Szerzői jogi direktíva: sérül a szólásszabadság, de mennyire?

Az Európai Parlament megszavazta, már csak a Tanácsnak kell rábólintani arra az irányelvre, mely alapjaiban megváltoztatja azt a módot, ahogy online tartalmakat fogyasztunk, készítünk és közzéteszünk. Kérdés, hogy van-e még mozgásterük a hírhedt 13-as cikkely ellenzőinek?

Bár egyelőre még nem tudni hogy a tagállamok hogyan ültetik majd át a hazai törvénykezésbe az Európai Parlament által nemrég jóváhagyott szerzői jogi direktívát, az már biztosnak tűnik, hogy a direktíva által előírt szűrőprogramok használatának súlyos következményei lesznek a szólásszabadság számára, és alapjaiban megváltozik a mód, ahogyan online tartalmakat fogyasztunk, készítünk és közzéteszünk.

De mi is ez az egész? A szerzői jogi direktíva (hivatalos nevén: a szerzői jog az egységes digitális piacon című irányelv) különféle verziói évek óta ott vannak a brüsszeli döntéshozók asztalán, óriási vitákat váltva ki.

A direktívára azért volt szükség, mert az uniós szerzői jogi szabályozás rég elavult, azt az on-line világban időközben megjelent fejlesztésekhez, új szolgáltatásokhoz kellett igazítani. Az új irányelv számos, vitán felül hasznos és rég várt frissítést hoz a szerzői jogi szabályozás terén.

Adatbázisok, szűrők, blokkolt feltöltések

Azonban tartalmaz két, rendkívül vitatott, és sokak szerint veszélyes cikkelyt. Az egyik a 13-as paragrafus: ez a cikkely lényegében arra kötelez minden olyan platformot mely felhasználók által feltöltött alkotást tárol és nyilvánosan hozzáférhetővé tesz, hogy garantálják az alkotások jogtisztaságát, ellenkező esetben felelnek és pénzbírságot fizethetnek a jogsértő anyag miatt.

Kérdés, hogyan lehet ezt kivitelezni? Szakértők szerint az egyedüli megoldást a szűrőprogramok jelenthetik. Egyelőre csak tippelni lehet arra hogy ezek a szűrőprogramok hogyan működnének, de a legvalószínűbb az, hogy az online platformok adatbázisokat készítenek majd minden, szerzői jog által védett anyagról.

Szűrőprogramok segítségével pedig feltöltés előtt ellenőrzik, hogy a felhasználó által feltölteni kívánt fájl egyezik-e olyan alkotással, ami már fenn van az adatbázisban? Amennyiben igen, azt a rendszer vagy blokkolja, vagy pedig szerzői jogdíjat fizettet a felhasználóval.

És bár egy ilyen rendszer elméletben talán működne is, a gyakorlatban számos problémát vet fel: az egyik legnagyobb kérdés, hogy mi lesz azokkal az önálló alkotásokkal, melyek egy szerzői jogdíj által védett alkotáson alapulnak?

Például könnyen előfordulhat, hogy nem töltheti fel az előadásáról készült videót a YouTube-ra egy iskolai diákszínjátszócsoport, ha egy jelenetben egy ismert és jogvédett zeneszámot játszanak be. A mémek a legjobb példa erre: az ironikus szövegek alapjául szolgáló fotók ugyanis gyakran jogvédettek. És bár a jogalkotó szerint a mémek és gif-ek ki vannak vonva az irányelv hatálya alól, kérdés, hogy egy szűrőprogram egy fotóról hogyan dönti el hogy mém-e vagy nem.

A független művészek, és az alternatív közösségi platformok rosszul járnak

Félő, hogy számos független, amatőr alkotó számára lehetetlenné válik, hogy munkáját közösségi platformokra feltöltse, és így tevékenységét a szélesebb közönséggel megismertesse. Mivel egy ilyen szűrő várhatóan nem lesz olcsó, azt csak a legnagyobb platformok fogják tudni kifizetni: így ez a szabály közvetett módon a kisebb, alternatív közösségi platformok működését is megnehezíti, és hozzájárul a már jelenleg is domináns online szereplők piaci pozíciójának a bebetonozásához.

