Szellemházként tátong az eddig több mint 7,5 milliárd forint közpénzbe került Sorsok Háza a Józsefvárosban, s úgy fest, a kormány, amely kezdetben alig egy évet szánt a kialakításra, most, túllépve minden létező határidőt, nem kapkod. Fontosabbnak tűnik a témagazda Schmidt Mária történész, nemrégiben még közelmúlt-történeti főideológus megzabolázása. Újabb oligarcha-leszámolást látunk?
„A kormány nem biztosítja az ezekre szükséges szerződéses hátteret és a forrást” – csettint oda alapítójának, a kormánynak a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány (KKTTK) főigazgatója, Schmidt Mária éppenséggel a Sorsok Háza – Európai Oktatási Központ kialakítása kapcsán a KKTTK tavalyi éves közhasznúsági jelentésében. Arra panaszkodva, hogy a kiállítás tartalmi és oktatási előkészítésére csak a tervezett megnyitóig, 2014 áprilisáig kaptak pénzt, a jelentés szerint azonban mégis végzik az előkészítő munkát.
A KKTTK honlapján a közalapítvány alá tartozó számos szervezet között nem szerepel ugyanakkor a Sorsok Háza. Az ellenben, hogy kevés volna a rá fordított közpénz, legalábbis relatív: a Miniszterelnökségnek az Átlátszó számára készített összegzése szerint eddig mindösszesen 7,56 milliárd forint költségvetési forrást fordítottak a majdani emlékhelyre. A KKTTK pedig tavaly 1,2 milliárd forint állami eredetű támogatást kapott, kétségtelenül 400 millió forinttal kevesebbet, mint egy évvel korábban.
„A Miniszterelnökség nem szerződött senkivel a Sorsok Háza részletes koncepciójának elkészítésére” – ezt a Népszabadságnak nyilatkozták a minap a kancellárián. A napilap egyébként szintén úgy tudja, hogy Schmidtet a kormányzat kiszorítaná a projektből, az ő információik szerint Glatz Ferenc akadémikusért lobbizik Zoltai Gusztáv, Lázár János kancelláriaminiszter tanácsadója, a Mazsihisz volt ügyvezetője.
A Miniszterelnökség elhatárolódása sokat mondó ugyan, de a lényegét tekintve csúsztatás. A közalapítvány éves beszámolója 2013-ra teszi, hogy a kormány – a vészkorszak hetvenedik évfordulója megemlékezései részeként – döntött az emlékhely létrehozásáról. A Magyar Közlönyben nyomon követhető kronológia szerint az időpontok kicsit másképpen alakulhattak, de a lényeg valós: a KKTTK volt a projekt felkent ura.
A kormány 2013 július 2-án határozott a hivatalos elnevezéssel Sorsok háza – Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye létesítéséről, első körben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt rendelve építtetőnek. Még abban az évben nemzetgazdaságilag kiemelt lett a projekt, az MNV helyett ugyanakkor a 17 hektáros ingatlan (a józsefvárosi pályaudvar) tulajdonosát, a MÁV Zrt.-t jelölték ki beruházónak.
2014 júliusi kormányhatározat szól arról, hogy a szakmai programokat és az épületüzemeltetést a KKTTK Közalapítvány irányítja majd – a MÁV-val szerződésben.
Az építési beruházás közbeszerzését is a MÁV írta ki, a nyertes az ekkor még a Wallis-csoportba tartozó Market Építő Zrt. lett. Az a cég, amely, amelynél a kétezres években vezérigazgató-helyettes volt Fürjes Balázs, aki jelenleg kiemelt fővárosi beruházásokért felelős kormánybiztosként a Sorsok Háza építését is vigyázza (épp most újították meg mandátumát a friss Magyar Közlöny szerint).
Az alig egy évvel a tendernyertesség után az újoligarcha Garancsi István érdekeltségébe került Market bruttó csaknem 7 milliárd forintért nyerte el a beruházást.
Az ötlet eredetileg nem Schmidttől, de még csak nem is a kormánytól származik. A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont volt igazgatója, Szita Szabolcs rukkolt elő azzal, hogy a budapesti deportálások helyszíne, a Józsefvárosi Pályaudvar újabb emlékhely színtere lehetne. Máig ködös okok miatt – történészkörökben elterjedt információ szerint Schmidt érdekérvényesítésének köszönhetően – elkerült tőle a projekt, amelyet ettől fogva Schmidt Mária nevével jegyeztek.
