Ma már szinte hihetetlen: valaha minden politikai nézet felé nyitott társadalmi-szellemi műhely volt a jelenlegi közpénzszivattyú és gondolatminisztérium Századvég, amely rövidesen új kormányközeli médiabirodalom központja lehet. A stílusváltás a frontemberek cseréjéhez kötődik, a történet kulcsszereplője volt a Stumpf István által felfedezett Giró-Szász András, jelenleg kommunikációért felelős miniszterelnökségi államtitkár, aki éppen nehéz napokat él: főnökei verbális ellentmondásait vasalgatja brókerbotrány-ügyben. Az ő portréja következik sok ténnyel és némi spekulációval: kiindulhat-e a 25 év alatt a negyedik Nagy Politikai Váltás is a századvéges holdudvarból?
Kisebb, ám annál fontosabb emberekből álló agytröszt fontoskodott minden reggel a Századvég-csoport székházában a Horn-kormány idején: az üléseken részt vett Stumpf István, a kutatócég akkori első embere, későbbi kancelláriaminiszter, megjelentek a Fidesz vezető politikusai, s munkájukat segítette az ír Kenneth Benoit választáskutató professzor. A megszerezhető mandátumokat számolták, készülve az 1998-as választásokra.
Voltaképpen itt fedezték fel az „egy a tábor, egy a zászló” alapvetést: arra jutottak, hogy Orbán Viktor pártjának nincsen esélye az első fordulóban győzni, muszáj lesz szövetkezniük, majd a kormányzáshoz összebútorzniuk a második körben az akkor még létező alternatív jobboldali erőkkel, az MDF-fel és a kisgazdákkal.
A fideszesek ekkor alighanem maguk sem hitték, hogy a választási győzelem számítógépes programokkal és kockás papíron modellezhető, ezért is nevezhették még ellenzékben készült kormányprogramjukat Kormányzás 2000-nek. Csakhogy nyertek két évvel a címben megadott dátum előtt, méghozzá pontosan úgy, ahogy a think-tank kiokoskodta: az akkori, kétfordulós választási szisztéma szerinti első kört az MSZP hozta szűk 4 százalékos előnnyel.
A laboratóriumban tervezett kampányt a később leigazolt pártigazgató, a „Lista” ragadványnevet elnyert Kubatov Gábor módszerei vitték tökélyre.
A Századvégnél ekkoriban dolgozók erre az időszakra datálják, hogy „valami megváltozott”: a korábbi laza rokonszenv nyílt pártoskodásba, az elemzés egyre inkább politikacsinálásba fordult, azok a tudósok pedig, akiket más szekértáborokhoz szokás besorolni, úgy érezhették, elfogyott körülöttük a levegő.
Az 1998-2002-es időszak alatt takaréklángon működött a műhely, Stumpf az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere lett. Az eseményekre rálátó informátoraink szerint a jelenlegi alkotmánybíró (aki nem kívánt az eseményekről nyilatkozni az Átlátszónak) két utódjelöltet futtatott: Gazsó Tibor kutatásvezetőt és Giró-Szász Andrást. Giró-Szász 2005-ben lett ügyvezető igazgató.
Kaya Ibrahimtól Habony Árpádig: Politikacsinálás nr.1.
Az egykori századvégesek mondása, miszerint „a Századvég előbb volt, mint a Fidesz” – tényszerűen igaz: a konglomerátum ősének tekintett társadalmi folyóiratot a Bibó István Szakkollégium meghatározó figurái indították útjára 1985-ben szakkollégiumi kiadványként a cenzúrát megkerülendő kezdetben mindössze 200 példányban, igaz, némi jogászi furfanggal egy-egy számot, a HVG 1994-es cikke szerint olykor „véletlenül” kétszer adtak nyomdába.
A felelős kiadó a szakkollégium igazgatója, Stumpf István volt. 1988-ra a kiadvány már 12 ezer példányban kelt el.
Ha nem is volt akkoriban – hiszen az egypártrendszerben formálisan nem is lehetett – Fidesz, az ős-Századvéget nehéz nem Fidesz-közelinek nevezni. Az első szám impresszumában szerepel Orbán Viktor és Kövér László neve, a két felelős szerkesztő egyike a legendás Orbán-Simicska duóval még a székesfehérvári középiskolás időkből spanoskodó Varga Tamás volt.
Varga nem sokkal később a Fidesz gazdasági hátországának felépítésében segített Simicska Lajosnak, utóbb azonban annyi (saját) büntetőügybe keveredett, hogy az már a pártnak is kínossá vált; a valahai bizalmas viszonyt mutatja azonban, hogy Varga édesapja, Varga Sándor könyvelt kezdetben Orbán Viktor édesapja, Orbán Győző gánti bányacégének.
Virtigli balosként a Századvég pluralizmusát hangsúlyozók Weber Attilát szokták megnevezni a kezdőcsapatból, miközben ő sem Che vagy Trockij: Gál Zoltán (MSZP) volt házelnök tanácsadója lett a későbbiekben.
A lapkiadásra 1989-ben létrehozott Századvég Lap- és Könyvkiadó Kft. (1991-től Centum) alapító tulajdonosai és ügyvezetői között valamennyi „nagy” név felbukkan (köztük Orbáné is szolnoki lakcímmel). Ők a kilencvenes évek elején, nagyjából akkor, amikor a 13 számot megélt újság készítését abbahagyták az immár többnyire professzionális politikussá lett ex-bibósok, kiszálltak a cégből, a boltot Simicskára hagyva, aki Schlecht Csabára hagyományozta a kiüresedett vállalkozást.
A friss oligarcha-hadviselés nyomán Simicska-bizalmasként reaktivált, jelenleg a Lánchíd Rádióban főszerkesztő Schlecht 1995-ben, tucatnyi másik Fidesz-közeli céggel egy csomagban Kaya Ibrahimnak adta át a Centum-Századvéget.
A valahai történelmi jelentőségű folyóirat nem azonos az 1994-ben indított Századvéggel, bár utóbbiban az egykori bibós tanár, későbbi fejlesztési miniszter, majd IMF-főtárgyaló, újabban pedig atlanti országimázs-felelős Fellegi Tamás lett a felelős szerkesztő.
A Századvég Alapítványhoz tartozó Századvég kiadó lapja jelenleg a 74. számnál tart, a szerkesztőbizottságot Lánczi András, a Századvég Alapítvány jelenlegi elnöke vezeti, a kontinuitást pedig mutatja, hogy az impresszumban szerepel az „eredeti” Századvég szerkesztőbizottsága is, amelyből nem csak a sokszor megtagadott Vargát, de például Gyekiczki Andrást sem hagyták ki, pedig ő utóbb az SZDSZ irányába vette a kanyart, s Kuncze Gábor belügyminiszteri kabinetfőnöke volt.
„Állítom, hogy a Századvég ugyanolyan sikeres a maga területén, mint a Prezi az informatikában” – ezek már Lánczi szavai. A második Orbán-kormány idején milliárdos megrendelésekkel hizlalt birodalomban a fő közpénzcsapda nem a Lánczi-vezette, 2010-ben létrehozott, 2013-ban veszteséges Századvég Kutatási Alapítvány, de nem is a jelenleg szintén Lánczi által elnökölt, régi, 1993-as alapítású Századvég Politikai Iskola Alapítvány – amely, bár bevétele 2013-ban meghaladta az egymilliárd forintot, szintén veszteséggel zárt.
A kormányzati megbízásokat a szintén már a Stumpf-féle „liberális” éra után, 2010-ben Giró-Szász és Heim Péter jelenlegi elnök részvételével alapított Századvég Gazdaságkutató Zrt. zsebelte be. A jelenleg Szalay-Bobrovniczky Kristóf fő tulajdonában lévő zrt 2010 óta lenyűgöző fejlődést mutat: árbevétele 34 millióról 688 millióra, adózott eredménye mínusz 18 millióról 142 millióra nőtt 2013-ra.
A piaci híreket, melyek szerint Habony Árpád informális miniszterelnöki főtanácsadónak jelentős a befolyása a Századvég konglomerátumra, alátámasztani látszik, hogy az igazgatóságban tavaly februárban helyet kapott személyi titkára, Maurer Szemere is. A rendkívüli és meghatalmazott nagykövet Szalay-Bobrovniczky – akinek felesége fővárosi főpolgármester-helyettes, fivére pedig EU-ügyekért felelős miniszterelnökségi helyettes államtitkár, korábbi bécsi magyar nagykövet – maga úgy nyilatkozott Habonyról a Heti Válasznak, hogy úgy tekint rá, mint bajtársára a harcban.
