Ahol a kurd álmok véget érnek, avagy kinek az érdeke Erdogan háborúja?

A független Kurdisztán megalakulásának napjainkban nincs esélye, de a helyi szintű kurd autonóm területek működőképesek lehetnek. Ez az elmúlt évek legfontosabb tanulsága a lángba borult Közel-Keleten, amit most Erdogan török elnök a Szíriában indított háborújával és etnikai tisztogatással akadályozna meg – Orbán Viktor magyar miniszterelnök támogatásával.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nem Magyarország volt az egyetlen, amely az első világháború után katonákkal próbált védekezni az ország területi egységére nézve várhatóan kedvezőtlen döntés ellen. Törökország a sévres-i béke (1920) ellen – amely megfosztotta az Oszmán Birodalmat területe háromnegyedétől és a kurdok számára független Kurdisztánt ígért – indított függetlenségi háborút. A magyar Tanácsköztársaság katonailag elbukott (1919), a török függetlenségi háború győzött.

Képzeljük el, hogy a Tanácsköztársaság honvédő háborúja győz, és Erdély Magyarországhoz kerül a trianoni béke után, hatalmas román kisebbséggel. Hasonló sors jutott a valóságban a törökországi kurdoknak, amikor a lausanne-i béke (1923) értelmében Törökország megtarthatta kis-ázsiai (anatóliai) területeit, ahol nagy számban kurdok éltek. Az elképzelt Kurdisztán területét a kurd lakossággal együtt négy állam – Törökország, Szíria, Irak, Irán – között osztották fel.

A korabeli közvélemény egy része nem volt jó véleménnyel a békéről. Németország volt amerikai nagykövete szerint „a keresztény civilizációt keresztre feszítették Lausanne-ban, az amerikai zászlót sárban vonják le az olajspekulánsok egy csoportja érdekében.” Azóta a kurdok többször fellázadtak az elmúlt évtizedekben Irakban, Törökországban, Szíriában és Iránban is. Minden alkalommal leverték függetlenségi törekvéseiket.

Mindenki ismeri napjaink közhellyé koptatott definícióját, miszerint a kurd a legnagyobb önálló államiság nélkül létező nemzet. A becslések szerint 30-40 millió kurd él egy viszonylag kompakt területen, amely elméletileg elképzelhető lenne egyetlen területi egységként is. Ezt a dél-kelet Törökországból Észak-Szírián át Észak-Irakig tartó több mint ezer kilométeres utat autóval tíz nap alatt lehet megtenni.

Cikkemben ezt a hivatalosan el nem képzelt nemzeti területet járom be és a különböző kurd csoportok bemutatásával kritikai vizsgálat alá vetem az egységes Kurdisztánt. Kiindulópontom az aktuális török-(szíriai) kurd háború és annak okainak bemutatása, amely segíthet megérteni a jelenlegi hivatalos magyar kormányzati álláspont tarthatatlanságát is.

Török félelmek

A kurdok egyik legnagyobb regionális ellenfele Törökország. Az ország anatóliai területén mintegy 15-20 millió törökországi kurd kisebbség él. A két nép közötti legújabb konfliktus-sorozat több évtizeddel ezelőtt kezdődött. A törökországi kurd kisebbség legfontosabb szervezete az 1978-ban megalapított Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) Abdullah Öcalan vezetésével. A PKK-t Törökország javaslatára az Egyesült Államok és az Európai Unió is felvette a terrorszervezetek listájára. Ugyanakkor az ENSZ és egy sor másik állam nem tartja terrorszervezetnek a PKK-t.

Törökország érzékenysége a PKK-val vagy bármelyik régiós kurd kisebbség etnikai szeparatizmusával kapcsolatban bizonyos szempontból érthető. A PKK szoros, határon átnyúló kapcsolatokkal rendelkezik a szomszédos országok kurd kisebbségeivel. Törökország ezért több alkalommal is katonai szerepet vállalt korábban az iraki, napjainkban a szíriai területen kirobbant kurd felkelések, lázadások leverésében, elnyomásában.

