Az idős kanadai-amerikai popsztár az amerikai követség július 4. alkalmából rendezett fogadásán egy, a magyar nép és személyesen Orbán Viktor előtt tisztelgő versszakkal kiegészítve adta elő legismertebb szerzeményét, majd a közönséggel meg is tapsoltatta a jelenlévő miniszterelnököt. Orbán Viktor tisztelői szerint ez igazi gáláns úriemberi gesztus volt, a kormány kritikusainak egy része viszont rögtön személyi kultuszt kiáltott. Pedig ez a gesztus ennek a dalnak az esetében sokkal, de sokkal bonyolultabb. Popkulturális és kremlinológiai elemzés következik.
Sem a My Way, sem a szíriai-libanoni ortodox keresztény származású, kanadai születésű, de már évtizedek óta amerikai állampolgársággal is rendelkező Paul Anka, a poptörténet egyik első igazi sztárja nem igényelnek bemutatást. A dal, Anka és Sinatra kapcsolatára azonban azért érdemes kicsit kitérni, mert az ugyan a szerdai arénás Paul Anka koncertre készülő rajongók számára valószínűleg unalomig ismert, de még a követségi fogadásról beszámoló közmédia is azt írta, hogy Anka „Frank Sinatra My Way című klasszikusának” szövegét írta át, ami kissé azért igazságtalan Ankával, de Sinatrával szemben is.
A későbbi „My Way” zenéjét a francia Jacques Revaux és Claude François szerezte 1967-ben, és még ebben az évben az utóbbi vitte először sikerre Comme d’Habitude címmel. A François és Gilles Thibaut által írt francia szöveg a szerelem életben tartásának reménytelenségéről szól, és François France Gall francia énekesnővel való szakítása ihlette. A dalra gyorsan felfigyeltek Franciaországon kívül is – David Bowie-t már 1968 elején felkérte a kiadója egy angol feldolgozásra, ami aztán félbemaradt, de Bowie saját elmondása szerint később a daltöredéket és a sztorit inspirációként felhasználta egyik legmeghatározóbb dalához, a Life on Mars?-hoz, amit egy diszkrét „inspired by Frankie” megjegyzés jelez is a Honky Dory lemezborítóján.
Néhány hónappal később aztán az akkor húszas évei közepén, de már első sikeres korszakán túl járó, az amerikai sztárok többségéhez hasonlóan a brit beatzenekarok körüli őrület miatt a helyét kereső Paul Anka szerezte meg az angol feldolgozással kapcsolatos jogokat a szerzőktől, majd megírta a My Way közismert szövegét. A két évvel később először egy Anka-albumon megjelent Tom Jones-világslágerrel, a „She’s a Lady”-vel ellentétben azonban Anka eleve nem is készült arra, hogy ezt ő maga vigye sikerre. Szerinte ugyanis az új dalszöveg – egy sokat látott, de életével és főként döntéseivel maradéktalanul elégedett ember narcisztikus életvégi számvetése – eleve példaképének és barátjának, Sinatrának a nevében íródott.
A dal felajánlásának Anka visszaemlékezésein alapuló története szerint Sinatra reakciója az volt, hogy „That’s kooky, kid. We’re going in.” („Ez őrült cucc. Megcsináljuk.”) Ugyanakkor a Sinatra balhés, önfejű imidzsére épített szöveg annyira kivagyi és önbizalommal túltöltött lett, hogy ezt a mellényt később még maga az előadó is túl nagynak tartotta. A közönség által mindig kikövetelt, ezerszer előadott számokkal persze más sztároknak is ambivalens szokott lenni a viszonya, de Sinatra „Anka popdaláról” már a hetvenes években azt mondta Ervin Drake-nek, a legendás szövegírónak, hogy mindig fogcsikorgatva énekli a dalt, mert valójában utálja a melldöngetést.
Bármit is gondolt Sinatra a dalról, világslágerré Anka szándékának megfelelően az ő személyéhez kötődve vált, és szerencsére hosszú karrierje során még három évtizedig kezdte el énekelni a világ színpadain, hogy „now, the end is near”, úgyhogy esetében annyira szerencsére mégsem volt még közel a vég. A sztár 1998-ban bekövetkezett halála után néhány évvel aztán kezdetét vette Anka Sinatráénál is hosszabb karrierjének harmadik, máig tartó sikerkorszaka: a 2005-ös Rock Swings albumon szereplő modern rockszámok szvingfeldolgozásai újabb generációkkal ismertették meg a nevét, és természetesen Anka azóta tartó szvingesebb korszakának sok száz koncertjén hangzott el a My Way.
A dal ugyan nem tartozik a legtöbbször feldolgozott számok Lennon és McCartney szerzeményei által uralt csúcsmezőnyébe, de karrierjének meghatározó pontjain számos előadó találta meg magának Elvis Presleytől és Sherley Bassey-től Sid Viciouson át Gregor Józsefig, de természetesen meg lehet hallgatni finn szimfonikus metálban vagy Miley Cyrustól is. Bár a Gregor-feldolgozás Ruszanov András által írt magyar szövege szelíd-szerelmes, a másik közismert magyar változat, Komár László verziója pedig kifejezetten melankolikus, de az angol „eredeti” eléneklése mindig is az előadó hatalmas egójának, a tömegből kiemelkedő alakjának a felmutatására szolgált. Talán ezzel függhet össze az is, hogy sok politikus, például Gerhard Schröder, Szlobodan Milosevics és Donald Trump is rajongója lett a dalnak.
