„Jól jön most az arcpajzs, mert nem látják, hogy sírok” – kórházi körkép a harmadik hullámból

Van, aki hét órát vár mentőre, annyi a hívás. A kórházak előtt pedig úgy állnak a mentőautók, mint szilveszterkor a toxikológiánál. Minden nyolcadik beteg lélegeztetőgépre kerül, életkortól függetlenül. És naponta öt-hat beteg hal meg. Az egyik ápoló este még láthatatlan macskákat kerget el a beteg mellől, reggel pedig már csak a letakart, élettelen testét látja. Levegőért küzdő betegek az összes ágyon, a folyosón, miközben két ápoló jut harminc betegre. Az átszervezés folyamatos, jobbra-balra rendelgetnek mindenkit, de valójában már nincs kit átrendelni. Egészségügyi dolgozók meséltek az Átlátszónak a harmadik hullámról, és arról, hogyan váltak megtapsolt hősökből pszichésen és fizikálisan teljesen kimerült robotokká. 

„Meg se rendültünk, Lombardia összeomlott, más nagy nyugati rendszerek kollabáltak. Magyarországon ez nem fordult elő, és nagyon úgy néz ki, hogy nem is fog” – mondta Kásler Miklós miniszter a HírTV-ben arra reagálva, hogy az ellenzék az egészségügy összeomlásáról beszél.

Amíg az adást rögzítették, az ország valamelyik kórházában éppen meghalt egy koronavírusos beteg – naponta ugyanis 200–250 elhunytról számol be a koronavírus.gov.hu. És az egészségügyi dolgozók is.

Orvossal, ápolókkal, műtőssegéddel, betegszállítóval, mentőkkel beszélgettünk, hogy megtudjuk, mi zajlik az ország kórházainak falai mögött, ahová a sajtó nem léphet be. Megszegve a szabályokat, félve a következményektől, rezignáltan vagy épp dühösen mutatták be azt a világot, ahol most küzdelem van, betegek és halál.

Volt, aki hét órát várt a mentőre

„TEGNAP ISMÉT REKORDOT DÖNTÖTTEK A MENTŐK” – írta ki így, csupa nagybetűvel az OMSZ 2021. március 17-én a Facebookra. A bejegyzés szerint „az Országos Mentőszolgálat áldozatkész bajtársai naponta átlagosan 3500 bajbajutottnak segítenek Magyarországon, de tegnap még ennél is több esethez riasztották őket. Balesetekhez, rosszullétekhez, újraélesztésekhez és más feladatokhoz, összesen 4369 alkalommal hívták segítségül a szakembereket, ráadásul egyetlen nap alatt, több mint 27 ezer mintavételi igény is érkezett az életmentőkhöz. A járvány miatt a mentők megemelt kapacitással dolgoznak, naponta csaknem száz plusz egység áll szolgálatba a rászorulók segítségére, így nem okozott fennakadást a hatalmas esetszám. A mentésben résztvevőknek gratulálunk!” – olvasható a posztban.

Egész másképp látta mindezt az általunk megkérdezett OMSZ-dolgozó, aki retorzióktól tartva nem mert névvel nyilatkozni. Felháborodva ecsetelte lapunknak, hogy a „nem okozott fennakadást” mit jelent a gyakorlatban.

„Van, aki 7 órát várt a mentőre, annyi címünk van, ami egy vicc, ne nevezzük már ezt fennakadásmentes működésnek” – szögezte le bosszúsan. „A mi egységünk reggel 8-kor ment az első címre, hajnali háromkor értünk vissza a telephelyre, pihentünk egy keveset, majd öt körül újra vonultunk már. Közben háromszor kértük az irányítást, hadd vehessük ki az ebédszünetet, ezt nem engedélyezték.

A kórházak előtt úgy álltak a mentők, mint szilveszterkor a toxikológia előtt, megfordulni sem volt hely!

Az pedig kész vicc, hogy felvezényelnek mentőket vidékről, akik reggel feljönnek mondjuk Szegedről, aztán a műszak végén hazamennek. El lehet gondolni, hogy ez mit jelent időben” – foglalta össze a részleteket.

„Az említett műszakban több mint 100 esetet kaptunk, tehát ennyien vártak arra, hogy megérkezzen a mentő” – folytatta. „Nem értem, miért nem lehet külön COVID-mentőket beállítani, akik hordják be a betegeket a kórházba, mi meg csinálhatnánk azt, amit eddig.”

Az biztos, hogy a vírus megváltozott, sokkal gyorsabban lesznek nagyon rosszul az emberek, ez feltűnő különbség a tavaszi verzióhoz képest. És persze, egyre több a fiatal.

Hasonló tapasztalatokról számoltak be más egészségügyi dolgozók is.

„Mentőként, ha COVID-beteget látunk el, akkor a sürgősségi osztályokon egy elkülönített vizsgálóba szállítjuk őket, ahol az esetleges életmentő beavatkozások után kiválasztják, hogy melyik osztályra kerüljön, a szállítást már a kórházi beteghordók végzik” – mondta az Átlátszónak egy nógrádi mentőtiszt.

Háromszáz óra egy hónapban

„A mintavételre viszont van rálátásom. A megyében naponta 5oo-6oo mintát veszünk le, ezeknek a 40%-a (gyorsteszt) pozitív. A negatív gyorstesztekről PCR tesztet veszünk, amit laborban vizsgálnak. Ez azért szükséges, mert a gyorstesztek nem a vírust mutatják ki, hanem a vírus hatására kialakuló antigént. A megbetegedés első napjaiban kevés az antigén termelés, ezért a teszt eredménye lehet negatív, valamint a fertőzésben előfordul hibás immunválasz esetén nem termelődik antigén. Így a 60%-os negatív gyorsteszt is csak egy becsült érték, nekik legalább 10%-uk fertőzött.