A törökök többsége napjainkban helyesli és az egyetlen elfogadható megoldásnak tartja a török hadsereg évek óta tartó katonai támadásokat Szíriában. „A Nyugat kudarcot vallott, csak magunkra számíthatunk”, ez az általános hangulat Erdogan táborában és ellenzékében is – egy háborús tudósító szerint. A török gondolkodásban a Nyugat olyan szövetséges, aki a múltban ennek ellenére többször elárulta Törökországot.

Az Iszlám Állam elleni háború idején Törökországba menekült több millió szíriai ember alaposan megnehezíti a törökországi mindennapokat. A török ellenzék korábban azzal vádolta Erdogant, hogy miatta lepte el Törökországot rengeteg szír menekült. Erdogan lépéskényszerbe került, mindenki őt vádolja a török belpolitikában, hogy évek óta semmit nem csinál a szíriai menekültek helyzetének megoldása érdekében.

A jelenlegi konfliktust éppen ezért sem a török ellenzékiek, sem Erdogan hívei nem egy Nyugattal kirobbanó konfliktusnak látják, hanem a Törökországgal szembeni nyugati politika logikus következményének. A török liberálisok elítélték a katonai akciót, de hallgatólagosan megértik Erdogan akcióját, mivel most végre valami történik.

Törökország egyébként is több problémával küszködik. Az ország gazdasága krízisben van, növekszik a társadalmi feszültség. Ellenzéki újságírókat, polgármestereket tartóztattak le.

Persze, a hatalmas kurd kisebbséggel rendelkező török nemzetállam aggodalma érthető, ha a Törökországgal szomszédos országokban (Irakban és Szíriában) az utóbbi években megerősödő kurd autonóm törekvéseket és de facto független kurd területeket is látjuk. A törökök számára közvetlen szomszédságukban egy független kurd államiság a lehető legrosszabb fejlemény lenne.

Kurd remények

A Szíria északi részén élő kurdok számára a szíriai polgárháború (2011-napjainkig) hozta el a változás lehetőségét. Aszad szír elnök 2012-ben katonai egységeit kivonta a kurdok lakta területről. A katonai-politikai uralomat a baloldali Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) és a jobboldali Kurd Nemzeti Tanács (KNC) gyakorolja. A PYD a törökországi PKK-val áll együttműködésben, a KNC jó kapcsolatokat ápol az iraki jobboldali Kurdisztáni Demokrata Párttal (KDP) és a hivatalos Törökországgal.

Amikor a szír területeken összeomlott az Iszlám Állam, a kurdok által felszabadított szíriai területeken a PYD és a KNC együttműködésével létrejövö Népi Védelmi Erők (YPG) szervezte meg a katonai védelmet. Ez olyan jól sikerült, hogy a török-szír határon 2012-től 2016-ig egy összefüggő szíriai kurd terület alakult ki, amely de facto autonóm régió Észak-Kelet Szíriában.

Ábra: Az észak-szíriai Rojava kiterjedése 2016 nyarán. Forrás: Wikipédia

Ezt az összefüggő szíriai kurd területet a fenti térképen lila színnel jelölték.

A terület kurd elnevezését, Rojava (Nyugat) leggyakrabban helyi szinten és a nemzetközi sajtóban használják. A Törökország déli határain katonailag és szervezetileg folyamatosan erősödő (szíriai) kurd jelenlétet Ankara nem hagyta válasz nélkül.

Eljött a török katonai válaszcsapások ideje. A külföldi kurd katonai állások elleni hadműveletét terrorizmus-ellenes akcióként narrálják a törökök. A szíriai erőszakot úgy legitimizálják, hogy a Törökországban terrorista szervezetnek minősített PKK-t összekötik a szíriai YPG-vel.

Az első török katonai akció a szíriai kurdok ellen 2016 augusztusa és 2017 márciusa között zajlott Eufráteszi Pajzs hadművelet néven. Az akció hivatalos célja az Iszlám Állam legyőzése volt, de valójában Ankara meg akarta katonailag akadályozni, hogy az Eufrátesz két oldalán erősödő szíriai kurd egységek végig a török-szír határ mentén összefüggő autonóm területet alakítsanak ki. Az akció sikeres volt a kurdokat elvágták egymástól a törökök szír területen.

A második katonai hadműveletet a törökök 2018 januárja és márciusa bonyolították le a szíriai kurdok ellen Olajág hadművelet néven. Az akció célja Afrin város elfoglalása és az észak-nyugati szíriai kurd autonómia de facto független kurd területek felszámolása, török fennhatóság alá vonása volt. Az akció sikeres volt, Afrin városát elfoglalták a törökök, a YPG és a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) katonai állásainak többségét felszámolták.

A harmadik török katonai hadművelet a Béke Forrása nevet viseli és 2019 október 9-én indult meg a szíriai kurdok ellen.

Három nappal korábban Trump amerikai elnök telefonon beszélt Erdogan török elnökkel, és még aznap Törökország megkezdte csapatai összevonását a török-szír határon. A távozó amerikai katonai járműveket a csalódott kurdok megdobálták. Az Európai Parlament a szíriai török katonai akció leállítását kérte. A hadműveletek végül október 29-én megálltak, amikor az orosz védelmi miniszter bejelentette, hogy a kurd haderő kivonja haderejét a török-szír határ mellett felállított biztonsági zónából. A tűzszünetet azóta folyamatosan megsértik a harcoló felek.

A 23 napos akció humanitárius addigi mérlege 300 ezer otthonából elmenekült civil és több száz halott katona. Nagy nemzetközi visszhangot kapott a török milicisták által kegyetlenül meggyilkolt Hevrin Khalaf szíriai kurd politikusnő halála.

Az elmúlt hetekben világszerte és Magyarországon is tiltakozó háborúellenes és a kurdok mellett kiálló demonstrációkat szerveztek. Budapesten november 7-én Orbán Viktor magyar miniszterelnök látja vendégül Erdogan elnököt. A török államfő politikája ellen nemzetközi tiltakozó akciót szerveznek Budapesten. A kurd harcosok a magyaroknak is üzentek Erdogan látogatása kapcsán.

A „biztonsági zóna”

A harmadik, októberi katonai akciót Ankara hivatalosan a déli török határ túloldalán egy 30 kilométeres biztonsági zóna kialakításával és a szíriai menekültek betelepítésével („hazatérésével”) indokolta. Egy semleges biztonsági zóna kialakításáról egyébként Erdogan már régóta beszélt, de eddig működött a szíriai katonai akciók indoklásaként „az Iszlám Állam elleni harc” elterelő narratívája.

A török tervek szerint a biztonsági sávban új városokat és falvakat húznának fel és legalább egymillió menekültet (más források szerint kétmillió menekültet) telepítenének ott le. A biztonsági zóna terve a helyi viszonyokat jól ismerők szerint kivitelezhetetlen. Törökország nem lesz képes egyedül ilyen zónát kialakítani és gazdaságilag fenntartani, működtetni. Egy amerikai diplomata pedig csak úgy kommentálta a török tervet, hogy „nyilvánvalóan a legőrültebb ötlet, amit valaha hallottam.”

De a szír menekültek letelepítésének ötlete valójában csak fedősztori, Erdogan valódi célja a terület demográfiájának megváltoztatása, tehát a kurdok elűzése a török-szír határról. Európai diplomaták szerint ez „etnikai mérnökösködés”, mivel a törökországi szír, arab származású menekültek betelepítésével Erdogan kompakt etnikai kurd területeket bonta meg. Az ENSZ vonatkozó nyilatkozata szerint a szír menekültek visszatérése még elsietett lépés lenne.

Ezt a véleményt alátámasztja az is, amit a török hadsereg első két hadművelete során elfoglalt és megszállt szíriai kurd területeken tapasztalni. A törökök lebontották a demokratikus intézményrendszert, bevezették a törökországi oktatást, és minden kurd elnevezést eltörökösítettek.

Megfigyelők szerint az sem véletlen, hogy először nem is a török hadsereg, hanem az általuk irányított „proxy” fegyveres dzsihadista erők támadnak először a civil lakosságra, hajtanak végre elrettentő gyilkosságokat, majd ezt követően vonul be az adott területre a török hadsereg is.

