Cikkek

Zákonyi Bence: Az adóból leírható nemzetközi korrupció

A mai napig egy sor országban le lehet írni a cégek adóiból a külföldi köztisztviselők és magánemberek megvesztegetésére fordított összegeket. Természetesen az ezt lehetővé tevő adózási technikák már nem teljesen nyíltak, sőt illik ezeket finoman takargatni a nemzetközi és hazai közönség elől, de azért a gyakorlatban még mindig működnek.

*****

Hogy egész pontosan érthető legyen a probléma, nézzünk egy “gyakorlati” példát. Mondjuk egy svájci cég szeretne hosszú távú megrendelést kapni valamely termékére egy másik országban. Ez a termék lehet a versenytársakénál egy kicsit drágább, talán a minősége sem kifogástalan. Azonban a megrendelésről döntő személynek szüksége van egy piros sportautóra. A svájci cég ezért vesz neki egyet, mire a korrupt döntnök a svájci cégtől rendeli meg a terméket. Majd a svájci cég a piros sportautóra költött összeget kiadásként leírja, ezzel is csökkentve a svájci államnak fizetett adót.

Zákonyi Bence újságíró és PR szakember. Magyarországon  kereskedelmi televíziók hírszerkesztőségeiben dolgozott, nyert Camera Hungáriát és kapott Tolerancia Díjat. Öt éven át a kulfoldibankszamla.info és a svajcicegalapitas.info főszerkesztőjeként az offshore cégek és bankszámlák avatott szakértőjévé vált, több offshore zóna és üzleti letelepedés/útlevél program kialakításában vett részt. Jelenleg a külgazdasághoz kapcsolódó kommunikációs kérdésekkel foglalkozik független tanácsadóként. Novemberben jelenik meg a Második útlevél vásárlás és üzleti letelepedés című könyve.

Mielőtt felháborodnánk a teljesen hétköznapi eseten, nézzük meg, hogy ki jár rosszul a megvesztegetéssel? Természetesen a megrendelő, hiszen a piaci verseny helyett minden bizonnyal drágább vagy rosszabb minőségű terméket/szolgáltatást kap. Egyszerűen tűnik ugye? Akkor bonyolítsunk a képen, nézzük meg, hogy ki jár jól a megvesztegetéssel: természetesen a korrupt magánszemély vagy hivatalnok, a svájci cég és maga a svájci állam (meg az illetékes kanton és önkormányzat is). Ugyanis a megrendelés teljesítésével hosszútávon sokkal nagyobb adóbevételhez jutnak. Ráadásul a globális üzleti élet minden látszólagos civilizáltsága ellenére a mai napig kenőpénz alapon működik, ki ne tudna erre példát mondani bármelyik országból?

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a valóságban korrupció nélkül szinte lehetetlen üzletet kötni, nemcsak a közszférában, de a magánszektorban sem forognak a kerekek kenés nélkül. Egy pillanatra se gondoljuk, hogy a “Mr. 10%” magyar találmány! Egy sor fejlődő és persze fejlett országban hagyományosan le kell fizetni egy üzlet minden lehetséges résztvevőjét. Ez ugyan erkölcstelen, de ha nincs korrupció, akkor nincs üzlet, márpedig ha nincs üzlet, akkor be lehet zárni egy sor vállalkozást. Ilyenkor jelentősen szélesednek az üzleti etika határai, főleg olyan pragmatikus országokban, mint a feljebb említett Svájc, illetve az alpesiek legalább nem tagadják, hogy tudják miből lesz biznisz.

Az OECD hangzatos nevű “Külföldi Hivatalos Személyek Megvesztegetése Nemzetközi Üzleti Tranzakciókban Elleni Egyezménye” (Convention on Combating Bribery of Foreign Officials in International Business Transactions) 1999-ben lépett életbe, 34 OECD tag és 6 nem-OECD tag részvételével. Az egyezmény részletesen foglalkozik az kenőpénzek leírásának kérdésével és elég pontos útmutatást is ad a teendőkről. Ettől függetlenül a kenőpénz kifizetése továbbra is leírható az adóból több aláíró országban is. Sőt, az egyezmény megszületése előtt tulajdonképpen csak alig néhány országban nem lehetett így adócsökkentést elérni. Például az Egyesült Államokban már 1977-től érvényes a külföldi korrupt üzleti gyakorlatokkal foglalkozó törvény, amely kifejezetten tiltja a kenőpénz leírását az adóból.

Az OECD Observer nevű kiadványa végzett egy országok közötti összehasonlítást. 1996-ig mindössze 14 ország szabályai szerint volt tilos leírni adóból a kenőpénzt. Az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság azért tiltották a gyakorlatot, mert otthon is tilos volt a megvesztegetés.

De nem mindenhol ilyen szigorúak a megvesztegetőkkel és a korrupt hivatalnokokkal. Csehországban például ajándék kategóriába tartozik a csúszópénz nemzetközi ügyletekben, de nem írható le. Japánban “szórakoztatási kiadás”, de ez a kategória szintén nem írható le a közterhekből. Több országban (mint Finnország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Korea, Mexikó, Spanyolország és Törökország) külföldi hivatalnokok megvesztegetése egyszerűen nem értelmezhető leírható tételként, bár tiltják a korrupciót, de ezek kivizsgálása vagy egyáltalán felderítése teljesen értelmezhetetlen, írja Nathan M. Jensen, a politikatudományok professzora a washingtoni egyetemen. Szerinte Dániában, Izlandon, Norvégiában és Svédországban is el lehet számolni a külföldi üzletfelek lefizetését, ha ezek dokumentálva vannak és a rendes üzletmenet részét képezik a korrumpált országában.

Azonban vannak olyan országok, mint Ausztrália, Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Új-Zéland és persze Svájc, ahol legalábbis elvben le lehet írni az adóból a külföldi hivatalos személyek megvesztegetésének költségét, egyszerű üzleti kiadásként. Az elvi nehézséget csak az jelenti, hogy nehéz dokumentumokkal alátámasztani, miszerint a kenőpénz átadása szükséges részét képezte a tranzakciónak. Sőt, ahhoz hogy le lehessen írni az adóból, meg kell nevezni a lefizetett hivatalnokot, ami ugye egyértelműen nem érdeke egyik félnek sem.

Svájc klasszikus példája annak, hogyan fér össze a törvényi tiltás és az „üzleti etika betartásával” történő korrupció, ha arról van szó, hogy külföldi üzletet lehet kötni. Korábban a svájci cégek teljesen jogszerűen vonhattak le csúszópénzként kifizetett összegeket adójukból, magánszemélyek megkenése esetén nyíltan, állami alkalmazottak esetén pedig alig titkolva. Sőt, 1997-ben a Szövetségi Bíróság meg is erősítette ezt a régi joggyakorlatot, a vállalkozásoknak csak azt kellett bizonyítaniuk, hogy megvesztegetés nélkül nem jöhetett volna létre a külföldi üzlet.

Az OECD egyezmény megszületésekor azonban szigorítottak a rendszeren, megszületett a “szövetségi jogi eljárási mód az erkölcsi határ betartására” (bundesgerichtlich abgesicherten Praxis an die Grenze des moralisch Verständlichen) nevű szabály. Ezzel megszületett a tulajdonképpen ma is érvényes keret, amely tiltja, hogy a köztisztviselőknek fizetett csúszópénzt le lehessen írni működési költségként.

Ez azonban felemás megoldás maradt, mert a törvényhozás a magánszektorban folyó nemzetközi korrupciót gyakorlatilag érintetlenül hagyta. A mai napig nyugodtan korrumpálhatnak az építési vállalkozók, hogy zsíros szerződésekhez juthassanak (pár ezer frank gördülékennyé teszi a megbízások megszerzését szinte minden országban). A lemezkiadók továbbra is nyugodtan kenhetik a rádiós műsorvezetőket, akik az új slágereket játsszák, de a sportmenedzserekről se feledkezzünk meg, akik kéz alatt “támogatják” a sportolókat, hogy különféle hirdetéseket helyeznek el a mezükön vagy megemlítsenek bizonyos cégeket az interjúkban, stb. Az ilyen korrupciós, de legalábbis etikátlan ügyek minden további nélkül törvényesnek számítanak Svájcban, persze csak akkor, ha a megvesztegetés külföldön zajlik.

Elindult a fizettem.hu, várjuk a kenőpénzes történeteket

Ha ön is került már korrupciós helyzetbe, most indult kenőpénzfigyelő oldalunkon nevek nélkül elmesélheti a történetet. Reményeink szerint ezáltal hosszú távon nyomon követhetővé válik, hogy az egyes szektorokban mennyi kenőpénzt fizetnek a cégek vagy az emberek. Tovább a fizettem.hu-ra.

Nem kérdéses, hogy a Svájci Szövetségi Tanács is érzi a helyzet fonákságát, azonban őket nehéz lenne hebehurgyasággal vádolni, mert alig 13 éve született meg a szabályozás, ilyen rövid idő alatt nem szoktak végleges következtetéseket levonni. Közben pedig a svájci cégeknek nagyon jól jön, hogy üzletszerzési praktikáikat a törvény is támogatja. A Szövetségi Adóhivatal minden további nélkül elfogadja a kenőpénz elszámolását, elég odaírni, hogy “kereskedelmileg ésszerű erőfeszítés”. Azaz szükséges volt a megvesztegetés az üzlet létrehozásához kivéve, ha köztisztviselőt kennek meg, mert az már elfogadhatatlan, írta elemzésében a Tages Anzeiger.

Természetesen a gyakorlatban a cégek nem jelzik, hogy lefizettek valakit, inkább reklám és marketingköltség vagy különféle jutalékok szerepelnek az elszámolásban. Azonban ha rákérdez a részletekre az adóhatóság, akkor a cég egyszerűen bevallja a valódi tételt, az illetékes kanton adóhivatala pedig minden további nélkül elfogadja. Arról természetesen nincs pontos adat, hogy hányszor élnek a megvesztegetés eszközével a svájci cégek, de a Transparency International szerint egyre többször, sőt megkerülve a törvényt, továbbra is kenik a külföldi köztisztviselőket, majd ennek költségeit szépen leírják a közterhekből.

Van azonban 2006. óta egy másik törvény, amely kifejezetten tiltja magánszemélyek megvesztegetését üzleti ügyekben, mert az tisztességtelen versenyhelyzetet teremt. Ezt akár három évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtanák, azonban feljelentés nélkül nem lehet eljárást indítani, bírósági kikérő nélkül azonban Svájcban az adóhivatal sosem fog információt kiadni korrupciós ügyekről. Természetesen a Szövetségi Igazságügyi Hivatal szívesen megszüntetné a jelenlegi helyzetet, ehhez azonban a jogrendszer egyik alapját kéne újraírni, ugyanis a kantonok független adóhivatalainak nincs jelentési kötelezettsége az ügyészség felé.

Zákonyi Bence

(Folytatjuk)

 

Megosztás