Bajok vannak a százmilliós alagi tréningpályával, két galoppló is a lábát törte

Tíznél többre becsülik az elmúlt hónapokban súlyosan lesérült, ezért sportcélokra használhatatlanná vált lovak számát azok a galoppló-tulajdonosok, akik az állami tulajdonú Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégiai Kft.-hez fordultak feldúltságukban. Legkevesebb két állatot el is kellett pusztítani a sérülés miatt a dunakeszi-alagi versenypályán – tudtuk meg. Az idomárok, tulajdonosok és futtatók a pár éve, százmilliós költséggel kiépített edzőpálya rossz talajviszonyait okolják.

Az alagi lóversenypálya és kiszolgáló környezete akár turisztikai attrakció, de legalábbis remek kirándulóhely is lehetne, annyira csodaszép. Ingatlanos-szakzsargonban ősfás, voltaképpen erdős-ligetes területet érdemes magunk elé képzelni. Ez öleli körül a – ha nem is brit értelemben, de alapvetően gondosan – kaszált tréning és versenypályát. A teljes terület több, mint száz hektár Budapest és Dunakeszi határában. Az istállókon kívül szolgálati lakásként funkcionáló házikók is megbújnak a fák közt: többnyire gondosan ápolt, esetenként szlömösebb szép, régi épületek. Fényévekkel barátságosabb környék, mint Dunakeszi puccos, lakóparkos része.

Most mégis aggodalmas hangok hallatszanak innen is, onnan is a telepen. „Orosz rulett” – az egyik ismert, de neve elhallgatását kérő idomár jellemezte így a viszonylag új, pár éve felújított tréningpálya talajviszonyain való edzést.

Az utóbbi hónapokban számos kisebb-nagyobb baleset is történt az úgynevezett nyári tréningpályákon – egy 2800 és egy kisebb, 1600 méteres vágtapályán. Beszélgetőpartnereink némiképp eltérően kalkulálták az adatokat, de az bizonyosnak tűnik, hogy tíznél is több ló sérült le úgy, hogy sportcélokra használhatatlanná vált, legkevesebb kettőt el is kellett altatni lábtörés miatt. A tulajok és idomárok, akikkel beszéltünk, a talajviszonyokat okolják emiatt.

A Magyarországi Telivérfuttatók Egyesülete a pályafenntartó állami céghez, a Kincsem Nemzeti Kft.-hez fordult a helyzet mielőbbi rendezéséért. Erről tagságukat is tájékoztatták.

60 kilométer per órával érkezik 600 kiló

A tájékoztató közleményhez mellékelt fényképeken látszik is, miért okolják a talajt: bejárásukon jókora köveket szedtek fel a pályáról. Az egyik idomár telefonján még nagyobb, zsömleméretű kőről is tárol felvételt, kisebbeket pedig mi is találtunk párat szerdai sétánkon, teljes képgalériánk itt nézegethető.

A galoppsport lényege – ellentétben az inkább az idomítottságra, ügyességre hangsúlyt fektető lovas sportokkal, a díjlovaglással, a díjugratással és a lovastusával – elsősorban a gyorsaság. A kifejezetten erre a célra kitenyésztett angol telivérek elegáns küllemű, vékony testfelépítésű, érzékeny idegrendszerű jószágok. Még edzés közben sem ritka az 50-55, de akár 60 kilométer/órás sebesség sem, amit a zsoké elér velük.

A ló úgynevezett versenyvágtában egyetlen lábára érkezik a „lebegő” szakasz után – a versenykör közepe felől nézve a külső hátsóra -, ami ilyenkor az állat 400-600 kilós súlyának akár a hétszeresével csapódik a földbe. Márpedig ezzel az irammal és testtömeggel rátaposni egy féltégla nagyságú talajelemre, máris kész a baj, ez könnyen érthető. A bizonyítási gondot inkább az okozná, hogy nehéz igazolni, pontosan melyik kőtől, hol történt a végzetes sérülés.