A mentési helyzet is elég kiábrándító, Pesten kb. bedőlt a mentés. Vidékről vonnak el mentő egységeket, hogy az ottani feladatokat elássák. Erre 2018 óta van szükség, az akkori tömeges felmondások miatt”

– magyarázza a mentőtiszt.

„Úgy érezzük, az életünk árán is ki kell tartanunk” – mentőtiszt mesélt a munkakörülményeiről

Nincs idő alapos fertőtlenítésre, nincs védőital, se rendes felszerelés. Az Átlátszónak nyilatkozott egy mentőtiszt, aki úgy érzi, az ő bőrükre megy a látszat fenntartása, amely szerint a mentők bírják a fokozott terhelést, mert biztosították számukra a megfelelő körülményeket. Ő azt tapasztalja, hogy lenne min javítani, az OMSZ egyelőre nem kommentálta az elmondottakat.

„Ekkor kitalálták a KMR-szolgálatot (Közép-magyarországi Régió)” – folytatja. – „Ennek az lényege, hogy egy nem megyei mentőautóval kezdek szolgálatot, de azt nem a megyémben, hanem Pesten. A KMR-szolgálat nem veszélyeztette a vidéki mentést, mert ez egy pluszban kialakított mentőegység volt. A KMR-szolgálat most márciusban kiadott több COVID-mentőt a helyi kapacitások növelése érekében. Ez kicsit mondvacsinált dolog, mert nem volt rá elég ember, ezért leállították a KMR-kocsikat, akiknek a munkáját a vidéken aktuálisan szolgálatot teljesítő mentők átvezénylésével pótolják. Elég kacifántos, a lényeg, hogy a problémára érdemi megoldást nem találtak.

A terhelést jól jellemzi, hogy közel 300 órákat dolgozunk egy hónapban a mentéssel és a mintavétellel együtt.

A mintavétel önként vállalt többletfeladatként van rögzítve max. 72 óra/hó. A mentésben is sokaknak már a beosztásban van 50 óra túlóra” – mutat rá. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy megfelelő mennyiségű védőfelszerelés áll a rendelkezésükre.

„Igyekszünk spórolni, amin lehet. Például, ha a beteg mozgatást nem igényel, akkor a gépészt elszeparáljuk, és csak az ápoló öltözik. Sajnos, a COVID-betegek részesülnek abban a hátrányban, hogy az ellátása előtt be kell öltözni a saját védelmünk érdekében (ez max. 5 perc). Én ezért a kiérkezés alatt szoktam beöltözni, a gépészem pedig a betegvizsgálat alatt. Így nincs időveszteség” – magyarázza.

Szavaiból kiderül, ugyan a fertőtlenítés miatt kevesebb a szabad mentő, mégis kimennek mindenhova, csak később.

Aláásta a bizalmat az új egészségügyi törvény

„Fáradt vagyok és csalódott az új törvény miatt” – jegyzi meg a mentőtiszt. – „Maga a betegellátás nem visel meg, de a 300 óra munka annál inkább. Novemberben meghalt COVID-ban egy bajtársam, az nagyon megviselt, 40 év körül járt. A betegeim halála kevésbé érint meg, nem tudom miért, de ha megviselne, akkor nem biztos, hogy alkalmas lennék erre a pályára.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény pedig elég rosszul érint engem. A közalkalmazotti státuszt miatt elveszítettük, ami jogi szempontok alapján előnyös volt.

Az, hogy a törvény a kormány oldaláról bármikor módosítható, a bizalmunkat ügyesen aláaknázza.

Vitatott dolog volt, hogy a pótlékainkba belenyúlnak, elvéve az éjszakai és ügyeleti pótlékot, de azt eddig még nem tették meg. Másodállást csak engedélyhez kötötten vállalhatunk, de az engedélyek elbírálásának szempontjairól semmit sem tudunk. A 300 óra mellé nem szeretnék most másodállást, de ez a törvény a járványhelyzet és az emberhiány után is érvényes” – mutat rá.

„Két éve kezdtem el egy képzést, nagy álmom volt, hogy másodállásként dolgozhassak benne. Ami szintén rosszul érint, az az átvezénylés. Főleg a kórházakat érinti, de ha a mentési helyzet megkívánja, kérhetik mindennemű támogatás nélkül, hogy távol az otthonunktól dolgozzunk. Bár erre jó megoldás volt az előbb említett KMR-szolgálati rendszer” – érvel a mentőtiszt.

Arra a kérdésre, hogy szerinte hogyan lehetne javítani a működésen, csak annyit válaszol:

„El kéne ismerni, hogy rossz a helyzet.”

„Évek óta probléma, hogy mentővel mindenkit be kell szállítanunk. Ha azzal hívsz mentőt, hogy lehorzsoltad a könyököd, akkor is kiküldenek, és be kell, hogy vigyelek a kórházba. Sajnos, az ehhez hasonlók továbbra is gyakoriak. A kedvencem az volt, amikor egy férfihoz ki kellett mennünk, mert állítólag elvetélt.

COVID-szempontból az egységesség hiányzik egészségügyi, intézményi szinten, és a lakosság engedelmessége. Volt példa arra, hogy lakásra mentem kontroll-mintát venni, mert pozitív volt kb. 1 hete. A beteget felhívtam, hogy a ház előtt várok, legyen szíves beengedni, mert a csengő rossz. A válasza az volt, hogy várjam meg, öt perc múlva ér haza a boltból… És sajnos, ez nem egyszeri eset” – meséli a mentőtiszt.

„Van egy Lombardia nevű rész…”

„Nagyon nagy a baj minden kórházban, de senki nem mer nyíltan beszélni a problémákról. Mindenki félti az állását” – ezt már egy szintén név névkül nyilatkozó ápoló mesélte az Átlátszónak.