Irán és Irak

Törökország mellett a kurdoknak egy másik regionális hatalommal, Iránnal is ellentmondásos a kapcsolatuk. A 80 milliós Irán lakosságának 8 százaléka tartozik a kurd kisebbséghez. Egy független kurd állam Irán számára is elképzelhetetlen. Igaz, az iráni kurdoknak 1945-ben sikerült kikiáltották a Mahabádi Köztársaságot, amely kurd független állam alig egy évig maradt fent. A napjainkban legelterjedtebb kurd zászlót részben Mahábád zászlajáról mintázták.

Az iraki központi állam és hadsereg meglehetősen gyenge állapotban volt, ezért Iránnak is sokkal többet kellett vállalni az Iszlám Állam elleni harcokban. Irán önkéntes iraki síita milíciákat hozott létre, és támogatta az iraki kurdokat is. Törökországgal szemben még az iráni kurdok katonai részvételét is megengedte, egyes források szerint őket közvetlenül toborozták. Az Iszlám Állam bukásában az iráni állam kétségkívül fontos szerepet játszott.

Az iraki kurdok 1991-es Öbölháború óta autonóm tartományban élnek. A második Öbölháborút (2003-2011) amerikai szövetségben végigharcoló iraki kurdok pozíciói jelentősen megerősödtek. Az Iszlám Állam elleni harcokban az iraki kurd partizánok (pesmergák) hatékonyan harcoltak, és több olajban gazdag területet, például Kirkuk városát is elfoglalták. Az immár erős gazdasági háttérrel is rendelkező független Kurdisztán megalakulása karnyújtásnyi távolságba került.

Amikor a közös ellenség megszűnt létezni és az Iszlám Állam elbukott, Irán egyből módosította kurd-politikáját. Ezt közvetlenül az iraki kurd 2017 szeptemberében megtartott függetlenségi népszavazás – amelyet a szavazók 92 százaléka megszavazott – váltotta ki.

Az irániak gyorsan reagáltak az általuk ellenőrzés alatt tartott iraki fegyveres erők és a síita milíciák segítségével. Három héttel a népszavazás után rövid és intenzív katonai hadművelet indult az iraki nemzetállam egységéért. A hadműveletet hivatalosan Bagdadból irányították, de valójában Teherán ellenőrizte. A támadás célpontja Kirkuk városa volt, amely a demarkációs vonal szerint Irak arab részére esett, de a kurd katonai expanzió következtében valójában a Pesmerga ellenőrzése alatt áll.

A kirkuki csata tanulságai

A kirkuki csata, amelyben az egyik oldalon az iraki hadsereg és a síita milíciák, másik oldalon az iraki kurd Pesmerga állt, néhány napig tartott. A kurd katonai erők egy része az iraki hadsereggel kötött megállapodás után elhagyták a várost, másik részük csak minimális fegyveres ellenállást tanúsított, majd elhagyta a várost.

Az (iraki) kurd függetlenségi népszavazás és Kirkuk elvesztése megakasztotta Bárzání politikai karrierjét is, aki inkább lemondott elnöki pozíciójáról, hogy mérsékelje a Bagdad és az iraki kurdok közötti viszonyt. Ugyanakkor Kirkuk város zökkenőmentes bagdadi elfoglalása több tényre rávilágít.

• Először: Irán nem ismeri el a kurd függetlenséget, és kész katonai erőt is alkalmazni, bár közvetett módon, konkrétan ebben az esetben a Teherán által befolyásolt síita milíciák és az iraki hadsereg iránhoz hű részével.
• Másodszor: a független iraki Kurdisztán gazdaságilag nem marad fent, ha nincs hozzáférése a nyersanyagokban gazdag lelőhelyekhez. Másképp: a nyersanyagok feletti uralom nélkül a függetlenség kivívása drágább lenne, mint amit a helyi politikai elit képes elfogadni.
• Harmadszor: a bagdadi kormány hajlandó tolerálni a kurd autonómiát, de kész beavatkozni akkor, ha az ország területi egysége veszélybe kerül, mert az dominó-effektust okozhat a térségben.
• Negyedszer: újra kiderült, hogy a kurdok nem egységesek. Sem politikailag, sem katonailag.