A másik vitatott rendelkezést a 11-es cikkely tartalmazza. Ez lényegében azt írja elő, hogy a híraggregátorok, mint például a Google News, fizessenek a kiadónak az általuk linkelt anyagokért. Ezzel az a probléma, hogy senki nem tudja, pontosan hogyan fog működni? A direktíva szerint a linkek, valamint néhány szó (például a cím) megosztásáért nem kell majd fizetni, azonban az aggregátorok nagy része jelenleg sem oszt meg ennél többet.

Miután a tervezetettel kapcsolatos vitába Vint Cerftől, az internet egyik kitalálójától Placido Domingo operaénekesig számos ismert médiaszemélyiség beszállt, és sok országban tömegek tüntettek a 13-as cikkely ellen, március 26-án az Európai Parlament 348 „igen” és 274 „nem” szavazattal végül elfogadta a szerzői jogi direktívát.

Mivel a plénumban elbukott a tervezet módosítását célzó indítvány, a direkítva azon verzióját fogadták el, mellyel kapcsolatban a trialógusok (Európai Parlament, az Európai Bizottság és a miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa közötti háromoldalú tárgyalások) során egyetértés született.

Végül a legszigorúbb verzió került elfogadásra

„Sok tekintetben a trialógusok során elfogadott verzióban szereplő 13-as cikkely a legszigorúbb, legalábbis ahhoz képest, hogy korábban milyen kompromisszumos javaslatok születtek” – magyarázta az Átlátszó megkeresésére Julia Reda német kalózpárti EP-képviselő, a 13-as cikkelyt ellenzők táborának vezetője.

A most elfogadott cikkely előírja, hogy minden olyan kereskedelmi oldal vagy applikáció, ahova felhasználók tartalmakat tölthetnek fel, mindent tőle telhetőt meg kell tegyen annak érdekében, hogy előzetesen megvásárolja azokat az adatbázisokat, melyek minden szerzői jog által védett művet tartalmaznak.

A legkisebb és nagyon új oldalakat leszámítva minden közösségi oldalnak meg kell akadályoznia, hogy a felhasználók olyan tartalmakat töltsenek fel, melyek szerzői jogok által védettek – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meg kell majd vásárolják a feltöltött tartalmak szűrését lehetővé tevő rendszereket.

Amennyiben egy bíróság úgy találja, hogy a platformok nem tettek mindent annak érdekében hogy szerzői jogok által védett tartalmakat publikáljanak, a platformok ugyanúgy felelnek a jogsértő tartalomért mint az azt feltöltő felhasználó.

„Ez az állandó fenyegetés azt eredményezi majd, hogy a platformok túlteljesítik a szabályokat, ez pedig tovább korlátozza szólásszabadságot” – értékelt Reda.

A remény hal meg utoljára

De nincsen veszve minden: a direktívára a Tanácsnak is rá kell bólintania. „Ha arra számítunk, hogy azok a tagállamok, melyek a trialógusok idején, februárban is a direktíva ellen szavaztak, továbbra is ellenzik ezt, akkor két országgal – Németországgal vagy Nagy-Britanniával – meglehet a blokkoló kisebbség” – magyarázta a kalózpárti képviselő.

Németországban tízezrek tüntetnek a 13-as cikkely ellen, minden ellenzéki párt a direkítva elutasítását kéri. Mi több, a konzervatív (CDU/CSU) és szociáldemokrata (SPD) pártokból álló kormánykoalíció is megosztott ebben a kérdésben: a kisebbik koalíciós partner, az SPD képviselői az Európai Parlamentben nem szavazták meg a direktívát, azonban a CDU/CSU nem valószínű, hogy meghátrál. A britek kevésbé figyelnek most a szerzői jogi irányelvre a Brexit-tel kapcsolatos politikai bizonytalanság miatt – így Reda.

További elvi lehetőség lehet a 13-as cikkely hatásainak a minimalizálására, hogy amikor a direktívát a tagállamok átültetik a saját jogrendszerükbe, igyekeznek azt a lehető legmegengedőbb módon értelmezni, például a lehető legszűkebbre venni azon platformok körét, melyek számára a tartalmak szűrése kötelező.

„Akármennyire igyekeznek a tagállamok kedvezően értelmezni a direktívát, nem lehet elkerülni azt, hogy a szólásszabadság sérüljön” – reagált a kalózpárti EP-képviselő, hozzátéve, hogy további lehetőség lehet megtámadni a direktívát Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Címlapfotó: Mintegy 40 ezren tüntettek a 13-as cikkely ellen Berlinben március 23.-án. Forrás Netzpolitik