Mindhárom vádpontban bűnösnek találta a Budai Központi Kerületi Bíróság H. Sándor hivatásos gondnokot, aki milliós értékű kárt okozott a rá bízott gondnokoltnak, végül pedig a lakásától is megfosztotta. A pótmagánvádas eljárást három éve indította a gondnokolt unokatestvére, miután az ügyészség megszüntette a nyomozást az ügyben – dacára annak, hogy a gyámhivatali vizsgálat szerint H. a gondnokolt vagyonát éveken keresztül a sajátjaként kezelte, illetve a végszámadáskor több millió forinttal nem tudott elszámolni. Az ítélet nem jogerős.
Társadalmi célú hirdetés
A bíróság első fokon 1 év 5 hónap 2 évre felfüggesztett szabadságvesztésre, továbbá 5 év hivatásos gondnoki foglalkozástól való eltiltásra ítélte H. Sándor vádlottat sikkasztás bűntette, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége, és hanyag kezelés vétsége miatt.
Ciksorozatunk korábbi részeiben megírtuk, hogy a gyámhivatal 2012. július 1-jén nevezte ki Szántó Pétert az unokatestvére, Szántó Gábor új gondnokává, ezzel egyidejűleg felmentette H. Sándort gondnoki tisztségéből, és végszámadás benyújtására kötelezte.
A hivatal csak ekkor, a 2005-2012 közti időszakra vonatkozó elszámolásnál észlelte, hogy a gondnokolt számláin 4,2 millió forint hiány mutatkozik.
A közigazgatási eljárás keretében lefolytatott vizsgálat után a hivatal megtette a feljelentést. A gyámhivatal arra hivatkozik, hogy a gondnok éveken át megtévesztette, „a gondnokolt vagyonát feltételezhetően sajátjaként kezelte”. A gondnok a végszámadás benyújtása előtt – jogcím megjelölés nélkül – a gondnokolt számlájára 2 millió forintot befizetett, de „még így is több millió forinttal nem tud elszámolni” – írja a gyámhivatal vizsgálati jelentése.
A történet még 2005-ben kezdődött, amikor a skizofréniával élő Szántó Gábor feletti gondnokságra a gyámhivatal H.-t jelölte ki, ezzel ráruházva – többek között – a gondnokolt vagyonának kezelését is. Ebben az időben Gábor még nem rendelkezett számottevő vagyonnal, 2006 végén éves bevétele csupán 335 ezer forint volt.
Idős édesapja belbudai lakását, mely később az ingatlanügyletek alapja lett, 2007 szeptemberében örökölte; a következő év márciusától pedig a dán nyugdíjpénztár folyósítani kezdte számára azt a nagyjából havi 300 000 forintos összeget, amely korábbi koppenhágai tartózkodása miatt szociális nyugdíjként illette meg.
A több hónapos elmaradásban lévő dán hatóság ekkor egy összegben három millió forint segélyt utalt Szántó gyámhivatali fenntartású bankszámlájára, a 2008-ban megállapított teljes jövedelme 6 millió forint körül volt. A vizsgálat eredménye alapján úgy tűnik, ez a dán segély volt a kiindulópontja a hivatásos gondnok évekig tartó költekezésének.
A bíróság által kirendelt szakértő véleménye szerint H. nemcsak ezt a hárommilliós nyugdíjat vette fel készpénzben a gondnokolt számlájáról, hanem a dán hatóságtól rendszeresen érkező utalásokat is. Ezek a készpénzfelvételek gyakran meghaladták az egymillió forintot, miközben a gondnokoltnak nem lehettek nagyobb költségei, mivel ebben az időszakban – egy bírósági ítélet alapján – zárt intézményben, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) tartózkodott.
Dániai utazását is a gondnokoltja pénzéből fedezte H., amikor 2008 nyarán feleségével együtt ott járt, vallomása szerint azért, hogy a dán nyugdíjpénztárnál Gábor ügyében intézkedjem.
A szakértő által vizsgált dokumentumok azonban nem támasztják alá ezt az indoklást, mivel a gondnok utazásának időpontjában Gábor számlájára már megérkezett az első utalás, így H. állítólagos ügyintézése nem befolyásolhatta az ellátás folyósítását. Az utazási iroda által kiállított számla szerint H-ék utazása 492 ezer forintba került.
A hivatásos gondnok védekezésében azt állította, hogy a felvett pénzeket a többi gondnokolt bevételeivel együtt házipénztárában „ömlesztve” tárolta, és ebből a széfből fizette a gondnokoltak aktuális költségeit. Csakhogy a hivatásos gondnokok pénzkezelését törvény szabályozza, egy kormányrendelet pedig világosan rögzíti, hogy a gondnokolt vagyonát a gondnok köteles a gyámhivatalhoz beszolgáltatni, vagy a gyámhivatal által fenntartott bankszámlán kezelni.
A bíró szerint a számvitel ilyetén megsértése önmagában még nem minősül bűncselekménynek, az a tény azonban – melyet a szakértő is megerősített -, hogy H. három éven át kitakarta a bankszámlakivonatokon a beérkező dán segélyeket, ezzel eltitkolva a gyámhatóság elől Gábor rendszeres jövedelmét, miközben ezeket az összegeket rendszeresen készpénzben felvette, már szándékosságra utal.
„Azzal, hogy nem jelentette be a gyámhatóság felé, hogy a gondnokolt számlájára utalás érkezett – magyarázta indoklásában a bírónő – megvalósította a rábízott vagyonnal sajátjaként való rendelkezést.”
Vagyis a bíróság szerint H. sikkasztott, a folytatólagos magánokirat-hamisítás vétségét pedig azzal valósította meg, amikor számadásaiban rendszeresen kitakarta a gondnokolt jövedelmét.
