A leggazdagabb magyar, akinek nem kell magyarázkodnia: papírja van arról, hogy oligarcha, miután az ország egyik vezető politikusa mondta ki róla nagy nyilvánosság előtt a verdiktet. Lázár János (Fidesz) szerint a fideszes oligarchák ügyei helyett (“ezért megy ez az egész cirkusz, hogy a legérintettebbekről óriási erőkkel elterelik a figyelmet”) arról kellene inkább beszélni, hogy “polipszerűen hogyan hálózza be az országot … egy magyarnak tűnő nagy bank, annak vezetője milyen hatást gyakorol a magyar társadalomra, a magyar politikára”. Nem sokkal később kiderült ugyan, hogy a politikus valószínűleg egy kolbász-vita miatt pöccent be Csányira, de abban aligha vitatkozik vele bárki is, hogy az OTP Bank vezetője az ország legbefolyásosabb üzletembere.
Mi ez a Kis Oligarchatározó?
Tudjuk persze, hogy az oligarcha fogalma kicsit homályos, kultúránként, országonként és koronként mást és mást lehet rajta érteni. Alapesetben mi kicsit leegyszerűsítő módon olyan üzletembert értünk majd a fogalmon, akinek vagyona az állammal folytatott vitatott üzleteknek hála gyarapodott és/vagy a vagyonát politikai befolyás kiépítésére is felhasználja, akár a további meggazdagodás, akár a hatalom irányítása céljából. Tovább a részletes definíciókra.
A jövőre hatvan éves Csányi egy kis jászsági faluból, egyszerű parasztcsaládból indult (a Magyar Narancs portréja itt és itt olvasható), és egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy pár évtized leforgása alatt ő lesz Magyarország új földesura. Az 1980-as években különböző minisztériumokban dolgozott, majd a rendszerváltás után a Demján-féle Magyar Hitelbank és az OKHB érintésével 1992-ben került az akkor még teljesen állami tulajdonban lévő OTP élére, beelőzve a posztra egyébként szintén aspiráló Töröcskei Istvánt és Boros Imrét. 1993-ban az MDF-es Lezsák Sándor simán megengedhette magának, hogy órákon keresztül várakoztassa (Debreczeni József: A miniszterelnök, Osiris 1998), 1995-ben Horn Gyula kormányfőnél azonban már sikeresen érte el, hogy az ő koncepciója szerint, szakmai befektető bevonása nélkül privatizálják az OTP-ét, és meg tudta akadályozni azt is, hogy az elnök-vezérigazgatói pozíció szétválasztásával meggyengítsék pozícióit.
Ezek a győzelmek hozzájárultak ahhoz, hogy helyzete megkérdőjelezhetetlenné vált a bank élén, amely a 2000-es években közép-európai szinten is fontos szereplővé fejlődött, vele együtt pedig a bankban is tulajdonossá váló Csányiból az ország leggazdagabb embere lett. Csányi azon kevés magyar oligarchák egyike tehát, akinek hatalmához az állammal való üzletelés, jelen esetben a legnagyobb állami bank feletti befolyás megszerzése csak a szükséges, de nem elégséges feltétele volt: nem lett volna az aki, ha nincs az OTP, de valószínű, hogy nélküle az OTP sem fejlődött volna azzá, ami végül lett.
Az üzletember aranykora a versengő oligarchák korszakára, vagyis a 2000-től 2010-ig terjedő időszakra tehető, amikor az OTP-nek köszönhetően, majd a MOL felett szerzett befolyás, és az élelmiszeripari portfólió kiépítésének hála a különböző erőcentrumok közül az övé lett a legnagyobb uradalom. Ahogyan az UD-ügyben nyilvánosságra került hangfelvételek érzékeltetik, egy fél ország figyelte bajszának rezdülését, a Puch-Simicska tengelyen és azon kívül szinte nem születhetett nagyobb üzleti döntés a jóváhagyása nélkül. Az első Orbán-kormány alatt ugyan állítólag még “kóstolgatta” a miniszterelnök fő gazdasági embere, Simicska Lajos, aki állítólag szerette volna újra állami befolyás alá vonni az OTP-ét, de a Medgyessy, majd a Gyurcsány-kormányok alig képviseltek vele szemben ellensúlyt, főleg, hogy ebben az időszakban emlékezetes módon nyújtott menedéket bankjánál az erős orbáni ellenzék háttérembereinek Simicska Lajostól Szász Károlyig. Még az is felmerült, hogy politikai pályára lép: Dávid Ibolya többször is felkérte, legyen az MDF miniszterelnök-jelöltje, de a pletykák szerint maga is tanulmányozta ennek a lehetőségét.
2010 óta azonban, csakúgy mint több oligarcha-társa, ő is új korszakot él meg: volt hogy úgy érezhette kiadták rá a kilövési engedélyt (lásd Lázár-nyilatkozat), volt hogy csak a birodalmát nyirbálták (lásd bankadó), de az üzenet egyértelmű volt: a megváltozott körülményekre szabott új békét kell kötnie. Lehet, hogy meghajol előtte a miniszterelnök, de tudnia kell a helyes választ arra a kérdésre, hogy Simicska vagy Csányi az úr a háznál.
A legutóbbi fejlemények az értő kremlinológusok számára azt mutatják, a béke megköttetett: a bankár évi száz új pályával legalább akkorát álmodik a fociban, mint Orbán, aki cserében békésen megnézi a reggeli fejést Csányi tehenészetében.
Régen az oligarchák is oligarchábbak voltak – az Orbán-Simicska háborút követően érkezett feltörekvő kormánybarát mágnások egyike-másika legalábbis inkább tűnik a...
Megjelent a Forbes 33-as toplistája a leggazdagabb magyarokról. Oligarchák, gyanús ügyek visszatérő szereplői és Orbán Viktor miniszterelnök barátai is feltűnnek...
A csendes menedzser. Az örök második. A nagyok mellett a háttérben halkan meghúzódó szürke ügyintéző. A legnagyobb magyar hivatalnokoligarcha, mindig...
