Hibrid háború — „Az orosz propaganda háborús eszköz, aminek a zavarkeltés és rombolás a célja”

Az orosz dezinformáció elleni harc frontvonalában van Alya Shandra, az Euromaidan Press című ukrán hírportál alapítója. Az angol nyelvű internetes oldal célja, hogy ne csak a Kreml narratívája jusson el nyugatra arról, hogy mi is történik Ukrajnában. Shandra szerint nem szabad elfelejteni, hogy az orosz dezinformáció nem önmagáért van, hanem egy hibrid háború része, a célja pedig az, hogy zűrzavart keltsen és így rombolja le a jelenlegi geopolitikai világrendet. A manipuláció és propaganda témája iránt kutatóként is érdeklődő Shandrával Londonban, a Frontline Club dezinformáció-ellenes konferenciáján beszélgettünk.  

Társadalmi célú hirdetés

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az egyetemi kutatói világ és a környezetvédelem a háttere, nem pedig az újságírás. Hogyan jutott eszébe mégis internetes lapot alapítani?

A kijevi Majdanon 2013-ban kitört forradalom alatt kerestem, hogyan tehetném hasznossá magam. Mivel beszéltem angolul, elkezdtem külföldi híreket fordítani és hamar feltűnt, hogy mennyire más a valóság, mint amit az orosz dezinformáció terjeszt. És meglepett, hogy az orosz narratíva mennyire elterjedt az ukrán médiában, és az is, hogy Nyugat-Európában sokan inkább az orosz propagandának hittek, mint nekem, aki ott voltam a helyszínen.  Azért dolgoztam, hogy az igazságot is meghallják arról, ami Ukrajnában zajlik, ne csak az orosz propagandát. Azóta pedig egyre jobban érdekel, a kormányok hogyan képesek a lakosság nagy tömegeinek a gondolkodását manipulálni a média segítségével.

Az orosz dezinformáció már Európában is terjed, és a nyugati országokban is egyre jobban tartanak a választásokra gyakorolt hatásától. Hogyan lehet felvenni a harcot a dezinformációval, ha annak a terjesztése egy olyan hatalmas médiabirodalom feladata, mint ami a Kremlnek is van?

A nyugati médiában is rengeteg gond van, de egy nyugati demokráciában, ahol az emberek hozzászoktak, hogy a kormány ellenőrizhető, ahol van még legalább valamiennyi független média és ahol az emberekben fejlett a kritikai gondolkodás képessége, ott elég könnyű ezzel szembe szállni. De autoriter államokban, ahol a szólásszabadság korlátozott, a média kontroll alatt áll és nincs erős hagyománya az állampolgári aktivizmusnak, ott ez sokkal nehezebb.

Az első fontos feladat, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a dezinformáció csupán egy eleme egy a hibrid háborúnak, ami épp zajlik. Minden álhírt nem lehet cáfolni, de beszélni kell erről mert az embereknek tudniuk kell, hogy ez egy háborús eszköz.

Az Euromaidan Press egy angol nyelvű, kijevi székhelyű hírportál. Célja, hogy hiteles híreket közvetítsen a világ felé Ukrajnából. Nevét az Euromaidan néven elhíresült, 2013 végén kirobbant tüntetéssorozatról- és forradalomról kapta, amely elsöpörte az oroszbarát kijevi kormányt. Az Euromaidan Press 2014 januárjában indult, alapítója Alya Shandra, akinek az volt a célja, hogy ne csak az orosz kormány narratívája jusson el a nyugati közönséghez arról, ami Ukrajnában történik. A hírportál non-profit formában működik.

Van egy harci technika, amelyet reflexív kontrollnak hívnak. Ez az egyik módszer, amivel a Szovjetunió a hidegháború idején használt. Katonailag és gazdaságilag gyengébb volt, mint a Nyugat, ezért elkezdett használni egy csomó más eszközt a megtévesztésükre, hogy megkapja amit akar katonai erőfeszítés nélkül is. Most az történik, hogy Oroszország részletesen tanulmányozza azoknak az országoknak a lakosságát, amelyeket befolyásolni akar, és az EU-tagországok ide tartoznak, mert fel akarja bomlasztani az EU-t és lerombolni a jelenlegi világrendet. Ezért minden egyes ország lakosságát tanulmányozza, hogy megállapítsa, melyek az adott társadalom gyenge pontjai, és hogy kijátssza és saját céljaira kihasználja ezeket. Magyarországon például világosan látja, hogy a migráció ilyen ügy, és ezt kihasználja olyan módon, hogy minél erősebben kiélezze Magyarország és a többi EU-tagállam között a konfliktust.

Nagyon meglepődtem például, amikor az úgynevezett Szurkov-leaket olvastam, ami nem más, mint Vlagyimir Putyin egy tanácsadójának kiszivárgott levelei. Először nem értettem, a levelek nagy része miért egyszerű ukrán médiafigyelés: voltak, akik 24 órában nézték az ukrán tévécsatornákat, jegyzeteltek, és ebből felvázolták a politikai közbeszéd irányait. Az orosz kormány tehát belső, helyi segítséggel felméri, mik a gyenge pontok, melyekre lehet hatni. Ezért az orosz politikai befolyást el lehet rejteni legitim belpolitikai kérdések mögé, és emiatt nagy kihívás néha még észrevenni is.

Mi az orosz vezetés célja mindezzel?

Ukrajnában az, hogy megakadályozzák az ország nyugati integrációját és NATO-csatlakozását. Tágabban értelmezve az, hogy fenntartsák a befolyást Oroszország közeli határainál, az egykori Szovjetunió országaiban. Nyugaton, az Egyesült Államokban és Európában feltehetően az a cél, hogy lerombolják a létező világrendet. A szovjet időkkel ellentétben Oroszország most nem egy konkrét világnézetet exportál, nem akar senkit meggyőzni semmiről, egyszerűen csak le akarja rombolni a világ vezetői erőinek a hatalmát és feldarabolni a szövetségüket.

Melyek ennek a kisebb, mindennapos lépései? Saját politikai erők hatalomra juttatása egyes országokban?

A reflexív kontroll segítségével folytatott háborúnak az a lényege, hogy folyamatosan tanulmányozzák egy adott ország politikai életét, társadalmát és azt keresik, mit ronthatnának el benne. Ez minden országban más. Spanyoloroszágban ez a katalán függetlenségi törekvések támogatását jelenti, Nagy-Britanniában a Brexitet. Egyelőre nem jelenthetjük ki biztosan, hogy az Egyesült Államokban az oroszok álltak Donald Trump megválasztása mögött, és a cél feltehetően nem is feltétlenül Trump támogatása volt, hanem hogy iszonyú káoszt generáljanak. Az általános cél a társadalmak meggyengítése. Hogy mi, az ellenfeleik, egymással veszekedjünk. Élezni a megosztottságot, felnagyítani a véleménykülönbségeket. Minél jobban széttördezett egy társadalom, annál könnyebb ezt elérni.

Magyarországon a kormánypropaganda gépezete maga terjeszti az orosz álláspontot, Orbán Viktor miniszterelnök pedig nagyon gyakran az orosz érdekeknek megfelelően viselkedik a diplomáciai színtéren. Lehetséges, hogy a Kreml egy egész országot használjon arra, hogy zavart keltsen egy közösségben, az Európai Unióban?

Ehhez jobban kellene ismerni a magyar és az orosz kormány tagjai közötti kapcsolatokat, de lehetséges, hogy egybevágnak Orbán Viktor törekvései, hogy minél inkább autoriter módon kormányozza az országot, és Oroszország érdekei, hogy elpusztítsa az EU-t. Lehet, hogy ebből a szempontból ez egy gyümölcsöző együttműködés, ahol a két oldal kölcsönösen segíti egymást. Nem tudom, Orbán kap-e orosz pénzt, a magyar újságírók feladata ezt kideríteni.

Az újságíróknak vajon feladata, hogy megcáfolja és leleplezze az álhíreket? Iszonyúan sok energiát és időt emészt fel, ami a kritikusok szerint ezzel elveszi az időt a valódi munkától.

Ez jó kérdés, de szerintem igenis le kell leplezni az álhíreket, pláne azokat, amelyek nagyon nagy figyelmet kapnak. Mi azt csináljuk, hogy megkeressük azokat a sztorikat, amelyek a legnagyobb károkat tudják okozni Ukrajnában, és azokkal foglalkozunk. Arra kell fordítani az energiánkat, amiket lehetséges és érdemes megcáfolni. Eközben pedig írni kell arról, milyen hatása van az orosz dezinformációnak, hiszen valós következményei vannak egyes emberek számára.

Van, hogy egy 19 éves fiút terrorizmussal vádolnak, és teli van vele a média, csak azért, hogy fenntartsák a képet, hogy az ukránok terroristák, akik, ellen harcolni kell. Másokról azt mondják, szabotőrök, akik a Krímbe készültek. Nehéz megállapítani, mi van ezek a történetek mögött, de többségük minden bizonnyal ártatlan. A tévés szerepléseik és nyilatkozataik összefüggéstelenek, és a „beismerő vallomások” egyértelműen betanult szövegek. Akik pedig kiszabadultak, kínzásokról számolnak be: elektrosokkolásról, szimulált kivégzésekről, amik után bármit „bevallottak.” Ez a propaganda extrém szintje, hús-vér áldozatokkal.

Van kiút a jelenlegi álhír-világból?

Remélem. Az biztos, hogy dolgozni kell rajta, mert ha nem csinálunk semmit, akkor folytatódni fog tovább. Már folyik a párbeszéd a közösségimédia-óriások és a kormányok között arról, hogy mit lehetne tenni az álhírek és az orosz propaganda ellen, és ennek egy teljes értékű rivális stratégiává kell fejlődnie.

Kiemelt kép: Alya Shandra. A szerző felvétele.