Nem véletlen, hogy – általában a felsoroltaknál kevésbé emlékezetes eredménnyel – tévés tehetségkutatónak és amatőr karaoke énekeseknek is nagy kedvence, emellett az angolszász országokban a temetéseken leggyakrabban játszott dalok egyike. Ahogy a Sparks énekli az erről a jelenségről írt, „When do I get to sing My Way”-című metaslágerében: ha ezt akarod énekelni, akkor várjál a sorodra türelmesen.
Viszont a dal legelszántabb kritikusai által egyenesen az életét folyamatosan törtetve leélő, kemény fejébe a módszereivel szemben semmilyen kételyt nem engedő férfi himnuszának tartott My Wayt természetesen nem kötelező mindenkinek véresen komolyan venni. Erre talán a legismertebb példa az, ahogy Martin Scorsese Nagymenőkjének végén csendül fel a Sid Vicious-féle verzió, jelezve, hogy kevésbé szerencsés esetben nem mindig vezet valahova az a bizonyos út.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy Ankánál kevés rutinosabb és vérprofibb előadó van: akkor kezdett el rendszeresen Las Vegasban koncertezni, amikor a Beatles betört Amerikába. Híres arról, hogy igyekszik mindenben kiszolgálni az aktuális közönségét, miközben egyáltalán nem kényes arra, hogy ezt mindig saját autonóm művészi elképzelései szerint tegye meg. Az előzmények alapján nem meglepetés, hogy elsősorban a mindenki által ismert és eleve másnak írt My Wayt használja fel a helyi és/vagy megrendelői igények kielégítésére.
A teljesség igénye nélkül kapott már kisebb vagy nagyobb szövegátírással „My Way Special Edition”-t az American Idol című tévés tehetségkutató, a MAPEI olasz építőipari alapanyaggyár („My Way – MAPEI” címmel), Warren Buffet, Mihail Gorbacsov és Vlagyimir Putyin is, hogy a zártkörű rendezvényekre írt verziókat, köztük az Ankával sok évtizedes barátságot ápoló Donald Trump egyik esküvőjén előadott változatot ne is említsük.
A szövegkiegészítések persze ritkán érik el az eredeti szöveg gondolati gazdagságát: ha a „he earns every cheer, that’s Vladimir /Vladimir Putin” sorokat vesszük alapul, akkor a papírból énekelt orbánviktoros verzió sem tűnik annyira esetlennek.
Azaz, bár ez nem sokat von le az értékéből, de nem valamiféle spontán, személyes lelkesedésen alapuló gesztusról van szó, hanem ez az előadó egy rendszeresen, ha messze nem is mindenkinek nyújtott, nyilván a megrendelővel minden esetben egyeztetett szolgáltatása.
Azaz teljesen meddő vita belemenni annak a kérdésnek a boncolgatásába, hogy Anka politikailag kit támogat, ahogy az se vezetett messzire, amikor az amerikai sajtó találgatta a Trump beiktatására tervezett, végül elvileg időpontegyeztetési problémák miatt más előadóval és a hagyományos szöveggel megvalósult My Way-éneklés kapcsán, hogy Anka akkor most Trump támogatója-e. Paul Anka letett annyit az asztalra, hogy megtarthassa magának, hogy ezek az aktualizált verziók mennyire szívből és mennyire a banki átutalás kellemes tudatából születnek meg.
A kormánysajtóban természetesen megfuttatott videó éppen ezért nyugodtan értékelhető a fellépést fizető megrendelő, azaz az Egyesült Államok kormánya, azon belül pedig David Cornstein nagykövet közvetlen üzenetének Orbán Viktor számára. Cornstein ugyanis – annyi más amerikai milliárdoshoz hasonlóan – nem meglepő módon szintén évtizedes jóbarátja Paul Ankának, utóbbi már 2001-ben, a jelenlegi budapesti nagykövet New York Állam pénzügyi főtisztviselőjének elnyerésére irányuló, később felfüggesztett kampányában is szerepelt Cornstein támogatójaként.
Aki pedig esetleg nem örülne annak, hogy Cornstein ilyen kedves a miniszterelnökkel, az még mindig vigasztalhatja magát a dalszöveggel, mint Nancy Sinatra tette a vég közelségét emlegetve a dal Trump általi felhasználása kapcsán.
Sepsi Tibor
Címlapfotó: Orbán Viktor Facebook
Míg a magyar kormány maga hívta be az országba az orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bankot (International Investment Bank – IIB)...
Nem először és attól tartok nem is utoljára írom le ezt a mondatot: Magyarországon elmaradt a közszereplők kommunista múlttal kapcsolatos...
Gerendai Károly cége 2016 nyarán nyitott strandot a budakalászi Lupa-tónál, ami mellett egy parkolót is kialakított a látogatóknak. A parkoló...
Az UNESCO a budapesti világörökségi helyszínnel kapcsolatos határozatáról és tartalmának hátteréről az Átlátszó is megemlékezett. Most annak a szakértői jelentésnek...
