK-ben, az EHÖK-ben kezdett el dolgozni, melynek jelenleg harmadszor újraválasztott elnöke. Az atlatszo.hu által megkérdezettek egyetértettek abban, hogy a BTK HÖK érdekérvényesítő-képességének gyengülése mögött részben a Kalinával való ellentéteik állnak. Egyes forrásaink szerint ezzel függhet össze az is, hogy miután a bölcsészkari szervezet belekeveredett a listabotrányba, a Hír TV mindenféle kritika nélkül ismertetett egy névtelen levelet, melynek írója az állítja, hogy Kalina megbízásából ő hamisította a listát a BTK HÖK korábbi vezetésének lejáratására (erről bővebben sorozatunk következő részében).

„Ha felveszik a barátnődet is a kolidba, te nem lennél hálás érte?”

A BTK HÖK-öt irányító csoportnak tehát az utánpótlás biztosítására kellhetett a lista. Azonban az utódok „kinevelése” és „beszervezése” a szűk társaságba ennek csak az egyik oldala: természetesen még ennél is fontosabb volt számukra az, hogy egyáltalán hatalmon tudjanak maradni. A HÖK szervezete pedig úgy épül fel, mintha direkt arra lenne kitalálva, hogy egy kicsi, de összetartó és bizonyos erőforrásokkal rendelkező klikk azt huzamosabb ideig el tudja foglalni, ha mindig a megfelelő embereket juttatja a megfelelő pozíciókba. Azt pedig, hogy a kari és az intézeti vezetések elnézően viszonyuljanak a hallgatói önkormányzat működési anomáliáihoz, szinte garantálja a HÖK-nek az egyharmados, illetve egynegyedes szavazati aránya a Kari Tanácsban, illetve az egyes Intézeti Tanácsokban: a jellemző gyakorlat az, hogy emiatt a HÖK mindig a dékán, illetve az intézetigazgatók stratégiai szövetségese lesz.

Az ELTE BTK-n a kari HÖK-elnök választás kicsit úgy működik, mint az Egyesült Államokban az elnökválasztás. A HÖK elnökéről nem közvetlenül a hallgatók döntenek, hanem a Küldöttgyűlés (a párhuzamnál maradva: az elektori kollégium), a Küldöttgyűlésen pedig a szakos hallgatói érdekképviseletek (SzHÉK) küldöttjei (ők lennének az elektorok) vesznek részt, akiket egy-egy szak (a párhuzam szerint ez felel meg egy-egy államnak) delegál. A hasonlat talán itt, a szakos választások szintjén a legtalálóbb. Ugyanis bár a szakos képviselőkre az adott szak hallgatói szavaznak, azonban azt, hogy a SzHÉK-esek közül kik lehetnek delegáltak a Küldöttgyűlésben – tehát befolyásolhatják közvetlenül a HÖK elnökének megválasztását – azt a már megválasztott SzHÉK-képviselők döntik el maguk között, egyszerű többséggel. Vagyis ha egy 10 főből álló SzHÉK-en belül egy hatalmi csoportnak sikerül 6 tagot maga mellé állítania, akkor rögtön övék az összes küldött. Mivel pedig a szakos választásokon mindössze 20%-os részvétel szükséges az érvényességhez, annyira nem is nehéz a feladat. A bolognai rendszer bevezetése óta ez a felállás némileg összetettebb lett, mivel a szakokon belül külön kell szavazni a BA-s és MA-s képviselőkre, a BA-sok és MA-sok pedig egymástól függetlenül dönthetnek küldöttgyűlési delegáltjaik személyéről.

Tovább folytatva a párhuzamot: még a „választási térkép” jellege is mutat némi hasonlóságot, amennyiben bizonyos szakok, például a szabadbölcsészet hallgatói hagyományosan idegenkednek a Jobbik-közeli bölcsészkari HÖK-ös klikktől, míg más, így a történelem vagy a szláv szakok megbízható bázisukat adják. A jelenlegi HÖK-elnök például az orosz, egyik alelnöke a szlovén, másik pedig a történelem SzHÉK képviselője is egyben. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a SzHÉK és a HÖK két külön egység: míg az előbbi esetében nem olyan fontos elvárás a jobbikos pártszimpátia és a világnézeti azonosulás, addig a HÖK-vezetésbe való bekerüléshez igen, de – mint arról sorozatunk előző részében már volt szó – még innen is kilógnak emberek.

