Hogyan lesz egy lényegében nem működő felsőruházat-készítő cég a HM kedvenc építőipari vállalkozása? Drága ajánlatokkal és sajátos körülmények közt bonyolított pályázatokkal. Kitartó érdeklődésünk hatására belső vizsgálat indult a HM EI Zrt.-nél.
„Az átvilágító jelentések tényként kezelik, hogy a minisztérium felügyelete alá tartozó gazdasági társaságok vezetése gyakran felelőtlen módon, nem a jó gazda módjára járt el.”- állapította meg 2011. tavaszán a Hende Csaba honvédelmi miniszter által megrendelt átvilágítás eredményeit összegző Fehér Könyv. A jelentés kimondja, hogy a HM cégei és szervezetei 2005 és 2010 között összesen 1,7 milliárd forint kárt okoztak. Ebből a legtöbb kár, 596 millió, a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. (HM EI Zrt.) számlájára írható.
A vizsgálat következményei – bár a jelentés címe is büntetőjogi konzekvenciákról beszél – nem mondhatók túl jelentősnek: a feltételezett visszaélések miatt indult úgynevezett tábornokperben például nyáron kezdődött újra az első fokú eljárás.
A rendcsinálás részeként Hende Csaba 2010 nyarán nevezte ki Borbíró Zoltánt a HM EI igazgatóságának élére, Móró Lajost pedig a társaság vezérigazgatójává. Móró határozott kézzel látott neki a rendrakásnak, és rövid idő alatt látványosan javított a cég eredményességén. Borbíró időközben helyettes államtitkár lett, de idén nyáron belebukott a hárommilliárdos helikopter-vásárlásba, mely Hende miniszteri székét is megrengette.
Házon belül
Nemrég olyan információk és dokumentumok jutottak el hozzánk, amelyek erősen valószínűsítették, hogy a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. (HM EI Zrt.) évek óta rendszeresen előnyben részesít egy olyan céget, amelyik feltűnően drágán dolgozik. A történet konkrétan a HM EI Zrt. Salgótarjáni úti székházának felújításáról szól – erre a projektre az elmúlt négy évben közel 1 milliárd forintot költöttek.
Ez utóbbi szám már a HM EI-nek megküldött adatigénylésünkre kapott válaszból derült ki. A 2010 és 2014 között a tárgyban létrejött 23 szerződésből 18-at valóban egy céggel, a Baurama Kft-vel kötött a HM EI Zrt., az összérték 769 millió forint. Az első szerződést 2010. szeptember 21-én kötötték – a cégiratok szerint a 2001-ben alapított Baurama Kft. három hónappal korábban még ProdeTex Kft. néven futott, fő tevékenysége „Felsőruházat gyártása (kivéve munkaruházat)” volt, építőipari jellegű tevékenység pedig 2010 nyaráig egyáltalán nem szerepelt a cég profiljában.
De a Baurama Kft. kiválasztását az addigi gazdasági teljesítménye sem indokolhatta, az előző évet ugyanis 0 forint árbevétel mellett mínusz 21 ezer forint eredménnyel zárta.
A Baurama első HM EI-s megbízását nem nyílt pályázaton nyerte: a HM EI nem közbeszerzés-kötelezett, ezért a székházfelújítás első ütemére sem írtak ki nyilvános pályázatot, mindössze árajánlatot, egész pontosan a kivitelezés egészére érvényes ún. rezsióradíjra vonatkozó ajánlatot kértek három cégtől. A legalacsonyabb a Bauramáé volt – így került a cég házon belülre. Az akkori döntés egyik résztvevőjét volt alkalmunk megkérdezni, hogy a 2010-es első tenderre milyen megfontolás alapján hívták meg a Bauramát, noha a cégnek sem értékelhető építőipari tapasztalata, sem honvédségi múltja, sem számba vehető gazdasági tevékenysége nem volt. Magyarázatot nem kaptunk.
Mindenestre így kezdődött a mai napig tartó sikerszéria, melynek egyik jele, hogy a cégiratok szerint tavaly óta a Bauramának telephelye van a 1101 Budapest, Salgótarjáni út 20. alatt – ez pedig a HM EI székházának címe.
