Afganisztán: Mi marad az afgán légierőből az ISAF kivonulása után?

A Kabuli Nemzetközi Repülőtéren állomásozó magyar katonák egyik csoportja afgán pilótákat kiképzésével foglalkozott, hogy úgymond NATO kompatibilisek legyenek, pontosabban a nemzetközi erőkkel is együtt tudjanak dolgozni. Azért írok múlt időben, mert a kiképző csoport információim szerint időközben visszatért Magyarországra. Videó és riport.

A kiképzés nem kizárólag  repülésről, hanem  légirányítási ismeretekről – hogy a pilóták megfelelően tudják értelmezni a légirányítás parancsait – és ezen belül rádiózási, kommunikációs ismeretek átadásáról is szól. Az afgán pilóták repüléstechnikailag meglehetősen tapasztaltak, majd mindegyik vett már részt éles bevetésen, találkoztunk olyan pilótával, amely az elmúlt évek afgán háborúi során gyakorlatilag minden térfélen megfordult, és végül az ISAF-nál kötött ki.

A magyar kiképzők magas szinten végzik a feladatukat, ez nyilvánvalóan látszott a helyszínen, katonaként teszik a dolgukat, kérdés és kételyek nélkül. Az is elképzelhető, hogy aki kitalálta ezt a projektet az ISAF-nál, nem cinizmusból, hanem jó szándékkal tette. De a kiképzés értelmét, lehetséges végső kifutását valószínűleg ugyanúgy nem modellezte végig senki, mint a többi hasonló nemzetközi ötletét, amivel Afganisztánban találkoztunk.

Afganisztán: Mi marad az afgán légierőből az ISAF kivonulása után? from atlatszo.hu on Vimeo.

Gyakorló pilótaként tisztában vagyok a repült időmennyiség fontosságával, a kompatibilis rádiós kommunikációs készség elengedhetetlenségével. De tisztában vagyok a különböző harci helikopterek tulajdonságaival is. Nem látszott a kiképzés során, mi a végső cél: egy ütőképes afgán légierő felállítása, amely adott esetben együtt tud harcolni a nemzetközi erőkkel, és azok kivonulása után eredményesen tudja támogatni az itt hagyott afgán haderőket, vagy csak egy önámító gesztus az afgánok részére, hogy látjátok, ebben is segítünk, milyen jó fejek vagyunk. Érzésem szerint az utóbbi áll közelebb a valósághoz.

Az öreg, a csehek által levedlett MI35-ös helikopterek bizonyára sivatagállóbak mint amerikai társaik, de jellemző hogy az afgánoknak csak ennyi jutott. Valószínűleg nem véletlenül: ottjártunkkor egyik gép sem volt repülésképes állapotban, éppen felinstallálásuk folyt, magasan képzett technikai szakemberek segítségével. Az afgán haderő korábbi gépeit a nemzetközi kiképzőknek tilos volt használni – ezt nem is csodálom, kétséges a helikopterek előélete, ki tudja hány kötelező nagyszervizt végeztek el rajtuk, és milyen buherált alkatrészek ketyegnek bennük. De ettől függetlenül ezek a gépek is az afgán légierő részét képezik.

A nemzetközi erők bizalma még arra sem terjed ki, hogy az általuk kiképzett afgán légiirányítókat éles helyzetben toronyba engedjék. A félelem oka a „green on blue” jelenség, amikor az afgán hadsereg beépített vagy bekattant tagja támadja hátba a társait, vagy a nemzetközi erők katonáit. Nyilvánvaló, hogy egy harci helikopterrel vagy elszabotált légiirányítással sokkal nagyobb kárt lehet okozni, mint egy géppisztollyal.

De akkor mi értelme van az afgán pilóták kiképzésének? Ha igazán komolyan venné az ISAF az afgán légierő hiányosságait, felállítana egy modernebb gépekből, akár lecserélendő Blackhawkokból álló helikopter ezredet, kiképezné rá a személyzetet, navigátorokkal, irányítókkal, pilótákkal együtt, és közös hadgyakorlatokon, bevetéseken gyúrná tovább őket ütőképes erővé. De sajnos nyilvánvaló, hogy ezt a kihívást nem vállalták. Inkább összeszedtek néhány veterán, a Szovjetunióban végzett, ki tudja milyen múltú afgán harci pilótát, felhozták őket elfogadható szintre, kaptak néhány elavult gépet bizonytalan alkatrész-utánpótlással és háttérszemélyzettel, aztán hajrá.

Hiába a látványszimulátor, hiába minden belefektetett energia: amint a mentorok elvonulnak, amint az ISAF a tervek szerint elhagyja Afganisztánt, az ott hagyott afgán pilóták előtt nem sok alternatíva marad. Vagy az erősebb fél oldalára állnak a széljárás szerint, vagy elkötik a helikoptereket, és mint a 90-es években, maszekolni kezdenek velük, amíg végképp szét nem rázódnak alattuk az éppen velük utazó peches utasokkal együtt.

Bodolai László

Korábbi cikkeink a témáról: Vadkelet-dosszié

Kollégáink 2012. november elejétől közepéig tartózkodtak a közel-keleti országban, ahova a Honvédelmi Minisztérium által kiutaztatott újságírók többségétől eltérően nem közpénzen, hanem az atlatszo.hu támogatásával, és önmaguk finanszírozásával utaztak. Bár a katonai táborokban az ISAF vendégszeretetét élvezte, stábunk élt a függetlenség adta szabad kijárási lehetőséggel, így nem csak a nemzetközi erők által kiépített alternatív valóság szemszögéből tudtunk riportokat készíteni. A stáb tagjai voltak: Szávuly Aranka riporter, Bodolai László operatőr, újságíró, jogász, és Gáli Csaba alkotmányjogász, az atlatszo.hu ügyvédje.