„A mentők sorban állnak a kórház előtt. Amikor megérkezik a mentő, egy »triázsoló ember« megkérdezi, hogy milyen típusú beteget hoznak. Úgy érkeznek a mentők a kórházba, hogy a helyszínen már elvégezték a COVID-gyorstesztet. Ha kiderül, hogy pozitív, akkor csak COVID-osztályra szállíthatja.

Sajnos, egyre kevesebb Budapesten a COVID-hely, van, hogy Pest megyébe viszik a beteget, mondjuk Ceglédre vagy Vácra, attól függ, hol van szabad hely.

Zuglóból nem mindig az Uzsokiba viszik a betegeket, van, hogy a Jahn Ferenc kórházba viszik, de van, hogy a 20. kerületből Kistarcsára. Akinek intenzív ellátásra van szüksége, azt nem a területileg illetékes kórházba viszik” – magyarázza az ápoló.

A szakember elmondása szerint a mentőknek 2×20 perc szünetük van. Ha nagyon húzós nap van, például a Közép-magyarországi régióban, előfordul, hogy kint vannak folyamatosan, és csak minden negyedik beteg után tudnak kimenni fertőtleníteni, ózonozni az autót. Nem úgy, mint tavaly, amikor minden beteg után elmentek fertőtleníteni. Ezek 24 órás műszakok, ami azt jelenti, hogy egy reggeltől reggelig tartó műszakban 2×20 perc szabad idejük van. Betegátadáskor belefér, mondjuk egy gyors pisilés vagy egy kávé az automatából. De csak azért, mert nagyon megnőtt a betegátadási idő: ha egy mentő beér hetedikként vagy nyolcadikként egy kórházba, hacsak nem lélegeztetett beteget visznek, sajnos, be kell állniuk a sorba.

„Nagyon nagy szerep jut itt a triázsoló nővérre, aki felveszi és eldönti, milyen állapotú a beteg. Amikor a mentő meghozza őket, akkor egy triázson minden beteg végigmegy, megnézik az alapvető életfunkciókat, és piros, sárga vagy zöld karszalagot kapnak. Igaz, most már ezt sem használják, csak papíron tüntetik fel, ki, milyen ellátásra szorul.

A piros az életveszélyes, ő megy a sokktalanítóba, a sárga oxigénellátásra szorul, a zöld még stabil állapotú betegnek minősül. Eszerint vannak rangsorolva, hogy ki, hány órán belül kap ellátást”

– meséli az ápoló.

Arról is beszél, hogy a sürgősségi előtt, ahol várakoznak a mentők, ki van téve nagy palack, kis palack, hogy legyen, ha a mentőegységek palackjai elfogynak, és amíg sorban állnak a mentők, addig onnan pótolják az ő oxigénellátásukat. Ezt még azelőtt, hogy bejutnak a sürgősségire. A sürgősségi pedig tele van emberekkel.

„Vannak olyan betegek, akik 5-6-7 órája várnak, mellettük az oxigénpalack, ha szükségük van rá. Ezek a betegek arra várnak, hogy levegyék a vért. Hozzátartozó oda nem mehet be, mégis annyian vannak.

Onnantól kezdve, hogy a mentő elhozza otthonról, teljesen magukra vannak hagyva.

Itt lenne nagyon nagy szerepük az önkénteseknek, hogy ezekkel az emberekkel lenni, itatni, figyelni az állapotukat, hőmérőzni, megnézni a véroxigénjüket” – hangsúlyozza.

Az ápoló szerint a sürgősségi osztályon van egy úgynevezett Lombardia nevű rész, ahova azokat a betegeket küldik át, akiknek instabil az állapotuk és oxigénre vagy maszkos lélegeztetésre van szükségük. Olyan is van, akit már lent lélegeztetőgépre tesznek. Ők bekerülnek ebbe a Lombardia nevű részbe. Az egész SOTE átalakult, az urológia klinika, a transzplantációs klinika, a belosztály, a pszichiátriai klinika, a neurológiai klinika, ezekben már mind COVID-ellátás van.

Semmiből nincs folyamatos tartalék

„Iszonyatos pszichés terhelés ez a nővéreken. Mert nem elég úgynevezett bérnővéreket alkalmazni, hanem megpróbálnak segédnővéreket beforgatni a rendszerbe, masszőröket, fizikoterápián dolgozókat, adminisztratív állományban lévőket, akiknek van szabad kapacitásuk. Ez nem újdonság, ami most megjelent a sajtóban, tavaly óta ez van. De mostanra már teljesen elfogyott a kapacitás, nagyon sokszor nincs azonnal oxigén, semmiből nincs folyamatos tartalék” – mutat rá.

Mint kiderül, a védőruhákat lefertőtlenítik és úgy veszik fel második, harmadik nap is.

„Nem az van, hogy minden egyes alkalommal, amikor bemész a vörös zónába, kiveszed a tiszta ruhát a lefóliázott zacskóból. Olyan már rég nincs nálunk. Helyette lefújjuk felületfertőtlenítővel. De ez mind egyszer használatos lenne, ugyebár. Van olyan budapesti intenzív osztály, ahol a nővéreknek nincs FFP2-es vagy FFP3-as maszkjuk. Az intenzíven FFP3-as kellene, és az csak akkor van, ha megveszed és beviszed magaddal. És nem ad a kórház, nekünk kell megvenni. És mindezt úgy, hogy nagyon kevés ezen az intenzív osztályon a nővér, mert itt mondtak föl 19-en. Itt is bérnővéreket alkalmaznak. Ha nincs a méretedben ruha, akkor vigyél magaddal, ha maszk nincs, vigyél azt is.”