A nyári tréningpálya talaja korábban homok volt. A trénerek és a zsokék ezzel sem voltak elégedettek, mondván, nehezen lovagolható „púderré” vált már enyhe szárazság esetén is, ráadásul képtelenségnek tűnt egyenletesre boronálni. Általános volt tehát az öröm a pár évvel ezelőtti csere idején. Nemzetközi fejlesztésű úgynevezett szintetikus talajt kaptak, aminek lényege laikusan megfogalmazva, hogy köves, kavicsos aljzatra vízzáró-vízelvezető réteg kerül, amit a homokhoz hasonlatos, hulladékokból, például rongydarabokból álló anyaggal borítanak. Utóbbi lényege, hogy jobban tartja a nedvességet, ám nem képez pocsolyákat, ellentétben a homokkal.

A lovasok szerint azért lehet, hogy a hibák csak most jönnek elő, mert az évek során megsüllyedhetett az aljtalaj. Azt tapasztalják: a boronáló gépek, de már a gyorsabban haladó lovak is mintegy kijárják, felkapálják a felső réteget, kiásva a kisebb-nagyobb köveket alulról. Azt pedig csak vélelmezik, hogy valami gond lehet a közbülső vízzáró-szigetelő réteggel.

Mi is leástunk ott-jártunkkor több helyen is – a lyukakat természetesen gondosan visszatemettük utóbb, aggodalomra semmi ok -, s azt láttuk: kb tíz centiméter vastag „műhomok” alatt egy kemény, cementszerű réteg található, amiben valóban találhatók itt-ott kövek is.

A Kincsem Nemzeti Kft. érdeklődésünkre ezt válaszolta:

„Dunakeszi-Alagon közép-európai viszonylatban kiemelten kedvezőek a tréningezési lehetőségek, feltételek. A talaj karbantartása nemzetközi szinten, magas minőségű karbantartó géppel történik.  Az elmúlt hetekben valóban észleltek köveket a „nyári pályán”, amely kapcsán helyszíni bejárást tartunk, és ez alapján döntünk az esetlegesen szükséges lépésekről.”

Szintetikus talaj 147+149 millióért?

Kiegészítő kérdést is küldtünk utóbb, ami kifejezetten a talajcsere-beruházásra vonatkozott. A válasz megérkeztéig a Közbeszerzési Értesítő alapján próbáltuk megfejteni, melyik beszerzés vonatkozhat a talajcserére.

Ötletük mindenesetre van, méghozzá ez a tender „az alagi lóversenypálya és tréningközpont galopp pálya felújítására”. A 2015 májusában zárult közbeszerzést az Andrame-Bau Kft. nyerte az eredetileg becsült szerződési értéknél 0,5 millióval olcsóbb, 147 millió forintos ajánlatával. Fél évvel korábban ugyanez a cég vihetett el egy hasonló pályafelújító munkát a szintén a Kincsem Nemzeti Kft. által működtetett budapesti Kincsem Parkban 149 millióért.

A csengeri és budapesti magánszemélyek tulajdonában álló, tavaly 667 milliós árbevétellel gazdálkodó kft. valóságos közbeszerzési favoritnak tűnik. Bár elérhető honlapot a sokadik oldalon sem dob fel hozzájuk a Google, elsősorban megyei kormányhivatalok tenderein szerepelnek szépen.

E sorok írója bő húsz évvel ezelőtt cikkezett először lóversenyügyekről (a már nem létező Népszabadságba). Már akkor értetlenül fogadta, hogy miként lehetséges, hogy ami a világ csaknem minden részén aranybánya, Magyarországon vastagon veszteséges üzlet. Mintha időkapszulába kerültem volna: a tulajdonosok panaszai is nagyjából ugyanazok – főképp a soványkának érzett jutalék a fogadási bevételből – mint annak idején.

Hogy miért nem mernek névvel nyilatkozni? Erre igen egyszerű a válasz. A hatályos versenyszabályzat olyan különös fordulatokat is tartalmaz, ami miatt alappal gondolhatják, hogy megüthetik a bokájukat. Akár az idomári- vagy versenylovasi engedélyüket is kockáztatják.

A teljes sportágat ellenőrző Lóversenyzést Felügyelő Bizottság például „megbüntet minden olyan cselekményt (…) elkövető személyt, aki (…) a galoppsport jó híre szempontjából kifogásolható, vagy a versenyek lebonyolításában közreműködők tekintélyét sérti, vagy működésüket akadályozza”. A bizottság elnökét és tagjait a földművelési miniszter nevezi ki.

