Újabb brüsszeli nem a fordított áfára – miről hallgat a Nemzetgazdasági Minisztérium?

Egy év alatt háromszor kérte a magyar kormány Brüsszeltől, hogy egyes mezőgazdásági szektorokban bevezethesse, illetve fenntarthassa a fordított áfa-fizetést. Az eddigi mérleg egy igen (gabonafélék) és egy nem (sertés ágazat). Április végén aztán megjött a második nem is: a cukorra vonatkozó kérés elutasítása alig burkoltan oktatja ki a kormányt, mit kellene tennie ahelyett, hogy Brüsszelt nyaggatja az áfa-csalás elleni atomfegyver bevetésének engedélyezéséért.

A fordított áfa-fizetés ugyanis jellegzetes válságkezelő eszköz: pozitívuma, hogy az adott szektorban – többé-kevésbé – eredményesen szorítja vissza az áfa-csalás mértékét. Mellékhatásként viszont jelentős kockázatokat idéz elő: az áfa-csalások színtere áttevődhet egy másik, szomszédos országba; a csalásra szakosodott bűnözői csoportok egy másik szektorban jelennek meg; megbontja az adórendszer szerkezetét; egyes piaci szereplőknél likviditási problémákat okozhat, egyebek. Épp ezek miatt a kockázatok és mellékhatások miatt nem nagyon szereti az unió: csak különlegesen fertőzött szektorokban, és általában legfeljebb két évre ad „derogációt”.

Nav-dosszié

Újabb konkrét eset igazolja, hogy a NAV főigazgatója vizsgálatot akadályozott

Újabb volt NAV-os vádolja az adóhivatalt

Súlyosan gyengítette a KÜIG megszüntetése az adóhatóságot

Így úszhatják meg az áfacsalók – Somos Katalin leállított egy fontos vizsgálatot

Áfacsalók barlangjával üzletel a NAV-elnökhelyettes családja

Az 1700 milliárdos sztori – az áfa-ügy első három hónapja

A fordított áfa-fizetés azt a tipikus csalási lehetőséget szünteti meg, amit az „egyenes” áfa-fizetési szisztéma kínál. Alapesetben A elad valamit B-nek, amit aztán B továbbértékesít C-nek, és azzal a lendülettel le is vonja az általa fizetendő áfából az A által fölszámolt áfá-t. (Vagyis csak a két áfa különbözetét fizeti be a költségvetésnek: ez a hozzáadottérték-adó lényege.) Ha normakövetően járnak el, akkor A és B is befizeti az eladás után a maga áfáját. Ha viszont hálózatos áfa-csalásra szakosodott cukor-nagykereskedők, akkor A nem fizeti be azt az áfát, amit B levont – C pedig a gyári bruttó ár körüli áron akciózik a kilós kristálycukorral. (A klasszikus recept szerint A előbb-utóbb csődbe megy, esetleg elérhetetlenné válik – ő lesz az a bizonyos „missing trader” -, C pedig sajtóközleményben kéri ki magának az áfa-csalással kapcsolatos gyanúsítgatást, mondván, nem köteles ellenőrizni minden beszállítóját, még akkor sem, ha az a gyári ár alatt kínálta a kristálycukrot. Egyúttal jogkövetkezményekkel fenyeget mindenkit, aki azt állítja, hogy a tisztességtelen piaci előny révén ő az egyik haszonélvezője az A által elkövetett csalásnak.)

Fordított áfa-fizetés esetén viszont a vevő fizeti meg az áfá-t: könnyű belátni, hogy így nincs értelme a missing trader-trükknek, hiszen hiába van a vevőnek számlája (azon egyébként a nettó érték szerepel), ha azzal nem tudja visszaigényelni/levonni az áfát, lévén azt neki kell befizetni.

De akkor miért nem engedi az akácfáinkkal és otthoni pálinkafőzésünkkel is kekeckedő Brüsszel, hogy a magyar kormány a fordított áfa karikás ostorával csapjon szét a cukorszektor hiénái között? „Sajnálatos, hogy az Európai Bizottság konzekvensen elutasítja a fordított adózásra vonatkozó derogációs kérelmeket, miközben folyamatosan hangoztatja az áfa-csalások megakadályozásának szükségességét, illetve a feketegazdaság elleni küzdelem kiemelt szerepe mellett érvel. Az áfa-csalások elleni hatékonyabb küzdelem érdekében hiába teremtette meg – tavaly júliusban – az úgynevezett gyorsított eljárás lehetőségét, az összes – így benyújtott – kérelmet elutasította” – panaszkodik és denunciál egyszerre április végi közleményében a Nemzetgazdasági Minisztérium. Holott a cukorpiac súlyosan fertőzött – teszik hozzá -, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a szektorban 2012-ben 13 millió euro, tavaly pedig már 26 millió euro adókülönbözetet tárt fel a NAV. (Az eredménynek persze lehet számos magyarázata, akár az is, hogy éppen ennyivel növelte az ellenőrzés volumenét a területen az adóhatóság.) Az NGM közleménye ugyanakkor tudomást sem vesz a Bizottságnak az elutasítást indokoló érveiről – ezért az alábbiakban röviden ismertetjük ezeket, illetve magyar fordításban is teljes terjedelmében közreadjuk a Bizottság közleményét.

–        a termék – mármint a cukor – jelleg olyan, hogy a piac ellenőrzése a fordított adózás bevezetés nélkül, hagyományos eszközökkel is lefolytatható

–        az ilyen jellegű termékeknél a fordított áfa bevezetése azzal a kockázattal jár, hogy a csalás a nagykereskedelmi szektorból áttevődik az ellátási lánc alsóbb szintjeire – ez leginkább a kiskereskedelem -, ahol még nehezebb lesz ellenőrizni az adófizetést. (Néhány nagykereskedő helyett több ezer kiskereskedő válik érdekeltté az áfa-csalásban)

–        számos esetben bebizonyosodott, hogy egy adott termékre történő fordított áfa-bevezetés nyomán az adócsalásra szakosodott személyek és szervezetek egy másik, leginkább szomszédos ország piacán jelennek meg. Pontosan ez történt nálunk is, amikor Romániában 2011-ben bevezették a gabonafélékre a fordított áfá-t. (Tanulságos a fordított áfa hatásainak szempontjából is, hogy Románia tavaly, a derogáció két éve után, hogy elejét vegye a piac visszafeketedésének, 10 százalék alá csökkentette a liszt áfáját. A meghosszabbított derogáció 2018-ban nálunk is lejár, és ha marad az áfa mértéke, a két szomszédos ország azonos terméke közti 20 százaléknyi áfa-különbség óriási lehetőséget jelent majd az áfa-csalóknak.)

–        a derogáció csak rövidtávon jelent megoldást, és Magyarországnak a mezőgazdasági termékek adózásával kapcsolatban – ahogy ez a derogációs kérelmekből is látszik – strukturális problémái vannak, amelyeket más eszközökkel kell megoldani

–        Magyarországon e problémák miatt súlyos helyzet állt elő, amelynek kezelésére politikai, közigazgatási és igazságszolgáltatási szinten kell megoldást találni

–        Magyarország nem vezetett be minden, az Unió által javasolt eszközt az áfa-csalások visszaszorítására

–        a Bizottság véleménye szerint a megoldását a fordított áfa helyett sokkal inkább az adóellenőrzés és adóbeszedés strukturális reformja jelentheti

Összefoglalóan: a magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban láthatóan megrogyott az állam adóellenőrzési és -beszedési képessége. (Pedig a zöldség-gyümölcs ágazatról még szó sem esett.) A magyar kormány a strukturális megoldásokhoz szükséges politikai és adminisztratív lépések helyett egyre inkább a kétes hatású fordított áfával próbálkozik, noha annak kockázataival, illetve az eredmények ideiglenes jellegével maga is tisztában van. Valójában ennek az „adópolitikának” jelölte ki most a korlátait a határozott hangú brüsszeli elutasítás, a tényleges megoldások keresésére ösztönözve a kormányt – szemben az NGM-közlemény üzenetével, ami inkább csak a minket ért újabb brüsszeli sérelemről beszél.

Becker András