A székházfelújítással kapcsolatos adatigénylés nyomán először megkaptuk a szerződések listáját, majd a fentiek alapján betekintést kértünk az egyes szerződésekbe. Móró Lajos, a cég vezérigazgatója ezt minden további nélkül lehetővé tette, így átnézhettük az egyes szerződések mellékleteit is. Ezekben az úgynevezett költségvetésekben aztán találtunk jó néhányán feltűnően drágán beárazott tételt: újabb találkozót és újabb dokumentumokat kértünk, a vezérigazgató mindkét kérésünket teljesítette.
A legjobból a legtöbbet
A „betekintés” azt jelenti, hogy a kért iratokat áttanulmányozhatjuk, de azokról másolatot nem lehet készíteni – márpedig egy több ezer tételt tartalmazó költségvetés esetében ez a szisztematikus vizsgálódást nagyjából lehetetlenné teszi. Annyit első ránézésre is megállapított a rendelkezésre bocsájtott dokumentumokból szakértőnk, hogy az elszámolt munkadíjak nagyjából megfelelnek az építőiparban alkalmazott normáknak, de a beépített anyagok és berendezések feltűnően drágák: a nyílászárók, burkolatok és gépészeti eszközök számos esetben a piaci árak teteje körül vannak.
Műanyag falikutat a Baurama költségvetésében szereplő nettó 31 ezer forintos áron például nem is találtunk a neten – ezen az áron ugyanis már rozsdamentes acélból is megvásárolható a termék. Mindezek alapján a feltűnően drága tételekre összpontosítottunk, alább néhány ezek közül.
Az épület legfelső emeletén a vállalkozó az ablakok alatt műanyag könyöklőket épített be: a költségvetésben ennek méterét nettó 8275 forintért számolták el. Mivel a dokumentumból nem derült ki, pontosan milyen termék került ennyibe, kikértük az úgynevezett műszaki lapot, és megnéztük, mennyiért lehet a konkrét terméket (Finessa Plus ablakkönyöklő) a piacon beszerezni. A gyártó honlapja szerint a legdrágább típus métere listaáron is bő ezer forinttal olcsóbb a Baurama által elszámolt árnál – tegyük hozzá, nehezen képzelhető el, hogy egy ekkora vásárló listaáron vásárol. Hasonlóképp feltűnően drága volt a legfelső szinten beépített svédpadló – ennek négyzetméterét nettó 11 354 forintért számolta el a vállalkozó. A gyártó honlapján található árlista alapján ugyanezt a terméket az utcáról, minden kedvezmény nélkül, azaz listaáron nettó 10 000 forintért lehet megvenni.
Látszólag jelentéktelen összegekről van szó – holott csak ennek az egy tételnek az anyagköltsége 3,4 millió forint volt, tehát a gyári listaár és az elszámolt ár közti különbség pusztán ebben az esetben 350 ezer forint.
Mindent fölülmúlt azonban az épület legfelső emeletén végzett „oldalburkolat készítése beltérben mázas kerámiával” – nevű tétel. Magyarul a csempézés. A költségvetésben megadott méretű csempét a kikért műszaki lap alapján azonosított termékek közt nem találtunk, de a hasonló típusokat a gyártó és a forgalmazók 2500 és 3500 forint között nettó áron kínálják. Ehhez képest a Baurama 5147 forintért számolta el a mázas kerámia négyzetméterét.
Lehetőséget kaptunk, hogy néhány tételt a maga fizikai valójában is megtekintsünk: „oldalburkolatot”, azaz csempézett falfelületet az adott szinten kevesebb mint 100 négyzetméternyit találtunk, míg a költségvetésben ennek a háromszorosa, 280 négyzetméter szerepel. Erre az egyetlen tételre nettó 2,8 millió forintot számolt el a vállalkozó.
Alkalmunk volt beszélni a HM EI műszaki ellenőrével, aki – munkaköri leírásának megfelelően – folyamatosan ellenőrizte és átvette az elvégzett munkákat, majd kiállította a teljesítési igazolást. Mikor felhívtuk a figyelmét a költségvetésben szereplő és a ténylegesen beépített mennyiség közti különbségre, elismerte, hogy az elszámolt és kifizetett burkolás töredéke készült el, de arra nem tudott magyarázatot adni, hogy ez miképp történhetett meg.
Zárt rendszer
A vezérigazgatótól kapott tájékoztatás szerint a HM EI-nél három – esetenként négy – tagú bírálóbizottság értékelte a beérkezett ajánlatokat – ennek a bizottságnak állandó tagja volt a fent említett műszaki ellenőr is. Így az a különös helyzet állt elő, hogy az a személy is részt vett a nyertes árajánlat kiválasztásában, aki később igazolta, hogy a pályázó a vállalt mennyiségben és minőségben elvégezte a munkát.
