Bezárás
Cikkek

Szlovák titkosszolgálati botrány: Három év spéttel robbant a Gorilla-ügy

Több tízmillió euróval vesztegethetett meg szlovák politikusokat egy szlovák pénzügyi cég egy az interneten néhány hete közzétett állítólagos titkosszolgálati dokumentum, az úgynevezett Gorilla-irat szerint. A szlovák sajtó kétkedve fogadta és tálalta az anyagot, mely állítólag egy a SIS, a szlovák titkosszolgálat által bedrótozott lakásban 2005 és 2009 között rögzített beszélgetések átirata. Interjúnk Tom Nicholson újságíróval, aki három éve sikertelenül próbálja nyilvánosságra hozni a sztorit.

A szöveg több mint két éve kering sajtókörökben; egyesek szerint hamisítvány, mások úgy vélik,  a következményektől tartva nem merte eddig senki feldolgozni a szlovák politikai pártok nagy részéről kellemetlen információkat tartalmazó anyagot. Az érintett pénzügyi cég tagad és perrel fenyeget. A dokumentum internetes megjelenését követően újabb nyomozás indult a korábban eredménytelenül vizsgált ügyben. A szlovák miniszterelnök azt ígéri, hogy ezúttal nem fordulhat elő az, ami az előző vizsgálat során: akkor ugyanis a titkosszolgálat vezetője nem volt hajlandó felmenteni a titoktartási kötelezettség alól az ügyről érdemi információval bíró titkosszolgálati alkalmazottakat. Megkerestük azt a 15 éve Szlovákiában élő kanadai újságírót, Tom Nicholson-t, aki azt állítja, személyesen ismeri az ügy több titkosszolgálati résztvevőjét és járt abban a lakásban, ahol a sokak által megkérdőjelezett hitelességű lehallgatási jegyzőkönyv készült. Nicholson három éve több újságot is megkeresett hogy írjanak a sztoriról, de ezt akkor senki nem vállalta.

Hogyan került Önhöz ez a dokumentum?

Titkosított anyag, így nem árulhatok el részleteket. Egyébként három évvel ezelőtt történt, titkosszolgálati kapcsolataim juttatták el hozzám.

Ön lehetett az első, aki civilként tudomást szerzett az anyagról?

Ezt nem tudom, a szlovák titkosszolgálati rendszerben elég sok a biztonsági rés. Úgy tudom hogy nem sokkal azután, hogy elkészültek a leiratok, elkezdték kiszivárogtatni az érintettek felé. Valószínűleg az elsők között kaphattam meg.

Mi volt az első benyomása, amikor először olvasta a lehallgatási jegyzőkönyveket?

Nem hittem a szememnek. Megdöbbentett, hogy milyen iszonyatos mélységű a korrupció. Ugyanakkor nagyon kifinomult, jól szervezett rendszer ez, mint valami fegyveres szervezet. Egy oligarcha kezében van az irányítás, ő osztogatja a parancsokat két politikusnak, akik továbbítják az utasításokat állami szervezetek felé – az adott párt emberein keresztül. Elakadt a lélegzete az újságíró kollégáknak, rendőröknek, akiknek megmutattam az anyagot. Volt egy rendőr 400 kilométert autózott csak azért, hogy elmondja nekem, mennyire megdöbbentette a dokumentum tartalma.

Mi volt a leginkább meglepő az iratban?

Az összegek nagysága, amikkel különböző állami hivatalnokokat és politikusokat lefizettek. Egyesek tízmillió eurót kaptak a dokumentum szerint, például egy korábbi gazdasági miniszter, illetve az állami privatizációs ügynökség jelenlegi vezetője, aki a kérdéses időszakban is ott dolgozott.

Tom Nicholson (Fotó: SME)

Mit csinált az anyaggal amikor megkapta 2009-ben? Elvitte valamelyik szerkesztőségbe?

