Segélyként csurgatják vissza a csatornapénzt az érdieknek

Augusztus elejéig közel ötszáz kérelmező kapta meg az úgynevezett csatornapénz első, ötvenezer forintos részletét Érden – tudta meg az Átlátszó. „Ma megalkottuk a 2019-2024-es ciklus legfontosabb döntését: elrendeltük a CSATORNAPÉNZ visszafizetését” – írta bő egy hónappal a június 9-i önkormányzati választások előtt Csőzik László érdi polgármester, akit aztán simán újraválasztottak. Akik elköltöztek Érdről, azok bukták az öt év alatt ötvenezer forintos részletekben kifizetendő támogatást. Mindeközben az érdiével csaknem teljesen megegyező tárnoki döntés ellen iratégetéssel tiltakozik a legismertebb csatornapénzügyi aktivista.

„És most begyújtok a kazánba… van mit elégetni. Gratulálok a tárnoki választóknak.” Az elkeseredett szavak attól tárnoki nyugdíjas rendszerszervező mérnöktől származnak, aki 14 évig harcolt civil aktivistaként a csatornapénzek visszafizetéséért.

Így folytatta 2024. augusztus 23-án, egy zárt csoportban a csatornapénzügyek legnagyobb szaktekintélye, akit az elmúlt években az ország számos helyéről kerestek meg a hasonló problémával. „Úgy gondolom, hogy amit emberileg … civilként meg lehetett tenni a csatornapénz visszafizettetése érdekében … azt 14 év munkájával megtettem. Igaz hogy nem a csatornapénzünket adják vissza, hanem segélyt fizetnek , ezért … bár jogosult lennék erre a megemelt jövedelem határral …

elvből nem kérem vissza,

mert nem segélyért folyamodok, hanem visszajár a befizetésem.” (A hozzászólás részleteit a zárt Facebook-csoportban posztot író Mihályiné Opéczy Mária engedélyével közöljük.)

Nem túlzás azt állítani: ha nincs Mihályiné, akkor nem kerül a közéleti viták középpontjába az Érd és térségében lezajló csatornaberuházás, és aligha nyerhetett volna Tárnokon és Érden a 2019-ben a csatornapénzek visszafizetésével kampányoló ellenzék.

Mihályiné Opéczy Máriát az Átlátszó olvasói 2018 tavaszán ismerhették meg, ezután kezdte lapunk cikksorozatban feltárni a térségben létrehozott 34 milliárd forintos csatornaberuházás szövevényes, olykor felettébb visszás ügyeit.

A szennyvízprogam Mihályiné által összegyűjtött, gondosan naplózott iratai egy teljes szobát foglaltak el a nyugdíjas mérnök tárnoki házában. Mihályiné most tiltakozásul ezen iratok eltüzelésére készül.

Útavatási szalagot átvágni jó

A csatornapénzek visszafizetésének problémája országos léptékű, de legélesebben Érden és térségében, továbbá a Heves megyei községben, Karácsondon jelent meg – utóbbi esetben a civilek teljes győzelmet arattak, és az önkormányzat a bíróság előtt eredményesen követelt csatornapénzt visszafizette.

A szennyvízberuházások kezdetén, még az előző évtizedben a vízügyi társulatok pénzt, úgynevezett érdekeltségi hozzájárulásokat szedtek be a háztartásoktól. Nem sokkal később az ezzel párhuzamosan befutó önerő- és uniós támogatások lényegében teljesen

fedezték a beruházás költségeit.

A jogszabályok határidőkre vonatkozó szigorú rendelkezéseinek megszegésével nem számoltak el (vagyis nem fizették vissza), és az érdekeltségi hozzájárulásokat másra kezdték elkölteni. Több esetben útépítésekre, az utépítési közbeszerzéseket pedig általában az állam és a párt kedvenc cégei nyerték – hasonlóan a csatornázási pályázatokhoz.

A hozzájárulást befizető háztartásokat kivéve mindenki jól járt: a NER-mágnások busás haszonnal kecsegtető megrendelésekhez jutottak, az adott település vezetése pedig politikai tőkét kovácsolhatott az építkezésekből: mert utat építeni jó, kampányidőszakban avatási szalagot átvágni jó.

Az Átlátszó cikksorozatát és Mihályiné Opéczy Mária nyilvános akcióit követően a térségben az ellenzék 2019-ben a kampány központi kérdésévé tette a csatornapénzek ügyét. A választásokat megnyerték, 2024-re azonban a visszafizetés ígéretének ügye egyre inkább az Érdet kormányzó politikusok körmére kezdett égni. A 2024. május 7-i döntésig elvezető folyamatról ebben a cikkben írtunk részletesen.

Semmi nem az, aminek látszik?

Érden a csatornapénz visszafizetésével az a legfőbb gond, hogy nem visszafizetik a csatornapénzt (hivatalos nevén: érdekeltségi hozzájárulást), hanem rászorultsági alapon szociális támogatást adnak – természetesen kérelemre –, ezt pedig a helyi politikai vezetés leöntötte a „csatornapénz-visszafizetés” csalogató mázával.