Ezzel feladatmegosztással kapcsolatban a vezérigazgató elismerte, hogy komoly korrupciós kockázatokat hordoz, de azt mondta, mindig megbízik a munkatársaiban, ráadásul itt egy bizottság döntött a nyertes kilétéről. Mindazok alapján viszont, amit a mi vizsgálódásunk feltárt, utasította a belső ellenőrzést, hogy haladéktalanul kezdjenek vizsgálatot a székházfelújítás ügyében.
Persze az ilyen vállalat-irányítási problémák kezelésére, a hatékonyság és eredményesség javítására ma már minőségbiztosítási rendszereket alkalmaznak a kisebb-nagyobb cégek, sok esetben külső szakértőkre bízva a feladatot. A HM EI-nél is működik minőségirányítási rendszer, az ezzel kapcsolatos teendőket a DSQ Contact Kft. végzi, évi 67,8 millió forintért. (A HM EI honlapján található rövid leírás szerint a cég feladata „Minőségirányítási rendszerek kiépítése, működtetése és folyamatos karbantartása. Rendszer auditok bonyolítása.”)
Kérdés, hogy mit tett a DSQ Kft. a negyedik éve tartó székházfelújítással kapcsolatos beszerzések hatékonyságának javítása érdekében. Könnyű dolga nem lehetett, a cég tulajdonosa ugyanis az a Szűcs László, aki egyben a Baurama Kft-nek is tulajdonosa. (Érdekes hasonlóság a két cég között, hogy a DSQ is a nulláról indult 2010-ben. A cég 2009-es árbevétele ugyanis mindössze 50 ezer forint volt, egy évvel később már ennek a százhúszszorosa, 2011-ben pedig forintra annyi, amennyiért a minőségbiztosítási szolgáltatást végezte a HM EI-nek: 67,8 millió.)
Mindezek után még mindig adódik a kérdés, miképp nyerhetett a Baurama a piacon fellelhető legdrágább ajánlat körüli árakkal? Hiszen csak a fent bemutatott tételek önmagukban is több millió forinttal drágították a cég által beadott ajánlatot. Miképp lehetséges, hogy nem működött a piaci mechanizmus, a „láthatatlan kéz”, azaz a riválisai nem tudtak a Baurama ajánlatánál jobb ajánlatokat tenni?
Egy neve elhallgatását kérő forrásunknak köszönhetően eljutott hozzánk a két rivális cég egy-egy ajánlata is, és azokban is találtunk néhány meglepő tételt. Különös módon ezekben az ajánlatokban is megjelennek az átlagos piaci ár fölötti árak, adott esetben még néhány száz forinttal drágábbak is: mintha egyik ajánlattevő sem merte volna legalább a gyári listaáron vállalni az adott termék beszerzését. Csakhogy a vesztes ajánlatokban van néhány brutálisan drága tétel: azt a gipszkarton-szerelési munkát például, amelyet a nyertes Baurama ajánlata összesen (anyaggal és munkadíjjal) 345 ezer forintra árazott be, az egyik rivális ajánlattevő a négyszereséért, 1,5 millióért, a másik több mint 2 millióért (!) végezte volna el.
Így érthető, hogy miképp lehetett a Baurama drága ajánlata a legolcsóbb: a „referencia-ajánlatok” még drágábbak voltak. És hogy ezt a piaci versenynek látszó békés egymás mellett élést senki ne zavarja meg, arról gondoskodtak az ajánlatkérők, hiszen a tenderekre szinte kivétel nélkül csak ezt a három céget hívták meg.
Becker András
Független ember vagy?
Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!
A Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal újabb tenderét húzták be Balásy Gyula cégei, de az nem nyilvános, hogy mennyi közpénzt kapnak.
Varga Judit volt férje, Magyar Péter bombát robbantott azzal, hogy azt mondta: a Diákhitel Központ kommunikációs szerződési túlárazottak voltak.
Bár az EKEIDR lincence ingyenes, több száz állami cégnek saját forrásból kell állnia a bevezetésével és fenntartásával járó költségeket.
A Gyenes Resort Kft.-nek mindig csak annyi bevétele volt, amennyi bérleti díjat a pénzügyminiszter családja fizetett egy évben.
