Orosz oligarcha lehetett a Mol tulajdonostársa

A gazpromos múltú Megdet Rahimkulovval állhatott össze a magyar Mol olajvállalat, éppen azokban az időkben, amikor Mol-vezetés és a magyar politika egyesült erővel ágált a céget érintő orosz befolyásszerzés ellen. Cikksorozat, első rész.

*****

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Két ajtó is védi a budapesti Andrássy út melletti exkluzív irodaházban dolgozó MET Magyarorság Zrt. alkalmazottait a téli hidegtől. Amikor reggelente az első bejáraton áthaladnak, feltekintve a rövid lépcső végén magasodó automata kapura, az ajtó üvegére matricázott MET-logó mellett az orosz Lukoil emblémáját láthatják. A pályafutását 2009-ben még Mol Energiakereskedő néven kezdő, az elmúlt éveket kormányzati segédlettel az orosz befolyás elleni küzdelemmel töltő Mol-csoporthoz kapcsolódó vállalat életében ugyanakkor talán az a legkevésbé ellentmondásos elem, hogy a négyszintes Benczúr utcai irodaház egyik emeletét elfoglaló orosz hátterű vállalattal bútorozak össze.

Az Átlátszó tényfeltárása során arra utaló jelekre bukkant, hogy az elhúzódó állami részvény-visszavásárlási hadművelet idején az energiakereskedő cégben a Mol éppen egy olyan céggel léphetett partnerségre, amely a korábban Gazprom-kötődésű üzletember, Megdet Rahimkulov érdekkörébe tartozik. Rahimkulov az oroszok térnyerésében is közvetett szerepet játszott.

A nemzeti bajnok és az oroszok

2009 mozgalmas év volt a magyar energetikai szektor számára. Az ország energiaellátási biztonságában megkerülhetetlen jelentőségű, a budapesti értékdőzsdén is jegyzett magyar energetikai monstrum, a Magyar Olajipari Nyrt. (Mol) 21,22 százalékos részvénycsomagja az osztrák OMV-től az orosz Szurgutnyeftegazhoz került. A vállaton belül erős pozíciókkal bíró Hernádi Zsolt vezérigazgató nevével fémjelzett menedzsment már az osztrákok két évvel korábbi bevásárlásától sem volt elragadtatva, de az orosz pozíciószerzés már tényleg kiverte a biztosítékot a Mol-vezetésnél. Ahogyan az olajtársaságot évek óta nagykoalíciós, protekcionista jóindulattal kezelő  – az OMV akciójára például a helyzetre szabott lex Mollal reagáló – parlamenti képviselőknél is.

A Szurgut-bevásárlást követő 2009. áprilisi külügyi bizottsági meghallgatáson egymásra licitálva féltették a Molt a politikusok. A fideszes Németh Zsolt, ma külügyi államtitkár, a Hernádit meghallgató bizottság elnökeként így értékelte az orosz cég szerepét: „Ezek a vállalatok közvetlenül az orosz külpolitika eszközei, tehát nem magán vagy piaci gazdasági szereplőkről, hanem orosz gazdaságstratégiai, orosz külpolitikai szereplőkről van szó”. Hernádiék szinte könyörögtek az állami segítségért. „Ezt [a befolyásszerzést] már nem lehet barátinak minősíteni. Ez baráti nem lesz” – sopánkodott a Mol-vezér a bizottsági ülésen, majd Varró László, a Mol stratégiai igazgatója igazította el a képviselőket: „azok a nemzetközi energetikai tranzakciók, amelyek az érintett nemzetállam kormányának az ellenséges attitűdjével találják szembe magukat, kivétel nélkül mindegyik kudarccal zárul”.