Főszereplők a lovin

• Tenyésztő: nem szorul különösebb magyarázatra. Lehet a későbbiekben is tulajdonosa a versenylónak.
• Futtató vagy tulajdonos: a versenyzés fő finanszírozója, megveszi (vagy ménesében kineveli) a versenylovat, fizeti a tartását, a vele dolgozók bérét. Akad csak egy-két lovat tartó hobbista és akár több tucatnyit futtató is.
• Idomár vagy tréner: a ló versenyre felkészítéséért felelős, jellemzően vállalkozó, aki az istállóját gazdasági főnökként vezeti, s elszámol a tulajdonossal. Ő foglalkoztatja a zsokékat vagy ügetőn a hajtókat.
• Versenylovas vagy zsoké: a versenyüzem sztárja. Általában lovászként kezdi a karrierjét, ha rátermettséget mutat, lovaglási engedélyt szerez, 25 verseny után zsokéjelölt, majd a 40. versenye után zsoké. Általában alacsony termetű, könnyűsúlyú ember.
• Hajtó: majdnem az az ügetőn, aki a galoppon a zsoké. Az ügetőn azonban a tényleges főszereplők általában trénerek is, hivatalosan idomárhajtók. A karrierút hasonló, a kezdet ugyanúgy istállószolgálat.
• Lóversenyzést Felügyelő Bizottság: egyetlen szervezet, ami a versenyközeg fölött áll. Kijelöli a versenyintézőség tagjait, dönt az engedélyek (licencek) kiadásáról, fellebbezési fórum a versenyintézőség döntéseinél, általában a lóversenyzés legfőbb felügyelő szervezete. Elnökét és tagjait a földművelési miniszter nevezi ki.

(A definíciók innen.)

1,4 milliárd veszteség, 12 milliárd adósság

Szintén időutazás a céges mérleg böngészése, csak a nagyságrendek változtak, a veszteség nem. A Kincsem Kft. horribilis 1,4 milliárd forintos veszteséget termelt tavaly, 400 millióval többet, mint 2016-ban. Tartozásai tetemesek, 11,9 milliárd forintra rúgnak. Egyebek mellett a tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től kapott még 2015-ben 1,5 milliárd forint tulajdonosi kölcsönt a cég. Adósa (volt a mérlegzáráskor legalábbis) az önkormányzatoknak is: 67 millió forintnyi építményadó kifizetésére voltak kénytelenek haladékot kérni.

A kiadások között föltűnő a reklámra fordított pénzek megugrása: csaknem a tízszeresére, 37 millió forintról 337 millióra emelkedett a propagandára költött összeg. A lovi honlapján közzétett szerződéslista szerint a tavalyi legnagyobb, 420 milliós tétel a marketingről szóló megállapodás, amit a kormányzattól nem távoli Young-Trinty-Sprint Konzorcium húzott be. Közel 50 milliót fizettek Pintér Sándor volt cégének, a Civil Biztonsági Zrt.-nek őrzésért.

Veszteséges a testvércég, a Magyar Lóverseny-fogadást Szervező Kft. is, itt 703 millió a 2017-es mínusz.

Mindkét céget Pécsi István vezeti havi 1,2 millió forintos alapbérért. Ő valamikor szpíkerként (versenykommentátorként) kezdte a lovin, ahol a bennfentesek a Fidesszel nem ellenséges Lázár Vilmos lovasszövetségi elnök emberének tartják.

A menedzser több vasat is tart a tűzben. A lóversenyzés csúcsán tevékenykedik, miközben családja lótartóként is jelen van a porondon (nincsen olyan szabály, ami ezt tiltaná). A nagy reménységnek tartott Tour To Paris nevű versenyló Pécsi apósa, Hammersberg Elemér tulajdona – a lovat Overdose-hoz hasonlítják a Pécsi által igazgatott lovi hivatalos oldalán. Emlékeztető: a lovi alapvető funkciója a sportfogadás, aminek akár a befolyásolására is alkalmas lehet egy ilyen írás.

A fiatal mént nyilvános Facebook-posztja szerint Pécsi István felesége alkalmanként lovagolja is, ezen a májusi képen pedig a házaspár együtt örül Tour To Paris győzelmének. Miközben az alagi telep vezetője az asszony testvére, azaz Pécsi igazgató sógora, ifjabb Hammersberg Elemér – mindez együtt a némaságra kárhoztatott lovasemberek szerint a nepotizmus határait súrolja.

Rádi Antónia

Fotók: a szerző felvételei.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom