Bejött Orbán Viktor számítása és fordulat következett be az amerikai-magyar kapcsolatokban– még ha erre Donald Trump elnökké választása után majdnem másfél évet is kellett várni. A The Washington Post a minap azt írta: egyenesen a Fehér Házban döntöttek arról még tavaly, hogy ezentúl engedékenyebbnek kell lenni a magyar kormánnyal szemben. De valóban bármit megtehet ezután Orbán Viktor, és az amerikaiak csendben fognak maradni? Washingtoni forrásaink szerint erről szó sincs: új politikát hirdetett az amerikai külügy, de Orbánék könnyedén eljátszhatják az esélyt, amit most kaptak.
A magyar kormány fellélegzett 2016. november 9-én hajnalban, amikor kiderült, hogy Donald Trump lett az amerikai elnök. Hiszen Hillary Clinton győzelme esetén biztos lett volna, hogy tovább folytatódik az évek óta jellemző kritikus hangnem. A két ország diplomatái az elmúlt években is hangoztatták a szoros és jó NATO-szövetségesi viszonyt, de eközben a feszültség nyilvánvaló volt: a 2014-es kitiltási botrány mellett sorra jöttek a kritikák a nem-kormányzati szervezetek elleni támadások, az egyházügyi törvény vagy a médiaszabadság korlátozása miatt. Még külügyminiszteri találkozót sem sikerült összehozni, fehér házi meghívásról pedig Orbán Viktor nem is álmodhatott.
A 2016-os elnökválasztás éjszakáján Orbán Viktor úgy vélte, mindez megváltozhat, és hogy sikerrel kamatoztathatja majd, hogy még a nyáron, Tusnádfürdőn minden diplomáciai szokást sutba dobva még jóval az elnökválasztás előtt kiállt Trump mellett, pedig egyáltalán nem lehetett biztosra venni, hogy a republikánus jelölt győzni fog.
Olyan nagy volt a kormány önbizalma, hogy Szijjártó Péter az ATV-nek nyilatkozva már 2016 novemberében azt jósolta, hogy Orbán Viktor 2017-ben eljut a Fehér Házba, a Washington felől érkező „alaptalan vádak” pedig megszűnnek.
A magyar kormány olyannyira nyeregben érezte magát, hogy 2017 elején úgy gondolta, bátran nekironthat a CEU-nak, miközben várható volt, hogy diplomáciai feszültséget fog okozni Washingtonnal, ha Orbánék el akarnak zavarni Budapestről egy amerikai egyetemet.
Ám a várakozások nem jöttek be, a kapcsolatok egy jó darabig nem javultak. A CEU-ügy kiverte a biztosítékot: a washingtoni külügyminisztérium két közleményt is kiadott, amelyekben kiállt a CEU mellett.
A nagykövet hiányában a budapesti követséget vezető diplomata, David J. Kostelancik pedig 2017 októberében beszédet mondott a MÚOSZ épületében a magyar sajtószabadság védelmében. Nem sokkal később az amerikai külügyminisztérium bejelentette: 200 millió forintos pályázatot hirdet a vidéki magyar sajtó támogatására. Ezen egyébként azóta sem hirdettek győztest.
Egy fehér házi látogatás még Trump megválasztása után egy évvel is elérhetetlen távolságban volt.
Ennek egyrészt az volt az oka, hogy az első évben hihetetlen káosz uralkodott az amerikai külügyben: a washingtoni újságok teli volt cikkekkel arról, hogy az Obama-féle politikai kinevezettek távozása után három teljes döntéshozói szint üres volt a minisztériumban, egyszerűen vezetés nélkül működött a mamutszervezet. Évtizedes tapasztalattal rendelkező profi diplomaták tömegei mondtak fel, Rex Tillerson külügyminiszter pedig elzárta magát a vezetői szintre, magára hagyta az apparátust. Az alsóbb szinteken dolgozó diplomaták tették a dolgukat – ám magasabb szinten egyszerűen nem volt idő és energia Magyarországra.
Az is fontos, hogy a republikánus és demokrata politikusok között külpolitikai vonalon – különösen egy Magyarország típusú szövetséges esetében – csak apró különbségek vannak. A demokrácia és az emberi jogok mindkét pártnak fontosak, ezért azonnali 180 fokos fordulatot nem lehetett várni.
Ám mégis elkezdődött egyfajta változás 2017 végére, derült ki a The Washington Postban május végén megjelent cikkből, melyet Heather Conley és Charles Gati írtak. Conley elismert washingtoni Oroszország- és Kelet-Európa szakértő, Gati pedig a neves washingtoni Johns Hopkins egyetem professzora.
Ebben a cikkben jelent meg először, hogy tavaly december 18-án, a Fehér Ház nemzetbiztonsági bizottságának egy albizottsági ülésén történt fordulat Magyarország ügyében. Ezen a találkozón részt vett Fiona Hill, az elnök legmagasabb rangú Oroszország-ügyi tanácsadója és A. Wess Mitchell, a külügyminisztérium eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára, a minisztérium legmagasabb rangú, magyar ügyekben illetékes döntéshozója.
A cikk szerint ezen a találkozón került szóba, hogy a Bush- és az Obama-kormányok Orbánnal kapcsolatos politikája nem vezetett eredményre, ezért „engedékenyebbnek” kell lenni. Az első magas rangú találkozóra pedig idén május 15-én került sor, amikor John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó fogadta Megyesi Jenőt, a magyar miniszterelnök legfontosabb Amerika-ügyi tanácsadóját.
Innen pedig már ismert a történet: Wess Mitchell nem sokkal később Magyarországra érkezett, alig egy héttel később pedig Szijjártó már Washingtonban volt, ahol fogadta őt az új amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo.
Conley és Gati cikke szerint Trump „hízeleg” Orbánnak, az új külügyi irányvonal békülékeny, Washington pedig karba tett kézzel fogja nézni a magyar demokrácia lebontását.
Washingtoni forrásaink szerint nem lesz ennyire egyszerű az Orbán-kormány dolga. A két ország kapcsolataira közelről rálátó, névtelenséget kérő forrásaink szerint valóban „kinyílt egy ajtó” az amerikai külügyben, és az már a magyar kormánytól függ, hogyan használja ki ezt a lehetőséget. Ha nem él vele, be is zárulhat.
Forrásaink szerint az irányváltás oka az, hogy az új külügyi vezetők úgy vélik, az eddigi, kritikus politika nem vált be. Ez azonban nem jelenti, hogy a civilek, a média, a CEU vagy Ukrajna kérdése ne maradna napirenden és ne okozna feszültséget a két ország között.
Egy New Yorkban élő forrásunk szerint „túlzó” volt a Washington Post cikke, az amerikai kormány nem fog bármit megengedni Budapestnek. Rámutatott, hogy Wess Mitchell budapesti látogatásán az Orbánék által támadott nem-kormányzati szervezetek képviselőivel is találkozott, és hogy az amerikai külügynek a Szijjártó-Pompeo találkozóról kiadott közleménye is kiemeli a civilek ügyét.
Az amerikaiak mindkét találkozóról kiadott nyilatkozatukban hangsúlyozták azt is: a magyarokkal folytatott megbeszélések kulcsfontosságú témája volt, hogy a NATO-tagországoknak egységesnek kell lenniük és támogatniuk Ukrajnát az orosz agresszióval szemben. Arról már hónapok óta lehetett hallani, hogy Washington nagyon rossz szemmel nézi, hogy a magyar kormány nem hajlandó előre lépni az ukrán-magyar viszony javítása érdekében.
Az Átlátszónak adott minapi interjúban Krekó Péter, a Political Capital vezetője úgy fogalmazott: jelenleg az rontja az amerikai-magyar viszonyt, hogy a magyar kormány az orosz álláspontot követi Ukrajna kérdésében. Amerikai forrásaink szerint ez továbbra is súlyos feszültségforrás a két ország kapcsolatában.
Itt fontos megjegyezni, hogy az eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár, A. Wess Mitchell sem olyan fekete-fehér figura, ahogyan azt a magyar kormány láttatni akarja. Kinevezésekor, illetve Szijjártóval folytatott első megbeszélései után a kormányhű sajtó nem győzte hangsúlyozni Mitchell fontosságát, és hogy mennyire pozitív hangvételű megbeszélést folytatott Szijjártóval.