A BTK HÖK-öt irányító csoport azonban a bölcsészkari szervezet forrásain túl az ELTE kollégiumaira is támaszkodhatott, ugyanis azok vezetése fölött is sikerült befolyást szerezniük. Szávay István például még jobbikos országgyűlési képviselővé választása után is, 2012 nyaráig az ELTE Griff kollégiumát irányította, sőt nevelőtanár is volt. Kollégisták beszámolói szerint „Börni” (ez Szávay beceneve) egyenesen onnan járt villamossal a Parlamentbe dolgozni.

„Ha első évesen azt mondják neked, hogy kapsz pár tízezer forintot valamelyik HÖK-bizottságban, vagy hogy felveszik a barátnődet is a kolidba, te nem lennél hálás érte?” – utalt egyik forrásunk arra, hogy miként lehet klientúraépítésre használni ezeket az erőforrásokat, és egyebek mellett ennek segítségével például mindig megtartani a HÖK Küldöttgyűlésben a delegáltak többségét. Több bölcsészkari hallgató is megjegyezte ennek kapcsán, hogy mi sem mutatja jobban a HÖK által létrehozott függési rendszer átláthatatlanságát, mint hogy a listabotrányt követő napokban bölcsészoktatók a sajtóban szinte kizárólag eszmei és pedagógiai kérdésként kezelték a Jobbik egyetemi térnyerésének problémáját.

„Mint Szekfű Három nemzedéke”

A bölcsészkari HÖK-öt elfoglaló klikk hatalma azonban a fentiek ellenére is már egy jó ideje rogyadozott. „Mint Szekfű Három nemzedéke” – ilyen és hasonló példákat idéztek az általunk megkérdezett egykori és jelenlegi hallgatói érdekképviselők, utalva arra, hogy Szávay István (2005-2008), Nemes László (2008-2012) és Garbai Ádám (2012-) HÖK-elnökségei a vezetői kvalitások, illetve az általuk irányított szervezet befolyásának tekintetében egyfajta hanyatlástörténetként is értelmezhetőek.

Nemes egyik újraválasztásához például még „csak” annak fél évvel való előrehozására volt szükség: a HÖK elnöke technikai okokra hivatkozott, forrásaink szerint azonban ezzel kívánta megakadályozni, hogy fel tudjanak építeni ellene egy komoly kihívót. Később pedig Nemes László képtelen volt elérni, hogy utódjelöltje, Garbai Ádám megszerezze a Küldöttgyűlés szavazatainak többségét, ráadásul a döntetlennel végződő 2011-es novemberi választáson még vitatott levélszavazásra is sor került. (Erről lásd bővebben Vári György írását.)

A BTK HÖK befolyása azonban a Kalina Gergely EHÖK-elnökkel való ellentéteik következtében csökkent a leglátványosabban. Kalinát 2012 szeptemberében magas, 81%-os támogatottsággal választották újra, új csapatában pedig a BTK HÖK-öt irányító klikk „fontos emberei” nem tudták megszerezni azokat a pozíciókat, melyeket kinéztek maguknak. Ezt követően októberben visszavonásra került az a februártól érvényben lévő szabályértelmezés, mely a BTK HÖK fiókcsapataként, tehát szintén jobbikos befolyás alatt működő kollégiumi HÖK (KolHÖK) számára a kari érdekképviseletekkel azonos mennyiségű, azaz négy delegáltat biztosított az EHÖK Küldöttgyűlésben: a visszavonás után a kollégiumokat egyedül a KolHÖK elnöke képviselheti a testületben.

Egy kari hallgatói önkormányzat azonban még ha az egyetemi HÖK-ön belül el is szigetelődik, a Kari Tanácsban lévő szavazataránya miatt saját dékánja támogatását csak kivételes esetekben veszítheti el – a Garbai-vezette HÖK-nek azonban még ezt is sikerült elérnie, és még csak nem is a listabotrány miatt. Az annak kirobbanását megelőző napon, február 18-án ugyanis „Garbai Ádám és elnöksége” közzétette a médiát hamar bejáró állásfoglalásukat, melyben egyebek mellett a következőket írják az ELTE rektorának, Mezey Barnának címezve: „Mint a Hallgatói Önkormányzat felelős vezetője nem hagyhatom ugyanakkor szó nélkül a kialakult események azon fejezetét sem, hogy bennünket, tanulni vágyó ELTE BTK-s hallgatókat a tanuláshoz való jogainkban sértenek meg ELTE-s közalkalmazottak, akiknek mint az ELTE felelős vezetője Ön a munkáltatója. Sajnálatos módon azt tapasztaljuk ugyanis, hogy nemcsak bölcsész oktatók, hanem más karok tanárai is jelen vannak az illegális egyetemfoglaláson, megsértve és semmibe véve ezzel az egyetemi szabályzatokat és Dezső Tamás dékán úr mint a BTK felelős vezetője és a foglalás helyszínéül szolgáló terem felelős ingatlangazdája utasításait.”

