Titkos társaságok Magyarországon és a világban

A közigazgatási tárca a jelenlegi parlamenti ciklus során bevezette a gyakorlatot, melynek jegyében a közszolga lehetőséget kap, hogy „meggyónja”: tagja-e titkos társaságnak? Persze csak ha akarja. Utánajártunk e furcsa, a nemzetbiztonsági ellenőrzés rutinrendjébe nem igazán beleillő gyakorlatnak.

A titkos társaságok feltételezett cselekedeteiről, globális háttérhatalomként való működéséről szóló narratíva alkotja számos összeesküvés-elmélet strukturális forráskódját. A szabadkőművesek, az illuminátusok, a Rózsakeresztesek, a Sion-rend, a Trilaterális Bizottság, a Külkapcsolati Tanács vagy a Bilderberg-csoport aknamunkáját leleplező publikációk általában zajos (kassza)sikert aratnak a hívők körében. Eme „ismeretterjesztésbe” nemrég már a közszolgálati televízió is beszállt. S a Vatikán hivatalos kiadója napjainkban is szívügyének tekinti a szabadkőművesek leleplezését. Sőt, a Fidesz veszprémi honatyjától azt is megtudhattuk: az Együtt 2014 is egy titkos társaság. De ez a téma az átlagembernek mégiscsak egzotikus, meseszerű (világ)politikai horrornak tűnik, amelynek nem sok köze van a napi ügyintézéshez. Ha a NAV, a Munkaügyi Központ, az Okmányiroda vagy más kormányhivatal, hatóság épületébe bemegyünk papírmunkát bonyolítani vagy szabálysértés, lopás, baleset ügyében jegyzőkönyvezik a tanúvallomásunkat, a velünk szemben ülő bürokratáról aligha a titkos társaságok jutnak eszünkbe.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A közigazgatás működtetőinek agyában viszont felmerült ez a képzettársítás. „A Kormányzati Személyügyi Szolgáltató Rendszer (KSzSzR) központi moduljában a személyügyi adminisztrációs modul kiegészül a módosítás következtében a szakmai vezetők és a kormánytisztviselők önéletrajzaival.” – derült ki 2011 őszén. Itt az érintett arról is nyilatkozhat, tagja-e titkos társaságnak. Valamint „feltüntetheti az önéletrajzában azt is, hogy 1990 előtt „volt-e tagja erőszakszervezetnek”. Ha volt, az a személyi anyagából úgyis kiderül, így a kérdés legfeljebb őszinteségi tesztként szolgálhat. Még értelmetlenebbnek tűnik a titkos társasági tagságra vonatkozó rovat, mert ha valaki erről nyilatkozik, oda a titkosság.” – véli a hivatkozott Népszabadság-riport szerzője. Karcosabban fogalmaz egy, a rendszerváltás előtt, alatt és után kémelhárító, majd terrorelhárító beosztásokban dolgozó, leszerelése után pedig biztonsági tanácsadóként a magánszektorban tevékenykedő, névtelenséget kérő forrásunk. „Rákérdezni egy titkos társasági tagságra akkora ostobaság, mintha arra kérdeznének: Ön kém? Ha igen, ikszelje be az alábbiak közül azt az országot/szervezetet, amelynek kémkedik. Aki ezt kitalálta, azonnali hatállyal ki kellene rúgni, de előtte kivizsgáltatnám egy pszichiáterrel.” – mondja az alkalmazotti lojalitás nyílt és titkos ellenőrzéséről időközben több szakmunkát, tanulmányt publikáló volt nemzetbiztonsági tiszt.

Hivatalosan semmi nincs róluk

Ezek után kíváncsiak lettünk, hogyan látja ezt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM). Az érdekelt leginkább, mi a titkos társaság fogalma a hatályos itthoni jogalkalmazásban, meg van-e határozva konkrétan, jogszabályilag? Nyilván vannak-e tartva a titkos társaságok, ha igen, akkor pontosan, tételesen mely szervezetek minősülnek annak? E kérdések már csak azért is relevánsak, mivel ha valakit megkérdeznek, hogy érintett-e valamiben, akkor a szóban forgó dolgot nem árt definiálni vagy nyilvántartani. Arra is rákérdeztünk az illetékes hivatalnál, van-e következménye, ha egy, a jogszabály által érintett kormánytisztviselő titkos társaság tagja, de nem nyilatkozik róla, nem vallja be? „A titkos társaságokról nincs nyilvántartás.” – jött a szaktárca lakonikus felelete. Hozzátéve azt is, hogy az önéletrajz benyújtására kötelezett személynek a „Tagság titkos társaságban (társaság megnevezése)” rész kitöltése nem kötelező. „Ennél fogva nincs is következménye annak, ha valaki ezt nem tölti ki.”

Ekkor visszakérdeztünk, jól értjük-e a válaszukból, hogy Magyarországon a közszolgálati, köztisztviselői, kormánytisztviselői munkajogviszony és egy titkos társaságban való tagság nem összeférhetetlen? Vagyis nincs bevallási kötelezettség, ebből kifolyólag ilyenre, egy ilyen tagság kiderülésére hivatkozva nem is lehet egy közszolgálati dolgozót elbocsátani vagy egyéb hátránnyal sújtani? Valamint ismét feltettük ama kérdést, hogy tudnának-e hozni a titkos társasági tagság összeférhetetlenségi, nyilvántartási szabályozására uniós és/vagy nyugati, tehát nemzetközi példákat? Jött a válasz, hogy „az önéletrajz alapadataihoz képest a titkos társasági tagságra vonatkozó információ kiegészítő információ, éppen ezért a kitöltésére a tisztviselő nem kötelezhető. Ha a közszolgálati tisztviselő megnevezi, hogy mely titkos társaságnak tagja, akkor az erre vonatkozó adat, mint az önéletrajz része bekerül a közszolgálati tisztviselő személyi irataiba, továbbá a közszolgálati alapnyilvántartásba.” De összeférhetetlenséget mindez csak abban az esetben eredményezhet, ha egyúttal a közszolgálati törvény pártatlanságot, befolyásmentességet előíró szabályaiba is ütközik (pl. párttagság, pártszereplés tiltása). „Ha a közszolgálati tisztviselő titkos társasági tagsága egyúttal összeférhetetlenségi okot is jelent, akkor a közszolgálati tisztviselő ennek tényét írásban köteles bejelenteni a munkáltatójának. A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles haladéktalanul írásban felszólítani a kormánytisztviselőt az összeférhetetlenség megszüntetésére. Amennyiben a kormánytisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítás kézbesítésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik.” – taglalta a KIM a hivatalos álláspontot.

Az Európai Unióban „nincs erre vonatkozó szabályozási minta, s fontos megjegyezni, hogy az Unióban tagállami hatáskörbe tartozik a közszolgálati tisztviselők jogviszonyára vonatkozó szabályozás kialakítása” – tudatta a KIM. A belügyi, illetve a honvédelmi tárcát arról faggattuk, vajon más-e az ő hozzáállásuk dolgozóik titkos társasági tagságához, mint a civil minisztériumoknak. A hivatásos szolgálati viszonyban állók személyügyi nyilvántartásáról, az adatkezelésről az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) rendelkezik. „A Hszt. 199. §-a határozza meg a nyilvántartások formáját, a nyilvántartásra jogosultak körét, a kezelhető adatokat pedig a 7. melléklet sorolja fel taxatíve. A felsorolás titkos társaságokra vonatkozó adatkezelést nem tesz lehetővé. Figyelemmel a fentiekre, a hivatásos állományú tagok vonatkozásában a kérdésfelvetés nem értelmezhető.” – tájékoztatott a BM. Hozzátéve: a titkos társasági tagságra rákérdező személyügyi nyilvántartás nem a tárca kompetenciája, annak kialakítására, működésére ők nincsenek ráhatással, pusztán felhasználóként működnek közre „a hivatásos állományú tagok nyilvántartása pedig a Hszt. és az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény előírásainak maradéktalan betartásával történik. Erre figyelemmel a „titkos társaságokról”, azok mibenlétéről, illetve az állomány tagjainak abban való részvételéről adatokkal nem rendelkezünk.” – felelte a Belügyminisztérium a megkeresésünkre.

„Kifejezetten titkos társaságra vonatkozó szabály nincs.” – igazítanak el a HM személyügyi politikáját illetően. Hozzátéve, miszerint „a tárca vonatkozásában megkülönböztetünk kormánytisztviselőket, illetve hivatásos állományúakat.” Az általunk felvetett, „kormánytisztviselőkre vonatkozó önéletrajzot kormánytisztviselőknek szükséges kitölteni. Az önéletrajz titkos társaságok tagságát érintő részének kitöltése nem kötelező. Kitöltés esetén sem vezetünk róla nyilvántartást, így nem kerül bele semmilyen adattárba.” Ezzel szemben: „A hivatásos állomány tagjaira a kormánytisztviselőkre vonatkozó önéletrajz formátum nem terjed ki, így ők titkos társasági nyilatkozatot nem tesznek.” – szögezi le a tárca. Viszont „az állomány tagja köteles a hivatásával össze nem függő egyesülettel fennálló, illetőleg az újonnan létesülő tagsági viszonyát előzetesen az állományilletékes parancsnoknak szóban vagy írásban bejelenteni. Az állományilletékes parancsnok a tagsági viszony fenntartását vagy létesítését írásban megtiltja, ha az a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, illetőleg megtilthatja, ha a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti.”

Kérdéseinket az Alkotmányvédelmi Hivatalnak szintén feltettük, onnan nem érkezett reagálás.

Főnöki engedéllyel is tilos lesz a swinger klub?

Igazából e körképtől sem lettünk okosabbak a titkos társaságok közszférabeli státuszára vonatkozóan. A tagságra való fakultatív rákérdezésnek aligha lehet túl sok értelme. Mivel nem kötelező válaszolni, így a válasz megtagadásának semmiféle jogkövetkezménye nincs, aki tagja ilyesféle körnek, szankció híján aligha vallja be. Más a helyzet a C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéssel. Ott kötelező válaszolni, a feleleteknek utánanéznek, és a hazugság önmagában is kizáró ok. Rákérdeznek házas- vagy élettársi viszonyon kívüli partnerkapcsolata, beleértve az azonos neművel való szexuális kapcsolatot is. Az alkalmi partner személyét is kötelező megnevezni. Valamint arra is választ várnak, hogy az illetőnek van/volt e kapcsolata „a demokratikus jogállam alkotmányos alapelveit tagadó vagy ilyen jellegű tevékenységet kifejtő szervezettel, mozgalommal, csoporttal stb.” Továbbá, hogy az illető előtt ismert-e olyan rizikófaktor „melynek jelzését a biztonsági ellenőrzés szempontjából szükségesnek tartja – például kompromittálásra, zsarolásra alapot adó információk”. Ez már ránézésre is komolyabbnak tűnik, mint a titkos társasági tagság önkéntes, „becsületkasszás” feltárása.

Az Átlátszó jogi szakértője, Sepsi Tibor szerint Magyarországon a titkos társaságokra, illetve az azokban való tagságra vonatkozóan semmiféle törvény, rendelet vagy más jogszabály nem létezik. A titkos társaságokról vezetett nyilvántartás létéről sem tud, „akinél meg egy ilyen dolog nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, azt úgyis átvilágítják nemzetbiztonságilag, és nyilván nem önmagában a tagsága a döntő” – véli a jogász. „Bizalomvesztés alapja szinte bármi lehet, ez is, úgyhogy végső soron akár emiatt is megpróbálhatnak a közszférából valakit kirúgni, de ez azért aligha minősülne okszerűnek a bíróságon. Tehát a titkos társasági tagságnak valós törvényes szankciója aligha van.” – fűzi hozzá Sepsi.

Vagyis ez a gyónási opció aligha tesz hozzá bármit a nemzetbiztonsághoz. Az átalakulóban lévő „C típusú” és kapcsolt részei annál inkább. „Munkavégzésen kívül tanúsított magatartás”, „magánéleti kapcsolatai” vagy „anyagi jövedelmi viszonyai”. – ilyen dolgok ellenőrzésére, vagyis értelemszerűen a potenciális titkos kapcsolatokra, illegális és/vagy konspiratív társaságokra is kiterjed(het) e sokat bírált törvényjavaslat. „Mechanikus szigorítás ez hiányos garanciákkal, ráadásul a szakmai szint átvilágíthatóságát nagyon kitárja, miközben a politikai szintét szűkíti.” – mondja portálunk jogásza, Sepsi Tibor. „Önmagában az egyszeri vizsgálat rendszerességének megteremtésével nem lenne baj: a  törvényjavaslat leginkább támadható részének a szabadon, lényegében parttalanul bővíthető vizsgált személyi kört tartom. Eddig szakminiszteri rendeletek mondták meg többé-kevésbé elvszerűen, hogy kit kell vizsgálni – bár ez eddig se zárta ki, hogy például a Miniszterelnökségen az összes alkalmazottat vizsgálják. Ezután egy viszonylag tág törvényi szabályt értelmezve (a „jogellenes befolyásolási szándéknak, leplezett támadásnak vagy fenyegetésnek” fokozottan kitett személyek) jóval nagyobb szabadsága lesz az állami szerveknek arra, hogy – ha akarják, akár egyénenként mérlegelve – kiterjesszék a vizsgált személyek körét. A munkáltatónak a vizsgálat eredményén alapuló mérlegelési jogköre viszont szűkül a jelenlegihez képest, így jóval kisebb körnél mondhatja azt, hogy köszönöm, örülök, hogy kiderítettétek, hogy swinger klubba jár a vizsgált személy, de én azért kinevezem. Igaz, a javaslat most tárgyalt, várhatóan a jövő héten elfogadásra kerülő szövegváltozata a munkáltató felettesének, például egy, az országos rendőrfőkapitány által kinevezett rendőri vezető esetén a miniszternek megadja a felülmérlegelés lehetőségét, illetve a vizsgálat eredményével szemben belső jogorvoslatot is biztosít” – összegez Sepsi.

Papp László Tamás

(Folytatjuk)