A járvány egy egyébként is megroppant magyar egészségügyet ért el, nem bírja az ellátórendszer

Mára a COVID-19 halálozás vált a vezető halálokká hazánkban. A koronavírus-járvány okozta leterheltség és kapacitáshiány miatt szinte napi lelki problémát okoz nekünk, orvosoknak, hogy képtelenek vagyunk megadni azt a szintű ellátást, amely elvárható lenne.

Az ápoló hozzáteszi, a személyzetet nagyon megviseli, hogy a saját kollégáik is ott vannak, és más kórházban is, több nővér is van intenzíven, de egyikük se kérte az oltást.

„Nagyon rossz érzés saját kollégát ápolni, saját hozzátartozót vagy kollégának a hozzátartozóját, vagy például kismamát. Az a legrosszabb”

– ismeri el az ápoló.

„Én nem értek egyet azzal, hogy azok a nővérek is dolgozhattak COVID-ellátásban, akik nem kaptak oltást.
A kórház vezetőségének nem szabadott volna kiközvetíteni addig ezeket az ápolókat, amíg nem kap oltást, vagy írja le azt, hogy saját felelősségére, csak ilyet meg nem szabad aláíratni” – mondja.

Rengeteg a fertőzött, de nem mernek kórházba menni

Amikor azt kérdezzük, van-e szerinte olyan, akit hibásan COVID-betegnek könyvelnek el, rázza a fejét. „Nem. Szerintem inkább fordítva van. Jóval több a fertőzött, mint amennyiről tudunk. Kevesebb semmiképp.”

Egy másik egészségügyi dolgozó, aki szabadidejében – már amennyi van neki – magáncégnél végez COVID-szűrést, azt mesélte neki, hogy

egy budapesti szűrőállomáson napi 180–200 tesztből minden harmadik, negyedik pozitív lesz.

És ez csak egy szűrőállomás, rengeteg ilyen van még.

„Volt olyan, aki azt mondta, hogy neki fel kell nevelnie a gyerekeit, ezért nagyon fontos, hogy megtudja, fertőzött-e. A mentő 3-4 nap múlva ment volna ki hozzá tesztelésre, de azt mondta, addig nem tud várni, mert elhatalmasodhat a baj, és tudnia kell, hogy elkapta-e, így ebben a hónapban nem fizeti ki a villanyszámláját, és inkább megveszi 19.500 forintért a tesztet. Én azt gondolom, hogy ezt is nagyon rosszul csinálja az állam, hogy alig tesztelnek, csak a legsürgősebb eseteket, amikor már baj van” – mondja az ápoló.

És akkor hogy van mégis napi 10 ezer körüli fertőzött? „Úgy, hogy a magán-szűrőállomásokból bejön a sok adat, de »állami tesztelés« kevés lenne” –  magyarázza.

Megkérdeztük azt is, miért halnak meg most többen: több a beteg? Később kerülnek kórházba? Vagy tényleg veszélyesebb a vírus?

„Az emberek az állapotok miatt félnek bemenni a kórházba. Elveszítették a hitüket és a bizalmukat, hogy őket megmentik a kórházban”

– mutat rá.

Minden nyolcadik beteg lélegeztetőre kerül

„Egy csomó helyen X kor fölött már nem is tesznek lélegeztetőgépre senkit. Ezek az emberek, akiknek mondjuk, csak egy magas vérnyomásuk van, nincs más betegségük, azt gondolják, hogy rajtuk nem fog a kórházban segíteni senki, hogy ők már kirekesztettek lennének. De sajnos valamennyi igazság van benne, hiszen van, hogy oxigén sem jut minden betegnek” – ismeri el.

Az ápoló elmondása alapján minden nyolcadik beteg lélegeztetőgépre kerül. Életkortól függetlenül.

„Akkora kiterjedésű, otthon még tünetmentes tüdőgyulladással kerülnek be, hogy azt el nem lehet képzelni” – mondja az ápoló. „Sokan mondják, »nincs lázam, jól vagyok«, és estére összeomlik a légzése. Iszonyatosan elhatalmasodik: »megeszi« a tüdőlebenyeket, szétroncsolja, borzasztó katasztrófát csinál az emberekben. És az a lelki teher, ami most az egészségügyi dolgozókon van, elviselhetetlen. Ma szabadnapos vagyok, de előtte 7 napot dolgoztam egyfolytában, mert otthon megbolondulnék.

Nekem most ez az arcpajzs nagyon sokat jelent, mert nem látják, hogy sírok…

Az a legrosszabb, amikor nem tudod eldönteni, hogy kinek add az oxigént, mert nincs mindenkinek. Mikor annak idején járványtant tanultunk, senki nem gondolta, hogy ebben részünk lehet.”

Az ápoló elmondása szerint az lenne az igazi segítség a kórházaknak, ha nyitnának egy nagy helyiséget, ahol a nem intenzív ellátásra szoruló betegeket lehetne ápolni. Így sokkal több embert lehetne ellátni, és oda lehetne irányítani olyan embereket, akik tudják kezelni az oxigénpalackot, tudnak hőmérőzni, tudják, hogyan kell kezeli a véroxigénmérőt és így tovább. Ez mind nagyon fontos lenne. Ezzel fel lehet szabadítani a kórházakat, véli az ápoló.

„Jelenleg azt látod egy sürgősségi osztályon, hogy fekete a folyosó, ott ülnek 10–12 órája a betegek, szorongatják az oxigénpalackot, és még a mellkas CT-t se csináltak nekik, hogy legalább megnézzék, mennyire előrehaladott a betegség.

Ez a COVID 1–2 óra alatt tud olyan hatalmas erővel roncsolni, hogy beszélsz a beteggel, amikor behozzák, és pár óra múlva ott fekszik a folyosón fekete zsákban…”

Fotók nincsenek, de így is látni

És mindenhol ez van. Egy másik budapesti kórházban dolgozó ápolónő is nyilatkozott az Átlátszónak. Természetesen névtelenséget kért, mert azonnal kirúgnák az állásából.

Az ő elmondása szerint katonaság őriz mindent bejáratot: ha valaki be szeretne jutni engedély nélkül, gyorsan lebukna. Aki viszont bent dolgozik, nem kockáztathat, mert a képek alapján azonnal vissza lehet fejteni a helyet és az időpontot.  „Ha mernék a telefonommal képeket csinálni, három olyan jelenetről készítenék, ami nagyon jellemző és mindent elmond a járványról” – mondja.

„Az első: bejön éjszaka a mentő. A beteg ül, és csak a mentő belső világítása működik.

Várakozni kell, a beteg kitágult pupillával várja az eseményeket, eközben előrebukó fejjel alszik az ápoló, a sofőr a kormányra borulva pihen.

A második: képzeljünk el egy szobát, amit ágyraktárnak használnak, azaz az ágyak egymás mellé vannak tolva szorosan. Nos, ez itt nálunk nem raktár, hanem egy kórterem, és minden ágyon különböző állapotú, életkorú és nemű emberek fekszenek pár centire egymástól. Ha valakit vizsgálatra visznek, akkor először elkezdődik az ágyak rendezése, hogy hozzá lehessen férni a beteghez.

És a harmadik: egy folyosó, amin a járvány előírások szerint 8–10 ember ülhet. Most vagy harmincan ülnek szorosan egymás mellett, akinek nem jut hely, a földön ül, előtte egy oxigénpalack, abból kapja a levegőt.

Az osztályról kifelé még találkozhatunk egy hordágyon fekvő halottal is, akinek már nem jutott ágy vagy meghalt a mentőben. Többen tanakodnak, hogy most tegyük le a földre, mert szabad ágy már nincs. Azonnal kell a hordágy, mentő érkezett…”

Fontos megjegyezni, hogy

Magyarország elmúlt száz évének egyik legfontosabb eseményét nem dokumentálhatja senki, csak az MTI cenzúrázott képei elérhetők.

Talán idővel fel-felbukkan majd egy-egy fénykép egy elhunyt vagy egy túlélő telefonjából. Véletlenszerűen.

Napi hat halott

Egy Nógrád megyei műtőssegéd, betegszállító szerint egyre fáradtabbak a dolgozók.

„Sokan nem ebben a munkakörben dolgoztak. Tapasztalatlanok például a beteg elhelyezése, infúzió bekötése területén. Egyre gyengébb a védekezés. Értem itt ezalatt, hogy nincs idő minden beteg között újra és újra védőfelszerelést felvenni, mert akkor sosem érünk a feladatok végére. Inkább már nem is veszünk fel, csak maszkot, kesztyűt, ami gyorsan megvan. Most van elegendő védőfelszerelést, eleinte el volt zárva. Napi 1 maszk és 5 pár kesztyű járt egész napra” – emlékszik vissza a műtőssegéd.

Hozzáteszi, aznap már nem volt annyi COVID-beteg, mint az elmúlt 2 hétben. „Úgy látom, most vannak ismét üres ágyak, de ez köszönhető annak is, hogy osztályokat vontak össze, illetve költöztették el másik kórházba.

Viszont elég sok most az elhunyt. Úgy veszem észre, inkább a túlsúlyos emberek nem bírják a terhelést. Ma eddig már 6 halott volt.

Nehéz megmondani, hogy ez egy erősebb vírus, vagy pedig az emberek kezdenek belefáradni a védekezésbe, és ezáltal lesz több beteg. De úgy látom, mindenkit COVID-ként titulálnak, bát szerintem nem feltétlen ez az ok minden esetben.”

„Orvost megállni én még nem láttam itt” – interjú egy önkéntessel az intenzív covid-osztályról

Műszakonként 120 pár kesztyűt használnak el, fiatal betegeket látnak meghalni, közben küzdenek a szakemberhiánnyal: volt, amikor egy teljes osztályra egyelten intenzív szakápoló jutott. A betegszobák megteltek, már más helyiségeket is szobának rendeztek be. Ha pedig egy ágy megüresedik, szinte azonnal elfoglalja más. Akiket intubálnak, nagy eséllyel már nem kerülnek le a gépről többé.

Rákérdeztünk, lehet-e olyan eset, hogy valaki nem COVID-os és mégis akként lesz lepapírozva. Szerinte rengeteg ilyen volt.

„Főként a vírus eleje felé volt ez jellemző, hogy bárki meghalt a kórházban vagy otthon, az COVID-osként lett regisztrálva. Most azt látom, hogy a mentő szinte mást be se hoz, csak a tipikus COVID-os beteget.

Ami egyébként valóban sok most. A miértjét nem tudom, hogy miért regisztrálnak mindenkit annak” – mondja a betegszállító.

Egy ápoló ezt azzal magyarázta lapunknak, hogy nem lehet egyértelműen elkülöníteni a COVID és az alapbetegségek mortalitását, a fertőzésveszély miatt ugyanis ritka a boncolás. Persze, vannak jellemző tünetek, szövődmények. A kórházban viszont minden elhunyt, aki az elmúlt fél évben COVID-pozitívat produkált, COVID-halálesetnek számít.

Taps helyett inzultus

Egy Nógrád megyei ápoló a COVID-osztályról azt mondta az Átlátszónak, hogy a megyében már a járvány előtt is rendkívül rossz állapotok uralkodtak az egészségügyi ellátás területén, kevés a szakképzett orvos, ápoló, aki képes lenne normál időszakban is megfelelő módon ellátni a betegeket. Az intenzív-osztályok korábban is tömve voltak, most kibővítésre kerültek, vannak még üres ágyak, de szakképzett dolgozók nem állnak rendelkezésre, akik képesek lennének megfelelő terápiát biztosítani a betegeknek.

