„A gonosz győzelméhez annyi kell, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit” – dokumentumfilm Navalnijról

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki az elmúlt években ne találkozott volna Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus nevével, vagy ne ismerné az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet, majd a felépülését követő letartóztatása történetét. A Navalnij című dokumentumfilm azonban ennek ellenére is tud újat mondani: nemcsak a hatalmas népszerűségnek örvendő korrupcióellenes aktivista motivációit ismerhetjük meg jobban belőle, a jelenlegi orosz viszonyokról is meglehetősen pontos képet fest. Az elkövetők felkutatására irányuló kísérlet dokumentálása pedig garantáltan a székbe szögezi a nézőket.

Két évvel ezelőtt, 2020 augusztusában Navalnij minden látható előjel nélkül rosszul lett a Tomszk–Moszkva repülőjáraton, csak a gyors orvosi segítség mentette meg az életét. Pár nappal ezután, az orosz bürokratikus rendszerrel és az orvosokkal való huzavona után az ellenzéki politikust egy német kórházba szállították. Nem sokkal később több független labor vizsgálata kimutatta a novicsok nyomait a szervezetében. Pontosan ezt az idegmérget használta 2018-ban az orosz titkosszolgálat, amikor Szergej Szkripalt próbálták megmérgezni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kicsit több mint másfél órás dokumentumfilm lényegében a mérgezéstől egészen a Navalnij hazatéréséig tartó időszakot öleli fel. A film hosszabb, második felében láthatjuk, hogyan göngyölíti fel az ügyet a Németországban lábadozó politikus maroknyi csapatával.

A Navalnij nem életrajz, hanem sokkal inkább egy oknyomozói munka bemutatása, annak viszont zseniális.

Nem igazán tudunk meg sokat belőle a főszereplő előéletéről és gyerekkoráról, Daniel Roher filmjének ugyanakkor láthatóan nem is ez a fő célja. Amit azonban várhatunk a filmtől, azt maradéktalanul teljesíti: megismerhetjük, hogyan veszi kézbe a mára kétségkívül legbefolyásosabb orosz ellenzéki vezető a saját ügyét, és deríti fel sikeresen, hogyan próbálta meg félreállítani az útból az orosz titkosszolgálat.

Forrás: Twitter/Aric Toler, Bellingcat

A film talán legerősebb momentuma, amikor Alekszej Navalnij egymás után hívja fel álnéven azokat az embereket, akikről a Bellingcat újságírójával, Hriszto Grozevvel kiderítették, hogy közük volt a merénylethez. Az arccal és névvel bemutatott emberek egyikéből sikerült is a kamerák előtt egy vallomást kicsikarnia: a férfi elárulta, hogy „mi csúszott félre Tomszkban”, így beigazolódnak a csapat sejtései, és kamerák előtt válik bizonyossággá, hogy az orosz titkosszolgálathoz (FSZB) köthető csoport felelős a merényletért.

Mindezek az események ismertek a hazai és nemzetközi sajtóból, így azt is tudjuk, hogy nem ér jó véget a történet: Navalnijt hazatérése után azonnal bebörtönözték, legfrissebb hírek szerint több mint 15 év büntetés várhat rá.

Teljesen más azonban a saját szemünkkel követni az események alakulását. A közel másfél órás film rekordgyorsasággal ér véget, unatkozni pedig garantáltan nem fogunk közben. A téma komolysága ellenére vicces, sőt, megható pillanatoknak is részesei lehetünk, például amikor a főszereplő TikTok-videókat gyárt, a feleségével állatokat etet Németországban, vagy egyszerűen csak a családjával időzik.

„Tizenhárom éves korom óta azon gondolkodom, mihez kezdenék, ha apát meggyilkolnák” – mondja Navalnij lánya. 

Ez a mondat tökéletesen összefoglalja, hogy árnyoldalai is vannak a korrupcióellenes munkájáról ismertté vált politikus tevékenységének, különösen egy olyan helyen, mint Oroszország.

Szintén erős jelenet a reptérre való megérkezés, a hazatérés pillanata is, ami az orosz rendszer kicsinyességét, a diktatórikus eszközökkel irányító Putyin saját hatalmában való kételkedését mutatja. Még azt sem engedik, hogy támogatói megpillantsák a hazatérő Navalnijt, inkább másik reptérre irányítják át a gépet, az elégedetlenkedő tüntetőket a rendőrségre bízzák, a leszállást követően pedig a személyi okmányok ellenőrzése gyorsan letartóztatássá eszkalálódik.

Navalnij és felesége Moszkvában (forrás: Facebook/Alekszej Navalnij)

Ráadásul néhány jelenet sokaknak kellemetlenül ismerős lehet, hiszen a film képkockáin egy olyan hatalmi struktúra rajzolódik ki, amely jóval előrehaladottabb verzióban ugyan, de kétségkívül sok párhuzamot mutat a mai magyar berendezkedéssel

Vlagyimir Putyin orosz elnök például nem hajlandó kiejteni az ellenzéki politikus nevét, csak következetesen a „berlini klinikán ápolt betegként” hivatkozik rá egy sajtótájékoztatón. Szintén elgondolkodtató az orosz propagandacsatornák által indított lejárató kampány, mely Navalnij szavahihetőségét vonja kétségbe a mérgezés tényét illetően, amikor azt sugalmazzák, hogy pancsolt szeszt fogyasztott, vagy drogozott, de különben is külföldi ügynök.

A bemutatott eseményeknek pedig különösen megrázó aktualitást ad a február végén kitört orosz-ukrán háború. Az invázió ellen számos orosz városban tiltakozáshullám indult, és több mint kétezer tüntetőt tartóztattak le. A tiltakozókkal szemben a rendőrség sok esetben erőszakosan lépett fel. A sajtót bejárták azok a fotók, amikor üres fehér lappal demonstráló nőket vittek el a rendőrök, a maroknyi, független orosz lap pedig a háború miatt a korábbinál is nehezebb helyzetbe került.

Emiatt még fontosabbá válik a Kreml legnagyobb bírálójának válasza a rendező kérdésére, hogy mit mondana az orosz népnek, mit szeretne továbbadni letartóztatása, bebörtönzése vagy akár megölése esetén.

„Amikor elnyomnak a rosszfiúk, nem tudjuk, valójában milyen erősek vagyunk. A gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit. Tehát ne legyünk inaktívak!”

Ennél jobban pedig nem is lehetne összefoglalni a Navalnij üzenetét: a film egy olyan ember történetét mutatja be, aki az ellenállás szimbólumává vált Oroszországban. Mert van abban valami tragikus, de egyben reménykeltő, hogy annak ellenére is visszatért szülőföldjére, hogy jól tudta: a könnyebb út az lenne, ha külföldön maradna, mert hazatérve sok év börtön vár rá. A rendszer ugyanis egyre kevésbé tűri meg azokat, akik eltérnek a hivatalosan kijelölt keretektől, és kritikát fogalmaznak meg Putyin rendszerével szemben. De úgy tűnik, Navalnij szerint ez még nem ok arra, hogy csendben maradjunk.

A filmet a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) EXTRA vetítéssorozatának részeként mutatták be hazánkban, és május 26-tól az HBO Max oldalán is elérhető.

Szopkó Zita

Címlapkép forrása: Facebook/Alekszej Navalnij