Orbán Viktor, a német bombagyáros és az orosz maffiafőnök – változatok egy kompromatra

Az orosz nyelvű Insider portál szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök még ellenzéki politikusként, a kilencvenes évek elején állítólag kenőpénzt vett át a „bombagyáros” Dietmar Clodótól. A német márkamillióval teli táskát Clodo szerint Szemjon Mogiljevics maffiafőnök küldte volna választási hozzájárulás gyanánt. A témát az Insider.ru terítette a Putyin-látogatás apropóján, kapcsolatot sejtetve Orbán különös oroszbarát politikai fordulata és az állítólagos pénzátadásról készült videó között. Az ügyben az LMP társelnökei írásbeli kérdéssel fordultak a belügyminiszterhez egyebek mellett azt tudakolva, lehet-e az oroszoknak kompromittáló videójuk a miniszterelnökről?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Adj SZJA 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka: 18516641-1-42

Kompromat – a fél világ megtanulta az elmúlt hetekben az orosz kifejezést a politikai manipulációt szolgáló lejárató bizonyítékokról. Az Insider orosz nyelvű honlap február eleji, Vlagyimir Putyin orosz elnök budapesti látogatására időzített cikke arra a következtetésre jut: a Kreml, nem csak a nyugati világ vezető nagyhatalmaival kapcsolatban, de Magyarországon, magyar ügyekben is gyűjthet, használhat kompromatot. Legalábbis így tálalta az Insider szerzője, Anastasia Kirilenko azt a pálfordulást, amivel Orbán a 2009 előtti markánsan oroszellenes retorikától minden átmenet nélkül eljutott a gejl Kreml-barátságig.

Az Insider cikkének magyar fordítását teljes egészében Ara-Kovács Attila, a DK politikusa közölte a nyilvános Facebook-oldalán.

A Facebookon gyorsan terjedő cikk nyomán az LMP vezetői, Szél Bernadett és Hadházy Ákos írásbeli kérdéssel fordultak Pintér Sándor belügyminiszterhez, akit Jürgen Roth újságíró nem tudott nyilatkozatra bírni a témában.

Az Insider Jürgen Roth német oknyomozó író-újságíró nemrégiben megjelent Schmutzige Demokratie (Piszkos demokrácia) című könyvére és más forrásokra hivatkozva ismertet egy több mint húszéves történetet.

A cikk szerint Dietmar Clodo, akit Magyarországon 2002-ben elítéltek bombagyárosként, a kilencvenes évek elején Szemjon Mogiljevicsnek, az orosz-ajkú alvilág akkoriban Budapesten élő fejének dolgozott. Ebben a minőségében, „Szeva bácsi” megbízásából korrupt magyar rendőröknek és politikusoknak adott át kenőpénzt. A cikk felidézi azokat a vádakat, hogy az ügyben 1994-ben, a parlamenti választások előtt az akkor ellenzéki pártvezér, Orbán Viktor is érintetté vált.

A pénzzel, a konkrét esetben egymillió német márkával teli táska átadásáról Mogiljevics kérésére állítólag videófelvétel is készült. A történetet Clodo írásba is adta Roth-nak, aki ügyvédei tanácsára mégsem nevezte meg könyvében a magyar miniszterelnököt. Az iratot Roth az Átlátszónak is megmutatta, annak eredetiségét érdeklődésünkre maga Clodo is megerősítette.

„A kilencvenes években Budapesten éltem, ahol tanácsadással foglalkoztam, és a SAS nevű magán őrző-védő cég tulajdonosa voltam. Ott ismerkedtem meg Szemjon Mogiljevics ismert üzletemberrel. […]. A közeli bizalmas viszony miatt azzal bízott meg engem a kilencvenes évek közepén, 1993 és 1996 között, hogy pénzt adjak át különböző embereknek. Az egyik ilyen ember Pintér Sándor volt. Abban az időben csak azt tudtam róla, hogy valamilyen magas tisztséget tölt be a rendőrségnél, s hogy természetesen Mogiljevics úrnak dolgozott. Később ismerkedtem meg vele hivatalosan, amikor elkerült a rendőrségtől.

Ez 1996/97-ben történt. Szemjon Mogiljevics megkért arra, hogy vigyek Pintérnek pénzt, amit én megtettem. Világos volt számomra, hogy ezek befolyásos emberek voltak. Pintér Sándor számomra akkor csak az egyik korrumpált személy volt a sok közül, akiknek borítékokat adtam át Mogiljevics nevében. A házamban, a Meggy utca 19-ben fogadtam őt és másokat, Budapest harmadik kerületében. A pénzt borítékban adtam át. 10-10.000 német márka volt bennük. Ez 1996 végéig folyt, később ezek a műveletek valaki máson keresztül folytak. Egyik alkalommal 1994 tavaszán, a parlamenti választások előtt nem sokkal Mogiljevics tolmácsa hozott nekem egy bőröndöt, amelyben körülbelül egy millió márka volt.

Egy fiatalembernek szánták. Ez a fiatalember nem akart bejönni a házamba. Azt mondtam neki: »Idefigyeljen, van nálam egy bőrönd ezzel a francos pénzzel. Én nem akarok kimenni ezzel a bőrönddel az utcára. Ha visszautasítja, akkor visszaadom Mogiljevics úrnak, hogy vigye vissza a milliókkal teli bőröndöt. Nekem mindegy.« Végül feljött hozzám egy koros úr kíséretében, s én odavittem a pénzes bőröndöt. Nem érdekelt akkor, hogy ki volt ez az ember. Csak a parlamenti választások után értettem meg, hogy ez a fiatalember Orbán Viktor volt a FIDESZ-ből. Mogiljevics ezt a »választási kampányt fordító hozzájárulásnak« nevezte.

Az »aprópénzüket« rendszeresen felvevők között – mások mellett – ott volt Tonhauser László, a budapesti rendőrség szervezett bűnözés elleni részlegének vezetője, Sándor István, rendőrségi vezető-nyomozó és Juszt László, a média befolyásos képviselője.

Hogy miért kellett épp nekem átadni ezeket a pénzeket, annak fő oka az volt, hogy nekem semmi közös dolgom sem volt oroszokkal, s engem, mint a független Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara nemzetközi szekciójának elnökét meglehetősen komolyan vettek. A hamis tanúzás büntetendő voltának tudatában kijelentem, hogy igazat mondtam.

Regensburg 06/15/2016.”

Az Insider cikke szerint ezek a videófelvételek Mogiljevics közvetítésével olyan, az orosz hírszerzéshez kötődő kezekbe kerülhettek, ahol kompromattá válhattak.

Megpróbáltuk megszólaltani valamennyi érintettet a hihetetlen történet tisztázására. Nem futottunk rossz arányt, megkeresésünkre csak a kormányszóvivői iroda nem válaszolt egyelőre. Tőlük a reagálás felajánlásán kívül azt is kérdeztük, kértek/terveznek-e kérni esetleg jogi elégtételt az Insider.ru-tól. A kormányszóvivői iroda egyébként sem az Insider-nek, sem Roth-nak sem válaszolt az ügyben.

A jelenleg Moszkvában élő Mogiljevics ügyvédje, közvetítő útján üzente az Átlátszónak, hogy ügyfele egyelőre nem kíván nyilatkozni. Beszéltünk ellenben Dietmar Clodóval többször is, váltottunk leveleket Jürgen Roth-tal, illetve egy magyarországi ügyészségi forrásunk is megerősítette, hogy Clodó évtizedekkel korábban is így adta elő a történteket.

Fontos tudni, hogy Roth könyvében – mint a szerző elárulta, jogászai tanácsára – nem nevezte meg Orbánt, akit „akkor még fiatal, ma már rendkívül komoly befolyással bíró magyar politikusként” fest le. Hasonlóan tett, szintén jogi konzultáció után a HVG is, amely 2013 szeptemberében közölt interjút Clodóval.

Jürgen Roth: Pintér Sándor titka

Jürgen Roth német író régóta, számos könyben foglalkozik a szervezett bűnözés és a politika kapcsolatával, teszi mindezt különös figyelemmel Kelet-Európára. A “Schmutzige Demokratie” (Piszkos Demokrácia) címmel németül tavaly megjelent, Magyarországon is rendelhető új könyvében tekintélyuralmi rendszereket és a bennük burjánzó korrupciót mutatja be. Egy különösen markáns példája erre Magyarország: a könyv 77-92. oldalán Dietmar Clodo egykori „bombagyáros”, Pintér Sándor örökös belügyminiszter, és Szemjon Mogiljevics orosz maffiafőnök az 1990-es években kialakult kapcsolatát veszi górcső alá. A könyvfejezetet az Átlátszó fordításában, a szerző engedélyével teljes egészében itt közöltük.

Hogy a két forrásban is „csak” névtelenül körülírt kulcsszereplő azonos Orbánnal, pontosabban, hogy őróla beszélt Clodo, egyrészt onnan tudni, hogy a hetilapos interjút történetesen az Átlátszó mostani írásának szerzője készítette, akkor még HVG-s színekben. Roth pedig tavaly októberben, az osztrák közszolgálati televíziónak, az ORF-nek nyilatkozva végül néven nevezte Orbánt, ahogy a riportban nyilatkozó Clodo is.

Clodót egyébként most is megkerestük, ő pedig újfent megerősítette az elhangzottakat, és jelezte, nincsen kifogása, hogy ismét hivatkozzunk rá. A HVG-interjú és a Roth-könyv, illetve az utóbbira hivatkozó Insider szinte teljesen azonos módon írja le Clodo sztoriját.

Roth könyvének ezt a fejezetét magyar fordításban közöltük is – az eredeti szövegen a szerző engedélyével annyit változtatva, hogy az egyik néven nevezett és pontos titulussal is megjelölt nyomozóhatósági forrásnak a magyar változatban csak a monogramját használjuk.

Némi eltérés ugyanakkor mégis látszik a két sztori között, és akadnak más elvarratlannak tűnő szálak is. Ezekre megkíséreltünk választ találni. Például:

1. Nehezen képzelhető el, hogy az akkor már évek óta Magyarországon élő Clodo ne ismerte volna fel arcról 1994-ben az 1989-es újratetemetési beszéde óta országosan, sőt a nemzetközi porondon is ismert politikust. Clodo ezzel kapcsolatban ma is úgy reagál, hogy semennyire nem érdekelte a magyar politika. Kérést teljesített, a kuncsaftok számára érdektelen korrupt alakoknak tűntek – mondta ezúttal is munkatársunknak.

2. A Roth-könyvben szerepel, de a HVG-nek annak idején nem említette, hogy Orbán nem egyedül, hanem kísérővel, egy „idősebb úrral” érkezett Clodo Meggy utcai lakására. Clodo szerint ennek nincsen jelentősége, nem is emlékezik, hogy említette vagy sem annak idején. Csakhogy így befalsul kicsit az akkor a HVG-nek adott, életszerűnek tűnő válasza, miszerint Orbán – akárcsak a többi „vendég” – azért ment maga, azért nem küldött mást a pénzért, mert félt, hogy megbízottja meglopná és/vagy megzsarolná. Ugyanis kísérője is visszaélhetett (volna) az információval.

3. A Roth-könyv fő sztorija nem is Orbán volt – akit, mint említettük, a szerző nem is nevezett meg, csak később az ORF-nek nyilatkozva -, hanem Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter. Aki a könyv szerint akkoriban, volt országos rendőr-főkapitányként, 1995-körül szintén vett át „csomagokat” Clodótól. Ebben az esetben kifejezett ellentmondás feszül a korábbi (HVG-s) közléssel.

A HVG ugyanis nem írt arról, hogy Pintér pénzt kapott volna Clodótól. A hetilapos interjúban Clodo azt állította, Pintérrel 1997-ben találkozott először, cége termékbemutatóján Táborfalván, a katonai bázison. Ezt a bemutatót követte az a majdnem megkötött ügylet, amiben Pintér cége, a Preventív-Security vett volna biztonsági üveget Clodótól.

4. Most arra kértük Clodót, magyarázza el, hogy egy alapvetően Pintér miatt – a miniszter preventíves tárgyalópartnere, Horváth András nyugalmazott rendőr tábornok miniszteri biztosi kinevezése apropóján – kért interjúban hogyhogy éppen egy ilyen delikát szálról feledkezett meg. Clodo ismét azt fejtegette: nem foglalkozott Mogiljevics ügyfeleivel, Pintérről is csak annyit tudott, hogy valami fejes a rendőrségen. Később, 1997-ben ellenben „hivatalosan” is megismerkedtek – Pintér ekkor már biztonsági vállalkozó volt.

Javít Clodo megbicsakló hitelességén, hogy a Roth-könyv szerint Pintér arra kapta a pénzt, hogy a Mogiljevics által felügyelt orosz-ukrán maffia háborítatlanul tevékenykedhessen Magyarországon. Ezért-e vagy sem, sok háborgatást kétségtelenül nem szenvedett az orosz ajkú alvilág ekkoriban.

A szöveget hitetlenkedve fogadók egyik fő elmélete az, hogy Orbán az utóbbi években Európa-szintű politikai tényezővé törekedett, ezért – egyéni megfontolásból vagy mások érdekeinek megfelelve – Clodo kieszelt egy bombasztikus, de fals sztorit a lejáratására. Vagyis éppen hogy ő teríti a kompromatot.

Ennél azonban bonyolultabb a helyzet. A könyv ominózus fejezetének magyar fordításában B. J.-ként emlegetett volt nyomozó ügyész Roth-nak elmondta, „annak idején” Clodo már ismertette vele a históriát. A német szövegből csak sejthető, hogy B. J. a Clodo, illetve a „bombagyáros” régi ellenlábasa, Sándor „Papa” István egykori rendőr elleni nyomozások során hallhatta a történetet.

A volt nyomozó ügyész most az Átlátszónak ezt úgy pontosította, hogy a „Papa”-üggyel kapcsolatban beszéltek, ahol Clodo tanúvallomást tett. Ez a kilencvenes évek végén történt, de ennél pontosabban nem tudja meghatározni a dátumot. Így azt sem, hogy az első Orbán-kormány 1998 tavaszi eskütétele előtt vagy után. Vagyis Orbán „csak” ellenzéki vezető volt-e akkoriban vagy a kisgazdákkal koalíciós kormány feje.

Akármelyik is, az biztos, hogy jelenlegi, NER-es hatalmával akkori befolyása nem vethető össze. És az is bizonyosnak tűnik, hogy a sztori nem új keletű.

A kalandor koronatanú

Tizenéves fejjel is megjárta a börtönt a kalandos előéletű Dietmar Clodo – akkor kommunista aktivistaként, mivel belekeveredett a Vörös Hadsereg Frakció (német rövidítéssel RAF) terrorszervezet kapcsolatrendszerébe. Magyar börtönévei kevésbé tűnnek ideológiai alapúnak. Ő a mai napig állítja, hogy koncepciós eljárások folytak ellene a kilencvenes évek végén Budapesten.

Nyolcadrendű vádlottként három évet kapott egy nagyszabású pénzhamisítási ügyben, s az ítélethozatal másnapján meg kellett kezdenie a büntetés letöltését. Azt maga sem tagadta, hogy ő szerezte be 1994-ben a bankónyomtatásra is alkalmas biztonsági papírt a Diósgyőri Papírgyárból. A végfelhasználó, legálisan, lepapírozva az afgán kormány volt – állítja következetesen ma is.

Védekezését, miszerint ő nem tudott arról, hogy másokhoz is került a szállítmányból, nem fogadta el a bíróság. A vádlottak 900 darab hamis ötezer forintost készítettek nem túl szofisztikált módon, fénymásolóval.

Nagyobb tétel volt a „bombagyáré”, a rendőrség legalábbis azt várta – amúgy hiába – az eljárástól, hogy fény derül a kilencvenes évek robbantásos merényleteire, alvilági leszámolásaira. Clodót, illetve társait, Leonyid Kolcsinszkijt és Vlagyimir Volkovot 1998 június elején fogták el, nem kis részben a magyar rendőrbesúgó és ukrán maffiavezér, Leonyid Sztecura információi alapján.

Kolcsinszkij valóban működtetett bombalabort és tartott fenn valóságos fegyverarzenált egy Clodo által bérelt ingatlanban. A német férfi azonban ezúttal is úgy védekezett, mint a pénzhamisítási ügyben: azt mondta, nem tudta, min ügyködött Kolcsinszkij. Az érvelést itt sem díjazta a törvényszék, Clodo végül 9 évet kapott 2002-ben. A végrehajtást nem sokkal később átadták a német hatóságoknak, akik 2005-ben szabadon engedték. Azóta biztonsági vállalkozást futtat moszkvai irodával.

Miért tette volna meg bűnbaknak a magyar nyomozóhatóság Clodót? Szerinte egyrészt azért, mert tudott róla, hogy a német hatóságok szaglásztak ekkoriban Magyarországon, azt gyanítva, hogy nyoma veszett azon márkamilliók egy részének, amit a német kormány a magyar rendőrség korrupcióellenes munkája támogatásául adott. Ráadásul összeveszett Pintérrel, Clodo szerint annyira, hogy dulakodtak is – azon, hogy cége milyen biztonsági üveget szállítson.

Harmadik ok pedig a különféle maffiák háborúi Budapesten: Clodo maga sem titkolta Szemjon Mogiljecsiccsel való jó viszonyát, a magyar hatóságokat pedig a konkurens maffiózó, Sztecura etette úgynevezett információkkal. Ezekről a kapcsolatrendszerekről, benne korrupt rendőri vezetők, politikusok szerepéről több hosszú vallomást is tett a magyar hatóságoknak. Elmélete szerint ez sem növelte esélyeit a tárgyalásokon.

Clodót egyébként időről időre tanúként faggatták nemzetközi bűnügyekkel kapcsolatban a német szervek is, de ő – még a HVG-nek nyilatkozva – cáfolta, hogy a szövetségi bűnügyi hivatal beszervezte volna. Az ellenben bizonyos, hogy mielőtt megindultak volna ellene a bűnügyek, teljes háborítatlanságot élvezett Budapesten. Sőt, a korábbi rendőrfőkapitány-későbbi belügyminiszter Pintér is leállt vele üzleti ügyekről tárgyalni 1997-ben.

Ráadásul Clodo ekkor – ezt szintén tőle tudni – egy olyan cég nevében tárgyalt (Phoenix Hungary Kft.), amelyben nem sokkal korábban, 1994-ig tulajdonos volt Thomas Drach is. Drachot 1997-ben már a fél világ rendőrsége kereste Jan Philipp Reemtsma dohánymilliárdos 1996-os hamburgi elrablása miatt.

Megkérdeztük Jürgen Roth-ot, Clodo vajon mivel győzte meg őt az igazáról. Az író azt válaszolta: az elmondottak több részletét alátámasztották német rendőrségi forrásai is, akik tökéletesen szavahihetőnek minősítették Clodót, ráadásul forrása okiratot is aláírt arról, amit neki elmondott.

Az ellene fölhozottakat végig koncepciós eljárásnak mondó Dietmar Clodót 9 év börtönre ítélte a magyar bíróság 2002-ben, de nem sokkal később átadták a végrehajtást a német büntetésvégrehajtásnak.  Németországban viszonylag gyorsan, 2005-ben szabadították (de sokat ült korábban magyar előzetesben). Jelenleg kertvárosi otthonában él Németország déli részén.

A korabeli híradók tele voltak a vágóképpel, amikor a házkutató rendőrök megtalálták Clodo dolgozószobája könyvespolcában a rejtett kamerát. De hogy azzal mit rögzítettek és a felvétel hová került, arról nincsen más hír Clodo elmondásán kívül. Éppen ezért érdekes lenne meghallgatni Mogiljevics változatát is, továbbra is reméljük, hogy ügyvédje és ő meggondolják magukat, és tudunk majd beszélni.

Megkérdeztük az orosz elnöki hivatal szóvivőjét is, hogy kommentálná-e az Insider cikkét, illetve hogy van-e tudomása arról, hogy Mogiljevics állítólagos videói orosz kormányszervekhez kerültek volna, de egyelőre nem kaptunk választ.

Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy a „bombagyáros” és kellően kalandos múltú Clodo szavainak hitelt lehet-e adni. Arról ugyanakkor egyelőre nincs hír, hogy akár a nyugalmazott orosz keresztapa, akár az érintett magyar kormánytagok helyreigazítást kértek volna Roth-tól, az ORF-től, a HVG-től vagy az Insidertől.

A Lehet Más a Politika (LMP) vezetői, Szél Bernadett és Hadházy Ákos tegnap írásbeli kérdéssel fordultak Pintér Sándor belügyminiszterhez „Meg tudja-e erősíteni, hogy soha életében nem találkozott személyesen Dietmar Clodóval?” címmel:

„Tisztelt Miniszter Úr!

Egy 2016. június 15-én, Regensburgban tett írásbeli vallomásában Dietmar Clodo, a kilencvenes évek magyar alvilágában a „bombagyárosként” elhíresült és később letöltendő szabadságvesztésre ítélt személy azt állítja, hogy 1993 és 1996 között ön is azok közé a személyek közé tartozott, akik a Clodo Budapest III. kerület, Meggy utca 19. szám alatt található lakásán több alkalommal megjelentek, és Clodótól német márkában denominált pénzösszegeket vettek át.

Clodo állítása szerint ő maga 1993 és 1996 között közvetítőként lépett fel számos, a magyar államhatalmi szervekhez köthető – tipikusan politikai és rendészeti – vezető és Szemjon Judkovics Magiljevics között, és ezek közé az államhatalmi szervekre befolyással bíró személyek közé tartozott ön is.

Egy 2016. októberében az osztrák ORF tévécsatornának adott interjúban Clodo annyival pontosítja vallomását, hogy ön a megjelölt időszakban havi egy alkalommal vett át tízezer márkányi készpénzt az ő közvetítésével Magiljevicstól azért cserébe, hogy a magyar hatóságoknál Magiljevics ukrajnai és oroszországi vonatkozású, Magyarországon folytatott illegális tevékenységeivel kapcsolatban annak érdekében eljárjon, hogy a hatóságok ezen illegális tevékenységek felett szemet hunyjanak.

Dietmar Clodo írásbeli vallomásában továbbá azt állítja, hogy nem sokkal az 1994. évi országgyűlési választások előtt Magiljevics tolmácsa egy egymillió márkát tartalmazó táskát kézbesített számára, amelyet személyesen Orbán Viktornak kellett átadnia. Clodo vallomása szerint a Fidesz elnöki tisztségét akkor is betöltő Orbán némi vonakodást követően személyesen, egy idősebb úriember társaságában jelent meg Clodo lakásán, és az egymillió márkát tartalmazó táskát átvette.

Az orosz The Insider értesülései szerint a Clodo lakásán végbement átadás-átvételekről titkos videófelvételek készülhettek egy az átadás-átvétel helyszínéül szolgáló helyiségben található könyvespolcon elrejtett kamera segítségével. A kamera által elkészített felvételek Szemjon Magiljevics 2008. évi moszkvai letartóztatásakor a lap értesülései szerint az orosz titkosszolgálatok, illetve az orosz kormány birtokába kerülhettek a Magiljeviccsel kötött informális vádalku keretében.

Ezen információk fényében kérem, hogy válaszoljon az alábbi kérdésekre:

1. Fenntartja-e 1999-ben tett állítását, mely szerint soha nem találkozott személyesen Dietmar Clodóval?

2. Találkozott-e valaha személyesen Szemjon Judkovics Magiljeviccsel?

3. Átvett-e valaha akár német márkában, akár bármely más denominációban pénzt Magiljevicstől, vagy bármely Magiljevics képviseletében eljáró személytől, ideértve Dietmar Clodót is?

4. Van-e tudomása arról, hogy az orosz kormány illetve titkosszolgálatok, vagy bármely más állam hatalmi szerveinek olyan mozgóképek lennének a birtokában, amelyeken Ön borítékban, táskában vagy bármely más hordozóban készpénzt vesz át?

5. Van-e tudomása arról, hogy az orosz kormány illetve titkosszolgálatok, vagy bármely más állam hatalmi szerveinek olyan mozgóképek lennének a birtokában, amelyeken Orbán Viktor borítékban, táskában vagy bármely más hordozóban készpénzt vesz át?

6. Van-e tudomása arról, hogy Szemjon Judkovics Magiljevics magyarországi tartózkodása idején bármilyen, a magyar állami szervek döntéseire befolyással bíró személy részére befolyásszerzés céljából egyszeri alkalommal vagy rendszeresen pénzt adott át?”

Rádi Antónia

UPDATE (2018. január 16.) A Fővárosi Törvényszék a 70.P.21.198/2017/12. számon hozott ítéletével megállapította, hogy a kiadó megsértette Juszt László jóhírnév védelméhez fűződő jogát azzal, hogy az atlatszo.hu internetes sajtótermékben 2017. február 14-én megjelent „Orbán Viktor, a német bombagyáros és az orosz maffiafőnök – változatok egy kompromatra” című cikkében valótlanul híresztelte, hogy a felperes a `90-es éveben Dietmar Clodo közvetítésével rendszeresen kenőpénzt kapott Szemjon Mogiljevicstől, továbbá valótlanul állította, hogy a cikkben írtak kapcsán a felperest is megpróbálták megszólaltatni. A jogsértésért a kiadó sajnálatát fejezi ki.