Ami az érdekérvényesítést illeti, Schmidt egészen a legutóbbi időkig tényleg remekül állt, utaltunk már a közalapítványi honlapról elérhető intézetekre – ez alapján készítettük ábránkat; azzal, hogy mi belerajzoltuk a Sorsok Házát, hiszen az utolsó „parancs” szerint a KKETTK (lesz) az üzemeltető. A Sorsok Házával együtt összesen hét, komolyan veendő szellemi műhely tartozik a közalapítványhoz, Schmidt valamennyiben vezető pozícióban tevékenykedik, kivéve a Habsburg Történeti Intézetet, amit a vele közismerten bizalmas viszonyt ápoló Gerő András vezet.
Kezdetben a szűk határidő volt csak az ellenfél: kevesebb, mint egy év állt a rendelkezésre nem csak az építési munkákra, de a kiállítás koncepciójának, tartalmának az előkészítésére is. Kezdetektől sokan, köztük a munkákért felelős Schmidt is elismerte, hogy ez szoros lesz, bár a Mozgó Világ elemzése szerint annyit reagált, hogy „ez a feladat, meg kell csinálni, és kész”.
Utóbb, 2014 februárjában a Bálint Házban tartott vitán Gerő András már „idiótának” mondta a határidőt.
Ugyanezen az eseményen Karsai László történész „az áldozatok emlékének arculcsapásaként” értékelte, hogy éppen Schmidtet nevezték ki az emlékközpont vezetőjének. Alighanem itt a lényeg: Schmidt történészi tevékenysége már a rendszerváltozás előtt is a Horthy-korszak megítélésében úgymond középutasnak volt nevezhető, Ránki György akadémikus tanítványaként részben mentorától, részben számos kollégájától – például az utóbb az SZDSZ-hez közeledő Szabó Miklóstól és Kovács M. Máriától – eltávolodott az érzékeny közelmúlt-történet megítélése kapcsán.
Orbánék, akik kezdettől, de az 1993-1994-es jobbos fordulat után különösen hiányt szenvedtek (nem turulröptető, nemzeti-giccses, adott esetben ezotériába hajló) értelmiségi-ideológiai háttérből, kvázi lecsaptak rá – ő pedig még legnagyobb kritikusai szerint is magas színvonalon vetette bele magát a munkába.
A Schmidt-féle intézetek zászlóshajója jelenleg is az első Orbán-kormány idején viták kereszttüzében nyitott Terror Háza Múzeum. A terroralapú rezsimek szörnyűségeit egymással összevetve bemutató intézmény nem lett kegyvesztett az „elmúlnyolcévben” sem, Medgyessy Péter miniszterelnök például személyesen kiállt a múzeum mellett, utóbb pedig reklámfilmjéhez is az arcát adta.
2014 azonban már a végletekig kiélezett emlékezetpolitikai viták ideje volt (német megszállási emlékmű, Veritas Intézet ügyei). Ráadásul még visszafogott kritikusai szerint is elhibázott a Sorsok Háza: egyrészt felesleges, hiszen létezik a holokausztmúzeum, a Mazsihisz például egy időben zsidó-magyar „együttélés házáért” lobbizott inkább. Másrészt értelmezhetetlen, mit jelent a „gyermekáldozat”, mint külön kategória.
Nem utolsó sorban pedig hibásnak, ráadásul tendenciózusan hibásnak mondják kritikusai a helyszínválasztást: a budapesti halálvonatok valóban a józsefvárosi pályaudvarról indultak, de csak már a német megszállás után. A megszállás előtt halálba küldött zsidókat gyalogmenetekben vezényelték.
E szerint az értelmezés szerint félő, hogy ismét a magyar felelősség elkenése az intézmény célja, mint az tetten érhető volt a Szabadság téri német megszállási emlékmű esetében. Különösen, hogy forrásaink, akiknek sokat ugyan nem árultak el KKETTK-nál, de annyit megtudtak: a Schmidt-féle koncepció nagy hangsúlyt fektetne a magyar embermentőkre.
„A valóban hősies, de számában és arányaiban elenyésző csoport emléke nem biztos, hogy megér egy ekkora beruházást” – mondta a tárgyalások egyik ismerője, akinek egyébként személyesen borsózik a háta a múzeumépület gigantikus, a környéket leuraló Dávid-csillagjától is.