A levéllel, melyet a közvélemény az egyetemfoglalókat támogató tanárok kirúgására való felszólításként értelmezett, a BTK HÖK saját karának hallgatóit, sőt saját szervezetének számos tagját is felháborította, nem is beszélve a szélesebb nyilvánosságról.

Mégsem ezért bizonyult végzetesen amatőr lépésnek. Hanem mert az ELTE rektora és a Bölcsészkar dékánja közötti, a forráskivonások kapcsán elmélyült konfliktus kellős közepén egy ilyen hangnemben megírt és diplomáciai szempontból ennyire otromba levél (a BTK hallgatói önkormányzata az ELTE rektorát arra kéri felháborodottan, hogy tartassa be beosztottjának, a BTK dékánjának utasításait más karok tanáraival is!) egyszerűen vállalhatatlan volt a Dezső Tamás vezette karnak. Garbai Ádámék minden tekintetben végzetesen rosszul mérték fel az erőviszonyokat. Három nappal a fenti levél elküldése után az elfoglalt Gombocz Zoltán előadóban megjelent az ELTE rektorhelyettese, Fábri György, aki megnyerő modorban, barátságosan, a diákokat partnerként kezelve az egyetemfoglalás „legalizálására” és a hallgatói önkormányzat reformjára tett ajánlatot, miközben a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája szintén az ELTE BTK HÖK-jével teljesen ellentétes irányba indult el, és a Hallgatói Hálózattal közös demonstrációk szervezésén kezdett el gondolkozni.

Az atv.hu egy nappal a Garbai-levél után, február 19-én robbantotta ki a botrányt, mely így egy addigra már teljesen elszigetelődött szervezetet sújtott. Február 20-án Mezey Barna rektor felfüggesztette a BTK HÖK működését. Az a névtelen levél pedig, mely a rektor teljes támogatását élvező Kalinát próbálta felelőssé tenni a listabotrányért, szintén ellenkező hatást ért el, mint amit készítői remélhettek tőle – nem is beszélve arról, hogy eddig talán ez a hamis levél az egyik legmeggyőzőbb közvetett bizonyíték, mely a hallgatói listák eredetiségét bizonyítja. De a lista eredetiségének kérdésével, valamint annak készítőivel majd sorozatunk következő részében foglalkozunk.

A zárszót pedig Garbai Ádám mondja el helyettünk, akinek kiszivárogtatott leveléből idézünk ismét: „Ebben az egy hétben mutatkozott meg igazán, hogy kire is számíthat az ember, ha baj van. Mert minket cserben hagytak. Magunkra maradtunk, de nagyon. Még Balog Zoltán meg Klinghammer professzor úr is jobban kiállt mellettünk mint a dékánunk vagy mint az EHÖK(najó, tőlük nem is vártam), a “baráti” oktatókról és intézetigazgatókról nem is beszélve. A rektori vezetés pedig konkrétan miközben mi már amúgy is kaptunk egy gyomrost az országos sajtótól, a földre vitt minket a felfüggesztéssel. Kicsit nézte míg ott vergődünk, majd belénk is rúgott ( http://index.hu/belfold/2013/02/22/kooptalna_az_egyetem_az_egyetemfoglalokat/ ). Nem vagyok alapvetően összeesküvés-párti, de azért mindenesetre elgondolkodtató, hogy pont akkor robbant ki ez a botrány, amikor nálunk tartják a woodstock afterpartyt. (…) Egyesek egy teljesen új hallgatói érdekképviseleti rendszert akarnak felépíteni(?) Magyarországon – osztrák modell –, megkérdőjelezve mind a 25 év munkáját, ami ebben a hallgatói önkormányzatban van. Egyelőre még kevesen vannak ezek a hangok, de ha nem lépünk, és nem tudunk mi magunk is valamilyen módon megújulni, akkor megújítanak minket nélkülünk. Abban viszont nem lesz köszönet!”

Panyi Szabolcs

(Montázs: innen.)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom