Külföldre kölcsönadott rabszolgák termelnek valutát Észak-Koreának

A kommunista rezsim a nemzetközi szankciók miatt nehéz helyzetben van, de az egész világot behálózza egy háttérszervezete, ami valutával látja el Kim Jong-unt. Az Arte 50 perces dokumentumfilmet készített az egyik bevált pénzcsinálási módszerről, a külföldre küldött, éhbérért dolgoztatott emberekről.

Tavaly a brit Guardian és a norvég Josimar is arról írt, hogy a nemrégiben kezdődött futball-világbajnokságra felhúzott Zenit stadion építésében észak-koreai kényszermunkások is részt vettek Szentpéterváron. A lapok szerint az atomprogramja miatt nemzetközi szankciókkal büntetett Észak-Korea titkos megállapodást írt alá több országgal, hogy valutához jusson. A munkásokat a családjukkal zsarolva kivezénylik külföldre dolgozni, ahol embertelen körülmények között laknak, és pihenőnap nélkül, napi 11-12 órában robotolnak legalább 3 évig. Mindezt minimális összegért, ugyanis a fizetésük 80-90 százalékát Észak-Korea kapja.

Egy ENSZ-jelentés már 2015-ben arról számolt be, hogy több tízezer észak-koreait dolgoztatnak bérrabszolgaként külföldön. Főleg Oroszországban és Kínában, de például Algériában, Etiópiában, Katarban, Kuvaitban, Lengyelországban, Líbiában, Malajziában, és Mongóliában is.

A francia-német tulajdonú Arte most egy 50 perces dokumentumfilmet készített a témáról. A német nyelvű, angolul feliratozott videó 2021. március közepéig érhető el online.

A film a hírhedt „39-es Iroda” bemutatásával indul, mert több forrás szerint az áll az észak-koreai munkások embertelen kikölcsönzése mögött. Az Office 39 a Koreai Munkáspárt háttérszervezete, ami rengeteg különböző céget működtet világszerte, azokon keresztül pedig valutával és luxuscikkekkel látja el Észak-Korea elitjét. Elsősorban persze az országot vezető Kim Jong-unt, előtte pedig apját, Kim Jong-ilt, aki állítólag a rendszer ötletgazdája volt a ’70-es években.

Az Office 39 több korábbi dolgozója dezertált, így elég sokat tudni a működéséről, az Arte filmjében is nyilatkoznak ketten. Sok újságcikk foglalkozott már a szervezettel, és az Európai Unió 2011-es szankciós rendelete is részletesen ismerteti, hogy milyen illegális tevékenységeket végez.

Drogcsempészet, pénzhamisítás, fegyver- és rabszolgakereskedelem termel valutát Észak-Koreának az Office 39 által összefogott szövevényes hálózaton keresztül. Sokan úgy vélik, hogy Kim Jong-un ebből finanszírozza az atomprogramot is, hiszen a világ egyik legszegényebb országának másból nem telne a költséges haditechnikai fejlesztésekre.

Az Arte stábja Mongólia fővárosában, Ulánbátorban talált északi-koreai építőmunkásokat, orvosokat, és táncosnőket is. A munkahelyükön alszanak, folyamatosan figyelik őket, és persze nyilatkozni egyikük sem akart, ahogy a mongol cégek és kormány sem.

Becslések szerint Észak-Korea évente 450 millió euró (kb. 135 milliárd forint) bevételhez jut a külföldre kikölcsönzött dolgozók révén, akik a kommunista rezsim rabszolgái. A filmben nyilatkozik Hugh Griffiths, az ENSZ titkos munkacsoportjának vezetője is, aki a csapatával Észak-Korea atomrakétáiról, és Kim Jong-un titkos bevételeiről próbál minél több információt szerezni.

Az Arte 5 hónap várakozás után, 2018. március végén megkapta a beutazási engedélyt a kommunista ország vezetésétől. Vonattal utaztak a kínai Dandongból a fővárosba, Phenjanba, és közben a vonatablakból filmezték, amit láttak. Szakadt épületek, rozsdásodó óriáskerék, katonák, kihalt tájon gyalogló, bicikliző, kapirgáló, szegényesen öltözött emberek – meg is jegyzi a riporternő, hogy olyan az egész, mintha 1953 lenne. A 3 millió lakosú Phenjan viszont szép, modern, és tiszta. A városba csak engedéllyel lehet bemenni: itt él az észak-koreai elit, és leghűségesebb támogatóik.

Az Arte stábját két ember kísérte éjjel-nappal, akik igyekeztek megmutatni a külföldi riportereknek, hogy a város a nemzetközi szankciók ellenére is folyamatosan fejlődik a helyi tudósoknak köszönhetően. Nyilatkozott egy építész, aki 8 évig Franciaországban tanult, majd 2010-ben visszatért Észak-Koreába, és most felhőkarcolókat épít az elitnek. Az épületek kívülről valóban lenyűgözőek, és az egyikbe be is vitték a tévéseket: megnézhették egy egyetemi tanár 200 négyzetméteres lakását, amit a rezsimtől kapott. Kim Jong-un ugyanis a neki dolgozó értelmiségieknek és családjaiknak külön negyedeket építtet, és bár a nyilatkozó arra panaszkodik, hogy nagyon sok a munka, és nincs elég építész, azért a szankciókat emlegető riporter kérdésére rávágja, hogy semmi gond, mindent megcsinálnak.

De miből van pénze Észak-Koreának a drága építkezésekre? Hogyhogy nem kényszerítették térdre az országot a nemzetközi szankciók?

Az Office 39 mellett erre a másik magyarázat a találékonyság. Alkalmazkodtak a helyzethez, és maguknak állítanak elő mindent, amire szükségük van. Például saját gyártású gépeken készítik a cipőket, ahogy azt láthatjuk is a videóban. A napelemmel felszerelt mintagyár egy kontrollszobán keresztül digitális összeköttetésben van a tudósokkal és kutatókkal, hogy minél tökéletesebb legyen a termelés.

A film végén szó van arról, hogy Kína és Oroszország kettős játékot játszik: az ENSZ-ben megszavazzák a szankciókat, de mégis kereskednek Észak-Koreával. A kommunista rezsim vagyona pedig különböző rafinált módszerekkel egyre csak növekszik. A német kormány például 2016 óta próbálja bezáratni Berlinben az észak-koreai nagykövetség melletti City Hostelt, aminek havi 38 ezer eurós (kb. 11,5 millió forint) bérleti díja hosszú évek óta Kim Jong-un atomprogramját gazdagítja.

Az Arte megkérdezte az Office 39 egyik dezertált alkalmazottját, hogy jelen van-e a háttérszervezet Franciaországban és/vagy Németországban is. A férfi szerint bérrabszolgák nincsenek ezekben az országokban, mert túl szigorúk a törvények, de különböző fedőcégekkel itt vannak Európában Észak-Korea pénzcsináló csápjai.