Az egymást követő kormányok egyaránt örömest siettek a Mol védelmére. A Szurgut-részvények állami „visszavásárlását” már a Bajnai-kabinet is letárgyalta az orosz féllel, de a választások közelsége miatt az ügyletből nem lett semmi, a tranzakciót végül a második Orbán-kormánynak sikerült nyélbe ütnie. 2011 májusában Fellegi Tamás akkori fejlesztési miniszter győzelmi sajtótájékoztatóján a miniszter mellett hálás gesztusként Hernádi is felszólalt, és arról beszélt, hogy a Mol igazgatósága a magyar államot barátnak, stratégiai befektetőnek tekinti.

Kérdés, hogy a mindenféle orosz befolyásszerzést egy kalap alatt kezelő, a Mol hazai tulajdonlását szabadságharcos indulattal és kivont szablyával védelmező politikusok mit gondoltak arról, amikor energiakereskedő leányvállalatának felét egy orosz állampolgár Belizében bejegyzett cégének adta el a Mol 2009 decemberében, jóval a Szurgut-féle részvényvásárlás okozta hisztéria után.

Csendes társ

Az olajvállalat már a tulajdonszerzés előtt együttműködött új partnerével, hogy a vásárlás előtt egyengesse az utat. Az Európai Bizottság (EB) novemberben mindkét féltől bejelentést kapott a tervezett tranzakcióról, ami már tartalmazta a készülő cégstruktúra elemeit. Október végén az energiakereskedő vállalat Kft.-ből Zrt.-vé alakult át, és miután a versenyjogi kockázatok is megszűntek, előbb az EB trösztellenes ügyekkel foglalkozó bizottságának zöld jelzésével, majd a Magyar Energiahivatal (MEH) engedélyével 2009. decemberében a Normeston már tulajdonosként vehetett részt a Mol Energiakereskedő Zrt. (Met) rendkívüli közgyűlésén.

A bizottsági határozatot közlő sajtótájékoztatóból kiderül, hogy a Mol új partnerének tulajdonosa, a belizei Normeston Trading Limited egy orosz magánszemély kezében van. Azt viszont nem lehetett tudni, hogy pontosan kiről volt szó. A Mol hallgatott a Normeston hátteréről, és mielőtt a Normeston 2012-ben megszabadult a Met-részesedéstől, a szakértőket és piaci elemzőket kérdezgető újságokban sem jelent meg a feltételezett tulajdonos neve.

Az Átlátszó mostani kutatása azt valószínűsíti, hogy az illető orosz magánszemély nem volt más, mint Megdet Rahimkulov, a Forbes idei listája szerint 1,4 milliárd dolláros vagyonával a világ 1031. leggazdagabb embere.

Mr. Gazprom Magyarország

Rahimkulov vagyonosodásának története egyaránt szorosan kapcsolódik Magyarországhoz és az orosz energetikai szektorhoz. A Figyelőnek 2004-ben adott interjújában arról beszélt, a Gazprom korábbi vezetőségével akkor harminc éve dolgozott együtt, és – noha korábban is voltak az országgal kapcsolatos üzleti ügyei – hosszabb időre 1994-ben, a vállalat magyar terveinek megvalósítását elősegítendő érkezett hazánkba. „Előbb a Mol és a Gazprom vegyes vállalata, a Panrusgáz vezérigazgatója voltam, e pozíció 1996-ban egészült ki az ÁÉB [a Gazprombank által megvásárolt Általános Értékforgalmi Bank] elnök-vezérigazgatói tisztével” – nyilatkozta Rahimkulov.

Ahogy az orosz állam központi hatalmának Vlagyimir Putyin államfő nevével fémjelzett erősödése a Gazprom akkori vezetésére is kiterjedt, úgy szakadt le Rahimkulov az olajvállalatról. Az ÁÉB-ben egy 1999. júliusi tőkeemelésnél magánszemélyként 8,5 százaléknyi részesedést szerzett, majd cégein keresztül 2005-ben felvásárolta a céget. Az oligarcha szerint lépéseit az előzte meg, hogy az új, Alekszej Miller fémjelezte Gazprom-vezetés magyarországi stratégiájával nem értett egyet. Egy 2007-es, a Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai külügyi távirat szerint Veres János akkori magyar pénzügyminiszter úgy látta, hogy a Gazprom új vezetése és Rahimkulov között már „nyíltan ellenséges” volt a viszony.

A magánzóként is fajsúlyos játékos Rahimkulov a Gazprommal való szakítás után sem hagyta el hagyományos terepét, az olaj- és vegyipart. Érdekeltségein keresztül vagy másfél évtizede gyakran tisztázatlan hátterű szereplője volt a Mol, a Borsodchem, a Tiszai Vegyi Kombinát, vagy a Nagykanizsán olajipari gépeket gyártó DKG-East tulajdonviszonyi mozgásainak, pletykák szerint gyakran „orosz” érdekekben eljárva. Szereplője volt például annak az eladási láncolatnak, amely a 2007-es felvásárlási offenzíva idején az OMV kezébe juttatott Mol-részvényeket (amelyek két évvel később a Szurgutnyeftegaznál kötöttek ki).

Az addigra 200 milliárd forintos vagyonú, a leggazdagabb magyarországi üzletembernek számító férfi 2008-ban költözött végleg vissza Oroszországba, volt magyarországi befektetéseit ma a Kafijat Zrt. holdingcégen keresztül két fiával, Ruslannal és Timurral együtt menedzseli.

Nagy formátumú üzletemberek

Rahimkulovot a Normeston kézbesítési megbízottja kapcsolja a belizei céghez. Ezt a feladatot az Opten cégadatai szerint Havelda Miklós, az ÁÉB egykori vezető jogtanácsosa látja el, aki 2007-ben egy ideig a családi vagyonkezelő Kafijat igazgatótanácsában is együtt dolgozott az orosz oligarchával.

Több közvetett jel is arra mutat, hogy Rahimkulov állhat a Normeston mögött. A Molnak küldött kérdéseinkre az olajtársaság azt válaszolta, a belizei cég beengedésének célja „a megfelelő pénzügyi és földgázerőforrásokkal rendelkező, megbízható partner bevonása volt”. A leírás pontosan illik az orosz gázpiacon kiterjedt kapcsolatokkal bíró, és a Mol-vezetéssel az OMV-akvízióban játszott szerepe dacára feltehetően szintén jó viszonyt ápoló férfira.

Az olajtársaság csúcsvezetése és Rahimkulov közötti kapcsolat barátságos jellegére utal, hogy az orosz üzletember ma a Mollal szorosan összefonódott  OTP Bank Nyrt. egyik legnagyobb tulajdonosa. Azt nem tudjuk, hogy a Molban van-e részesedése, mert az olajcég honlapján nem részletezi az egyenként öt százaléknál kevesebb, de összesen 27,2 százaléknyi Mol-papírt birtokló külföldiek kilétét, mindössze annyit árul el róluk: többségükben intézményi befektetők. Az OTP-n keresztül ugyanakkor Rahimkulov mindenképpen érdekelt az olajvállalatban is. A már idézett Figyelő-interjúban mindenesetre Rahimkulov a Mol-ban is vezérigazgató-helyettesi pozíciót betöltő Csányi Sándor OTP-vezért és Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgatót is említette abban az exkluzív felsorolásban, amelyben azok a „nagy formátumú üzletemberek” találhatók, akikkel az orosz üzletember rendszeresen találkozik, „hogy megvitassuk az aktuális kérdéseket”.

Cikkünket a jövő héten folytatjuk a Met és a Normeston, illetve Megdet Rahimkulov közötti szálak további felfejtésével, amelyek a Mol a horvát INA olajtársaságban szerzett befolyásszerzésével kapcsolatos korrupciós ügyhöz vezetnek.

Sarkadi Nagy Márton

Fotó: forbes.ru. A céginformációt az Opten szolgáltatta.