Rejtőző rítusok rendszertana – titkos társasági világpanoráma

Fekete leplekkel borított pincében, gyertyafénynél tett eskü? Papi részvétellel zajló titkos beavatási szertartás a rettegett szervezetbe? Létezik ilyen? A Portik Tamás perében tanúskodó Radnai László, illetve az 1999-ben meggyilkolt Seres Zoltán Maffiaregényben felidézett ismerősei szerint igen. Honnan gyűrűztek be ezek a rítusok? Többnyire nyugatról, bár a titkos társaságok frontján is van keleti szél.

A nemzetközi és a magyar történelem is a titkos társaságok három klasszikus típusát ismeri. Az első a szabadkőműves és általában a szabadgondolkodó, szabados, libertinus titkos társaságok ellenkultúrája, a reneszánsztól a polgári forradalmakig. Eme – mai szemmel teljesen ártalmatlan – szervezetek titkossága a kor adottsága volt. A középkorban és kora újkorban rengeteg dolgot nem lehetett nyíltan felvállalni, hangoztatni, akkor sem, ha volt rá igény. Természetszerűleg ilyen volt a monarchia és az egyházi hatalom nyílt elvetése, a köztársasági és antiklerikális gondolat. De ilyen volt a házasság előtti vagy azon kívüli szexualitás, a csoportszex, (a swingerklubot és a nyitott házasságot nem a XXI. században találták ki) a partnerek gyakori váltogatása, a pornográfia, az orgiák, a legális fogamzásgátlás, abortusz, az eutanázia, általában az öngyilkosság joga, a homoszexualitás, a pacifizmus (a „szent háborúk” elleni tüntetés a legtöbb országban egészen a XIX. századig bűncselekmény volt.)

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Akinek ilyenekre volt óhaja, csak titokban gyakorolhatta. A titkosság pedig megteremtette a saját infrastruktúráját. A középkorban a boszorkányperekben, a felvilágosodás idején a szabadgondolkodók ellen vádként bedobott titkos orgiák nem mindig voltak puszta rágalmak. Az abszolutista rendőrállam azonban nemcsak a testiséget, de a puszta gondolatokat is üldözte. Nem kellett ahhoz szex, hogy a polgár titkolózásra kényszerüljön. „A titkostársasági kultúra a polgári társadalom gyengeségének és lassan felgyülemlő erejének a megnyilvánulása. Ez volt az a szabad tér, ahol a korlátozott szólásszabadság mellett és nyilvánosság hiányában büntetlenül lehetett beszélni.” – tapint rá Miskolczy Ambrus eszmetörténeti munkája. (A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről.” 1790-1849 Napvilág Kiadó, Budapest. 38-39. o.) Ezek a konspiráló körök és klubok a hajdani céhes mesteregyletek struktúráit vették át, fejlesztették tovább.

Titkos társaságok Magyarországon és a világban

A közigazgatási tárca a jelenlegi parlamenti ciklus során bevezette a gyakorlatot, melynek jegyében a közszolga lehetőséget kap, hogy „meggyónja”: tagja-e titkos társaságnak? Persze csak ha akarja. Utánajártunk e furcsa, a nemzetbiztonsági ellenőrzés rutinrendjébe nem igazán beleillő gyakorlatnak. Tovább a teljes cikkre.

A másik titkos társaságtípus lényegében a szabadkőművesek (illetve a szabadgondolkodók) társaságairól alkotott előítéletek, legendák, rágalmak pozitív előjelű fonákjai, letükrözései voltak. „Ha a zsidók/szabadkőművesek/libertinusok összetartanak, nekünk is muszáj” címszó alatt. Gyakorlatilag az összes ilyen társaság a „féllegalitás, az „üldöztetések” légköre” által „misztikus fénybe” vont orosz Pamjatytól (a „hazafias egyesület” geneziséről lásd: Tovább…Tovább…Tovább Szerk. Szilágyi Ákos, Szabad Tér Kiadó, 1988. 217-237.o.) az amerikai Ku Klux Klanon át egészen a bűnözést és az ideológiát ötvöző Árja Testvériség földalatti börtönhálózatáig vagy a szerb Fekete Kézig) a páholyok lekoppintása volt. Sok ember tényleg bedőlt a híreszteléseknek, miszerint a szabadkőművesség irányítja a világot. Így mindenáron beavatottak akartak lenni, ha nem szabadkőművesként, akkor ellen-szabadkőművesek gyanánt. Jelkép-és tünetértékű e tekintetben, hogy 1920-ban a MOVE és az Etelközi Szövetség (EX) pont a budapesti szabadkőműves páholyházat rekvirálta el központnak.