Mint várni lehetett, ez a jogilag is hajmeresztő helyzet számos probléma forrása lett és lesz még. Csőzik László polgármester ugyanakkor visszatérő rendszerességgel hangoztatta: bármikor hajlandóak változtatni a rendeleten.

Érd megyei jogú város képviselői május 7-én, rendkívüli közgyűlésén döntöttek, majd azután a polgármester a Facebookon jelentette be:

„Ma megalkottuk a 2019-2024-es ciklus legfontosabb döntését: elrendeltük a CSATORNAPÉNZ visszafizetését”.

A közgyűlésen, pár órával korábban Csőzik még kissé finomabban fogalmazott, és azt mondta, „[…] ez a jogszabály most a ciklus legfontosabb rendelete, az én szememben mindenképpen, de nem gondolom azt, hogy teljesen tökéletes lenne, mert nincs olyan, hogy tökéletes jogszabály”. (A vita jegyzőkönyvét itt olvashatja.) A csatornaberuházás során elkövetett szabálytalanságokról és T. Mészáros dicstelen szerepéről egyebek mellett itt olvashat. Ezután T. Mészáros nem volt rest 38 millió forint tiszteletdíjat felvenni.

A közgyűlés nagy többséggel elfogadta a rendeletet (a szavazáskor nem tartózkodott az ülésteremben T. Mészáros).

A „visszajáró csatornapénz” összege 250 ezer forint. (Ez az összeg azonos azzal, amelyet 2008. júliusának végén meghozott döntés alapján a társulati tagoknak egyben vagy részletekben ki kellett fizetniük.) Évente 50 ezer forint igényelhető, elvileg a visszafizetési periódus 2028-ban jár. Tehát aki akkor annak idején gyorsan és egyben fizetett, az közel húsz évvel később juthat hozzá a teljes 250 ezres összeghez.

A május 7-i rendelet legfontosabb rendelkezései (nem jogászul): a szociális támogatást az igényelheti, aki annak idején belépett és most is tagja a beruházás pénzügyi alapjainak megteremtésére létrehozott társulatba, az adott ingatlan tulajdonosa, és az ingatlanban lakik. Továbbá: aki nyugdíjas vagy valamilyen járadékban részesül, egyébként pedig a háztartásában élők egy főre eső jövedelme – a mostani számítások szerint – nem haladja meg a bruttó 750.000 forintot.

Ahogy T. Mészáros András, Érd botrányhőse, korábbi fideszes polgármestere kijelentette a rendkívüli közgyűlésen: „Ez egy politikai szándék, a politikai szándékkal korábban igen nagy sikert ért el a jelenleg vezető Szövetség Érdért koalíció. Ezt a nagy sikert kívánják most megismételni, hogy az ötödrészét az állításuknak megpróbálják megvalósítani.”

T. Mészáros szavai alighanem igazzá váltak: a Csőzik által vezetett politikai formáció, a Szövetség Érdért képviselői mind a tizenkét választókerületben nyertek, így

kényelmes többséggel kezdhetik meg

október 1-én az új ciklust. Egyébként Csőzik elismeri és hangsúlyozza, hogy politikai döntést hoztak. (A városháza szóvivőjéhez intézett kérdések és a válaszai itt olvashatók teljes terjedelemben.)

A május 7-én meghatározott jogosultság egyik súlyos feltétele az volt, hogy az igénylő tulajdonosa legyen az ingatlannak, amelyet életvitelszerűen használ.

Június végén korrigálni kellett a rendeletet

Pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre, de azóta nagyon sokan elköltöztek az érintett ingatlanokból vagy meghaltak. A beruházás megindítása után 17 312 háztartásnak kellett befizetnie a 250 ezer forintot.

Ha nem lenne ez a sokak által diszkriminatívnak minősített szabály, és 17 312 háztartás (érdekeltségi egység) nyújtaná be a kérelmét, akkor ez Érd Megyei Jogú Város költségvetésének – a Városháza számításai szerint – közel négymilliárd forintjába kerülne.

„Mindent összevetve a közel négymilliárdos összeg visszatérítése egyetlen év alatt az Önkormányzat számára

irreális, kivitelezhetetlen feladat lenne,

ennyi forrás nem áll rendelkezésére” – nyilatkozta az Átlátszónak László Ferenc kommunikációs vezető. Támpontul egy szám: a város költségvetésének kiadási oldala 2023-ban 31.232.394.553 forint volt.

Ezzel együtt kell értelmezni Csőzikék történeti-politikai alapvetését, amely szerint 17 312 érdi háztartást jogellenesen megrövidítettek a 2010-es években (T. Mészárosék érvelése évek óta nem változott: nem maradt meg a pénz, amit vissza lehetett volna fizetni, illetve ez az összeg jóval alacsonyabb. Egyébként mindenben a lehető legtörvényesebben jártak el.) Akkor viszont miért nem jár mindenkinek, aki befizette a csatornapénzt?

