Cikkek

Átlátszós cikksorozat alapján készült a magyar esettanulmány az OLAF éves jelentésében

Hülye maradt volna az OLAF, ha nincs az Átlátszó! Ha az Átlátszó újságírói nem mennek el Csepelre, nem lett volna esettanulmánya idén az Európai Csalás Elleni Hivatalnak, az OLAF-nak Magyarországról.

Szükség van-e még igazi “talpas” újságírókra a 21. században, amikor minden fönn van a neten, az adatok és a dokumentumok elérhetők, felhőkbe rendeződnek és haptákba vágják magukat az adatelemző szoftverek előtt, amikor mindenki össze van kötve mindenkivel a közösségi médiában, és csupán folyamatosan nyomva kell tartani az ujjunkat a Snapchaten, hogy feltáruljon előttünk az igazság?

Kellenek-e még úgynevezett újságírók, akik elgyalogolnak, és megnézik, mi van kiírva egy ház kapucsengőjére, akik szemtől-szemben beszélnek emberekkel, akik meghallgatják azokat, akiket nem hallgat meg senki, és akik végigolvassák a 289 oldalas jelentés 288. oldalát is, közvetlenül a lábjegyzetek előtt?  És azok, akik péntek este is figyelnek, pedig péntek este már tényleg nem figyel senki? Oknyomozó újságírás, vagy mi.

Három évvel ezelőtt bekopogtatott az Átlátszó szerkesztőségébe valaki, akire mindenki más rajtunk kívül azt mondta volna, hogy futóbolond. Zavarosan beszélt, ámde hosszasan. Papírokat lobogtatott egy állítólagos csalásról, de nem akarta megmondani honnan vannak. Uniós támogatások lenyúlásáról mesélt, és közben a fia esküvőjének fényképeit is meg kellett nézni. Majd azt kérte, felejtsük el még a nevét is és egyáltalán, adjuk vissza a papírokat. Azon a héten több időt töltöttünk vele, mint a családunkkal.

Aztán egy hétig papírokat tanulmányoztunk. Uniós adatbázisokat néztünk át. Kiautóztunk Csepelre, az EU pályázatban megjelölt úgynevezett “telephelyre”, ami egy takaros családi házat jelentett, az udvaron úszómedencével.

bodymap

Dobogó szívvel bekopogtattunk, és rajtaütésszerűen leellenőriztük, milyen “orvosi” berendezéseket számoltak el több millió forintért, amelyek pont úgy néztek ki, mintha 89 ezer 500 forintra leárazott laptopok lennének. Árajánlatokat kértünk be az uniós pályázatban megjelölt berendezésekre, és magunk is meglepődtünk, hogy mennyit lehetett kaszálni sokkal könnyebben, mint ahogyan ezt leírtuk.

Uniós testtérkép kérdőjelekkel – egy furcsa EU-pályázat története I.

Uniós testtérkép kérdőjelekkel – egy furcsa EU-pályázat története II.

Uniós testtérkép kérdőjelekkel III. – Parabolikus doktorok a magánklinikán

Végül pereskedtünk, hogy minél több információt megtudjunk az ügyről. Jogászok, újságírók munkaórák tucatjait töltötték az üggyel.

Fordulat egy furcsa EU-pályázat történetében – pert nyertünk az NFÜ ellen

Az már akkor nyilvánvaló volt számunkra, hogy a Budapesttől a Seychelles-szigeteken át a Csepel-szigetig terjedő céghálónak egyetlen célja volt: több millió euró összértékű EU-támogatás minél hatékonyabb lenyúlása. Kérdés csak az volt, utoléri-e a gazembereket az igazságszolgáltatás, sikerül-e visszaszerezni az elrabolt közpénzt?

Három évvel később, 2015-ben az EU nagyhatalmú csalásellenes hivatala, az OLAF alig néhány olyan konkrét esetet emelt ki az éves jelentésében (PDF), amelyeket sikerrel derítettek föl, amelyekben eredményesen bizonyították be, hogy elcsalták az uniós támogatásokat.

Az egyik éppen az, amelyet az Átlátszó újságírói tártak föl.

A jelentés külön kiemeli, hogy a vizsgálatot oknyomozó cikkek alapján indították el. Egyelőre nem világos, sikerül-e visszaszerezni az elsíbolt közpénzt, de az esélye legalább megvan. Ha nincs az Átlátszó, ha nincsenek talpas újságírók, akik időt és fáradságot nem kímélve utánamennek a gyanús ügyeknek, az OLAF ellenőreinek alig lenne valami a kezükben.

olaf2

Olcsó hatásvadászat ezek után leírni, hogy támogasd az Átlátszót havi ezer forinttal? Ja, tényleg.

Mong Attila

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Megosztás