Elvette a tádzsik elnök lányát, majd felvásárolta a fél országot

Tádzsikisztán Közép-Ázsia legkisebb országa, és egyben a régió egyik legszegényebbje is, amelynek gazdasága nagymértékben függ az Oroszországban idénymunkásként dolgozó tádzsikok hazautalt keresetétől. Az ország nehéz gazdasági helyzete azonban nem csak kedvezőtlen földrajzi adottságainak és a szovjet múltnak köszönhető, hanem az autokrata vezetésnek és az ezt kísérő kleptokráciának is. Két példán keresztül mutatjuk be, hogyan működik a tádzsik rendszer, amelyben az elnök veje bármihez ér, az arannyá válik.

Tádzsikisztán elnöke, Emomali Rahmon hangzatos címeket adományoz magának, amelyek szó szerint kivonják őt az ország alkotmányának hatálya alól. Egy ilyen országban a családi kapcsolatok mindennél többet érnek.

Samszullo Szakibov 2005-ben vette feleségül Ruksona Rahmonovát, a tádzsik elnök hét lányának egyikét. Miután beházasodott a Rahmon családba, Szakibov Tádzsikisztán egyik legfontosabb üzletemberévé vált. Az elnök vejének vállalata, a Faroz, elképesztő növekedést mutat, és a gazdaság szinte minden területén jelen van.

A kezdetek

A jelenleg 36 éves Szakibov papíron csak 2018 januárja óta a Faroz kizárólagos tulajdonosa. Az elnök veje ekkor tért vissza az Egyesült Királyságból, ahol éveken át Tádzsikisztán kereskedelmi képviselőjeként dolgozott. A cégnyilvántartás szerint 2018 előtt Makmadullo és Zainullo Szakibov, azaz Samszullo apja és fivére, voltak a Faroz tulajdonosai. Újságírók azonban kiderítették, hogy a Farozt valójában már 2012 óta Samszullo Szakibov irányítja, aki ekkor orozta el a vállalatot egykori üzlettársától, Ummarali Kuvvatovtól.

Kuvvatov 2002-ben alapította a Farozt. Ezzel nagyjából egyidőben vette a szárnyai alá egyik befolyásos üzleti partnerének unokáját, a fiatal Samszullo Szakibovot. Kuvvatov és Szakibov éveken át üzlettársak voltak és személyesen is jó kapcsolatot ápoltak. A kapcsolat azonban megromlott, amikor Szakibov elvette Rahmonovát, és megnőtt a politikai befolyása.

2011-ben Szakibov távozásra kényszerítette Kuvvatovot a Farozból; Kuvvatov ezek után külföldre menekült. A száműzetésében a tádzsik rezsimet nyíltan kritizáló Kuvvatovot 2015-ben meggyilkolták: a férfi egy Isztambulban élő honfitársánál vacsorázott feleségével és gyerekeivel együtt, amikor az egész családot megmérgezték, az utcára menekülő Kuvvatovot pedig fejbe lőtték.

Az évek során a Faroz hatalmasra duzzadt, és ma már alig van Tádzsikisztánban olyan iparág, ahol a több mint negyven cégből álló vállalat ne lenne jelen. A Faroznak többek között az olaj- és nemesfémkitermelésben, a vas- és acélkohászatban, a turizmusban, a pénzügyi szektorban, a gyógyszeriparban, sőt még a vámhatósági ellenőrzések lebonyolításában is vannak érdekeltségei.

Az OCCRP összeállításából kiderül, hogy a Faroz növekedését erős kormányzati hátszélnek köszönheti. A kormány kedvező rendeletekkel, állami vagyontárgyak nyomott áron való értékesítésével és a Faroz versenytársaira gyakorolt nyomással segítette a vállalat gazdasági szárnyalását.

Az alábbiakban két példán keresztül mutatjuk be, hogyan hozta helyzetbe a tádzsik kormány az elnök vejének cégeit.

A büdösgyantagyökér-biznisz lenyúlása

Az elnök megtekint egy büdösgyantagyökér-kiállítást 2013-ban Fotó:Tochikistoni Hadamoti Matbuot / Flickr /OCCRP

Rahmon elnök rendeletekkel játszott át egy meglepő (és meglepően jövedelmező) piacot veje vállalatának: az aszatgyantafeldolgozást.

Az aszatgyantát az aszandkóró gyökeréből nyerik ki; ezt a növényt kellemetlen szaga miatt undorkórónak és büdösgyantagyökérnek is hívják. Az aszatgyantát (népi nevén ördögszart) Indiában és Pakisztánban lencse- és padlizsánételek ízesítésére, a népi orvoslásban pedig székrekedés, gázosodás és puffadás enyhítésére használják.
Egy kiló aszatgyantáért akár száz dollárt is fizetnek a nemzetközi piacon; Tádzsikisztánban egy időben sok szegény család élt az aszatgyanta gyűjtéséből és eladásából.

2008 szeptemberében Rahmon elnök egy rendelettel „kategorikusan megtiltotta” az aszatgyanta gyűjtését és exportját. Alig három hónapra rá Tádzsikisztánban bűncselekménnyé nyilvánították az aszatgyanta gyűjtését.

Ám 2009 augusztusában az elnök visszavonta a rendeletet, és kvótarendszert vezetett be az aszatgyanta gyűjtésére, bár annak exportját továbbra is tiltotta. A kvótákat csak olyan cégek kaphatták meg, amelyek saját, Tádzsikisztán területén található aszatgyantafeldolgozó létesítménnyel rendelkeztek.

2015-ben a kormány bejelentette, hogy egy második, Minu Pharm nevű cég is engedélyt kapott az aszatgyantafeldolgozásra. Hivatalos források szerint a 2012-ben alapított cég 100 tonnányi aszatgyanta feldolgozására kapott engedélyt, ami 40 tonnával több, mint amire a Faroz engedélye szól.

A Minu Pharm cégtulajdonosát, Faizullo Sirinovot 2013-ban egy rádióadásban úgy mutatták be, mint a Faroz aszatgyantafeldolgozással foglalkozó részlegének vezetőjét. 2015 márciusában pedig a Faroz Facebook oldalán úgy hivatkoztak a Minu Pharmra, mint a vállalat gyógyszeripari ágának részére.

A tádzsik elnök az aszatgyanta kiviteli tilalmát eredetileg azzal magyarázta, hogy ezzel akarja ösztönözni a gyanta országon belüli feldolgozását. Azonban a nyers aszatgyanta exportja soha nem állt le: kiviteli statisztikák szerint Tádzsikisztán 2015-2016-ban 6,6 tonna nyers aszatgyantát szállított Indiának.

Aki autózni akar, fizessen az elnök emberének

Emomali Rahmon a volán mögött, egy új autósiskola megnyitásakor 2013-ban Fotó: Tochikistoni Hadamoti Matbuot / Flickr /OCCRP

Leányvállalatain keresztül a Faroz hét autósiskolából és hat gyakorlópályából álló hálózatot működtet, amelyek képzési és vizsga-szolgáltatásokat nyújtanak, valamint engedélyeket adnak ki.

2016-ig Tádzsikisztánban több mint 340 autósiskola működött. Ekkor azonban változtak a szabályok – a Faroz javára.

2016 januárjában egy több kormányzati ügynökség együttműködésével létrehozott bizottság tömegesen ellenőrizni kezdte az autósiskolák működését, és 220 működési engedélyt vissza is vont az oktatás alacsony színvonalára hivatkozva.

A működési engedély megtartása érdekében az autósiskoláknak minden eszközt – az autókat is beleértve – egy Vezetők és Szállítmányozás nevű egyesülettől kell bérelniük vagy megvenniük, az oktatóknak pedig rendszeres időközönként az egyesület által tartott továbbképzéseken kell részt venniük.

A Vezetők és Szállítmányozás egyesület a Faroz vállalati központjának címére van bejegyezve.

A tádzsik fővárosban, Dusanbéban működő egyik autósiskola tulajdonosa, aki megtorlástól tartva a neve elhallgatását kérte, azt nyilatkozta, hogy a változások óta az autóvezetői tanfolyamok ára megduplázódott.

Ha valaki Tádzsikisztánban autóhoz jut, és minden szükséges vizsgán átmegy, akkor a Faroz egy másik leányvállalatának, a Faroz Aiti nevű cégnek fizethet, hogy megkapja a rendszámtábláját és a biometrikus járművezetői engedélyét.

Az autósiskolák mellet a gépjárműnyilvántartás piacát is monopolizálta a Faroz, bár utóbbi nem ment annyira zökkenőmentesen.

2007 és 2009 között Tádzsikisztán összes rendszámtábláját egy helyi cég, a Durnamo gyártotta. 2009-ben a kormány közbeszerzési pályázatot írt ki 100 000 rendszámtábla gyártására.

A Durnamo vezérigazgatója, Abubakr Azizhodzsajev szerint cége három másik pályázóval versenyzett. A Durnamo ajánlatában az szerepelt, hogy 2020-ig rögzített, 7 dolláros darabáron fogja értékesíteni a rendszámtáblákat. A közbeszerzést az alacsonyabb árat ajánló Faroz nyerte.

Hamarosan kiderült, hogy Szakibov cége nem tudja teljesíteni a vállalását, mivel sem a rendszámtáblagyártáshoz szükséges berendezések, sem a megfelelő tapasztalat nem állt rendelkezésére. Ekkor a közúti közlekedésért felelős állami szerv a Durnamót bízta meg 50 000 rendszámtábla gyártásával, és azt javasolta, hogy a cég a Farozzal együttműködve teljesítse a megrendelést. Az együttműködési javaslatot azonban Azizhodzsajev szerint a Faroz elutasította.

A Durnamo által legyártott 50 000 rendszámtábláért a közúti közlekedésért felelős állami szerv nem volt hajlandó fizetni. Azizhodzsajev úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza a történteket, és a helyi médián keresztül kérte Rahmon elnök segítségét.

Válaszul a Faroz beperelte Azizhodzsajevet hírnévrontásért, és 45 000 dollárnak (kb. 12 millió forintnak) megfelelő összegű kártérítést követelt. A bíróság a Faroz javára ítélt, és a Durnamo berendezéseit kártérítés gyanánt elkobozta.
Az állam a Durnamo által garantált ár háromszorosát, 24 dollárt fizet minden egyes, a Faroz által gyártott rendszámtábláért.

2017-ben a kormány azt “javasolta” a járművezetői engedéllyel rendelkezőknek, hogy az év végéig szerezzenek be új vezetői engedélyt és rendszámtáblát; az ezt elmulasztókat akár 17 dolláros bírságra is kötelezhetik.

A közlekedésrendészet nyilatkozata szerint az új vezetői engedélyért 38 dollárt, míg az új rendszámtábláért 48 dollárt kell fizetni. A profitot a Faroz teszi zsebre.

Az OCCRP megkeresésére sem a Faroz, sem Szakibov, sem a tádzsik elnöki hivatal képviselői nem válaszoltak.

Szerzők: Vlad Lavrov, Olga Gein, OCCRP Tádzsikisztán. Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű összeállítás cikkeit itt olvashatja. A címlapképként látható montázs az OCCRP oldaláról származik, Sulton munkája. Bal oldalon a tádzsik elnök, jobb oldalon pedig veje látható.

83%

Év végéig még

17 866 772 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom