Egy élelmiszeripari hatástanulmány is százmilliárdos nagyságrendű áfacsalásról beszél

A kormányzati- és pártkommunikáció igyekszik magányos bajkeverőnek beállítani Horváth Andrást. Holott egyre nyilvánvalóbb, hogy ez nem így van: évek óta számos, Horváthéhoz hasonló jelzés, figyelmeztetés és javaslat érkezett az áfacsalások ügyében az illetékesekhez. Azonban a miniszterek, államtitkárok, adóhivatali vezetők reakciója rendre ugyanaz volt: a hivatal mindent megtesz, a hatékonyság megfelelő, és az áfacsalást amúgy sem lehet kiküszöbölni. A képviselői kérdésekre és a közadat-igénylésekre érkező hivatalos válaszok pedig a legkevésbé sem oszlatják el az ügy körüli kételyeket.

Természetesen az egész nem azzal kezdődött, hogy a Nemzeti Adó és Vámhivatal Horváth András feljelentésére reagálva 48 óra alatt felszámolta a szavahihetőségét. A tények azt mutatják, hogy mind a NAV (és jogelődje, az APEH), mind az adóhivatal munkájáért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium évek óta számos olyan jelzést kapott, amelyek alapján az áfacsalások módszereiről és kiterjedtségéről pontos információkat szerezhettek. Ezen túlmenően több konkrét megoldási javaslat is eljutott a területért felelős vezetőkhöz: ezek többsége az ellenőrzés hatékonyságának növelésére, illetve az áfacsalások visszaszorítására irányult; egy, az iparági szereplők megrendelésére készített Ernst&Young-tanulmány pedig a leginkább fertőzött terület, az alapvető élelmiszerek áfájának – a költségvetés szempontjából semleges – csökkentését javasolta. (Tíz százalék alatti áfa esetén már olyan mértékben csökken az áfacsalásos ügyleteken realizálható haszon, hogy még a jelenlegi alacsony felderítési mutatók mellet sem nagyon éri meg kockáztatni.)

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

E javaslatok és kezdeményezések sorsának közös jellemzője, hogy az illetékesek vagy egyáltalán nem reagáltak rájuk, vagy némi hezitálás után lesöpörték az asztalról. Ezek alapján viszont biztosan nem igaz, hogy Horváth egy magányos botrányhős, aki saját összeesküvés-elméletének foglya.

Kinek jó a 27 százalékos áfa?

Visszatérő érv – Horváth András állításaival kapcsolatban is -, hogy az adóhivatalhoz befutó, hálózatos áfacsalásra vonatkozó információk nem tartalmaznak olyan konkrétumokat, amelyek alapján a hivatal eljárhatna. Azt írja például december 11-én kelt levelében Varga Mihály miniszter Szél Bernadett és Vágó Gábor képviselők írásbeli kérdésére válaszolva, hogy a NAV nem tudott eljárni bizonyos áruházláncokkal szemben a feltételezett hálózatos áfacsalások ügyében, mert az információk, amelyek eljutottak a hivatalhoz, nem voltak elég konkrétak: „A megbeszélésen részt vevő adóhivatali vezetők hiányolták a tájékoztatóból azokat a konkrét adatokat, amelyek alapján lehetőség nyílt volna akár ellenőrzési, akár bűnügyi eljárás megindítására.”

A miniszter által hivatkozott megbeszélés(ek) a „Fórum az Alapvető Élelmiszerek Áfájának Csökkentésért” nevű iparági ad hoc szerveződés és a NAV vezetői között zajlott(ak) még 2012-től kezdődően. Hogy ezeken a tárgyalásokon mi hangzott el pontosan, azt persze nem tudhatjuk, de a Fórum, és annak szóvivője, Torba Tamás elég konkrétnak tűnő adatokkal szolgált korábban is, most is az áfacsalások ügyében: „Az előzetes adatgyűjtés, továbbá a helyszíni bejárások és egyéb források összegzése azt mutatta, hogy 2013 tavaszán három áruházlánc volt teljesen tiszta, ebből kettő külföldi, egy hazai tulajdonú. Hat másik esetében folyamatos volt – és ma is az – az áfacsalásban érintett termékek forgalmazása, egy esetben nem keletkeztek adatok.”  – írta Torba november 20-án a Magyar Nemzetben megjelent cikkében.

Ha igaz tehát a Fórum állítása – és ezt sem a NAV, sem a miniszter nem vonta kétségbe -, akkor öt, tetszőlegesen kiválasztott lánc közül egyben biztosan megtalálhatóak olyan, az alapvető élelmiszerek körébe tartozó termékek, melyekkel áfát csaltak. (Az Index újságírójának például néhány nap alatt ezt sikerült is bizonyítania.)

A Fórum megrendelésére az Ernst&Young által elkészített, az illetékesekhez eljuttatott tanulmány („Hatástanulmány az alapvető élelmiszer ágazatban tapasztalható áfacsalás költségvetés-semleges felszámolásáról”) szintén elég konkrét adatokkal szolgál: megbecsüli például az alapvető-élelmiszer ágazatban megvalósuló áfacsalás értékét – ez a szakértők számítása szerint évente 128 milliárd forint. Világosan leírja az áfacsalások jellegzetes módszereit, szemléltető ábrákkal segítve a megértést. De ha ez nem lenne elég, néhány terméken keresztül – konkrétan – demonstrálja is az egyes csalástípusok módját és hatásait.

A kávé esetében – írja a tanulmány – például döntően a számla nélküli kereskedelem volumenének bővülésére utal, hogy 2007 óta mintegy tizenöt százalékkal, azaz 4000 tonnával(!) csökkent a legálisan értékesített kávé mennyisége. Még megdöbbentőbb a feltehetőleg csak papíron megvalósult cukor-export volumene: 2008 és 2011 között több mint félmillió tonnára becsüli a tanulmány a vélhetőleg áfacsalás céljából bonyolított fiktív exportot. (A hazai fogyasztás évi háromszázezer tonna körül mozog.)

A dolgozat egészen konkrét példákkal is szolgál, éppen csak nem nevezi meg az érintett kiskereskedelmi láncot: „Az érintett [a szomszédos országokban is működő] FMCG lánc valamennyi kiskereskedelmi üzlete közvetlenül a magyar gyártótól vásárolja az étolajat. Ez alól csak a magyarországi üzletek képeznek kivételt, annak ellenére, hogy a közvetlen helyi beszerzés volna gazdaságilag indokolt. A magyarországi üzleteket viszont egy külföldi (általában szlovákiai) nagykereskedő látja el. A “strukturált” beszerzésnek köszönhetően a magyarországi üzletek az érintett standard étolajat a szomszédos országoknál sokkal alacsonyabb áron vásárolják, ami egyértelműen áfacsalásra utal.” Adódik a kérdés, milyen, ennél konkrétabb adatokat hiányoltak az adóhivatali vezetők, illetve rájuk hivatkozva a miniszter.

Nem talált támogatásra a kormányzati döntéshozóknál a Fórum eredeti célkitűzése, az áfacsalás visszaszorítása érdekében az áfa csökkentése sem – ma sem egészen érthető, miért. Az Ernst&Young által kidolgozott koncepció lényege ugyanis az volt, hogy úgy csökkentsék az alapvető élelmiszerek áfáját tíz százalék alá, hogy a közben ne növeljék a költségvetési hiányt. (Ezt az 5 százalékos kedvezményes áfakulcs – például a távhő – áfájának 10 százalékra történő emelésével kívánták elérni.) A lépésnek az áfacsalások visszaszorításán túl számos jelentős közvetett pozitív hatása is lett volna – a kormány ennek ellenére elutasította a kezdeményezést, noha a döntés idején még nem dúlt a rezsiháború.

Kérdéses állítások

Időközben kiderült, hogy biztosan nem felel meg a tényeknek az az állítás sem, miszerint a NAV-nál egyetlen vizsgálatot sem állítottak le: egy birtokunkba került dokumentum alapján az valószínűsíthető, hogy 2010-től kezdődően évente több tucat, a hálózatos csalások felderítésére irányuló ún. kapcsolódó vizsgálat lefolytatása hiúsult meg a vonatkozó kérelmek legfelső szinteken történt elutasítása miatt.

Kételyeket ébresztenek a NAV egyes válaszai a Kiemelt Ügyek Igazgatóságának felszámolásával kapcsolatos kérdéseinkre is. Azt tudakoltuk, pontosan ki és milyen elemzések és dokumentumok alapján terjesztette elő az igazgatóság megszüntetését célzó javaslatot – többek között rákérdeztünk, igaz-e, hogy a területért felelős főigazgató kezdeményezte az átszervezést. A NAV válasza nem tartalmaz konkrétumokat, csupán általánosságban kritizálja a tavaly január 1-jével megszüntetett KÜIG tevékenységét: „(…) a központosított ellenőrzési módszertanra épített szervezeti egység tehát a rendelkezésére álló jelentős erőforrások ellenére csupán részeredményeket tudott felmutatni.” Ezért újabb adatkéréssel fordultunk a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, hogy megtudjuk, kinek a kezdeményezésére és milyen tényleges okok és adatok alapján szüntette meg egy évvel ezelőtt a hálózatos áfacsalásokkal foglalkozó igazgatóságot a kormány.

Becker András