„Közel egy éve vagyok a COVID-osztályon, kisebb nagyobb megszakításokkal, a szakvégzettségem miatt egyből áthelyezésre kerültem” – meséli. „Az első hullámban alig volt beteg, kiürítettük az osztályokat, fel voltunk készülve, védőfelszerelés ugyan volt, de nem használhattuk, mert vártuk a betegdömpinget, maguknak kellett megvenni a védőfelszerelést, ha nem akartuk egymással megosztani azt, az egyszerhasználatos köpenyeket mostuk ki és úgy használtuk.

De az első hullámban még nem jöttek a betegek. Ekkor még nagyon megbecsültek minket, »szenteknek« tekintettek bennünket.

Jelenleg 3 fajta COVID-osztály van a megyei kórházban: belgyógyászati osztály, COVID-gyanús intenzív osztály (akinél van COVID-gyanús tüdőgyulladás, de a gyorsteszt negatívat mutat), és COVID-intenzív (gyorsteszt alapján pozitív PCR teszt).

A beosztásunk zavaros, a szinteken belül akár hetente is jelentős áthelyezések történnek, ami nagyon rossz a betegeknek, csak átadáskor tudunk meg róluk információkat, jobb lenne, ha ugyanott maradhatnának, ha legalább hetente, vagy havonta lenne váltás, mert így nem tudjuk végigkísérni a páciens betegútját, javul, vagy romlik az állapota.

Sokan halnak meg (kb. napi öt), olyan is volt, hogy ketten voltunk harminc betegre, COVID-intenzíven általában hárman vagyunk 10 betegre”

– részletezi.

Szerinte felszereltség tekintetében már sokkal jobb a helyzet, de egyre több a beteg. Most már megfelelő mennyiségű védőfelszerelés áll rendelkezésre, de nem mindig tudják betartani a teljes beöltözést, mert annyira sűrűn vannak az osztályon, és gyakorlatilag minden beteg kezelése után ismételt fertőtlenítésre, beöltözésre van szükség. Infektológiai zsilip hiányában pedig nem tud megvalósulni a gyógyult és még beteg COVID-osok teljes elkülönítése.

„Sok olyan személy van a gépeknél, aki nem ismeri az intenzív terápiát. Előfordul szemész, fogász, reumatológus, aki nem minden esetben naprakész az intenzív terápiával, finoman fogalmazva”

– avat be a részletekbe az ápoló.

„Előfordult, hogy szemészorvos volt az intenzíven, és nekünk szakápolóknak kellett elmagyaráznunk, hogy mit adjon, mert magától nem tudta. Ilyenkor könnyebb elveszíteni a betegeket, ha nem erre képzett szakember áll felettük. Rengeteg a beteg, nincs idő egy perc szünetre sem. Ha jobban el lennének osztva az erőforrások (munkaerő), akkor jobbá lehetne tenni valamivel a helyzetet” – véli.

Szerinte ugyanakkor fontos lenne a lakosságot tárgyilagosan tájékoztatni és nem fokozni bennük a pánikot. Mint ahogyan az egészségügyi dolgzókat is érdemes lenne világosan informálni a helyzetről. Nagyon gyorsan változik ugyanis a kommunikáció, minden nap más információkat kapnak terápiákról, gyógyszerekről, módszertanról.

„Ami szintén probléma nálunk, hogy gyakran csak a COVID-ot kezeljük, attól függetlenül, hogy több egyéb egészségügyi problémája van egy betegnek, és komplex terápiára lenne szükség az esetükben. Akkor talán meg lehetne menteni őket.”

Az egyéb osztályok leszűkültek, a betegfogadások vissza lettek szorítva. Tumorműtétek teljesen háttérbe kerültek náluk, akut sebészet üzemel csupán.

„El sem tudom képzelni, mi lesz akkor, ha újraindulnak a  tumorműtétek. Félek tőle, hogy lesznek olyanok, akiket már nem lehet megmenteni.”

A halálesetek őt is megviselik, hiszen minden beteggel, akivel naponta kommunikál, kialakul valamiféle kapcsolat. De –mint mondja – őt talán kevésbé viseli meg, mint azokat, akik például gyógytornászként vagy reumatológusként dolgoztak előtte.

„A dolgozók – igazolt COVID esetén – a táppénz 60%-át kapták meg. Nekik akinek karanténba kell vonulniuk, de ha negatív lett a tesztjük, előfordulhat, hogy szabadságot kell kivenniük a karantén idejére. A bérnövekmény is jelentősen elmarad az ígérttől.

Az első hullámban a pszichológus két alkalommal járt nálunk, csoportterápia volt. Most nincs erre törekvés, azt mondták, mindenki oldja meg, ahogy tudja – sokan alkohollal próbálják.

Nem tudok kikapcsolni, mert állandóan itthon is a beosztással megy a variálás, minden nap új beosztást kapunk, nekünk viszont szinte semmilyen beleszólásunk nincs, előfordul, hogy szabadnapunkon is képzésekre kell járnunk (online).

A megyében a betegek nagyon alulértékelik a munkánkat: szinte mindennapos a szóbeli és akár a fizikai bántalmazás

– teszi hozzá.

„A születéshez szoktam, nem a halálhoz”

Jelenleg egy budapesti kórházban COVID-betegekkel dolgozik egy szülésznő. Ő is mesélt az Átlátszónak.

„Az, hogy 250 órát kell dolgoznom a hónapban, nagyon fárasztó, de most áthelyeztek, így szülés helyett haldokló betegekkel dolgozom. Fogalmam sincs a gyógyszerekről, hogy mi hogyan működik, most meg közölték, hogy nekem kell vinnem az osztályt, ami nagyon nagy felelőség, ráadásul tapasztalat nélkül. A múltkori műszakomban fél óra alatt csak hozzánk 4 mentő jött, ebből két beteg már nem volt magánál. Reggelre a négyből egy néni meg is halt, pedig éjszaka még láthatatlan macskákat kellett elzavarnom mellőle. Felszerelés van, azzal nincs gond, de nagyon kevesen vagyunk, mindenkit ide-oda helyeznek át.