Megmutattam a szerkesztőmnek a lapnál (a legnagyobb szlovák napilap, a Sme – a szerk.) ahol akkoriban oknyomozó csoportot vezettem. Azt hittem elég nagyot szól majd a sztori, de végül úgy döntöttek, hogy ne hozzuk le, mert túl nagy a kockázat. Ezután elvittem a rendőrségre, ahol a korrupcióellenes osztály nyomozói megmutatták a főnökeiknek, de senki nem vállalta hogy vizsgálatot indítson, mert túl sok fontos embert érint az ügy. Akkor azt találtam, ki hogy egy már folyamatban lévő ügyhöz bizonyítékként beadom, és akkor nem tehetik meg, hogy nem vesznek tudomást róla. De amikor bevittem, elég barátságtalanok voltak, és nem érdekelt senkit, hogy mi van a dokumentumban. Csak azt akarták volna megtudni tőlem, hogy ki juttatta el hozzám az anyagot. Közben 2010 nyarán kormányváltásra került sor, s a dokumentumot létrehozó titkosszolgálati tiszt levelet írt a belügyminiszternek és az igazságügyminiszternek a lehallgatási jegyzékről. Ekkor megkeresett a rendőrség, hogy kérnék a jegyzéket, mert eltűnt az a példány, amit én másfél évvel korábban bevittem nekik.

Ekkor indult vizsgálat az ügyben?

Mivel a titkosszolgálat vezetője nem oldotta fel a titoktartási kötelezettség alól azt a 10-12 titkosszolgát, osztályvezetőtől kezdve technikai munkatársakig akik a lehallgatást végezték, így ők nem tanúskodhattak, ezért első körben lezárták az ügyet. Később újabb vizsgálat indult, de ennek során csak hatalommal való visszaélés volt a vád: azt próbálták a titkosszolgálaton számon kérni, hogy miért nem működött együtt a rendőrséggel korábban. 2011 májusában fenyegetések és megvesztegetések miatt feloszlatták az ügyet vizsgáló csoportot, miközben a dokumentum tartalmával érdemben megint csak nem foglalkozott senki. Két hetilapnak is felajánlottam a sztorit, de egyik sem akarta lehozni. Akkor döntöttem el, hogy könyvet írok az ügyről, mert mindenképp azt akartam, hogy nyilvánosságra kerüljön a történet. Tavaly karácsony előtt el is készültem a könyvemmel, de ekkor valaki felette az internetre az egész dokumentumot. Nem túl szerencsés, hogy így, kontextus és magyarázatok nélkül jelent meg a teljes anyag, ezért fordultam a nyilvánossághoz. Az ügy kirobbanása nyilván hatással lesz a három hónap múlva esedékes választásokra. A kiadóm most amiatt aggódik, hogy úgy néz majd ki mintha politikai indítékkal jelenne meg a könyvem, az újonnan alakult, tehát az ügyben nem érintett pártok valamelyikét támogatva. Tudom, hogy vannak, akik azt állítják, hogy nem valódi az anyag. De én tudom, hogyan készült ez a lehallgatási jegyzék. Többször is jártam abban a bedrótozott lakásban, ahol a lehallgatásokra sor került. Az egyik titkosszolgálati alkalmazott lakása volt, aki a családjával lakott ott. Az elmúlt évek során három titkosszolgálati vezető is elismerte előttem a dokumentum valódiságát.

Ők még mindig a titkosszolgálatnál dolgoznak?

Nem. Egyikük az elhárítás vezetője volt akkoriban, amikor az anyagot lejegyezték. Az ő „művelete” volt az egész. A két másik régi forrásom közül már csak az egyik dolgozik ott, de már nem vezető pozícióban. A titkosszolgálat jelenlegi vezetője, Karol Mitrík abból a kelet-szlovákiai városból származik, ahonnan Mikulás Dzurinda (korábbi szlovák miniszterelnök, jelenleg külügyminiszter – a szerk.). Vélhetően Dzurindának árthat ez az anyag leginkább. A lehallgatások eredménye ugyanis bemutatja, hogyan élnek vissza hatalommal a politikusok, micsoda cinikus korrupció zajlik. De olyan mértékben apatikusak az emberek, hogy talán csupán annyi következménye lesz az ügy nyilvánosságra kerülésének, hogy még kevesebben mennek el majd szavazni márciusban.

Hogyan reagált a szlovák sajtó az anyagra?

Elég gyáván. Az a tény, hogy ennyire keveset írtak róla, sokat elárul a szlovák média tulajdonosi szerkezetéről. Az újságírókra is hat az egész társadalom fásultsága, hiányoznak a kitartó, konfrontatív újságírók. Az egyik nagy laptól a napokban interjút kértek tőlem. Megkérdezték, hogy igaz-e hogy drogproblémáim miatt kellett elhagynom Kanadát.  Ilyen, a szavahihetőségemet megkérdőjelező beállításra inkább az ügyben érintett pénzügyi cég részéről számítottam volna, nem a sajtótól.

(Fotó: innen)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom