Spanyol és olasz polgármesterek fogtak össze emberségesebb európai menekültpolitikáért

Február 9-én emberségesebb menekültpolitikát szorgalmazó városvezetők találkoztak Rómában, hogy közös nyilatkozatban ítéljék el a több európai államra is jellemző, zárt határok politikáját, és kiálljanak a civil szervezetek mentő tevékenysége mellett. A kezdeményezést azóta további európai települések, így Berlin és Düsseldorf vezetői is üdvözölték.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat egyszeri adománnyal vagy havi előfizetéssel!

Spanyolországból a 2015 óta baloldali koalíciók vezette Madrid, Barcelona és Zaragoza vezetői csatlakoztak a Matteo Salvini belügyminiszter ellen lázadó olasz polgármesterek korábban létrejött szövetségéhez, amelynek legismertebb tagjai Luigi De Magistris, Nápoly, és Leoluca Orlando, a szicíliai Palermo polgármestere.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az olasz városatyák már hónapok óta kritizálják azt a Salvini nevével fémjelzett politikát és retorikát, amely a menekültek és a bevándorlók elleni uszítás és a kikötők lezárása, a befogadás felfüggesztése révén ígéri visszaszerezni Olaszország szuverenitását, és ettől teszi függővé az olasz nép problémáinak megoldását. A kikötők lezárásával szemben régóta kritikus hangok végül a 2018 novemberében megszavazott ún. Salvini-rendelet nyomán fogtak össze, többek között Siracusa, Latina, Parma és Bologna városok csatlakozásával.

Ez a törvény általánosságban szigorította a menekültpolitikát, minimálisra csökkentve a már Olaszországban élő menekülteknek nyújtott humanitárius segítséget, megszüntetve a humanitárius vízumokat, amelyeket eddig a menekültkérők kb. negyede kapott meg, két éves időtartamra. Ezt rövidebb időre szóló, speciális vízumok váltották fel, pl. a származási országban dúló természeti katasztrófa esetére; miközben átalakult a befogadó rendszer, többek között hotspotok létesítésével.

Ezzel párhuzamosan felgyorsult a kiutasítási procedúra – aminek érdekében az ország egész területen börtönként üzemelő zárt központok jönnek létre. A törvény megkönnyíti a különféle bűntényekért elítélt menekültkérők kitoloncolását is, akárcsak a foglalt házak kiürítését, és általánosítja az elektromos pisztolyok használatának engedélyezését.

Az Infomigrants portálnak január közepén nyilatkozó De Magistris emlékeztet rá, hogy a kikötők bezárásának valójában nincs semmilyen törvényes alapja, ráadásul ez nem is a belügy, hanem inkább a különféle infrastruktúrákért felelős minisztérium kompetenciája. Nápoly polgármestere erre alapozva próbált létrehozni egy hálózatot a migránsokkal szolidaritást vállaló kollégáival és szervezetekkel, először Campaniában, majd egész Olaszországban, hogy mindenütt, még „a legnagyobb szegénységgel sújtott településeken is megnyíljon legalább egy ajtó, legalább egy szív, és létrejöjjön az alapvető segítség materiális feltétele.”

Leoluca Orlando és Luigi De Magistris; fotó: Facebook, forrás: Infomigrants

De Magistris úgy látja, hogy a helyi választott vezetők lehetnek azok, akik egy másféle víziót képviselhetnek Európában, és a falvakban, városokban és régiókban ölthetnek formát a jövő politikái a szolidaritás és humanizmus jegyében.

Ez a szolidaritás akkor is megmutatkozott, amikor december végén a német Sea Watch és Sea Eye hajói által kimentett 49 menekültet nem akarta befogadni Málta, és 19 napon át egyezkedtek az európai államok, hogyan osszák el őket, míg több olasz város is bejelentkezett segíteni – a belügyminiszter akarata ellenére.

De Magistris levelet írt a Sea Watch kapitányának, amelyben Nápoly kikötője mellett azt is felajánlotta, hogy ha Salvini megakadályozná a kikötést, akkor 20, erre a célra felkészített hajót küld a menekültekért. A polgármester állítása szerint egy 400 járműből – halászhajókból, csónakokból és egyéb vízi alkalmatosságokból – álló nápolyi „flotta” is létrejött, hogy a város közelében, 14 tengeri mérföld távolságban bevethető legyen szükség esetén a mentésre.

A Sea Watch hajójának fedélzetére még karácsony előtt felvett menekültek végül január 9-én vehettek irányt Catania felé:

C’est fini.
It’s over.
انتهى.
É finita.
Es ist vorbei.
het is voorbij.#DefendSolidarity #SeaWatch #SeaEye #united4med pic.twitter.com/IE2DYmuhhn

— Sea-Watch (@seawatchcrew) 2019. január 9.

A Salvini elleni lázadás másik vezéralakja Leoluca Orlando, aki elsőként jelentette be, hogy felfüggeszti Salvini rendeletét a városban. A hivatalnokok azt az utasítást kapták, hogy továbbra is vegyék fel azoknak a regisztrációját, akiknek van tartózkodási engedélyük. Orlando szerint a törvény alkotmányellenes, mert alapvető emberi jogokat sért, és „illegálisokká” teszi az Olaszország területén legitim módon tartózkodó embereket.

A városvezetőket a humanitárius vízumok felfüggesztése nehezen kezelhető helyzetek elé állítja, ez ugyanis a munkavállalást és szociális szolgáltatások igénybe vételét is lehetővé tette, így a menekültek orvoshoz is eljuthattak, nyelvórákat vehettek, lakhatási kérelmet adhattak be. Ma ez utóbbi lehetőségek már csak a kísérő nélküli kiskorúakat és a háborús menekülteket illetik meg. A rendelet nyomán arra számítanak, hogy sokasodnak majd a krízishelyzetek, amelyeket a megszorítások miatt már egyébként is nehézségekkel küzdő önkormányzatoknak kell megoldaniuk.

Salvini persze a kritika nyomán csak még hangosabban hirdette saját igazát, árulóknak nevezve az eddigiekhez csatlakozó Firenze és Párma vezetőit is. A kisebb településeken, ahol a menekültek integrációja új életet lehelt a kiürülő falvakba, értetlenül fogadják az államilag garantált eszközök eltűnését.

Az alig ezer fő lakosú Acquaformosa a calabriai hegyekben a migrációnak köszönheti fennmaradását: munkahelyek jöttek létre, nem kellett bezárni az iskolát… Néhány hónapon belül azonban mindez ellehetetlenülhet, az állami támogatás megszűnésével. A polgármester Gennaro Capparelli ”sose hitte volna, hogy egy miniszter ideáig süllyedhet”, szerinte ez már fasizmus.

Amikor a maffia jelentette veszély is eltörpül a bevándorlás elleni propaganda árnyékában

„Sajnálatos módon az olasz kormány a bevándorlásra koncentrál, elhitetve az emberekkel, hogy vészhelyzet alakult ki, ahelyett, hogy olyan valódi problémák ellen küzdene, mint a maffia. Közben a kápók csak egyre gazdagodnak” – az idézet Pietro Grasso szenátortól származik, akinek volt ügyészként jelentős része volt a szicíliai maffiát vezető Bernardo Provenzo letartóztatásában 2006-ban.

Néhány napja a The Guardian brit napilap gyűjtötte össze az aggasztó jeleket, amelyek arra utalnak, hogy Salvini belügyminiszter víziójában a bevándorlók hogyan veszik át a nemzetre leselkedő legsúlyosabb veszély rémének szerepét. Mint ismeretes, az utóbbi évben, nagyrészt még az előző balközép kormány dealjének köszönhetően a líbiaiakkal, jelentősen lecsökkent az Olaszországba érkezők száma. A 2017-es 120 ezer főhöz képest tavaly csak 24 ezren érték el az olasz partokat, miközben a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint 1300 ember lelte halálát az átkelés közben.

E csökkenő tendenciával szemben a közösségi médiában rendkívül aktív Salvini az utóbbi 8 hónapban már négyszer annyit twittelt a migránsokról, mint a maffiáról. Cataniában, a nagyhatalmú Santapaola klán székhelyén az ügyészek az európai civil szervezetek hajói után nyomoznak. Novemberben az egyik hajót azért vádolták meg, mert a Líbiából érkezők ruhája HIV-vírussal lehetett fertőzött.

Riacéban, az európai kokainkereskedelem kulcsfontosságú régiójának tartott Reggio Calabria egyik településén, a maffiaellenes Mimmo Lucano polgármester ellen folyik nyomozás. Lucano azzal lett világhírű, hogy szintén haldokló kisvárosa integrációs modellként felvirágzott a menekültek befogadásával. Jelenleg az illegális migráció elősegítése miatt folyik ellene eljárás, miközben már többször megfenyegette a maffia, és két kutyáját meg is mérgezte. Rendőrök tömegei foglalatoskodnak azzal, hogy kilakoltatnak és utcára raknak olyan külföldieket, akiktől az új kormány megtagadta a humanitárius segítséget, vagy érvényes papírokkal nem rendelkező migránsok után kutatnak.

Bár Salvini vitatott rendeletének témája elvileg a közbiztonság, a maffiával kapcsolatban csak egyetlen intézkedést találunk benne – ez is vitatható hatékonyságú. Hatalomra kerülése óta nem indultak új nyomozások vagy eljárások, leszámítva a nigériai maffia elleni fellépést, amely az „afrikai maffiavazérek inváziójával” fenyeget a kormány szerint. Ezzel szemben a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az olasz maffiának alárendelve dolgoznak, történészek pedig arra, hogy az országban épp újramozgósítják azokat az előítéleteket, amelyeket az előző század fordulóján, az 1880 és 1915 között az USA-ba kivándorolt 4 millió olasznak kellett elszenvednie, holott csak egy kis töredékük tartozott a világ legnagyobb bűnszervezetének kötelékébe.

Figyelmeztetés Abruzzóból

Salvini stratégiája egyelőre nagyon is kifizetődőnek tűnik saját pártja és a jobboldali blokk számára, ahogy azt a február 10-ei regionális választások eredménye is megmutatta Abruzzóban. A régió, amely még ma is nyögi a 2009-es brutális l’aquilai földrengés következményeit, az első déli terület, ahol Salvini korábban Északi Ligának nevezett, és a déliek ellen uszító pártja (ma Lega) hagyományosan nem tudott labdába rúgni. Most azonban 27,5 százalékkal az élen végzett, alig egy év alatt megduplázva a tavaly márciusi törvényhatósági választásokon szerzett eredményét.

A római kormányban koalíciós partnere, a tavaly 40 százalékkal győztes 5 Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle, M5S) viszont felezte százalékos eredményét, és szavazóinak csaknem kétharmada elpárolgott. A Luigi di Maio miniszterelnök helyettes által vezetett formáció számára az is intő jel lehet, 3 hónappal az európai parlamenti választások előtt, hogy a jobboldali blokk nemcsak erősödik, de Salvini partnerei is egyre magabiztosabbak.

Megeszi-e Salvini az 5 Csillagot reggelire?

Az új olasz kormány megalakulása óta alig telt el nap, hogy a belügyminiszter Matteo Salvini, a szélsőjobbos Liga vezetője ne szerepelt volna a nemzetközi híradásokban, miközben nagyobbik koalíciós partnere, az Öt Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle, M5S) legfeljebb elvétve hallat magáról.

Így Abruzzóban, ahonnan az M5S első régiós elnökét remélte, az egykor Orbán Viktorral is szelfiző Giorgia Meloni posztfasiszta pártjának, az Olaszország testvéreinek (Fratelli d’Italia) jelöltje nyert, a szavazatok 48%-val. Marco Marsilio szerint itt az ideje, hogy „az 5 Csillag megtanulja, milyen ellenzékben lenni!”

Ci vediamo alle 9.30 a Iglesias, alle 11.30 ad Assemini e alle 18 in piazza del Carmine a Cagliari!#Sardegna #domenicavotoLega pic.twitter.com/7KdJEGp4qD

— Matteo Salvini (@matteosalvinimi) 2019. február 21.

Az olasz köznyelvben szégyenlősen „jobbközépnek” nevezett blokkban, amelynek másik fontos pillére Berlusconi Forza Italiája (9% Abruzzóban), tehát egyre határozottabb szélsőjobbos többség alakul ki. Eközben Salvini folyamatos harsány kampánya, a középpontban az általános bűnbaknak megtett migránsokkal, gyorsan és biztosan szippantja el a levegőt és a szimpatizánsokat az M5S térfeléről.

Meg kell mentenünk Európát saját magától

Ezzel a politikával szemben keres immár európai szövetségeseket is az olasz polgármesterek frontja. A február 9-ei római találkozó, amelynek létrejöttében fontos szerepet játszott egy tengeri mentést végző katalán szervezet, a Proactiva Open Arms, azóta újabb tagokkal egészült ki: Valencia, Berlin és Düsseldorf csatlakozásával immár jelképesen 12 millió európai lakost képvisel az összefogás.

„Azt gondoljuk, hogy Európa mélypontra jutott, amikor nem tartja be a tengeri elsősegélynyújtás törvényét, amikor csökkenti a parti őrség eszközeit, amikor embercsempészettel gyanúsítja azokat, akik az államok helyett mentenek életeket, amikor megpróbálja lenullázni a városainkban megnyilvánuló szolidaritást” – szól a közös manifesztum, amely azt is kritizálja, hogy „a zászlókba burkolózó európai kormányok nem szolidárisak egymással, a regionális konfliktusok által előidézett menekülthullámok kezelésében”.

Spanyol részről Barcelona, Madrid és Zaragoza vezetői voltak jelen, akik mindannyian ebben a ciklusban lettek „profi” politikusok, korábban aktivistaként, illetve civil szervezetekben politizáltak.

Megbukott a korrupció a spanyol helyhatósági választásokon

Az endémikus korrupcióval leginkább fertőzött területeken elvesztette évtizedes bástyáit a spanyol Partido Popular: noha ez néhány hete még hihetetlennek tűnt, vasárnap Madrid és Valencia is „elesett”.

A Barcelonát vezető Ada Colau a csoport szóvivőjeként jelentette ki, hogy nem tud azonosulni a jelenlegi uniós politikákkal, és az utóbbi években a Földközi-tenger áldozatává vált 17 ezer ember halálát mészárlásnak nevezte.

A polgármester asszony, aki a Barcelona en Comú párttá alakult választási koalíció élén újraindul májusban a városvezetői székért, azt is hozzátette, hogy „bármilyen nagy most a nyomás Európában, nem érti, miért alkalmazza Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök ugyanazt a kikötő politikát, mint Salvini Olaszországban”.

Colau arra célzott, hogy az Aquarius nagy médianyilvánosságot kapott befogadása után a múlt évben Spanyolország többször elutasította, hogy menekülteket szállító hajókat engedjen kikötőibe, január közepén pedig megtagadta egymás után két civil mentőhajó, az Open Arms és az Aita Mari kihajózási engedélyét is, arra hivatkozva, hogy azok nem tartották be a nemzetközi hajózási szabályozást, mert nem Líbiába szállították vissza a kimentett embereket, hanem a legközelebbi európai kikötők elutasítása után a spanyol partokhoz tértek vissza.

A városvezetők találkozójának idején a Sea Watch hajóját épp Cataniában tartották vissza, így egyetlen civil szervezet sem végzett mentést a Földközi-tengeren. Pedro Santisteve, Zaragoza polgármestere „az európai törvények reformját sürgette”, hogy ezek a politikák, amelyek illegálisnak állítanak be emberi lényeket” ne csak a közbiztonsággal összefüggésben foglalkozzanak a migráció kérdésével.

„A Földközi-tenger térsége évezredes civilizációk közös otthona, ahol a kulturális kapcsolatok jólét és progresszió forrása voltak”, „ma pedig tömegsír, fiatalok ezrei számára, akiket biztos és legális utak hiányában ragadott el a halál”. „Meg kell mentenünk Európát önmagától. Nem hagyjuk, hogy Európa válasza erre a rettenetre az emberi jogok megtagadása és a passzivitás legyen.” „Az életek mentése nem lehet egyezkedés tárgya, és akadályozni a mentőhajók működését, vagy megtagadni számukra a kikötést: bűn” – fogalmaz a közös nyilatkozat.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: a február 9-ei kerekasztal; kép forrása: Sea-Watch Italy Twitter.