Érzelmileg is nagyon megterhelő a helyzet: én a születéshez vagyok szokva, nem a halálhoz. A betegek meg jönnek és jönnek, és nagyon nem látjuk, hol a vége…”

„A szakszervezet? Most léphetett volna, de nem tette. Biztosan oka van rá. Szerintem mi pedig belefáradtunk” – ezt már egy másik egészségügyi dolgozó mondta lapunknak.

„Igen, nagyon sok a halott. Én november óta csinálom. Csomókban hullik a hajam, ekcémás a bőröm testszerte – nem bírja órákon keresztül abban az átizzadt, agyonfertőtlenített ruhában, amit a védőruha alatt hordok.

Mindenkinek van baja, de csináljuk, mert ez a dolgunk. Jól, szervezetten kell dolgozni. Megvan a maga üteme, rendszere mindennek. Intenzíven vagyok, van mindenünk. Nem pocséklásra, de elegendő.  Az osztályokon, szociális intézményekben valóban egy FFP2-es maszkban tolják végig a 12 órát, még akkor is, ha szennyeződött. Mert nincs. De nem ebbe halnak bele azok a beteg, akiknek sajnos már csak a kezét lehet fogni…

Megtanultunk szarból várat építeni, és úgy dolgozni, hogy a beteg ne sérüljön.

Igen, a katonák is itt vannak, parancsot teljesítenek. Hordják az ebédet az osztályokra. Szó nélkül csinálják a retya munkát. Soha senkinek nem volt egy rossz szava hozzánk. Sőt, segítenének, ha tudnának.

Kihasználhatók vagyunk, most főleg, hogy kimerültünk a végsőkig. Kimerült ember nem lázad. Alszik, amikor tud. Szóval megyek aludni, mert mindjárt indulok vissza a kórházba…”

Sokan az ellátás közben kapják el a vírust

A sürgősségi és COVID-ellátásban is részt vevő orvos szerint azonnali és radikális további korlátozásokra lenne szükség a vírus terjedésének megállítására, mert csak önkéntesek toborzásával a mostanra teljesen megtelt sürgősségi ellátáson nem lehet érdemben segíteni.

„Muszáj lenne megérteniük az embereknek, hogy ez a vírus nem ugyanaz, mint amivel az ősszel küzdöttünk.

Most sokkal magasabb vírusszámot detektálnak a fertőzöttekben, ez a változat gyorsabban szaporodik, több embernek adódik tovább, hamarabb kerülnek a betegek kritikus állapotba” – hívja fel a figyelmet a szakember.

„Folyamatosan ömlenek a koronavírusos betegek a kórházak sürgősségi osztályaira. Eddig »tágítható volt« az egészségügyi rendszer teljesítőképessége, hogy egyre több és több embert tudjon ellátni, de most már rég átléptek minden határt. Vadul zajlik az átszervezés folyamatosan, jobbra-balra rendelgetnek mindenkit, de valójában már nincs kit átrendelni…”

Annyi magyar áldozata volt már a járványnak, mint Karcag, Keszthely vagy Komárom teljes lakossága

A koronavírus-járványnak 13 hónap alatt több mint 20 ezer halálos áldozata volt Magyarországon. Ezt a számot 2021. március 29-én léptük át, az aznapi 189 elhunyttal az áldozatok összesített száma 20 161 főre emelkedett. Hazánk halálozási mutatója az egyik legrosszabb a világ országainak rangsorában.

”

A klinikai orvos leszögezi: az önkéntesek és azok az orvosok, akik sürgősségi ellátásban még soha nem vettek részt, nagy segítséget jelenthetnek a betegek mozgatásában, CT-be szállításában, de effektív szakápolói munka, szakmai döntések nem várhatók el tőlük pár órás gyorstalpalón elsajátított tudással.

„Ők nem pótolják az intenzíves szakembereket, egyedül nem tudják ellátni a légzési panaszokkal, elégtelenséggel küzdő betegeket, akikből már a COVID-belgyógyászatokon is sokan fekszenek, az intenzív osztályok telítettsége miatt. Nagyon nehéz megszokni a védőruházat egész napos viselését is, abban hallani, látni sem lehet teljesen jól, abban levegőt venni is nehezebb, nemhogy folyamatos fizikai munkát végezni” – mutat rá.

A szakember szerint már napok óta kezelhetetlen mennyiségű beteg kerül be a kórházba és közel felének pozitív a tesztje. És bár mindent megtesznek a szeparálás érdekében, sokan a sürgősségi ellátás közben kapják el a COVID-ot.

Előfordul, hogy akár 20 óráig is egymás mellett fekszenek betegek, akik közül az egyikről később kiderül, hogy koronavírusos, így aztán kontaktszemélyként a nem koronavírus-betegként bekerült betegek is már csak koronavírusos osztályra kerülhetnek be.

„A sürgősségi osztályok sajnos, vesztésre állnak, tulajdonképpen minden esetnél késésben vannak a szakemberhiány miatt, s most már nem mindenkit tudnak lélegeztetőgépre tenni. Szinte minden helyiséget kiürítettünk már a koronavírusos páciensek részére, a műtőben is lélegeztetett betegek fekszenek.

Az az igazság, hogy sok esetben már a nem COVID-betegek sem részesülnek minőségi ellátásban, a nem koronavírusos daganatos betegek műtétje többnyire halasztódik.

A rendszer a működésképtelensége miatt csak a koronavírusos betegek ellátására fókuszál, a nem COVID-páciensek ellátása rovására is.