Az EX-től a Szamuráj Terrorszövetségig – magyarnak legyen magyar a titkos társasága!

Sasok és Sólymok, Virrasztó Kopjások – csak egy-kettő a számos, a Horthy-korszakban működő titkos társaságból. Ez önmagában is jó bizonyítéka annak: a „konkurens” társaságokról számos összeesküvés-elméletet legyártó „nemzeti oldalnak” nem önmagában a titkosság, a zárt és bennfentes kör általi feltételezett hatalomgyakorlás ellen volt kifogása, hanem az ellen, hogy nem ő irányítja. Konspirációs retró a titkos társaságok magyar aranykorából. Tovább a teljes cikkre.

A harmadik típus a maffia, mint a szervezett bűnözés csúcsa. A gengszterek beavatási rítusainak miszticizmusa nagyban emlékeztet a szabadkőművesek, a carbonarik vagy az EX szertartásaira. De ezek a konspiráló bűnszervezetek sokkal félelmetesebbek (és profibbak), mint a világnézeti alapon gyűlésező műkedvelők. Ugyanis a misztikum itt pusztán forma – a tartalom nagyon is pragmatikus. Illegális pénzről és befolyásról szól. Charles William Heckethorn Korok és országok titkos társaságai című kötete már a XIX. században leír egy Camorra-beavatást. A triádok a kínai titkos társaságok összefoglaló nyugati elnevezése, mely „a társaságok jelvényéből ered, amely olyan háromszög volt, melynek három oldala a földet, az eget és az embert jelképezte. A tagok és általában a kínaiak más és más neveken ismerték ezeket a társaságokat: Egyesült Társaság, Ég és Föld Társasága, Meng szekta vagy Fekete Társaságok Egyesülete. A kínai titkos társaságok, melyek története egészen a tizenhetedik századig nyúlik vissza – ilyen például a Hung társasága is – háromszögletű jeleket vagy szimbólumokat használtak. Ez az a nyugati elnevezés, amelyet a szervezett kínai alvilágban egymástól függetlenül tevékenykedő bűnbandák megnevezésére használunk.”

E titkos társaságok kezdetben – a nyugati maffiához hasonlóan – az „igazságtevő Robin Hood és Rózsa Sándor” típusú betyárerkölcs reprezentánsai voltak, hogy aztán cinikus, kegyetlen nemzetközi „céggé” fejlődjenek. A véres (és anyagias) tartalom elfedésére  máig fennmaradt a spirituális rítus, mint forma. Bartus László a Maffiaregény c. oknyomozó kötetben azt írja, hogy a ’99-ben megölt Seres Zoltán „fel is esküdött az oroszoknak: több ismerősének elmesélte, hogy Loncsikék elvitték Kijevbe, ahol egy pópa közreműködésével titkos beavatási szertartáson vett részt. A ceremónia a pravoszláv egyház liturgiája szerint zajlott. Ezután kapott a nyakába egy bőrszíjon függő fakeresztet, amit hordania kellett. Erről a felesége is részletesen beszámolt férje halála után” (I. m. 96. o.) Radnai László a Portik-perben tett vallomásában elmondta: „Portik 1999-ben, maffiafilmbe illő körülmények között vallotta be neki először a gyilkosságokat: egyik emberével üzent neki, hogy látni akarja, majd másnap egy rendőrséginek tűnő rendszámú Opel Astrával felvették a Vígszínháznál, majd úgy vitték el egy vidéki házhoz, hogy a fejére csuklyát húztak. A házban Portik bevallotta a gyilkosságot, majd két hét múlva hasonló körülmények között újra odavitette Radnait, és egy fekete leplekkel borított pincében, gyertyafénynél megeskette, hogy nem beszél senkinek arról, amit megtudott.”

Mekkora és milyen veszélyt jelentenek napjainkban a titkos társaságok? Azt valószínűleg senki nem vonja kétségbe, hogy a maffia komoly fenyegetés. Szankcionálják is jóformán minden országban. Ennek legismertebb jogi formulája a maffiát, mint titkos bűnszervezetet (s a benne való tagságot) üldöző ún. RICO-törvény. A RICO mozaikszó – Racketer-Infulenced and Corrupt Organizations – a zsarolással és korrupcióval összefüggő titkos bűnözői csoportokra vonatkozott. Az USA-ban 1970-ben elfogadott szövetségi jogszabály értelmében már nem kellett bizonyítani, hogy egy maffiatag konkrét bűncselekményt követett el, ugyanis a konspiratív gengszterbandában való tagság önmagában is büntethetővé vált. Ugyanez a jogelv (a tagság önmagában való büntetése) vonatkozik ma a terrorszervezetekre is.

Ami a „másfajta”, békés titkos társaságokhoz való tartozást illeti: egy anonim módon nyilatkozó, európai uniós joggal foglalkozó ügyvéd megerősítette, hogy valóban nincs ezzel kapcsolatos uniós szabályozás, mivel a köztisztviselők státusza, összeférhetetlenségi vizsgálata (így a titkos társaságokban való tagság bevallása is) alapvetően tagállami hatáskör részét képezi. Azt is elmondta, hogy a nyugati, különösen az angolszász kultúrkör egyetemein – a Cambridge-i Egyetemen – tényleg régi hagyományai vannak a titkos diáktársaságoknak. Ez a bajtársiasságon, közös érdeklődésen, esetleg arisztokrata származáson alapuló közösség számos esetben a tanulmányok befejezése után is tovább él a tagok között. – fogalmazott. (E diáktársaságok bizonyos kulisszatitkait a Wikileaks is feltárta, de nyilván nem említhetők egy lapon a szervezett bűnözés vagy a terrorizmus titkos szervezeteivel. Ilyen földalatti diákegylethez tartozni rendszerint nem jogsértő, a kivételeket lásd alább.)

„Szövetségi jogszabály minősíti összeférhetetlennek kormányzati pozíció betöltését mindazok számára, akik valamely, a kormányzat megdöntését propagáló (tehát kifejezetten destruktív, az államra nézve veszélyt jelentő) szervezet tevékenységében vesznek részt (5 USC § 7311, 2). Ez a jogszabály megtalálható a kormányzati tisztviselők, alkalmazottak számára kibocsátott etikai kódex utolsó alfejezetében. Ugyanez az alfejezet felsorolja a kormányzati alkalmazottak politikai szerepvállalására vonatkozó egyéb jogszabályokat is.” – körvonalazza a tengerentúli állapotot Szoboszlay György, a Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének adjunktusa, többek között az amerikai kormányzatellenes, antiföderalista szervezetek, mozgalmak történetének kutatója.

„Az Egyesült Államokban a „titkos társaságok” fogalmába egyébként a legkülönfélébb szervezetek, csoportosulások beletartoznak, az általános/középiskolai, egyetemi diákszervezetektől a maffiáig. Az USA számos államának törvényalkotását illetően lehet példákat találni a titkos társaságok tilalmára. Ezeknek a tilalmaknak egy része szintén szélsőséges szervezetekkel hozható összefüggésbe, Észak-Karolinában például a titkos politikai, vagy katonai szervezetekkel kapcsolatos jogszabály egyik paragrafusa szerint tilos lángoló keresztet elhelyezni másnak a magántulajdonán, utcán, vagy egyéb közterületen. Más államok, így Texas és Idaho gyakorlatában viszont kifejezetten az iskolai titkos diákszervezetek, „bandák” tiltásával találkozhatunk. Egyes oktatási intézmények sem teszik lehetővé hallgatóik számára az ilyen szervezetekhez való csatlakozást. Így a lexingtoni Virginia Military Institute szabályzata tilalmat fogalmaz meg a kadétok számára a titkos társaságokkal kapcsolatban.” – ismerteti a helyi szabályozás példáit Szoboszlay.

„Angliában a titkos társaságokban való részvétel nem számít törvénytelennek, de a walesi törvényhozás képviselőinek, vagy egyes megyei, városi tanácsok alkalmazottainak nyilatkozatot kell tenniük esetleges titkos társaságbeli tagságukat illetően. Ugyanakkor Newcastle tanácsának kódexe szabályozza ezeknek az információknak a hozzáférhetőségi kritériumait, tehát nem mindenki számára nyilvános adatokról van szó.” – mutat rá a brit helyzettel összefüggésben a kutató. Chris Mullen Labour-képviselő a 1991-ben javaslatot terjesztett be a brit parlamentben, hogy a köztisztviselőknek, rendőrtiszteknek, stb. nyilatkozni kelljen, tagjai-e titkos társaságoknak. Nagy-Britanniában ezt akkor leszavazták, de a Munkáspárt 1997-es győzelme után mégicsak úgy rendelkeztek, hogy a bírák és rendőrbírák kötelesek bejelenteni esetleges páholytagságukat. (A szabályt 2009-ben eltörölték.)  A walesi törvényhozás képviselőinek 1999 óta nyilatkozniuk kellett róla, tagjai-e bármiféle nem nyilvánosan működő egyesületnek. A konteós paranoiát leszámítva annyi racionális magja van a dolognak, hogy evidens, miszerint egy hivatalnok nem vezetheti a szabálysértési eljárást olyan ember ügyében, akivel ugyanazon öregfiúk-futballklubnak a tagjai.

A ma is létező honi szabadkőművesekről nehéz volna józan ésszel bevenni, hogy ők irányítják a világot. Bár kétségtelenül volt példa e titkos társaság elfajulására. Ennek állatorvosi lova a páholymozgalom vadhajtásaként működő, Licio Gelli irányította, sok tekintetben a maffiára vagy az EX-re hajazó P2. Kérdés, mennyire ápolja a mai szélsőjobb a régi „keresztény-nemzeti” titkos társaságok hagyományait, kultuszát? Az közhely, hogy az átlag magyar szélsőjobbos nemigen vonzódik a titoktartó konspiráláshoz. Jobban szereti a feltűnő, egyenruhás masírozást, a rikító külsőségeket, a látványos parádét. Épp emiatt kontraproduktív az államtól, ha tiltani akarja a már ruhaviseletükről is jól azonosítható szélsőjobbosok békés gyülekezését. Amivel csak arra ösztönzi őket, hogy beletanuljanak az illegális létezésbe, az álcázásba. A vonulgató szélsőjobbnak bizonyára ma is akad nem is kevés olyan tagja, aki kombinálja a jogszerű és a földalatti aktivitást. Tehát a demonstrációkra való eljárogatás mellett titkos akciókban is gondolkodik. (Lásd romák elleni gyilkosságsorozat, Magyarok Nyilai, stb.)

De létezik-e Magyarországon olyan titkos társaság, mint hajdanán az NSZK-ban működő ODESSA? Vagyis olyan szervezet, amelynek tagjai levetik az egyenruhát, kettős életvitelt folytatva, magukat békés polgárnak álcázva beépülnek a társadalom különböző régióiba s ifjú követőiből utánpótlást nevelnek? Tarjányi Péter 2008-as műve szerint nálunk még a szélsőjobbnál nagyságrendekkel professzionálisabb alvilág sem áll itt fejlettségben. „Ott még szerencsére nem tart az alvilág, hogy tehetséges fiatalokat egyetemre járasson, majd beküldjön a rendőrségre, aztán kivárja, amíg magas pozícióba jutnak és csak tizenévnyi befektetés után aktiválja őket.” (I. m 154. o.) Az pedig még a szuperhatalmi hírszerzőügynökségeknél is csak az édes álom kategóriája, hogy beépített alteregóikon át teljes országokat, nemzetgazdaságokat irányítsanak. Starik, a szovjet KGB-tábornok A Cég – a CIA regénye c. filmben 63 milliárd, fedőcégeken át a Wall Streetre becsorgatott dollárral akart mesterséges tőzsdekrachot előidézni – de még ott sem jött össze.

Az állítólagos szabadkőműves világuralom „nemzeti oldali” leutánzásának Horthy-korszakbeli csődje éppenséggel azt igazolta: nem lehet egész országo(ka)t ideológiai dogmák alapján, szűk klikkek által a háttérből végtelenségig manipulálni. S egy hungarista P2-nek sincsenek meg (még?) a feltételei. Bár a sátánistákhoz viszonyítva kétségtelenül nagyobb igény volna rájuk.

Papp László Tamás

(Fotó: innen.)