Feleannyiért dolgozott volna Mészáros volt vejének cége, mint Mészárosé
Lapunk és Hadházy Ákos parlamenti képviselő is azt az információt kapta, hogy a Homlok-cég nyerhette volna a GVH által vizsgált tendert.
Az MSZP új csodafegyverét, Tóth Bertalan frakcióvezető imázsát építő Gát György producer a Tarsoly-féle Quaestor-botrány egyik nagy kedvezményezettje. Más quaestoros szálak is vezetnek a szocik irányába, fontos szerep jutott a nyírségi-szabolcsi oroszbarát lobbinak is. Nagyon úgy fest, ismét egy pártokon átívelő gigamutyi zajlott. A lényeget azonban továbbra is csak sejteni lehet: hol a pénz?
Előfizetőket keresünk – támogasd a függetlentényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!
„Francesco a nő alatt fekszik. Most húsz éves. Homlokát mély sebhely csúfítja, egyébként nagyon jóképű, és tele van életerővel. Meg vággyal. Még egy fiatal nő jelenik meg a képben, helyet cserél az előbbi nővel. Ugyanazt a pozitúrát foglalja el. Egy ideig folytatják a hancúrozást.”
Meghökkentő lehet, de az idézet a Quaestor-csoportnál lefoglalt nyomozati iratokban olvasható, a forrás pedig egy forgatókönyv. Csalódniuk kell azonban azoknak, akik kedvelik az igénytelenül megírt illedelmes pornográfiát: a Quattrocento – Egy reneszánsz történet című tízrészes televíziós minisorozatot egyelőre nem mutatják be a csatornák. Ez is egyike ugyanis a Quaestor számos befuccsolt befektetésének.
A Quaestor Financial Hurira Kft. 2013-as alaptájékoztatója szerint a sorozat angol nyelven kerül elkészítésre és „célzottan a világ minden TV és Film csatornájának készül. Jelenleg az ilyen típusú TV-re készült mini sorozatoknak erősödő piaci kereslete van és éppen ezért viszonylag magas áron és könnyen értékesíthetőek”.
Ehhez képest már 2011-ben így leveleztek a produkcióról a cég vezetői: „Zsolttal beszeltem tegnap es kifejezte aggályait a projekt potenciális kockázataira vonatkozólag. Most meg megállítható ez a vonat.”
Végül sem a Quattrocentóból, sem a Quaestor-leány Corv-Invest Kft. másik, gigantikus, 120 millió dolláros költségvetésűre tervezett filmes ötletéből, a Jégmezők lovagja remake-ből, de a Macskafogó rajzfilm 3D-s verziójából sem lett semmi. A producer és Corv-Invest résztulajdonos Gát György azonban, az Átlátszóhoz is eljutott nyomozati iratokban legalábbis ez látszik, néhány tízmillió forint erejéig szerepel az úgynevezett 7/737-es számláról pénzt felvevők között is.
Márpedig ide nem furakodhatott be akárki: a 444.hu cikksorozata (az eddig megjelent részek itt és itt olvashatóak) úgy azonosította a 7/737-es számlát, mint ahol elveszhetett az ügyfélpénzek ügyfélpénz-jellege. A számlát a központi cég, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vezette a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél. A cégvezetés néhány tagja, köztük Tarsoly Csaba első ember időről időre megcsapolta a Quaestor kuncsaftjainak pénzét pontosan ezen számla révén.
Gát rendőrségi tanúvallomásában – kapcsolatuk eredetét magyarázva – gyerekkori barátjának mondta Tarsolyt, csak arra nem tért ki, melyikőjük gyerekkorára gondol: 17 év ugyanis a korkülönbség kettejük között Gát javára. A kapcsolat ugyanakkor, bárhonnan ered is, meglehetősen erős, még a quaestoros dolgozóknak is ábrán kellett lerajzolniuk saját használatra Gát (azóta zömmel bedőlt) produkciós és egyéb cégei, illetve a Quaestor-csoport tulajdonosi összefonódásait:
A kilencvenes évek egyik sztárproducere – filmes emlékezet szerint az első magyarországi producer -, egyebek mellett a Família Kft. című szappanopera, illetve a kudarcos Vuk-folytatás gyártója nevét utoljára akkor lehetett szélesebb körben olvasni, amikor tavaly kiderült: ő építgeti az MSZP új sztárpolitikusa, a pécsi Tóth Bertalan imázsát.
Tóthból nemrég még elnököt kívántak faragni a szintén Baranya megyei erős ember, Puch László volt pártpénzügyér nevével fémjelzett szoci körök. Ez ugyan nem jött össze – az új pártelnök Molnár Gyula lett -, de Tóth mindenképpen belépett az országos köztudatba: az MSZP parlamenti képviselőcsoportját vezeti.
Gát mindenesetre nem csak vele, de magával Puch-hal is kapcsolatban áll – ezt ő maga ismerte el az Átlátszó érdeklődésére, bár egyebekben nem kívánt nyilatkozni. Ha ez, mármint az egyik kedvezményezett és az úgynevezett ellenzéki párt kasszásának nexusa kevés lenne MSZP-s szálnak a brókerbotrányban, nyugalom: lesz még más is.
De előbb ismételjük át, mi is történt a brókerházban a 2015-ös csőd napjáig. Ehhez saját kutatásaink mellett a 444 már idézett cikkeit használtuk fő forrásnak.
A Quaestor-sztori gigantikus piramisjátékként fogható fel: egyre több új befektető (illetve tetemes bankhitel) kellett, hogy finanszírozni lehessen részben a nettó lopást (táskás kápé-felvételek), részben a Gát-féle filmekhez hasonlatosan bukó befektetéseket.
Az Átlátszó legfontosabb cikkei Quaestor-ügyben
Kereskedőház-milliárdok: a Xénia-láztól a moszkvai informatikai elhárításig?
Irodabútorokból fizetnék ki a Quaestor hitelezőit
Közel 200 millió forintot vett fel egy állami sofőr a Quaestortól a csődbejelentés napján
Kokik és sallerek az ügyészségnek Quaestor-ügyben
A családi bt-ként a kilencvenes évek elején startolt Quaestor kezdetben önkormányzatoknak és állami háttérintézményeknek kínált banki befektetéseket, nem sokkal később már saját brókercégükön keresztül.
Az 1998-as orosz pénzügyi válságig minden rendben lévőnek tűnt, de akkor hatalmasat buktak. Az előre menekülést választották, azt remélték, ha bevásárolnak két erőmű (bakonyi, pécsi) részvényeiből, újra a pénzüknél lehetnek. A felvásárláshoz pedig az ügyészség szerint hozzányúltak a befektetők pénzéhez, ráadásul az erőmű-üzleten is buktak.
Ettől fogva folyamatos volt az ügyfél-befektetések kreatív felhasználása: kezdetben simán átcsoportosítottak pénzeket a már említett 7/737-es számlára, majd, az ezredforduló után megkezdték a kamukötvények kibocsájtását is. Kezdetben „csak” három-négyszer, 2015-re már hétszer akkora értékben, mint fedezettel rendelkező, valóságos kötvényt. Ezen pénzek egy részét egyszerűen felvették (ezek az összegek nyomtalanul eltűntek), más részüket további kétes vállalkozásokba fektették. A manipulációk leplezésére pedig meghamisították a könyvelést egy cégcsoporton belüli fiktív kölcsönügylettel.
A „QFH nagy szarban van” tárgyú levelezés például 2008-ban folyt F. Edina pénzügyi főnök és egyik kolléganője között, kb. arról, hogy a QFH (azaz a Quaestor Financial Hrurira) nagy szarban van.
Az pedig, hogy miként ment a például könyvelés, mérlegkészítés egyebek mellett ebből a – szintén gazdasági főnökök között zajló – levelezésből elég szépen kiderül:
„Ennyi bevétel elég? Úgy rémlik a Miri azt mondta, hogy nem lehet veszteséges, de eredmény mértéket nem mondott, így gondolom, elég lenne. Ja és kire számlázzuk és mit?”
A Quaestor 2015-ös bedőlése – a brókercégcsőd-sorozat utolsó állomásaként – koránt sem volt váratlan. Akkor az Átlátszónak a pénzügyi élet számos bennfentese nyilatkozott úgy, miszerint köreikben „mindenki” tudott Tarsolyék szorult helyzetéről, egyik, inkognitót kérő forrásunk szerint fogadásokat is kötöttek egymás között, hogy vajon meddig húzza a Quaestor.
Az ilyenkor felmerülő adekvát kérdésre, hogy az alapvetően bizalmon alapuló piac konkurens szereplőinek miért nem állt érdekében leleplezni a Quaestor – ezek szerint belső körökben nyilvánvaló – üzelmeit, az érintettek az állami felügyelet felé mutogatnak. Ha ott nem látják, nem akarják látni. A Concorde Alapkezelő vezetője névvel vállalta ugyanakkor, hogy van némi felelőssége bajban a piac sunnyogásának is.
Fennállása alatt ötször, 1998-ban, 2003-ban, 2008-ban és végül 2015-ben is ellenőrizte az aktuális értékpapír-felügyelet a csoport tevékenységét, de az ejnye-bejnyénél súlyosabb megállapítások csak elvétve, főképp akkor (2015-ben) születtek, amikor már csak a romok voltak a brókercég helyén.
Nem sokkal a teljes krach előtt, 2014 novemberében ráadásul a már felügyeleti tevékenységgel is felruházott MNB hagyta jóvá a QFH 70 milliárdos keretösszegű kötvényprogramját, a következő hónapban pedig azt, hogy a QÉP megvegye a Credigen Bankot.
A Quaestor ügyködése ugyanakkor mindenféle kormányokon átívelt; az „elmúltnyolcév” egyik pénzügyi prominense most az Átlátszónak nyilatkozva úgy próbálta menteni a renomét, hogy azt mondta: „az ő idejükben” az értékpapír-felügyelet úgymond „valóban független” közintézmény volt, nem pedig Matolcsy alá vont burkolt kormányszerv.
Elképzelhető-e ez politikai hátszél nélkül? – a válasz nyilvánvalóan nem. Ahogyan a Quaestorét megelőző pénzügyi botrányok (Lupis Brókerház, Globex, Postabank, K&H Equities – csak a legnagyobbakat említve) estében sem. És ahogy ezekben az esetekben, végül a Quaestor-ügyben sem kerültek politikusok (semmilyen oldalúak) a vádlottak padjára, az eltűnt pénznek pedig a hatóságok nemigen keresték a nyomát, pártkasszákban semmiképpen.
Az ügyészség munkáját számos kritika érte, egyebek mellett például azért, mert még tanúként sem faggatták Tarsoly titkárát, aki történetesen Polt Péter legfőbb ügyész lányának udvarlója. Nem feltétlenül érdektelen az sem, hogy a csődnap előtti last minute vagyonkimentésben a kevés igen szerencsés kisbefektetők közé tartozott egy férfi, akit az Átlátszó a nyáron monogramozva, volt állami sofőrként jelölt meg. Az N1TV utóbb megnevezte őt, és azt is, hogy az illető a tetemes, 200 millió forintos befektetése kimentésekor (vagy legalábbis készpénzfelvételi igénye bejelentésekor) ugyan már pont nem, de korábban, 2010-től éppen a legfőbb ügyészség gépjárművezetője volt.
Legalább ennyit nyom a latban ugyanakkor a bíróság részéről érkező leminősítés, amely egyesen a tisztességes eljáráshoz való jogot sértőnek titulálta a vádiratot. Az ügyészség ezzel együtt kitart amellett, hogy remek munkát végzett a Tarsoly és tíz társa elleni nyomozás során.
Az ügyészség kicsit olyan, mint a Picasso kalandjai örökzöld filmvígjáték dizőze, aki egy dalt tudott, azt is finnül. Bár számos úgynevezett elszámoltatási bűnügyben már ráfaragott erre a taktikára, mintha ezúttal is ugyanazt tette volna: kiemelt egy figurát a rosszfiúk csapatából, rávette a tényfeltáró beismerőre és erre alapozta az ügy sikerét.
A pentito ezúttal a treasury-s Kámory Ferenc lett – az ő esete annyiban más, mint a hasonló ügyészségi koronatanúké, hogy itt nem merül fel a megfélemlítés vagy egyéb kényszer bevetése (ellentétben például a BKV-üggyel vagy a HM-es tábornokperrel). Sőt. Kámory mintha már évekkel az eljárás kezdete előtt is a bírósági procedúrára készült volna. Tizenhat (!) évvel ezelőtt írta ezt a főnökének (!) Tarsoly Csabának a Quaestor Travel nevű leánycég tevékenységével kapcsolatban:
„Tehát, mivel semmilyen területen sem engedhetjük meg az ilyeneket Csaba!!! a következő javaslatom lenne, melyet legyél szíves végre hajtani, mert ha véletlenül nem bírom tovább és elmegyek a cégtől, akkor a három gyerekeddel rossz lesz rácson keresztül beszélgetni, meg még pár embernek itt sajnos…”
Kemény szavak? Akadnak még keményebbek is. A 444-ből tudjuk, hogy a koronatanú eléggé rendszeresen gecitolvajozta is Tarsolyt, aki pedig azzal védekezett, hogy a saját cégétől nem tud lopni. Érdemes a vonatkozó csevegésben alaposabban is elmélyedni. Íme:
A levélben Tarsoly felvetéseire reagál Kámory (kékkel). A beszélgetésből kitűnik: Tarsolynak is feltűnt, hogy Kámory mintha betárazna a terhelőkből („még szerencse, hogy az 1998-99-ben írt leveleid elolvasását visszajelző üzeneteket kinyomtatva elraktad”). De sem ennek a felfedezésnek, sem pedig a treasury-igazgató évtizedes trollkodásának nem lett következménye a cégnél.
Márpedig bárkinek, aki valaha dolgozott valahol akár csak egy napot is, ez több mint különös lehet. Ahogyan az is, hogy Kámoryék alapvetően felfelé, a menedzsment irányába vallottak, a vádlottak közé sem került kétkezi bankmunkás. Noha sejthető, hogy alsóbb szinteken is tudtak az üzelmekről, asszisztáltak hozzájuk.
Pont olyan, mintha Kámory valamelyik hárombetűs állami szerv provokátora lenne, és/vagy eleve ez lett volna a céges terv bukás esetére: Kámory vádalkut köt, kitálal, mentesül, a többiek pedig pár évvel megússzák. Ha így történt volna, az egyik feltétel már teljesült is: a koronatanú, valamint egy szerényebben feltáró irodavezető ügyét elkülönítette a többiekétől az ügyészség, majd meg is szüntette a rájuk vonatkozó eljárást.
Tarsolyék egyebek mellett azzal érvelnek, hogy meglenne a tartozások fedezete: a befektetésekben. A mondás nem is teljesen légből kapott.
Az úgynevezett invesztíciók tekintélyes része reakcióra sem érdemes, példaképpen a Gát-féle filmes álmokat, vagy az Öcsödy Péter – egyébiránt Gát egyik fő mentora – által vezetett QuaesTel sztoriját is fel lehet hozni.
A QuaesTel internetalapú távközlést kínált Egyesült Államok-beli központból – inkább kevesebb, mint több sikerrel. A cégcsoportba tartozó, Svájcban bejegyezett – szintén Öcsödy igazgatásával működő – Quaes Tel Africa AG és a Quaes Tel Middle East AG például felszámolás, a magyar cég végelszámolás alatt áll.
A Floridában élő Öcsödy vezette az Iowa államban bejegyzett QuaestCom Inc.-et is, amelynek 7 milliárd forintra értékelt részvénypakettjével fizette ki a fő tulajdonos liechtensteini Insula Management azt a tőkeemelést, amellyel a QPT Zrt. (a csoport központi cége) fő tulajdonosa lett 1999-ben. Méghozzá azelőtt, hogy a QuaestComot egyáltalán bejegyezték volna.
Öcsödyt annak idején nem érte el az Átátszó, de egyelőre a magyar ügyészeknek sem sikerült beszélniük vele. Azt viszont újfent a 444-ből tudni, hogy a magyar Quaestor csak 2008-ig több mint 1 milliárd forintot utalt a QuaestComnak valamiféle telefonkártya-projektre, amiből egy fillér sem jött vissza.
Más a helyzet az ingatlanokkal. A győri ETO-stadion és a hozzá csapott fantom-bevásárlóközpont szintén felejtős ugyan – a Portfolió 2015-ös cikke szerint az értéke közelebb van a nullához, mint a 62 millió euróhoz, amennyi a jelzálog rajta, bár a komplexum szállodája állítólag elketyeg, köszönhetően az Audi-gyárnál megforduló kuncsaftoknak.
Az ETO-Park állami gigahitele kapcsán próbálkozott a Fidesz, hogy áttolja a Quaestor-csőd döglött lovát a szocikhoz. Nem teljesen alaptalanul: az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank a Gyurcsány-kormány idején két részletben, 2005-ben és 2008-ban összesen közel 17 milliárd forinttal dobta meg Tarsolyék projektcégét, a pénzt 2026-ig kellene visszafizetni. Pedig ingatlanszakértők szerint eleve halott volt az ügy: külvárosi stadion-bevásárlóközpont-szálloda mix még külön-külön sem mondható bombaüzletnek, nemhogy így csomagban.
A Fidesz ennek ellenére gyorsan le is jött a témáról: kiderült ugyanis, hogy egyrészt Orbánék tovább dotálták több százmillióval ugyanezt a beruházást a Széchenyi Tervből, másrészt a 2012-es győri stadionátadáson már együtt parádézott a győri Szijjártó Péter és Tarsoly. Az ügyben folytatott nyomozásnak pedig, ami sajtóhírek szerint a Kehi (vagy más források szerint az MFB) feljelentésére indult, semmi nyilvános nyoma nincsen. Kérdést írtunk a rendőrségnek, hogy létezett-e egyáltalán ez a procedúra és mi lett az eredménye, válaszukat várjuk.
A kisebb quaestoros szállodákról már a Hír Televízió is pedzegette, hogy Mészáros Lőrinc kacsingathat rájuk. Az Átlátszó pedig azt írta nemrég: a Fidesz-közeli rendezvényeket biztosító Valton-Sec kisebbségi tulajdonosának végrehajtási joga terheli a becsődölt Quaestor-csoport ingatlanbefektetési cégét. Vagyis a csőd farvízén alighanem megindult a mazsolázás a felszámolás alatt lévő vagyonból – ahogyan ez például a Buda-Cash esetében is történt.
A harmincezer hoppon maradt kisbefektető zöme alighanem örülne, ha látna valamennyit a Duna City beruházás csepeli ingatlanának árából. A Duna City Budapest Ingatlanfejlesztő Kft. végelszámolója a napokban hirdette meg a céghez tartozó jókora, összesen több mint 20 hektáros ingatlant 28 milliárd forintért. A területet 100 millió euró és félmilliárd forint keretbiztosítéki jelzálog terheli. A jogosult az állami Szanálási Vagyonkezelő. Vagyis aki legelészni szeretne, licitálás helyett akár a tartozásról is egyezkedhet a hitelezővel – márpedig a faktorálás-bizniszben Mészárosék eddig igen erősnek bizonyultak.
A végelszámoló úgy kívánja kelendőbbé tenni az ingatlant, hogy közli: „a fővárosi közgyűlés határozata alapján az ingatlanok a Budapesten, 2024-ben esetlegesen megrendező olimpiai játékok egyik tervezett helyszíne. Ennek megfelelően itt kapna helyet többek között az atlétikai stadion épülete, illetve az olimpiai falu épületei”.
A Quaestor azért is működhetett huzamosabban piramisjátékként, mint a hagyományos sufnibankok (például Kun-Mediátor Marcsika) szoktak, mert nem csak hogy piaci körülmények között kigazdálkodhatatlan hozamokat ígértek, de a stílusra is adtak. Az országos fiókhálózat, nagyvonalú reklámbüdzsé mind a megbízhatóság látszatát keltették. Akárcsak Tarsoly nem különösen leplezett stadionavatós kapcsolatrendszere.
Az Átlátszó munkatársa 2000-ben, még HVG-színekben szembesült először azzal, hogy alighanem „ez is csak egy Postabank” – már ami az ilyen-olyan eliteknek tett szívességi befektetéseket illeti. Az egyik Quaestor-leány ugyanis nem sokkal korábban beszállt egy éppen erős likviditási gondokkal küzdő (utóbb fel is számolt) katolikus zarándok utazási irodába, a Catholica 2000 Kft.-be. Az invesztíciónak semmi egyéb előnye nem látszott, mint hogy a cég egyik tulajdonosa Paskai László akkori budapest-esztergomi érsek volt.
A már hivatkozott „pénzügyi berkek” kicsit sem voltak meglepve a fölfedezéstől: már ekkor úgymond konzervatív kötődésű üzletembernek mondták Tarsolyt. Akinek borüzletéhez utóbb asszisztált Paskai utóda, Erdő Péter is.
A fideszes kapcsolatrendszer elégé ismert: a csoport kommunikációs igazgatója azelőtt Orbán Viktor pártelnöki tanácsadója volt, a fő kontakt mégis a győri politikusból miniszterelnöki szóvivővé, majd külügyminiszterré vált Szijjártó Péter lehetett. A külügyes szál leginkább a kereskedőház-biznisz quaestoros kötődésein érhető tetten: betolt, majd last minute kimentett milliárdok például.
A kereskedőház-üzlet az, ahol még a magyar állami hátszélnél is erősebb mentor sejlik fel: a Szijjártó asszisztálásával 2013-ban megnyitott Quaestor-féle moszkvai kereskedőház Arbat-negyedbeli ingatlanának tulajdonosa Vlagyimir Putyin orosz elnök hivatala volt. Márpedig nem kell képzett kremlinológusnak lenni ahhoz, hogy sejtsük, milyen erős biztonsági csekkoláson kell átesniük az efféle ingatlanok bérlőinek.
A kereskedőházak révén juthatunk közelebb a politikai kapcsolatrendszer megfejtéséhez is. Kutakodásunkból kiderül: erősebb a balos szál, mint első látásra tűnik. De az is, hogy – hasonlóan a legtöbb hatalmas pénzlenyúláshoz – a kötődések pártszíne elmosódik, a dávidibolyai 70:30 sejlik föl ismét.
A már emlegetett pechvogel filmproducer, Gát György például régóta szociközeliként ismert a művészvilágban. Vagyis aligha „független szakemberként” kérték fel Tóth Bertalan imázs-építésére. Filmes forrásaink szerint pártközeli mentora a szocialisták szürke eminenciása, Szirtes József lehetett, akivel egy időben közös vállalkozást is futtatott. Szirtes Lamperth Mónika belügyminisztersége idején volt a tárca főtanácsadója. A BM pedig ekkoriban bízta meg Gát stábját uniós témájú ismeretterjesztő rajzfilmsorozat készítésével.