Az ő ellátásukra nincs ember, nincs hely, így ezekben az esetekben többszörösére nő a halálozási arány, és a koronavírusnak ezek a »másodlagos áldozatai« nem látszanak a koronavírus-statisztikákban” – fogalmaz az orvos.

„Most már ideje lenne megijedni”

A klinikai orvos úgy véli, a kormányzati tájékoztatás elégtelensége miatt nagyon sok dologgal nincsenek tisztában az emberek, márpedig most már „ideje lenne megijedni”. A szakember szerint a helyzet rohamos rosszabbodásának megfékezéséhez az alábbiak lennének a legfontosabbak:

• akik oltásra mennek, lehetőség szerint jó minőségű, FFP2-es maszkot viseljenek, mert az oltópontok is „koronavírus-gyűjtőhelynek” számítanak, az emberek ott töltenek sokszor másfél órát a várakozók egy zsúfolt, kis helyiségben.
• sokan azt gondoljak, hogy már az első oltás védettséget jelent, pedig ez nem igaz, hiszen egyre többen kapják el a vírust a két oltás között. Nem szabad elfelejteni, hogy az első 2-3 hétben minimális védelmet nyújt csak a beadott vakcina.
• a mostani helyzetből az egyedüli menekülési útvonal az átoltottsági arány növelése lenne. Ezt pedig az is lassítja, hogy sokan „kiesnek” az első oltás után (elkapják a vírust és nem mehetnek második oltásra az eredetileg tervezett időpontban), így nehéz fenntartani a központi listán kapott sorrendet. Jobb lenne, ha a háziorvosok, nagyobb szabadságot kapnának a beoltási sorrend kapcsán, mert egy ilyen gyorsan változó helyzetre központilag nem lehet időben reagálni.
• probléma, hogy most a háziorvosokat és a szakrendelőket is bevonják a kórházi ellátásba és a nem koronavírusos betegek semmilyen ellátást nem kapnak. Ez épp az ellentéte annak, ami tőlünk nyugatabbra történik, ahol mindenütt inkább „elviszik az oltópontokat” a kórházaktól, ezek tehermentesítése érdekében.
• azt kellene megértenie mindenkinek, hogy most egyszerűen „le kellene húzni a rolót” két hétre és csak a közvetlen családdal lenni együtt. A kontaktszámok radikális csökkentésére lenne szükség azonnal, hogy meg lehessen állítani ezt a „száguldást”, a vírus további terjedését. A mostani, nyilvánvalóan rossz helyzet ellenére sajnos még mindig nagyon sokan vannak, akik nem veszik komolyan a távolságtartási szabályokat és azt, hogy csak valóban nélkülözhetetlen ügyekben kellene elmenni otthonról. A magyarországi halálozási adatok ugyanis még rosszabbak, mint az elsőre látszik, ha figyelembe vesszük, hogy itt milyen rövid idő alatt történt ennyi COVID19 miatti haláleset.

Az Átlátszónak nyilatkozó orvos arról is beszélt, hogy míg a járvány első hulláma idején, amikor a mostaninál sokkal kevésbé volt nehéz a helyzet, esténként tapssal köszöntötték az egészségügyben dolgozókat, akik most úgy érzik, hogy kezd ellenük fordulni a hangulat, sokszor rájuk haragszanak a betegek és a hozzátartozóik, rajtuk kérik számon, hogy nem kapnak gyorsabb, jobb ellátást. Pedig mindenki teljesen kimerült, az utolsó erőfeszítéseikkel próbálnak minden beteget elhelyezni, ellátni.

 

Az oltás a kiút, de akad egy kis gond

És miközben a kórházak sürgősségi osztályaira tömegével érkeznek a betegek, 50 méterrel odébb oltásra sorakoznak az emberek.

„Ez így nem jó, nagy a fertőzés veszélye, sokkal jobb lenne, ha úgy, mint tőlünk nyugatra, a kórházaktól, orvosi rendelőktől távolabb, nagyobb terekben (stadionokban, üres iskolákban, templomokban) végeznék a lakosság oltását” – hangsúlyozza az orvos. Hozzáteszi,

csak FFP2-es maszkban lenne szabad oltásra menni, és nem a mostani zsúfolt körülmények között kellene oltani az embereket, mert nagyon sokan az oltóponton kapják el a koronavírust.

De más probléma is akad. Volt olyan egészségügyi dolgozó, aki lapunknak azt mondta, rengetegen visszaéltek az oltással. Ahogy fogalmazott, celebek vagy befolyásos kapcsolatokkal rendelkező emberek soron kívül is kaptak már oltást. Ami pedig a „vicc kategóriája”, hogy rengeteg ügyvéd visszaélt azzal, hogy dr. van a neve előtt. És senki nem nézte meg, hogy a dr. az orvost jelent vagy egy doktorált ügyvédet. Teljesen mindegy, hogy valaki jogi doktor vagy orvosdoktor, beoltották. Sőt, hozott igazolást, hogy egészségügyi dolgozó a hozzátartozója, mert takarít egy kórházban.

Kétszer annyi vakcinával sincs kiugró előnyünk oltottak terén az uniós tagállamokhoz képest

A magyar kormány az oltási kampány során előszeretettel hangsúlyozza, hogy hazánk átoltottság terén a második az EU-ban, viszont ez csak a keleti oltóanyag-beszerzéseknek köszönhető, hiszen a nyugati beszállításokból lassan jön kevés vakcina. Átoltottságban tényleg a másodikok vagyunk, és ez részben a keleti oltóanyag-beszerzések érdeme.

Bánhidi Emese – Horn Gabriella – Katus Eszter – Kármán Irén – Márványi György – Pusztai László – Takács Éva – Zimre Zsuzsa 

Fotó: Minszk, 2020. május 6. Védőfelszerelést viselő ápoló egy minszki kórházban 2020. május 5-én, a koronavírus-járvány idején. MTI/EPA/Taccjana Zenkovics

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!