Az évek során a bevételek és a kiadások között 6 millió forint hiány keletkezett, amit a gondnok csak azt követően fizetett vissza, hogy tisztségéből felmentették, és vizsgálat indult ellene, ez pedig önmagában felér egy beismerő vallomással, jelentette ki a bírónő.
A pótmagánvádas vádirat második pontja a gondnok ingatlan-adásvétellel kapcsolatos tevékenységét elemzi. Emlékezetes, Gábor 39 nm-es belbudai lakását H. 2010 júniusában adta el 5.1 millió forintért a szomszédos kerületi gyámhivatal főtanácsosának. Az ingatlan valódi piaci értéke azonban 8.4 millió forint volt.
A gyámhivatal a lakás eladását jóváhagyta, feltehetően azért, mert H. eltitkolta Gábor dániai jövedelmét, és ingatlanszakértőt sem rendelt ki, hanem a H. által felkért ingatlanbecslő véleményére hagyatkozott. A vevőt a bíróság tanúként hallgatta meg egy korábbi tárgyaláson, ahol úgy nyilatkozott, hogy az ingatlanszakértőt ő maga bízta meg.
A gondnok ezután – ugyancsak a gyámhivatal engedélyével – egy másik budai kerületben vett egy új lakást Szántó Gábor nevére, azt az ő pénzéből felújíttatta, majd egy ismerősének nevetséges összegű életjáradéki szerződéssel átjátszotta.
A bírónő indoklásában kifejtette, hogy az életjáradéki szerződés megkötésének időpontjában a lakás értéke – a vételárat és a közel egymillió forintos felújítási költségeket is beleszámítva – 9,9 millió forint volt, vagyis a lakás átjátszásával a gondnokolt vagyonában ekkora értékcsökkenés következett be.
Az életjáradéki szerződésben nem kötöttek ki haszonélvezeti jogot sem, így Gábor be sem léphetett volna a felújított lakásába, amikor a zárt intézetből kiengedik. Az F. Gabriella és a hivatásos gondnok között létrejött és a gyámhivatal által jóváhagyott szerződés a mai napig érvényes, Gábor számlájára havonta érkezik a 35 ezer forintos életjáradék, cserében a lakásában F. Gabriella édesanyja lakik.
A vádiratban megfogalmazott hűtlen kezelés vétségét azért nem tudta megállapítani a bíróság, mert Gábor első lakásának viszonylag olcsón – 5 millió forintért – történt eladását követően a birtokába került egy másik ingatlan, mely a felújítás után már közel tízmilliót ért. Ezzel az ingatlannal követte el aztán a hanyag kezelés vétségét a hivatásos gondnok, amikor bérbeadás helyett életjáradéki szerződést kötött, és ezzel Gábort megfosztotta tulajdonjogától.
Az eljárás során a bíróság tanúként hallgatta meg mindkét érintett gyámhivatal munkatársait, köztük M. Ritát, a hivatal korábbi vezetőjét, Gábor belbudai lakásának vevőjét is. Ezzel összefüggésben a bírónő ismertette a „törvényes vád” fogalmát, mely szerint a bíróság csak azzal kapcsolatban folytathat eljárást, akivel szemben az ügyész – ez esetben a pótmagánvád – a vádat megfogalmazta. Így M. Rita szerepét – legyen az mégoly kérdéses is – a bíróság ebben az ügyben nem vizsgálta, továbbá ellene törvényes eljárást nem folytatott le.
Ugyanezen elv miatt nem vizsgálta a bíróság a gyámhivatal többi munkatársának felelősségét sem, akik mind azt állították, hogy a hivatásos gondnok éveken át megtévesztette őket, ezért nem észlelték a gondnokolt vagyonában keletkező hiányt, és ezért engedélyezték végül az életjáradéki szerződés megkötését is.
H. Sándor vallomásában úgy nyilatkozott, hogy bűncselekményt nem követett el, a gondnokolt ügyében meghozott döntései megfelelőek voltak, vagyonkezelési tevékenységében kizárólag adminisztratív hibákat ejtett. Mivel a bíróság nem fogadta el a hivatásos gondnok védekezését, őt három vádpontban bűnösnek találta, és két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
Mivel nem valószínű, hogy a próbaidő alatt újabb bűncselekményt követne el, a gondnok számára az 5 évre szóló foglalkozástól való eltiltás lehet a komolyabb büntetés, valamint az a tény, hogy ilyen priusszal állami fenntartású szociális intézmény vezetőjeként sem dolgozhat majd.
A vádlott és képviselője felmentésért vagy enyhítésért fellebbezett. Az elvesztett ingatlan miatt bekövetkezett kárt a pótmagánvád egy másik, kártérítési perben próbálja majd érvényesíteni.
Vitrai Barbara
A Békés Megyei Főügyészség 2013-as vádirata szerint a most milliárdokért határkerítést építő és üzemeltető Metalcom Zrt. egy költségvetési csalási ügyben...
Csak ne legyen nagyon hideg – miskolci civil szociális önkéntes foglalta így össze a helyi hajléktalanhelyzetet tudósítónknak. Körképünkből kiderül, hogy...
Mondhatni klasszikus hajléktalan-életút végén jutott el Krisztián a Fehérvári úti piac sarkára: félárva lett, aztán alig huszonévesen el kellett jönnie...
Határon túli médiára, Lezsák Sándor népfőiskolájára, Hegedűs Zsuzsa alapítványára – egyebek mellett ilyesmire áldoztak az MVM leányvállalatai. A cégcsoport vállalatainak...