A másik érdekes kerházas kötődést az Átlátszó ismertette a minap. A lényeg: a Família Kft. produkcióban Gát rendezőasszisztense, s egy ideig a magánéletben is párja volt Czégé Zsuzsa, aki a Horn-kormány idején keveredett bele egy másik filmes botrányba, a Xénia Láz mutyijába, mint az MSZP-s hátszelű egyesület vezetője. Czégé a Xénia Láz Egyesületre rászervezett tévésorozatot gyártó vállalkozása, a Félx Film leányvállalatába, az erotikus tévésorozatot készítő LP Felixbe, történetesen a QPT szállt be. Ez a cég sem volt sikeresebb a többi Quaestor-invesztíciónál: vagyon nélkül, egyszerűsített felszámolással szűnt meg 2007-ben.
Czégé – akinek a xéniás időkben Csetényi Csaba, ma már Rogán-közeli milliárdos állami beszállító volt a férje – Félix Filmjében társtulajdonos volt Ferenczi István. A részben Ferenczi érdekeltségében álló Strong&Unique LLC a MNKH Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. döntése nyomán nemrég lehetőséget kapott az Egyesült Arab Emirátusokban magyar kereskedőház működtetésére egy 127 millió forintos szerződés alapján.
Kereskedőházas a kötődés Tarsoly és a nyírségi-szabolcsi, kurzusfüggetlen oroszbarát lobbi között is. Forrásaink szerint Tarsoly a kétezres évek elején ismerkedett össze a nyírségi származású Kiss Szilárd botránydiplomatával. Róla az Index cikksorozatából lehet sokat megtudni, de mi is többször írtunk Kissről, például itt.
A később Mészáros Lőrinccel is üzletelő, mára kiérdemesült agrárdiplomata Kiss ekkoriban magyar húsipari termékeket árult Oroszországban, és ebbe kívánta bevonni a Quaestort finanszírozóként. Kiss 10 százalékos tulajdonos lett Tarsoly moszkvai kereskedőház-cégében, a VTD o.o.o.-ban.
Abban, ami az orosz elnöki hivataltól bérelte az ingatlanát. Ezt egyébként egyetlen fellelhető magyar nyelvű forrásként a Nyíregyházi Főiskola (ma már egyetem) honapja rögzíti. A főiskolának megkapóak a kapcsolatai a FÁK irányába. Az egyetem Kelet- és Közép-európai Kutató Központja szoros együttműködésben tevékenykedik a hasonló nevű alapítvánnyal.
A Kelet- és Közép-európai Kutató Központ Alapítványt a szintén a térségbe valósi (kemecsei) Keskeny Ernő volt moszkvai, jelenlegi kijevi nagykövet felesége, Sánta Ágnes hozta létre 2009-ben. Így kevésbé meglepő, hogy a kereskedőházak elérhetőségeit felsoroló archív, de elérhető főiskolás link alján konkaktszemélyként Keskeny Ernő van megadva. Mindez megmagyarázhatja azt is, hogy egyáltalán miért tartja nyilván egy felsőoktatási intézmény a kereskedőházak adatait.
A több Quaestor-cégben fb-tagságot is kapott Kiss Szilárd szintén nyírségi – ezt saját honlapján is szükségesnek tartja hangsúlyozni. Ahogyan azt is, hogy 2001-től, állítása szerint önkéntes munkában Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képviseletét látta el Oroszországban – a megyei közgyűlés ebben a ciklusban fideszes, 2002-2006 között MSZP-s többségű volt.
Kiss jelenleg az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezetnél elkövetett bűncselekmények vádlottja, az ügyészség szerint korrupcióval faktorálta a nyíregyházi Sziky Gyulának.
Az éveken keresztül a helyi MSZP, elsősorban Csabai Lászlóné volt nyíregyházi polgármester bizalmasi körébe sorolt – ugyanakkor, ahogy a HVG megírta, az utóbb a Fideszre ráégett Kaya Ibrahim-féle útlevelekkel is machináló – Sziky úgyszintén Tarsoly fontos kapcsolata volt. Ez egyrészt az Index által közölt lehallgatási jegyzőkönyvekből is kitűnik: Tarsoly „Gyuszi bátyámnak” szólítja Szikyt, aki egy (alighanem Quaestoros) engedményezésről tesz éppen helyzetjelentést.
Sziky az ellene és Kiss ellen folyó büntetőügyben sem tagadta a régi kapcsolatot, sőt vallomásában azt mondta, annak idején Tarsoly ismertette össze Kiss Szilárddal. Hol máshol, mint Moszkvában: a 2008-as BL-döntő meccsén.
Történetük a labdarúgás révén ér össze: Sziky a kétezres években tulajdonosként, majd a háttérből irányította a Nyíregyházi Spartacus klubot, míg Tarsoly a győri ETO-nak volt a tulajdonosa. 2010-ben például együtt lobbiztak a Magyar Hivatásos Labdarúgó Ligában azért, hogy 16 helyett 18-as legyen a következő évi bajnokság – a Nyíregyháza ugyanis kiesésre állt a tizenhatból.
Szép biznisznek indult az Advertum Kft.-é, amelyet mások mellett Sziky alapított, s amely a Sziky által alelnökölt ligával állapodott meg (egy évvel Sziky kiszállása után, 2008-ban), hogy a cég átvállalja az élvonalbeli és másodosztályú klubokat tömörítő szervezet 3,1 milliárd forintos tartozását. Cserébe a liga 15 évre lemondott a meccsek kizárólagos rádióközvetítési jogairól és öt reklámtábla értékesítéséről az Advertum javára, illetve vállalta, hogy a közvetítési és egyéb bevételeiből évi több mint 200 millió forintot fizet a kft.-nek.
A 3,1 milliárdos adósság egy MFB-s kötvényügyletből eredt – erre 2001-ben vállalt állami garanciát az első Orbán-kormány. A liga cége által kibocsájtott, az MFB által jegyzett kötvények a klubokhoz jutottak, ahol fel is élték, a törlesztés azonban akadozott.
Itt jött a képbe tárgyalóként a liga részéről Tarsoly, a garanciát vállaló állam részéről pedig a történetesen szintén nyírségi Veres János (MSZP) akkori pénzügyminiszter, a párt megyei elnöke. Veres egyébként Kissel is ismerős kellett legyen: a későbbi miniszter a megyei közgyűlés tagja volt, amikor Kiss állítása szerint önkéntesként lobbizott a szabolcsi érdekekért Oroszországban.
A nyíregyházi Advertumnak pedig azt sikerült kijárnia a Veres vezette PM-en keresztül, hogy az állam a 2001-es kötelezettségétől való szabadulás érdekében garanciát vállalt volna egy nagyobb kölcsönre: az Advertum 5 milliárdos hitelére. Amiből a tervek szerint visszafizették volna a ligás kötvényadósságot, a maradék 2 milliárdból pedig regionális médiaportfoliójukat fejlesztették volna. Az erről szóló kormányhatározatot aztán Bajnai Gordon miniszterelnöksége első napján, az első intézkedéseinek egyikeként helyezte hatályon kívül.
Az Advertumot tavaly felszámolták, de korábban azzal is a hírekbe került, hogy fillérekért bérelt ingatlant. Történetesen a Nyíregyházi Főiskolától.
Rádi Antónia
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatásLapunk és Hadházy Ákos parlamenti képviselő is azt az információt kapta, hogy a Homlok-cég nyerhette volna a GVH által vizsgált tendert.
Titkos eljárásban, a nyilvánosság teljes kizárásával folyik a Lázár János által „kastély-örökbefogadásnak” nevezett kastély-privatizációs pályázat.
Egy interneten többnyire ingyenesen elérhető tartalomból összeállított tanulmány oldalanként 100 ezer forintba, egy 18 diából álló előadás pedig 4,4 millióba került.
Két éve és idén is megkérdeztük a BGA-tól, hogy mennyi pénzt adott a CÖF-nek. 2022-ben mást mondtak, mint most. Mi lehet vajon a valóság?
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!