Az EX-től a Szamuráj Terrorszövetségig – magyarnak legyen magyar a titkos társasága!

Sasok és Sólymok, Virrasztó Kopjások – csak egy-kettő a számos, a Horthy-korszakban működő titkos társaságból. Ez önmagában is jó bizonyítéka annak: a „konkurens” társaságokról számos összeesküvés-elméletet legyártó „nemzeti oldalnak” nem önmagában a titkosság, a zárt és bennfentes kör általi feltételezett hatalomgyakorlás ellen volt kifogása, hanem az ellen, hogy nem ő irányítja. Konspirációs retró a titkos társaságok magyar aranykorából.

A cikksorozat első része alapján úgy látszik, hogy a speciálisan a titkos társaságokra fókuszáló kormányzati ellenőrzés, adatbázis nincs. Annál inkább foglalkoztatják eme társaságok a kormány szélsőjobbos értelmiségi holdudvarához tartozó „kutatókat”. A kormánykitüntetését demonstratívan visszaadó Szaniszló Ferenc a műsorában foglalkozott a Kennedy-gyilkosság és a titkos társaságok kapcsolatával.

Raffay Ernő, a rendezvényei és tanári kara alapján erősen jobbra húzó Wekerle Sándor Üzleti Főiskola oktatója könyvet is írt a szabadkőművességről: Politizáló szabadkőművesség.  Jászi Oszkár és a Martinovics páholy államellenes tevékenysége. 1906-1912. Kárpátia Stúdió, Budapest, 2012. „A titkos társaság tevékenységével akarva-akaratlanul hozzájárult a vörösterrorhoz és bizony a Magyar Királyság széthullásához is.” – mondja ki az ítéletet már a borítón. A műből az is kiderül, hogy „a magyarországi szabadkőműves szervezetben az 1910 körüli évekre kialakul a zsidó etnikai többség, majd túlsúly.” Valamint „1914 előtt Magyarországon a zsidó nemzetiség (és az izraelita vallásfelekezet) honfoglalása, egyenesen szólva: Magyarország megszállása és a legalapvetőbb magyar érdekek tudatos háttérbe szorítása zajlik.” (10. o.) Aztán „radikális, Martinovics páholybeli egykori szabadkőművesek meggyilkolják” Tisza Istvánt (11. o.) De „a hátország politikai föllazítását” sem hanyagolták el. „Következő könyvünkben (Ady Endre és a szabadkőművesség) föltérképezzük az elementáris erejű költő szabadkőműves hálóba kerülésének (a mindenkori magyar értelmiség számára) sok tanulságot adó történetét.” – kecsegtet az ajánló. (364. o.)

Titkos társaságok Magyarországon és a világban

A közigazgatási tárca a jelenlegi parlamenti ciklus során bevezette a gyakorlatot, melynek jegyében a közszolga lehetőséget kap, hogy „meggyónja”: tagja-e titkos társaságnak? Persze csak ha akarja. Utánajártunk e furcsa, a nemzetbiztonsági ellenőrzés rutinrendjébe nem igazán beleillő gyakorlatnak. Tovább az előző részre.

A „nemzeti oldal” viszonya a titkos társaságokhoz ambivalens. Egyrészt a nemzet legfőbb veszedelmének tartja a szabadkőműveseket és modern utódaikat, ugyanakkor róluk koppintotta saját „keresztény-nemzeti” titkos társaságait. A Horthy-kurzus titkos társaságai, az Etelközi Szövetség (EX), a Kettős Kereszt Vérszövetség (KKV), a Magyar Közösség a páholyok klónjai voltak.  Kerepeszki Róbert, a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszékének adjunktusa az Etelközi Szövetség alapítóját, Zadravetz István tábori lelkészt idézi, hogy a titkos társaság „szervezkedéseiben a szabadkőművességet tartotta szem előtt, és hasonló módon akarta a hazát megmenteni, aminthogy ők [ti. a szabadkőművesek – K.R.] tönkretették”.

Ugyancsak Kerepeszki írja, hogy „az Etelközi Szövetség és a Vitézi Rend külsőségeit (sőt az előbbinek az alapszabályait is) ugyanaz a személy, Toókos Gyula vitézi törzskapitány dolgozta ki. Zadravecz szerint Toókos volt az, aki „mindenáron a titkosság mellett titokzatosságot” is be akart vinni az EX életébe: „E törekvését én annak tulajdonítottam” – írja a tábori lelkész –, „hogy a Podmaniczky utcai [szabadkőműves – K.R.] páholy sok látványossága és titokzatossága hatást gyakorolt rá. [Ugyanis a szövetség a páholyok korábbi épületébe költözött be – K.R.] Meghagyta a páholy alsó templomának csontvázait, s azok előtt kellett az új testvéreknek esküdni, s ez roppantul meg is hatotta őket. A vezéreket hosszú csuhába bujtatta, úgyhogy a fejük is be lett burkolva, s csak vágott réseken csillogtak elő a szemeik.” (A Vitézi Rend 1920-1945. Attraktor, 2013, 67-68. o.)

Korabeli forrásokat tanulmányozva ironikusan mondható: a horthysta rendszer rettenetmód próbálta betiltani a titkos társaságokat, de valahogy soha nem jött össze neki. „Sem a kormány, sem a nemzeti hadsereg, sem a fővezér, sem a Nemzetgyűlés nem tűri, hogy ebben az országban titkos társaságok szerveződjenek felelőtlen elemekből, akik Budapesten és a vidéken garázdálkodnak, és minden jogbiztonság, minden állami rend és minden törvény ellenére ennek az országnak jó hírnevét, becsületét a külföld előtt bemocskolják” – mondta Huszár Károly miniszterelnök 1920 februárjában, a fehérterrorista különítményesek által elkövetett Somogyi-Bacsó-gyilkosság után a Parlamentben. (A XX. század magyar beszédei. Főszerkesztő: Vajda Barnabás. Agave Kiadó, 2007. 93. o).

„A parlamentben az ellenzék állandóan támadta a kormányt a titkos társaságok miatt. Ezért a kormány egy rendelkezést adott ki, hogy minden titkos társaságnak meg kell szűnni. Minden tiszt és tisztviselő írásban nyilatkozatot kell hogy adjon, hogy nem tagja semmiféle titkos társaságnak. Mint a katona nemzetség (pesti) feje, összehívtam az összes katona Ex-tagokat, hogy megbeszéljük a helyzetet. Csáky nagy ellensége volt az Ex-nek, tudott róla. Összejöttünk. Véleményeket mondtak, végre az a vélemény alakult ki, hogy meg kell szüntetni, felhagyjuk a további életet és szervezetet, szervezést. Emiatt erős ellentétem és vitám volt Feilitzschcsel, aki részt vett és más véleményen volt, s azt akarta érvényesíteni, végül is eltanácsoltam.” – panaszkodik Shvoy Kálmán tábornok a titkos naplójában (Kossuth Könyvkiadó 1983. 90. o.)

Shvoy a naplóban később is gyakran leírja: bizony tényleg meg kéne már ezt oldani, ám kevés sikerélménye lehetett. Hogy miért volt így, arra elég magyarázat a prominens EX-tagok nevei: Eckhardt Tibor, az Ébredő Magyarok Egyesülete elnöke, a Kisgazdapárt elnöke, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető alelnöke, Gömbös Gyula honvédelmi államtitkár, miniszter, majd kormányfő, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Endre László belügyi államtitkár és így tovább. (Feilitzsch Berthold, az EX irányítója ma is nagy tiszteletnek örvend bizonyos tradicionalista, ultrajobbos körökben.) Tehát hatalmi intézmények vezetői, kormánytényezők is benne voltak eme informális kamarillahálózatban. „Az EX és a KKV működését a mindenkori kormány viszonylag egyszerűen tudta irányítani, hiszen több kormánytag is vezető pozícióban volt, nem beszélve Horthyról, aki a titkos társaságokban ugyan nem volt tag, de akaratát bizalmasain keresztül mindig érvényesíteni tudta.” – írja Ungváry Krisztián a Horthy-rendszer mérlege – Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon c. könyvében. (Jelenkor Kiadó, 2012. 99.o.)

1938-tól, amikor a kormányfüggetlen, sőt kormányellenes szélsőjobb titkos szervezkedései már a hatalmat is veszélyeztették, elvileg jogszabályban üldözték a dolgot. „A kávéházban ülő úriember diszkréten és villámgyorsan jobb keze középső ujját a mellénye gombjai közé helyezte, majd a másik kezével belülről megsimogatta gallérját. A tájékozatlan asztalszomszéd, ha egyáltalán felfigyelt a furcsa mozdulatokra, legfeljebb némi nyugtalanságot érezhetett ki belőlük. A beavatott viszont rögtön tudta, hogy jelet kapott, amelyet viszonoznia kell – hiszen maga is „testvér”, vagyis tagtárs az Etelközi Szövetség nevű titkos szervezetben.” – ekképp írja le Sipos Péternek a Horthy-éra titkos társaságairól szóló tanulmánya ezt a bizarr rejtekvilágot.

Persze ezek a tagok nem ártalmatlan bohócok voltak, a titkos szervezetekhez számos merénylet- és puccskísérlet köthető. 1920 júliusában az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) kötelékébe tartozó Illy-csoport merényletet hajt végre a fővárosi Club Kávéházban. ’22 áprilisában sikertelen terrorakció zajlott Rassay Károly liberális politikus illetve 1923 februárjában az Est-székház levegőbe röpítésére. A hatóságok az év nyarán puccskísérlet gyanújával őrizetbe veszik az ÉME bizonyos törzstagjait. Ám nevetségesen enyhe ítéletek születnek. 1926 februárjában ugyancsak az ÉME két terroristája követ el merényletet Vázsonyi Vilmos, a frankhamisítási ügyet kivizsgáló bizottság jelentéstevője ellen. A szálak mindig valamelyik ÉME-ernyőszervezet irányába vezetnek.

E társaságok bizonyos árnyékhírszerzést is működtettek, „konkrét feladatként foglalkoztak a „gyanúsnak” tekintett személyek feltérképezésével, illetve az egyes községekben informátori hálózat kialakításával.” (97.o.) – írja Ungváry hivatkozott műve. Ugyanakkor a csekélyebb befolyású, kisebb társaságok neve – Sasok és Sólymok, a Szamuráj Terrorszövetség, a Tudományos Fajvédő Egyesület, a Virrasztó Kopjások – az utókort kacagásra ingerli, bár akkor időnként szó szerint véresen komolyan kellett venni őket.

De hiába a konspiráló háttérhálózat, igazából csak arra voltak jók e társaságok, hogy a beavatottak zsíros pozíciókba segítsék egymást. „Tehát egy nagy elvi alapokon nyugvó közösség helyett, mely egy nagy egységes ideológiával eltelve minden tényében a magyarság nagy céljait, a magyar jövőt építette volna, lett egy titkos cimboraság: te is sütöd az én pecsenyémet, én is sütöm az te pecsenyédet, te is barátkozol az én barátommal, én is barátkozom a te barátoddal, te is áskálódsz az én ellenségem ellen, én is áskálódom a te ellenséged ellen.” – írja a szabadkőművesség mintájára létrehozott társaságokról a fajvédelem iránti negatív elfogultsággal aligha vádolható Szabó Dezső. (A titkos szervezetekről. Élet és Irodalom. 1923/3.)

Ugyan az áhított politikai célt nem sikerült elérniük, de karrierépítő hálózatnak nagyon is megfelelt az Ex. A titkos társaságok megosztottak voltak, a németbarát és németellenes szélsőjobb, a Horthy-párti centrum és a bethleni angolszász orientáció egyaránt helyet kapott bennük. Így a tagság különböző szárnyainak törekvése jó eséllyel kioltotta egymást. E titokvilág csődjét bizonyította a kiugrás meghiúsulása, s a Magyar Közösség is csak a Katpol vallatótisztjei által kivert 1946-47-es beismerésekben volt az a félelmetesen profi összeesküvő szervezet. A lengyel tisztekből álló Honi Hadsereg illegalitásban működő titkos szárnya nagyságrendekkel hatékonyabbnak bizonyult a náci-és szovjetellenes rezisztenciában.

Papp László Tamás

A következő részben a titkos társaságok rendszertanával, evolúciójával és nemzetközi kitekintéssel folytatjuk. A  cikksorozat itt elérhető.