Nemcsak gyerekeket deportálnak, szülőket is túszul ejtenek a megszállt ukrajnai területeken

2024 őszén símaszkos katonák vitték el családjától a megszállt dél-ukrajnai városban élő Mariját. Pár óra múlva a katonák felhívták Marija lányát, videóhívásban mutatva a megkötözött nőt, és azzal fenyegették: működjön együtt az orosz erőkkel, különben ismeretlen börtönbe viszik át az anyját. Az ENSZ jelentése szerint az eljárás nem egyedi, a megszállt területeken elhurcolt civilekkel szemben háborús bűnöket követ el az orosz állam.

A Dnipro bal partján fekvő ukrajnai város, ahol a 15 éves Artem a családjával élt, 2022 óta orosz megszállás alatt áll. 2024 őszén ismeretlen, símaszkos férfiak elrabolták Artem édesanyját, Mariját. Egy héttel később a rokonoknak bemutatták az anya nevében írt nyilatkozatot. „A kézírással írt levélben az állt, hogy lemond a családjáról, az eddigi életéről. Valami jobbat választott” – mondja Szófia (az érintettek védelme érdekében a nevüket a szerző megváltoztatta – a szerk.), a fiú nővére, aki eddigre már kijutott a megszállt területről. Amikor anyjukat elrabolták, a család úgy döntött, hogy Artemet is kimenekítik.

A fenti eset nem egyedi, mondták olyan önkéntesek, akik gyerekeknek segítenek elhagyni az orosz megszállás alatt álló dél- és kelet-ukrajnai területeket. Az önkéntesek több esetet is dokumentáltak, amikor mindkét szülő egyszerre került orosz fogságba, ezért fennáll a veszély, hogy a gyerekeket árvaként tüntetik fel az orosz állami nyilvántartásban. Ezután orosz családok fogadhatják örökbe őket, és az indoktrináció következtében elveszítik ukrán identitásukat.

A szöveg a The Reckoning Project együttműködésével készült. A Reckoning Project egy nemzetközi összefogás az ukrajnai háborús bűnök dokumentálása és az elkövetők felelősségre vonása érdekében. A projektet 2022 márciusában alapította Janine di Giovanni haditudósító és Peter Pomerantsev, a London School of Economics kutatója. A projekt a háborús bűnöket a nemzetközi jogi sztenderdek szerinti dokumentálja, hogy az összegyűjtött bizonyítékok akár bíróságok (például a Nemzetközi Büntetőbíróság) előtt is megállják a helyüket az elkövetők felelősségre vonására. A Reckoning Projekt 30 fős csapatában jogászok, emberi jogi kutatók, nyomozók és adatelemzők is dolgoznak, együttműködve az ukrán ügyészséggel. A projekt kuratóriumának tagjai között van Kenneth Roth, a Human Rights Watch volt igazgatója, és Andrew Gilmour, az ENSZ emberi jogi főtitkárhelyettese, tanácsadó testületében pedig szerepet vállal többek között Olekszandra Matvijcsuk Nobel-díjas jogvédő és Timothy Snyder történész. A szervezet számos tanúvallomást gyűjtött össze Ukrajna megszállt régióiból, amelyeket az ENSZ-ben is bemutattak.

2026 elején egy orosz bíróság 10 év börtönbüntetésre ítélte Artem és Szófia édesanyját „kémkedésért”. A Media Initiative for Human Rights ellenőrzött adatai alapján legalább 2500 ukrán civilt tartanak fogva orosz börtönökben 2022 februárja óta. Az orosz bíróságok (2025 júliusi adatok alapján) közel 200 embert ítéltek el közülük „hazaárulás”, „kémkedés” és „külföldi állammal való bizalmas együttműködés” vádjával. Az elítéltek között tizenévesek, nők és egész családok is vannak.

Az elhurcolt gyerekek 80%-a még mindig nem tért haza

Az ukrán „Háború Gyermekei” adatbázis becslései szerint az orosz hatóságok több mint 20 000 gyereket deportáltak vagy szállítottak át Ukrajna megszállt területeiről. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Bizottsága eddig 1205 gyerek orosz hatóságok általi deportálását vagy áthelyezését erősítette meg. Négy évvel a teljes körű háború kezdete óta és a Bizottság által vizsgált esetekben a gyerekek 80%-a még mindig nem tért vissza, áll az ENSZ 2026. március 9-i jelentésében.

„A szülői felügyelet nélkül maradt, intézményekből deportált, szülővel vagy törvényes gyámmal nem rendelkező gyerekek visszatérése többnyire nem történt meg” – olvasható a jelentésben. A deportálások és áthelyezések azokat a gyerekeket érintették, akik elvesztették szüleiket vagy a harcok miatt elkerültek a családjuktól, valamint az intézményi gondozásban élő gyerekeket.

„Négy év alatt az orosz hatóságok nem teremtették meg a gyerekek visszatérésének feltételeit.

Ehelyett a gyerekek hosszú távú elhelyezésére összpontosítottak családoknál vagy intézményekben az Orosz Föderációban” – hangsúlyozta az ENSZ. A deportálások miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin és Marija Lvova-Belova ellen. Az orosz hatóságok tagadják az örökbefogadásokat, a gyakorlati példák azonban az ENSZ állításait igazolják.

„Bajok lesznek” – zsarolás orosz útlevélért

Szófia felidézi, hogy 2022. február 24-én reggel, az invázió első napján anyjuk felébresztette őket, és azt mondta, hogy elkezdődött a háború. „Félálomban semmit sem értettünk. (…) Csak azt hallottuk, hogy katonai konvojok haladnak el mellettünk Herszon felé” – mondja a lány. Az orosz katonák egyből oroszra cserélték az ukrán zászlókat a városházán, és lerombolták a 2013-14-es forradalom emlékművét. A város utcáit ellepték a fegyveres katonák. Hat hónappal a megszállás után a városra egyre több bomba hullott. „A békés város azonnal háborús zónává vált” – mondta Szófia.

Elmondása szerint az oroszok civil célpontokat támadtak, hogy megfélemlítsék őket. Sokakat letartóztattak és kihallgatásra yittek, de legtöbbjüket később szabadon engedték. A lakosok fokozatosan elkezdtek elköltözni, de Szófia családja nem akarta elhagyni otthonát, ezért ők maradtak. A Kahovkai Vízerőmű gátjának lerombolása után azonban család kénytelen volt egy másik városba költözni. Ott, egyik sétája során Szófiát és barátnőjét orosz katonák állították meg, és kérték az iratait.

„Azonnal megfenyegettek minket, hogy ha nem akarunk bajt a jövőben, szerezzünk (orosz) útlevelet, és akkor békésen maradhatunk itt”

– mondja Szófia. Később, amikor a helyzet megismétlődött, Szófia félelmében elhagyta a megszállt területet. Szülei és Artem azonban maradtak.

Kollaboráció vagy börtön

2024 őszén, egy reggelen ismeretlen, símaszkos férfiak fogták el Mariját. Betörték az ajtót, Mariját, férjét és kiskorú fiukat külön szobákba parancsolták, majd miután mindenkit kihallgattak, a nőt autóba tették, és ismeretlen irányba elhajtottak. A családnak azt mondták, hogy estére visszahozzák, de ez nem történt meg.

Ehelyett késő este a Marija elhurcolásában részt vevő egyik símaszkos férfi felhívta Szófiát – aki akkor már ukrán ellenőrzés alatt álló területen tartózkodott – az anyja telefonszámáról. Videóhívásban mutatta Mariját egy székhez kötözve. „Azt mondták, hogy két lehetőségem van: vagy együttműködöm velük informátorként, vagy elviszik az anyámat, és most azonnal börtönbe viszik, ismeretlen helyre” – mondja a lánya.

Szófia nem tudja, ki volt az a férfi, aki elvitte az anyját, de körülbelül 26-27 évesnek tűnt. Körülbelül két héttel később az orosz különleges szolgálatok képviselői megmutattak a családnak egy fényképet. A fényképen Szófia édesanyja egy papírlappal állt, amelyre kézzel írták, hogy állítólag „lemond családjáról és eddigi életéről”, és úgy döntött, hogy Oroszországban marad.

Szófia elmondta, hogy öccse, Artem nem járt abba az orosz iskolába, ahová az orosz megszálló kormányzat kényszeríti a gyerekeket. „Nem engedtük el, mert nagyon aggódtunk” – magyarázza a lány. Artemet az aggódó rokonok minden lehetséges módon próbálták kimenekíteni a megszállt területről. Felvették a kapcsolatot a Save Ukraine nevű jótékonysági szervezettel, amely a teljes körű invázió kezdete óta segíti az ukrán gyerekek hazatérését. Végül önkéntesek evakuálták a fiút, Szófia a gyámja lett.

„Nagyon fontos volt számunkra, hogy megmentsük a fiút, mert megértettük, hogy bántalmazhatják, információkért vallathatják a gyereket”

– magyarázta a Save Ukraine.

A szervezet képviselője felidézett egy esetet, ahol olyan gyerekek hazatérésében segített, akiknek szülei mindketten fogságban voltak. A Save Ukraine-nel a gyerekek nagyanyja vette fel a kapcsolatot, mint mondta, az orosz szociális szolgálat azzal fenyegeti, hogy elveszik a gyerekeket, ha nem veszi fel az orosz állampolgárságot, és nem kezdi meg az örökbefogadási eljárásokat az orosz szabványok szerint. A család ezután fordult az önkéntesekhez segítségért.

A civilek ellen indított perek háborús bűncselekmények

Az ENSZ Bizottságának 2026 márciusi jelentése szerint az Oroszországban és a megszállt területeken fogvatartott civilek és hadifoglyok ellen indított perek jogellenesek, nem biztosítják a tisztességes eljárás feltételeit a vádlottaknak, ezért háborús bűncselekménynek minősülnek.

A Bizottság által felülvizsgált esetekben Ukrajna megszállt területeinek bíróságai „az Orosz Föderáció nevében” hoztak határozatokat, kiterjesztve az orosz joghatóságot a megszállt területekre, az orosz büntetőjogot alkalmazták az Ukrajna megszállt területein elkövetett cselekményekre, ami ellentmond a nemzetközi humanitárius jognak.

A gyerekek kiváltanák édesanyjukat

A család közel egy évig semmit sem tudott arról, hogy hol tartják fogva Mariját, vagy mi történt vele. Szófia elmondása szerint 2025 őszén egy ügyvédnek köszönhetően a család megtudta, hogy édesanyjuk egy fogolytáborban van a megszállt Krím-félszigeten. Azóta levelezni tudnak vele.

2026 elején egy orosz bíróság 10 év börtönbüntetésre ítélte Mariját „kémkedésért”. Szófia szerint a büntetésből levontak a másfél évet – ennyi ideig tartották fogva nem hivatalosan. A lány szerint 2026 májusa óta édesanyjukat egy oroszországi fogolytáborban tartják fogva. Szófia szerint a központban előzetes letartóztatásban lévőket tartanak fogva, így ez csak ideiglenes állomás, később a nőt egy büntetőtáborba szállítanák.

„És lehet, hogy már át is szállították, de nem tudjuk őt elérni” – mondja Szófia.

Marija gyerekeinek nem könnyű megbirkózni mindazzal, ami történik. Szófia azt mondja, hogy bár most sokkal nyugodtabbnak érzi magát, „az emlékek még mindig ott vannak, sehova sem tűnnek el, minden nap rá gondol az ember” – mondja. Miután elhagyta a megszállt területet, Artem egy ideig pszichológushoz járt és gyógyszereket szedett, hogy el tudjon aludni. „A helyzet javult, de az érzelmi állapota még mindig nem állt helyre teljesen” – mondja a gyámja.

A család most mindent megtesz, hogy kiszabadítsa Mariját az orosz börtönből. Szeretnék például elérni, hogy az édesanyjukat fogolycsere keretében szabadon engedhessék.