László Ferenc, az érdi városháza szóvivője az Átlátszónak azt nyilatkozta, hogy megbecsülni sem lehet, hányan kérelmezik végül a jogosultak közül idén, illetve a következő 4 évben. „A Társulattól kért és kapott információkra alapozott számítások alapján az idei évre 600 millió forint céltartalékot terveztünk be az Önkormányzat költségvetésébe. Ugyanakkor kiemelnénk, hogy az önkormányzat anyagi lehetőségeit vettük figyelembe akkor is, amikor a sávos, illetve a részletekben zajló, 5 éven át tartó visszafizetési konstrukciót kidolgoztuk” – válaszolta kérdéseinkre László Ferenc.

A jogosulti kör május 7-i meghatározása azonban a jelek szerint

túl szűknek bizonyult.

Június 27-én módosították a rendeletet. Továbbra is feltétel, hogy a jogosultnak az adott ingatban kell laknia, ám a jogosultak köre bővült a családtagokkal és az özveggyel (a pontos és hatályos jogszabályszöveget itt, az 5. §-nál olvashatja el).

Tovább puhíthatja a rendelkezést, ha a városvezetés szembenéz az örökösök problémájával. Miért ne lehetne örökölni a visszajáró csatornapénzt, amely valójában jogosultság a csatornapénznek álcázott szociális támogatás igénylésére?

Van még egy sokakat nyomasztó kérdés:

mi a helyzet a kamatokkal?

A 2000-es évek végén egy összegben befizetett 250 ezer forintot a töredékére égette az infláció. Ha egyáltalán kifizetnék a kamatokat (erről egyelőre szó sincs), akkor mely időpontot kellene tekinteni a kamatszámítás kezdő időpontjaként?

László Ferenc hozzátette: „Csőzik László polgármester fenntartja azt a lehetőséget, hogy az öt éves ciklus végén módosítsa a »visszafizetést« lehetővé tevő rendeletét és az utolsó részletfizetési évben vagy azt követően a kamatkérdést is rendezze”.

Opéczy Mária feladja a küzdelmet

„Ezért magam részéről lezártam ezt a hosszú ideje tartó harcot” – írta a már idézett posztjában Mihályiné Opéczy Mária, a leghíresebb csatornapénzügyi aktivista, aki elvi okokból nem fogja igényelni Tárnokon az érdivel csaknem teljesen megegyező konstrukcióban megalkotott szociális támogatási formát.

A nyugdíjas rendszerszervező ugyanakkor másokat arra biztat, igényeljék a támogatást, akik pedig kiestek a jogosulti körből, hogy

vívják meg a saját harcukat.

„Igazságtalannak és indokolhatatlannak tartom hogy többeket kizártak ebből, de ők is megharcolhatnak érte, mert amit kizáró oknak felhoznak, az az önkormányzat részéről védhetetlen. És nem igaz” – írja Mihályiné.

„Kivizsgáltuk házon belül, mi is történt az önök pénzével 2019 előtt, kerestük a jogi megoldást, mert törvényes felhatalmazás nélkül nem lehet közpénzt csak úgy kiutalni” – nyilatkozta a tél végén Csőzik polgármester arról a támogatási rendszerről, amelyet Lukács László tárnoki polgármesterrel együtt találtak ki.

Vagyis: nincs más megoldás, mint a szociális jogszabályok alkalmazása. Mégis milyen jogszabályhelyek zárják ki, hogy szociális támogatást, hanem a csatornapénzt fizessék vissza?

Mint László Ferenc válaszából kiderült: valójában

nincs ilyen jogszabályhely, rendelkezés.

László azt is világossá tette az Átlátszónak írt terjedelmes levelében, hogy politikai döntést hoztak.

Ezt írta: „Ami a jogviszony kérdését illeti: a lakossági befizetéseket, nem az Önkormányzat, hanem a Társulat kezelte, szedte be, utalta át, könyvelte el. A Társulat és a tagok között állhat csak fenn elszámolási jogviszony, a tagok megtehették volna/megtehetnék, hogy pereskednek, hogy jogalapot szerezzenek a hozzájárulásuk visszaszerzésére még akár most is. Mivel Magyarországon nincs precedensjog, ezért egy érdi vonatkozású perben mondhatná ki a visszafizetés kötelezettségét a bíróság a Társulatra, közvetve az önkormányzatra nézve. Ez viszont éveket venne igénybe, nem beszélve arról, hogy a Társulat számláján már jó rég nem áll rendelkezésre a visszafizetéshez a pénz.”

Amikor László a precedensjogra utal, akkor az úgynevezett karácsondi perekre gondol (minthogy kérdésünkben annak idején ezekre az ítéletekre utaltunk). A karácsondi ügyeket feltáró Átlátszó írta meg, hogy a kis Heves megyei település civiljei simán minden pert megnyertek, és az önkormányzatnak vissza kellett fizetnie a csatornapénzt. Nem szociális támogatásként, hanem a vízgazdálkodási jogszabályok és a Polgári törvénykönyv rendelkezései szerint.

Kis Zoltán

A cikk szerzője Érden élt, ingatlanát a beruházás során kötötték rá a csatornarendszerre, azonban évekkel ezelőtt elköltözött a városból, így az elvi lehetősége sem áll fenn annak, hogy igényelhesse a szociális támogatást. Fotó: Csőzik László polgármester közéleti Facebook-oldala