Ám Mitchellről közismert, hogy Oroszország kérdésében „héjának” számít, azaz kemény fellépésre számíthatunk tőle a Moszkvával kapcsolatos kérdésekben. Washington eddig is rossz szemmel nézte, hogy Orbán Viktor közeledik a Kremlhez, és az amerikai külügynek továbbra is az egyik legfontosabb célja lesz, hogy megakadályozza, hogy a NATO-tag Magyarország Putyin ölelő karjaiba rohanjon – akár szidással, akár szép szóval éri el ezt.
Fontos az is, hogy David Cornstein, a Budapestre készülő leendő amerikai nagykövet szenátusi meghallgatásán a „klasszikus” irányt képviselte: hangsúlyozta az amerikai értékek, a demokrácia fontosságát, kiállt a CEU mellett és kijelentette, hogy nagykövetként harcolni akar a Magyarországon terjedő antiszemitizmus ellen.
Amerikai forrásaink szerint kicsi az esélye annak, hogy Cornstein kritikátlanul támogassa majd az Orbán-kormányt és szó nélkül elnézzen nekik mindent. Márpedig egy amerikai nagykövetnek nagy önállósága van: mivel közvetlenül a Fehér Ház küldi, nem pedig a külügyminisztérium, ezért igazából a külügynek nincs sok eszköz a kezében, ha a nagykövet nem azt csinálja, amit a washingtoniban ülő diplomaták akarnak.
Ezt bizonyítja az a példa is, hogy míg Szijjártó Péter saját bevallása szerint „kiabált” a régiónkért korábban felelős amerikai helyettes államtitkárral, Victoria Nulanddal, addig a „hangerőt lecsavaró” Colleen Bell nagykövettel jól kijöttek, és távozásakor még ki is tüntette.
A lényeg az, hogy az amerikai külügyi apparátus egy óriási szervezet, amelyben számos érdek és vélemény ütközik meg egymással. Obama második nagykövete, Colleen Bell idején a washingtoni külügyi vezetés sokszor frusztrált volt amiatt, hogy nem minden úgy ment Budapesten, ahogyan ők akarták. Ám a washingtoni külügyminisztériumon belül is eltérőek a vélemények, és a mostani „fordulat” sem jelenti, hogy ezentúl Orbánéknak egyáltalán nem kell Amerika miatt aggódniuk.
Akik nem értenek egyet a magyar ügyekben bekövetkezett fordulattal, máris nyilvánosan hallatják a hangjukat: a The Daily Beast című amerikai online lap cikke több, névtelenséget kérő amerikai külügyi illetékest is idéz, akik szerint aggasztó, hogy Mike Pompeo külügyminiszter olyan „demagóg és autoriter” vezetők embereivel találkozik, mint Orbán.
Az egyik névtelen külügyi illetékes szerint az Orbánnal való barátkozás egy szélesebb folyamat része, melynek során Trump kormánya egyre gyakrabban szemet huny az emberijog-sértések és a demokrácia leépülése felett különböző helyeken. A Magyarországgal kapcsolatos fordulatot pedig úgy kommentálta a Daily Beastnek: „Ez kib..ottul undorító.”
Kőműves Anita
Címlapkép: A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) által közreadott képen Mike Pompeo amerikai külügyminiszter (j) fogadja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert Washingtonban 2018. május 30-án. MTI Fotó: KKM
A Külgazdasági- és Külügyminisztérium továbbra sem árulja el, mire költi a magyar adófizetők pénzét Washingtonban a hivatalosan a magyar kultúrát népszerűsítő Magyar Foundation of North America, ezért a Fővárosi Törvényszékhez fordultunk.
Fél év alatt legalább 73 millió forintot fizetett ki Magyarország izraeli lobbistáknak, hogy az Amerikai Egyesült Államokban segítsék az...
Kétmilliárd forintot költött el 2015 óta a magyar adófizetők pénzéből az Egyesült Államokban a Magyar Foundation of North America...
A magyar kormány embereinek is segített Washingtonban az az amerikai kongresszusi alkalmazott, akinek a külügyi bizottságban betöltött posztjáról gyanús...