Századvég-közelinek mondják a médiapiaci hírek a Simicska-féle sajtóportfolió ellenében létrehozni tervezett kormánybarát médiát. A tervek szerint Habony emberei vezénylik majd az újonnan induló közéleti portált, a Via.hu-t, a Napi Gazdaságon viszont úgy fest, túlad a Századvég. A vásárló, úgy tudni, Liszkay Gábor, volt magyar nemzetes főszerkesztő érdekeltsége lehet, az új csapat mindenesetre megkezdte a toborzást, elsősorban a Simicska-birodalom emberei közül szemezgetnek.
Fénymásolás, gyarapodás, emelkedés
A 45 éves miniszterelnökségi kommunikációs államtitkár pályafutása egészen az utolsó órákig – a rövid megfigyelési-botrányos intermezzót nem számítva – maga volt a karrierálom tudományos, előmeneteli és anyagi értelemben egyaránt.
„Azt kell látni lényegében, hogy a kormányfő sem tévedett (…) ezt harminc nap után összekeverheti egy spontán kérdésre. Ebben semmilyen problémát nem látok.” – így védte meg nagyfőnökét, Orbán Viktor miniszterelnököt, aki finoman fogalmazva is inkoherens közléseket tett saját aktivitásáról a brókercsődök kapcsán. A kisebbik felettest, Lázár János kancelláriaminisztert hasonló szavakkal oltalmazta Giró-Szász: „az szerintem nem egy számon kérhető dolog, hogy valaki egy hónapra visszamenően, ha nincsen nála a naptár, akkor négy vagy öt napot téved, hogy mikor volt”.
Kiváló lényeglátó képességű, ambiciózus, maximalista – még a vele nem különösebben rokonszenvező egykori kollégái körében is ezek voltak a leggyakrabban megemlített jellemvonások, amikkel Giró-Szászt leírták az Átlátszó munkatársának: történész és politológus, mindkét tudományban doktori képzésben is részt vett, a legújabb kori spanyolországi politika elismert szakértője.
Nyilván ezen előnyös tulajdonságok kelthették föl a Századvég első emberének, Stumpf István későbbi kancelláriaminiszter-jelenlegi alkotmánybírónak a figyelmét: az egyetem után hozzájuk került gyakornok, a kezdetben könyvcsomagolást, fénymásolást végző történész fiatalember kimagaslik kollégái közül.
Tudatosan építette föl – emlékeznek most egykori századvégesek, akik szerint a tudományos munkatárssá, később középvezetővé törekedett Giró-Szászt televíziós műsorokba küldte munkahelye (médiaszereplései a Kóczián Péter vezette Visszhangban kezdődtek, ahol Török Gáborral elemezték az aktuális politikai eseményeket), majd fontosabb háttérmegbeszélésekre is elkísérte mentorát.
Kiválasztásában-kiemelésében fontos lehetett a közös politikai gondolkodás: ismerőik szerint akkoriban úgy festett, mindketten a „polgári” értelemben vett – művelt, világlátott, nyitott – konzervativizmust képviselték.
Giró-Szász, bár stílusa alapján akár lehetne, nem budai „úri fiú”: a középiskolát a kőbányai Szent László Gimnáziumban végezte (iskolatársa volt Daróczi Dávid, a Gyurcsány-kormány tragikusan elhunyt szóvivője), a cégnyilvántartás szerinti lakcíme jelenleg is az Üllői út száz feletti házszáma. Vagyonbevallásában is szerepel egy IX. kerületi 42 négyzetméteres társasházi lakás 50 százaléka, igaz, tavaly óta bérel egy 120 négyzetméteres lakást a XII. kerületben is, illetve van egy 200 négyzetméteres nyaralója Palóznakon.
Szüleiről keveset beszélt, a Poldibá politikai megmondóblogja egyik kommentje ad némi támpontot, miszerint mindketten pedagógusok voltak, történész édesapja – akinek 1956-os szerepvállalása miatt el kellett hagynia az egyetemi katedrát – korán elhunyt. Édesanyja magyar-orosz szakos tanár volt a Puskás Tivadar Technikumban – azt, hogy Giró-Szász Lászlóné a tantestület tagja volt, megtalálni a középiskola régi honlapján is, a jól értesültnek tűnő kommentelő egyéb közléseinek, például hogy az asszony nem lelkesedik fia politikai szerepvállalásáért, nem lelni bizonyítékát.
Giró-Szász korábbi nyilatkozatát a Népszabadság idézi Giró-Szászról szóló portrécikkében, e szerint apja az „MDF alapításánál segédkezett” – az Átlátszó azonban hiába kérdezett több egykori MDF-alapítót is, egyikük sem emlékezett Giró-Szász Lászlóra, neve az 1987-es lakiteleki találkozó jegyzőkönyvének aláírói között sem bukkan föl.
A társadalmi elit köreibe házasságkötése révén kerülhetett. Azóta elvált feleségét, Serfőző Krisztina televíziós műsorvezetőt – ahogy az asszony egy interjúban elmesélte – a hírtévés haknik során ismerte meg.
Apósa, Serfőző Gusztáv a leningrádi egyetemen szerzett fizikus diplomát, a nyolcvanas években kandidált, egyetemi doktor lett, a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos munkatársa, több nemzetközi tudományos testület szakértője, a kormányváltás után szakdiplomata: a külügy Benelux-referatúráján, 1993-tól a közoktatási tárca miniszteri főtanácsosaként dolgozott, területe az uniós csatlakozás előkészítése felsőoktatási témában.
Hiába a válás, a főszóvivő jelenleg is több szálon kötődik a Serfőző-családhoz: sógorával, a több ingatlancégben felbukkanó Serfőző Péterrel jelenleg is közös érdekeltségük a Safe Port Project Kft. Ez a cég a Dorottya 8 Hotel Kft. tulajdonosaként a Belváros-lipótvárosi ingatlanmutyiban emlegetett hotelügylet központi cége. A Rogán Antal (Fidesz) jelenlegi frakcióvezető által vezetett önkormányzatban 2009-ben jóárasított Dorottya utcai ház ügyében nem csak Giró-Szász és Serfőző neve bukkant föl, de a Tocsik-ügyben emlegetett Lovas-fivéreké, valamint a századvéges Heimé is. (Ezen üzleti kör szerteágazó érdekrendszeréről az Átlátszó írását itt olvashatja.)
Az exfeleség, Serfőző Krisztina is belekóstolt az üzleti életbe: a Fine Art Invest Kft. tanácsadócégben 2013-ig társtulajdonos volt a műsorvezető mellett a Constans Invest Kft., amelyet Gansperger Gyula a Fidesz egykori főkönyvelője, az első Orbán-kormány idején az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója vezet.
Alapvetően persze saját jogán haladt előre és gyarapodott Giró-Szász, köszönhetően nem csak Stumpf támogatásának, de annak is, hogy egykorú-egyívású a Fidesz második generációjával. Az például aligha ment volna mentora áldása nélkül, hogy még bőven századvégesként, 2006-ban, nem sokkal az országgyűlési választások előtt saját kutatócéget alapítson, a gyorsan felfutó Strategopolis Kft.-t (a cég Giró-Szász állami megbízatása óta két századvéges kollégája tulajdona).
A cég az őszi – Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök öszödi beszéde nyilvánosságra kerülése nyomán – elsöprő Fidesz-győzelmet hozó önkormányzati választások után több fideszes település beszállítója lett, köztük a párt fenegyereke, Meggyes Tamás által akkoriban irányított Esztergommal, illetve Hódmezővásárhellyel szerződtek. Utóbbit Lázár János jelenlegi kancelláriaminiszter vezette – a kapcsolat máig erős, bizalmi viszonnyá mélyült Lázár és Giró-Szász között.
Alapvetően sikeresnek mondhatóak a felhalmozás évei: az államtitkár friss vagyonnyilatkozata szerint befektetési alapban 47 milliója, takarékbetétben 52 millió megtakarítása, tízmillió forint készpénze, 750 milliós „szerződésen alapuló követelése” van, s tavaly vett egy Wia 345 típusú elektromos jachtot, miközben „családi kölcsönként” 50 millió forintot tart számon.
Pánik a tévéstúdióban: politikacsinálás nr.2.
A zsinórban második elvesztett választás 2006-ban nagy felbolydulást okozott a mérsékelt jobboldali értelmiségi és üzleti hátországban. Utóbb Simicska Lajos akkor még a legkebelbelibb főoligarcha Magyar Nemzete „leplezte le” Schmidt Mária titkos találkozóit – a cikkben nem nevesítették sem Stumpfot, sem a vele mozgó Giró-Szászt, de forrásaink szerint ők is részt vettek a megbeszéléseken. Amelyek célját ma már hazafias aggodalomnak mondva bagatellizálják az érintettek, a Simicska-lap mindenesetre Orbán-ellenes puccsot emlegetett.
Az máig kérdés, hogy a 2008-ban kipattant UD-féle megfigyelési ügy ezen találkozók folyománya volt-e. A lényeg: a Századvéghez erősen kötődő csapat tanácsokkal pallérozta az MDF tisztújításán Dávid Ibolya pártelnök ellen bejelentkező Almássy Kornélt. A cél azóta is ismeretlen: Orbán és a Fidesz ellenében alternatív mérsékelt jobbos pártot akartak-e vagy ellenkezőleg: megtértek a „nemzet miniszterelnökéhez”, és a Fidesz egytábor-egyzászlaja alá terelték volna a vonakodó MDF-et.
A résztvevők szerepe sem egyértelmű, akkoriban Stumpf mindenesetre nagyon tiltakozott és perekkel fenyegetőzött arra az esetre, ha hírbe hoznák (a botrányt kiváltó hangfelvételen a Dávid elleni kutakodással megbízott UD Zrt. biztonsági cég tulajdonosa nevezte őt meg, mint aki finanszírozza a remélt váltást).
Az ekkor még abszolút Stumpf-bizalmas Giró-Szásznak is csak ideig-óráig sikerült kivonnia magát a hírekből, több forrásból megerősített információink szerint a váltás egy televíziós interjúhoz köthető, ahová még mint független szakértőt hívták elemezni a botrány okozta politikai válságot.
Az adás után többek ugyanakkor soha nem látott stresszt láttak rajta eluralkodni. Végül is nem alaptalanul: az állami titkosszolgálatokhoz ezer szállal kötődő magánhírszerzést vetettek volna be egy politikus lejáratására, legalábbis ez az, ami átjött a ködösítéssel terhelt híradásokban, aki ebbe alappal, alap nélkül belekeveredik, annak független politikai elemzőként, de politikusként is fuccs a karrierének a papírforma szerint.
Csakhogy nem így történt. Az érintetteknek Orbán – ki tudja, miért – utóbb megbocsájtott. Az állítólagos puccsistáknak éppúgy – Schmidt múzeumigazgató maradt, Spéder Zoltán bankár és médiabefektető az FHB Bank ura, a takarékszövetkezet-államosítás szellemi atyja -, mint az UD-vel hírbe hozott századvéges kompániának. Közülük többen, nem csak Giró-Szász, de például Tombor András is, jelenleg is nagy befolyású háttéremberek.
Stumpf az egyetlen, akiről ez nem teljesen mondható el. Bár a jogászi kasztban a szakma csúcsaként értékelik az Alkotmánybíróságot, ismerői szerint a politikus beállítottságú exminiszternek nem feltétlenül ez volt az álma, legalább ennyire felvillanyozta a washingtoni nagykövetség lehetősége.
Csakhogy már a diplomáciai szolgálat is elegáns telelőhelynek számított volna ahhoz képest, hogy az első Orbán-kormány praktikusan Stumpf kormánya volt, amit ráadásul államigazgatási megközelítésben hibátlanul működtetett (nem puszta közigazgatás-hatékonyságot nézve föl lehet vetni, hogy az akkori Miniszterelnökség alá tartozott például a közpénzszivattyú Országimázs Központ vagy a szintén sokat vitatott tevékenységű Informatikai Kormánybiztosság). Ráadásul a Századvégben is elvesztette a teljhatalmat.
Habonyéknak megtetszett: politikacsinálás nr.3.
Utóbbit hosszas folyamatnak mondják informátoraink: kezdetben volt egy inspiráló szellemi műhely, kutatóközpont, amelynek iskolájába kisgazdák és szocialisták is jártak, ahol SZDSZ-közeli tudósok is előadtak, akkor, amikor – informátorunk szavaival – „még Bogár László is normális volt”.
Később, hozzávetőlegesen akkor, amikor a Fidesz felkérte a Századvéget az 1998-as választási kormányprogram kidolgozására, megkezdődött a pártközeledés. Az „elmúltnyolcév” – Fidesz-szempontból – ellenzéki évei alatt megjelentetett kormánymérlegek például, ellenzéki tudósok szerint legalábbis, közelebb estek a pártpropagandához, mint az elemzéshez.
Ráadásul „családon belüli” versenytárssal is föl kellett venniük a versenyt: Győri Tibor üzletember, a Fidesz korábbi vezető jogtanácsosa (későbbi miniszterelnökségi államtitkár) fő tulajdonával 2005-ben jött létre az Europtimus Zrt., amely nem sokkal később Látókörre, majd, egy év múltán Nézőpont Intézetre változtatta a nevét.
Az Europtimusba már az alapításkor beszállt mások mellett Habony Árpád, Orbán Viktor tanácsadója is. Az ő megjelenése nem hagyott kétséget, hogy a Fidesznek komolyak a tervei a Nézőponttal – csakhogy meggondolhatták magukat a legfelsőbb agytrösztben: azóta sem hagyták ugyan elsorvadni a Nézőpontot, de úgy fest, Habonyéknak megtetszett a negyed százados brand.
A menedzsment a szemlélethez hasonlóan nem egyik napról a másikra változott meg, a kontinuitást éppenséggel Giró-Szász képviselte. Elemzőkörökben ezt sokan mentora, Stumpf elárulásának tartották, mások megértőbbek, őszerintük az alapvetően korrektnek megismert Giró-Szász nem lett Habony szövetségese, csupán fölmérte az erőviszonyokat.
A politikai boszorkánykonyhákban járatosak szerint Giró-Szász gyakorlatilag a kezdetektől (a Strategopolis hódmezővásárhelyi megbízása óta) Lázár bizalmasa és ez jottányit sem változott az évek folyamán. „Ez nem mentor-mentorált alárendelt viszony, mint Stumpffal volt, hanem egyenrangú szövetség” – érvelnek informátoraink felvetésünkre, miért lenne ez a nexus tartósabb, mint a korábbi kötődés volt.
A Századvég einstandjával Habonyék rengeteg pénzt nyertek – a csoport milliárdos állami megrendelései révén. Az igazi nyertes azonban sokak szerint Lázár, aki kiszemelte és leigazolta a legkiválóbb koponyákat, Giró-Szász mellett a legtöbben Kern Tamás tájékoztatási helyettes államtitkárt említik példaképpen.
Nyílt titok kormánykörökön túl is, hogy a második generációs fideszes politikusok között koránt sem teljes az összhang. A legerősebb két csoportnak Habonyt és a hozzá kötődő Rogán Antal frakcióvezetőt, valamint Andy Vajna filmes kormánybiztost mondják, míg a másik társaságba Lázárt és Giró-Szászt sorolják, valamint hozzájuk kapcsolják a Mandinerre nemrégiben szemet vetett Tombort.
Akárhogyan is: ma már ők a Fidesz. Az alapító atyák, Orbánt leszámítva vagy elhagyták a pártot, kegyvesztettek lettek, Brüsszelbe vagy valamelyik vidéki város/budapesti kerület élére vonultak vissza, esetleg a politikacsinálásra érdemi befolyással nem lévő közjogi méltóságként tevékenykednek.
Amíg ereje teljében volt, Orbán ügyes taktikázással játszotta ki egymás ellen a feltörekvő csoportokat a saját hatalma erősítése érdekében. Az utóbbi hetek botrányai, főképp a Simicska-affér, de még inkább a brókerbotrány sokat gyengített a kormányfő ázsióján – ma már nem tabu téma például még fideszes körökben sem esetleges miniszterelnök-cseréről beszélni.
Rádi Antónia
Frissítés (2015. április 12.): A cikk korábbi verziójában az szerepelt hogy Giró-Szász András történészként és politológusként is PhD-fokozatot szerzett, ez azonban nincs így: miután olvasóink felhívták rá a figyelmünket, munkatársunk kérdésére maga Giró-Szász is megerősítette hogy bár doktori képzésben részesült és doktori szigorlatot is tett mindkét tudományágban, disszertációt egyelőre egyikből sem adott be, így értelemszerűen tudományos fokozatot sem szerzett.
Független ember vagy?
Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.
Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból
Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.