A megosztottság nem magyar átok

Kirkuk bebizonyította, hogy az iraki kurd politikai elit ténylegesen kettéosztott. Az egyik tábor a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) ellenőrzi az iraki kurd autonómia keleti részét, amelynek nagyobb részét a Talabání-család uralja. (Nemrég halt meg Dzsalál Talabání, aki iraki elnök volt 2005 és 2014 között).

A PUK volt az a kurd politikai erő, amely a színfalak mögött megállapodott Iránnal, hogy kivonja katonai csapatait Kirkukból. Miközben magára hagyta a harcokban fő politikai riválisának, a Kurd Demokrata Párt (KDP) katonáit. A KDP politikailag erősebb, mint a PUK. A KDP legbefolyásosabb törzse a Bárzání, vezetője az Maszúd Bárzání, aki Szaddam Huszein rezsimjének megdöntése után gyakorlatilag az iraki kurd terület elnöke volt.

A PUK és a KDP közötti feszültség régóta, váltakozó lendülettel tart. Nem véletlen az sem, hogy a konfliktust az iraki kurdok közötti polgárháborúnak nevezik. Egyes vélemények szerint, ha egyszer megvalósul a kurd függetlenség az új államban azonnal kitörne a polgárháború.

A politikai megosztottságon kívül további ellentétek osztják meg az elképzelt egységes, de jelenleg négy különböző állam területén megtalálható kurd nemzetet.

• A kurdok vallásilag sem egységesek. A judaizmuson kívül minden releváns regionális vallási irányzat megjelenik közöttük. Többségük szunnita muszlim vallású, de például Iránban, a perzsa befolyás alatt álló kurdok síita muszlim vallásúak. A törökországi és szíriai kurdok között találhatunk alavitákat, amely az iszlám egy speciális, a síita muszlimhoz közel álló ágát jelenti. Érdekesség, hogy nem kevés etnikai török és az Asszad-rezsim is magáénak vallja ezt az irányzatot. És itt még nincs vége: néhány kurd a jezidita és a keresztény vallást is követi.
• A kurdok a vallási megosztottságon kívül kulturálisan és nyelvileg is alapvetően megosztottak. Az indoeurópai nyelvcsalád iráni ágához tartozó kurd nyelv több nyelvjárásból áll. A nyelvészek leggyakrabban három különböző az északi, a közép és a déli nyelvjárásról beszélnek. Hasonló eredetűek, de nagyon különböznek és nehéz megérteni egymást.
• A négy különböző államban élő kurdokon három különböző világ – a török, a perzsa és az arab – hosszútávú hatása is látszik. Ezen kívül a kurd társadalmakra jellegzetes hatást gyakorol a törzsi hovatartozás is (lásd: iraki kurd belpolitika). Az ilyen típusú társadalmi berendezkedést pedig gyakran áthatja a nepotizmus és a korrupció. A Transparency International listáján például Irak a 168. helyen tanyázik a 180-ból.

Összefoglalva

Az önálló Kurdisztán létrejöttét jelenleg egyetlen helyi vagy globális szereplő sem támogatja. De a kurd nemzetállam gondolata sem mindent elsöprő igény a kurdok között. A gyakorlatban egy önálló kurd állam létrejöttének jelenleg nincs esélye, ugyanakkor a helyi különböző szintű autonóm projektek működőképesek lehetnek.

Az iraki kurd autonómia után a szíriai kurd autonóm terület kialakítása lehetett volna a következő fontos lépés a kurdok életében. Ezt most a törökök által kirobbantott háború lefékezi a következő években. Európa akkor járhat el helyesen, ha szolidaritásáról biztosítja ezeket a kurd autonóm törekvéseket, és tiltakozik a török katonai agresszió ellen.

Egy viszont biztos: egy elnyomó, évek óta katonai erővel etnikai tisztogatást lebonyolító regionális hatalom támogatása nem lehet magyar nemzeti érdek.

Írta: Bőtös Botond

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!