Viszont jó üzletnek tartja az emlékhelyet forrásunk. Nem csak az építkezést (azt is), de a majdani működtetést is: a kiszivárgott tervek szerint szállásokat is működtetnének a kötelező alapon ide látogató iskolai osztályoknak például.
Időközben, ha formálisan nem is oszlott fel, de lényegét tekintve dolgavégezetlenül szétszéledt a projekt Schmidték által verbuvált tanácsadó testülete is – amelynek működésére a Miniszterelnökség friss közlése szerint 100 millió forint közpénz ment el.
A tekintélyes jeruzsálemi Yad Vasem Intézet elnöki tanácsadója indoklása szerint „a projekt szervezői következetesen és egyoldalúan a magyarországi zsidó közösség és a nemzetközi felek, köztük a Jad Vasem bármilyen valódi és érdemi részvétele nélkül fejlesztik a Múzeumot”.
Amilyen sürgető volt kezdetben, annyira elengedte mostanra a projektet a kormány. A Miniszterelnökség most az Átlátszónak a határidőt firtató kérdésére azt válaszolta: „a kiállítás megnyitására csak a szervezetek között létrejött konszenzus kialakítását követően van lehetőség”.
Márpedig ez aligha jön létre Schmidttel – és ezt nyilván pontosan tudják a kancellárián is. Nem úgy lehetett ismerni a főigazgatót, mint aki „ha hiány van konszenzusból, akkor gyorsan köt egyet”.
Lázár János kancelláriaminiszter és Schmidt viszonya már egy ideje konfliktusokkal terhelt, és ennek csak egyik oka lehet a nyilatkozatháború a Sorsok Háza és egyéb zsidóügyek (például a Schmidt által lepufajkásmunkásőrözött Zoltai Gusztáv tanácsadói kinevezése) kapcsán. Nyomhat a latban az is, hogy Lázár – mint ezt maga sem titkolja – jó barátja a kegyvesztett bankoligarcha Spéder Zoltánnak, akivel viszont Schmidt hadakozik a BIF Nyrt.-ben.
Kapcsolódó cikkeink
Trónok harca a Schmidt-Spéder-féle BIF Nyrt-ben: Ungár Péter ráperelt saját cégére
Lapkiadót alapított Schmidt Mária
Proxyk hiénaszerepben – megindult az erdő Spéder Zoltán ellen
230 millió forintból formálja az Y- és Z-generáció szemléletét Schmidt Mária alapítványa
Schmidt Mária a legpofátlanabb adatgazda díj első helyezettje
Az aligha a cél, hogy szellemház maradjon a Sorsok Háza: így is minden napra jut egy korrupciós botrány, ráadásul a fenntartás kihasználatlanul is tetemes összeget emészt fel. Kormányközeli forrásaink szerint nagyon úgy fest, hogy váltás következhet be a „projektfelelős” személyében – akár a zsidó szervezetek által szorgalmazott Glatzra, akár másra, ez még nem dőlt el.
Egyelőre azonban a jelek szerint rápihennek a döntésre a kancellárián, komolyan tartanak attól még kormányberkekben is, hogy az 56-os kormánybiztosként is tevékenykedő főigazgató nem adja fel egykönnyen a küzdelmet. Néhai ingatlanvállalkozó férje után örökölt tetemes vagyonával Schmidt ugyanis nem a tipikus kormánykitartott: természete is a behódolás ellen való, de különösebb egzisztenciális késztetése sincsen megalkudni.
Márpedig akkor a KKETTK-t is le kell cserélni a Sorsok Háza működtetéséről, a közalapítvány éléről ugyanis tudomásunk szerint nem mozdítanák el Schmidtet – már csak azért sem, mert a szépen elterpeszkedett intézménycsoport élére tényleg nincsen B-terv. Elképzelhető az is, hogy valamelyik nagyobb közintézményt, például a Nemzeti Múzeumot bíznák meg a Sorsok Háza üzemeltetésével is.
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!
Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
A Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal újabb tenderét húzták be Balásy Gyula cégei, de az nem nyilvános, hogy mennyi közpénzt kapnak.
Varga Judit volt férje, Magyar Péter bombát robbantott azzal, hogy azt mondta: a Diákhitel Központ kommunikációs szerződési túlárazottak voltak.
Bár az EKEIDR lincence ingyenes, több száz állami cégnek saját forrásból kell állnia a bevezetésével és fenntartásával járó költségeket.
A Gyenes Resort Kft.-nek mindig csak annyi bevétele volt, amennyi bérleti díjat a pénzügyminiszter családja fizetett egy évben.
